id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

A SUJAI SUJÁNSZKY CSALÁD (1)

 

id. Frivaldszky János:

A SUJAI SUJÁNSZKY CSALÁD

A Sujánszky család az egykori Trencsén megyében, a lietavai uradalomban fekvő Rajec városka melletti Suja kisközség soltészcsaládja. Nevüket a kialakult szokás szerint arról a faluról - Sujáról - vették, amelynek örökletes bírói és részben birtokosai is voltak. Szlovákul a név írása Šujansky, magyarul létezik Sulyánszky alak is. A család akkor került a látókörömbe, amikor a Sujával szomszédos Frivald (ma: Rajecká Lesná) községből származó családom, a Frivaldszkyak,[1] majd az említett településeket magában foglaló Rajeci völgy történetét[2] kutattam. E kutatásaim közben felbukkant adatokat mind megőriztem és feldolgoztam, sőt, e családot illető részleges anyakönyvi kutatást is folytattam Rajec anyakönyveiben, amelyek Suja népmozgalmi adatait is tartalmazzák. Az a teljességre törekvés, ami saját családunk történetét illette, e kutatástól távol áll. E közleményben foglaltak leginkább e család eredetének és legrégebbi genealógiájának tisztázását szolgálják. Eddig ugyanis a Sujánszky család leszármazásáról semmit nem lehetett tudni: Nagy Iván[3] és Kempelen[4] mindössze nemességvizsgálati adatokat közölt, (az előbbi az 1736., 1745., 1768., 1803. és 1837. évekből, az utóbbi 1754/55-ből) Schneider 1732-ből.[5] A modern családkutatók közül Federmajer csak 17. századi adatokat hoz[6], Szluha Márton monográfiája[7] nem is tartalmazza a családot címszóként.

Az Illésházy család levéltára tartalmaz 17. századi adatokat a rajeci és sujai lakos Sujánszky család juhai után a lietavai uradalomnak teljesített járandóságokkal kapcsolatban az 1655., 1656., 1660., 1661., 1662., 1663., 1664., 1665., 1666., 1667., 1668., 1669. és 1675. évekből.[8] A Szlovák Állami Levéltár Biccsei Levéltárának fondjaiban[9] nem találtam leszármazási táblákat, de Sujánszky-fondot sem. Viszont értékes forrás Rajec legrégebbi anyakönyve,[10] amely házankint közöl népesség-összeírást az 1690., 1728. és 1734. évekből az egyes személyek (hozzávetőleges) életkorával. Az anyakönyv születési és halálozási  bejegyzései 1675-tel,  a házasságiak 1711-gyel kezdődnek. Forrásul szolgáltak a Trencsén megyei nemesség-összeírások[11] az 1725., 1733., 1736., 1747., 1748., 1854., 1765., 1766., 1776., 1781., 1801., 1802., 1824., 1832. és 1836. évekből, amelyek közül az 1781. évi (igen hozzávetőleges) életkori adatokat tartalmaz, az 1801. évi pedig többgenerációs leszármazási vázlatokat. Ebben szerepelnek már a család egyes ágainak elnevezései is, amelyeket a későbbi névsorok is tartalmaznak, s a leszármazás tisztázását jelentősen megkönnyítik.

Az adatok feldolgozásában a Frivaldszky család esetében kidolgozott módszert[12] követtem, a Sujánszky család egyes tagjait is a saját családomnál alkalmazott kódok rendszeréhez hasonlóval[13] azonosítom. A leszármazási táblákon szereplő ?-jeles születési adatokat az említett hozzávetőleges, - olykor egymásnak ellentmondó - életkori adatokból becsültem meg, a többi születési évszám anyakönyvi adat.  

A. A kezdetek:

Suja községet még 1325 táján alapították. Ám 1385-ben a betörő csehek elpusztították, ezért újratelepítették. Egy 1392. nov. 9-én kelt oklevél szerint HennesA24 fia PéterA32 és HankoA23 fia JánosA31 kapta 10 aranyért az advocatiat és iudicatiat a „nagyobbrészt elhagyott" Suja és Gyurcsina helységekben azokkal a jogokkal, amelyekkel a Rayecz-i populus rendelkezik.[14] Az, hogy e két személy együttesen tette le az összeget, arra utal, hogy közeli rokonok lehettek, HennesA24 és HankoA23 testvérei egymásnak. Az előbbi lett a Sujánszky, az utóbbi a Gyurcsánszky család alapítója, amelyek ezek szerint közös őstől származnak. Sőt, más is megállapítható róluk.

Négy évvel korábban, 1388 szept. 21-én bizonyos Wan-ok (Wanov) fia KrisunA21 és MiklósA22  soltészok a Lietava vára melletti Podhorie újratelepítésére vállalkoztak,- akiknek őse telepítette már korábban ezt az irtásfalut - megkapva hozzá  a zsolnai német szabadságot.[15] E Vanov családnév 1530 körül felbukkan Suján is, az egyik telek jobbágycsaládja neveként.[16] A család „nemzetes" rangú, tekintve, hogy a családnév „-ov" végződésű. A „nemzetség" őse tehát ugyanaz a VanA01, akinek két leszármazottja 1388-ban már soltész lett Podhorién.[17] Ez a Vanov család a 14. században a jelek szerint rendkívül gazdag lehetett, hogy rövid időn belül három falu soltészségét tudta megszerezni. Rajeci eredetű lehetett, amely ebben az időben jelentős település volt. Ami a nevet illeti, vagy a szláv Ivan rövidülése, esetleg a délszláv, ugyancsak Jánost jelentő Zwanysé, amely 1405-ben elő is fordul a környéken,[18] sőt Rajecen 1485-ben egy Iwaniš is.[19] Emiatt lehetséges, hogy e tekintélyes Van esetleg délszláv származású volt, s a Podhoriét telepítő ős Károly Róbert kíséretében jött be Magyarországra, mint a Podmaniczkyaké is.

Ez után vagy száz évig nem hallani Sujáról és soltészcsaládjáról. 1488-ban viszont említik JohannesA61 de Ssuge ottani bírót, valamint  VenceslausA71-t  is, a Sujánszky család egy másik tagját,[20] a soltész fiát, esetleg legidősebb öccsét.

1530 körül a Sujánszky soltész neve MátyásA81, Mathey Vojtov,[21]    

Tekintve, hogy a soltészség öröklődött, e személyek a családalapító HennesA24 elsőszülött leszármazottjai.

B. Nemesi család a 17. században.

A Sujánszky családról a 17. század elejétől már folyamatosan vannak adataink. 1608-ban a sujai soltész Sujánszky MihályB01.[22] A család ekkor még kevéssé volt tekintélyes, miután az 1610-es években az egymást érő Thurzó-lakodalmakon az ünnepi személyzetben egyszer sem szerepeltek.[23] 1626-ben Suja soltészai MichalBC1 és GiurikB11 Sujansky.[24]

A család 1631-ben nemesi oklevelet kap.[25] A nemesi levél két testvérnek, az említett GyörgynekB11 és MihálynakBC1 szól, valamint anyjuk révén féltestvéreiknek, Jánosnak, Menyhértnek és Sámuelnek.[26] Aki révén ebben rangban részesültek, az édesanyjuk lehetett, aki nyilván egy befolyásos, nemesi család tagja volt. Első házasságából való gyerekeinek nemesi leszármazottjai nem maradtak. Ők idősebb korban lévén, nyilván már nem is született gyermekük. Az, hogy a nemesi levél előbb említi GyörgyötB11, s csak utána MihálytBC1, - ellentétben az urbáriumokkal, amelyek az életkori sorrendet követik - arra utalhat, hogy a nemesség adományozása elsősorban GyörgyreB11 való tekintettel történt.

A címerleírás: „A pajzs kék udvarában hármas halom középsőjén arany koronából kinyúló három arany búzakalász, oldalvást jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A pajzs fölött sisak koronáján felemelt szárnyakkal galamb áll, csőrében három búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös."[27] Figyelemre méltó, hogy a búzakalász- és a hármashalom-motívum a Frivaldszky-címerben is megvan, a félhold és a csillag pedig az uradalmi központ Lietava várkapuján máig látható Kinizsi-címer eleme, amelyből a Frivaldszky-címer a benyúló kart vette át. 

1633-ban Suján MichalBC1 és GirikB11 együtt soltészok, e mellett 1633-ban Sujánszky GeorgiusB11 Rajecen bírói tisztséget is visel, ahol 6 ½ prut (virga) földdel rendelkezik.[28] Ez feltehetően felesége hozománya, aki rajeci polgárlány lehetett. Rajecen ez időben választott bíróság volt, ami egy évre szólt.

Ugyanez a GyörgyB11 1635-ben már a trencséni váruradalom provizora. 1648 előtt halt meg.[29] A nemesi levél keltekor nem volt ebben a tisztségben, a nemesi címerben lévő búzaszálak ezért nem a provizorságra utalnak  (mint a Frivaldszky címerben), hanem a soltészségre. 

Az 1646/47 évi összeírás idején GyörgyötB11 Suján írják össze, testvérét, MihálytBC1 viszont már Alsóozorócon.[30] Ozoróc birtokosai ekkor, - s még a 18. sz. végén is - az Ottlikok,[31] MihályBC1 felesége ebből a családból való lehetett.

A trencséni provisor GyörgyB11 fia kell legyen az a MihályB21, akit 1664-ben trencséni bírónak választottak, s 1682 után halt meg.[32] E 17. századi Sujánszky MihályB21 felesége a Túrócban törzsökös nemes lászlófalvi Eördögh Katalin.[33] A Sujáról Trencsénbe költöző GyörgyB11 és MihályB21  1635, ill. 1667-i pecsétlenyomatain a közölt címerleírástól eltérően nem galambot, hanem griffet; nem búzát, hanem valami azonosíthatatlan növényt, illetve a címerben kettős keresztet láthatunk. Ez az ellentmondás a közlő Federmayer szerint további kutatást igényel.[34] Ebben a kutatásban támpont lehet az a körülmény, hogy a Sujáról elszármazott családtagok a pecsétkészítés idején nem voltak a címeres levél birtokában, s talán túl kisszerűnek találhattak holmi búzát és galambot. Mint egyszerű soltésznél jelentősebb tisztségű személyek, abban is reménykedhettek, hogy ezekkel az elemekkel új címeres levelet kaphatnak. Ha voltak is ilyen terveik, nem teljesültek.

A Suján maradtakról a lietavai uradalom említett számadáskönyveiből értesülünk: 1655-ben Suján juhai után adózik Sujánszky GyörgyBD1 soltész, valamint Sujánszky JánosBE1 és AndrásBF1, 1656-ban csak Sujánszky GyörgyBD1 soltész és JánosBE1. Ezt követően ezek az összeírások évekig nem nevezik meg Suján a soltészt, 1664-ben és 1665-ben a soltészségből nincs is jövedelem, 1675-ben a soltész már az „idősebb" Sujánszky JánosBE1, GyörgyBD1 áttelepült Rajecre.

Az összeírásokból kiderül, hogy a két legifjabb testvér Rajecre költözött, birtokukat bátyjai nyilván pénzen váltják meg. Rajecen adózik ugyanis juhai után a lietavai uradalomnak Sujánszky MenyhértB23 1660-ban (1656-ban még nem, közben érhette el a nagykorúságot), 1661-ben, majd ismét 1666-ban, 1667-ben, 1668-ban és 1669-ben. Az adózó személye - az egész család nevében - Rajecen TóbiásB24 az 1662, 1663, 1664, és 1665. években. Végül GyörgyBD1 1675-ben.

E Sujánszkyaknak ismerjük egy lánytestvérét is. Raychi János és neje Schujánszki (Schvianszky) JuditB22, továbbá nőtlen bátyjai, András és Menyhért, valamint szüleik, Raychi - más néven Benedicti -  István és Dubraviczky Dorottya III. Ferdinándtól 1655. évi máj. 27-én nemességet nyertek. Ezt ugyanazon évben Bars-megye hirdette ki, - nyilván itt éltek. Egyik utódjuk Rajczy Sámuel 1760. évben Rajecről Gyöngyösre költözött s Trencsén-megye bizonyítványával igazolta nemességét.[35] A Rajczy-Sujánszky házaspár, tekintve, hogy még gyerektelen volt, mintegy húsz éves lehetett.

A 17. század a család virágkora. 1738-ban a családban nincs nyoma az iskolázottságnak,[36] s annak sem, hogy a 18. században Suján és környékén a Sujánszkyak nemesi családokkal házasodtak volna.

C. A beckói ág.

Az ozoróci Sujánszky MihályBC1 ága az Ozoróchoz közeli Beckón telepedett le. Leszármazottja, - feltehetően unokája - Sujánszky AndrásC31 (1678 - Beckó 1728) felesége az 1659 óta nemes nemesmitici Jaross Zsuzsanna.[37] Valószínűleg az ő révén kerültek Beckóra, lévén Nemesmitic vele szomszédos község.

Erről az ágról a nemességvizsgálatokból kapunk adatokat. Sujánszky AndrástC41 1745, 1747, 1754, 1765. és 1768. években írják össze kuriális nemesként,  AndrástC51 az 1765. és 1768. évben,  AndrástC61 1803, 1832, 1636. és 1837. években, ennek testvérét JánostC63 1803, 1824, 1836-ból, s a harmadik testvért, MátyástC62 1803, 1832. és 1836. évekből. Ő Bars-megyébe költözik. AndrásC61 öt fia az 1837. évi nemességvizsgálatban szerepel: FerencC71, JózsefC72, KárolyC73, AntalC74 és ImreC75.

AntalC74 életkora alapján azonos azzal a Sujánszky  AntalC74 pesti ügyvéddel, (1777+-Pest, Belváros 1832),[38] akinek felesége Deák Erzsébet, és fiuk SujánszkyC81 Antal (Pest, 1815 - Esztergom, 1906 ) esztergomi kanonok, címzetes püspök, költő.[39] Ő tekinthető a Sujánszky család legtekintélyesebb tagjának. Található még egy róla elnevezett Sujánszky-graduálé is Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban. Az a Sujánszky Ödön, aki  1905-ben festményt vásárol, és 1906-ban kiadja  AntalC81 műveit, közeli rokona lehet, talán a testvére.

Szintén közeli rokon lehet az a Sujánszky József, aki Kojanik Amáliával házasságot köt Pesten, a Belvárosban 1878-ban.[40]

Ugyancsak a beckói rokonságból való lehet Sujánszky János, aki 1810-1820 közt Jásdon plébános, valamint az a négy Sujánszky kispap akik - nyilván a tekintélyes főpap rokon példáját követve - a pesti központi szemináriumban tanulnak 1859/60-ban: Alajos (1855-1894?), András (1856),  János (1856-1907) és László (1859-1902).

D. György ága Rajecen.

Sujánszky GyörgyBD1 - mint láttuk - 1675 előtt települt át Rajecre, elidegenítve birtokát rokonainak. Felesége Misiak Anna. Gyermekeikkel az anyakönyvekben és az 1690. összeírásban találkozunk. Fiának, GyörgynekD11  felesége Anna, összeírják őket 1728-ban és 1734-ben is Rajecen. Fiai: JánosD21, felesége Jursky Ilona (1729); GyörgyD22.  felesége Katalin; AndrásD23, felesége Trzub Katalin (1735); MiklósD24, felesége Dubrovka Anna (1735). Leszármazottjaikról nem tudunk semmit, miután a Rajecen élőket a nemességvizsgálatokban nem ismerték el, - elvesztvén nemesi birtokukat.

Nem tudjuk, kiknek a leszármazottjai az a Sujánszky Márton, akit Katalin nevű feleségével, János nevű fiával, ennek Borbála nevű feleségétől származó gyerekeivel - köztük Jánossal, akinek felesége Anna - 1690-ben, ill. 1728 és 1734-ben Rajecen összeírnak.

Vagy az a Sujánszky János, akit Katalin nevű feleségével, János, András és Gáspár nevű gyerekeikkel, ezek Zsuzsanna, Borbála és szintén Borbála  nevű feleségével, s gyerekeikkel szintén ugyanezekben az években összeírnak mint rajeci lakosokat. Lehetnek még MenyhértB23 vagy TóbiásB24 gyerekei is.

Rajecről származhatott el még a 17. században a Bánkon 1715-ben élő Sulyan Ádám jobbágy, aki a Sujánszky család tagja, miután itt 1770-ben Sulyánszky Ádám jobbágyot említenek, I. világháborús hősként ugyanitt Sulyánszky János honvédet.[41]

E. A Richtarech ág Suján.

Ezek Sujánszky JánosBE1 leszármazottjai, akik a soltészbírói („richtar") tisztséget birtokolták onnan kezdve, hogy GyörgyBD1 elhagyta Suját. 1683-ban soltész Suján. Fiát, Sujánszky JánostE11 a 1688. évben bíróvá választják a szomszédos Rajecen,[42] ott lakik, ott írják össze 1690-ben. 1730. március 26-án végrendelkezett, özvegye frivaldi Frivaldszky Anna (1664?-1734u).[43] Fiuk MiklósE21, akit Rajecen írnak össze 1690., 1728. és 1734-ben, felesége Anna, fiuk JánosE31. Ő a század közepén visszatelepszik Sujára,  s az ő fia lesz az „ifjabb" Sujánszky JánosE41,  akit Suján elismernek nemesnek 1766, 1776. és 1801. években, fiaival JánossalE51, és JózseffelE52, akiket 1766, 1776, 1781. és 1801-ben „Richtarech" melléknévvel. Előbbi fia AndrásE61, akit 1801-ben.

F. Mlinarech ágak Suján.

A két Suján maradt Sujánszky közül az idősebbé lett a soltészi tisztség, az ifjabbé soltészmalom és annak haszna, amint ezt Frivaldon is látni. Így e „molnár" („mlinar") AndrásBF1 fiának tekinthető az a Sujánszky GyörgyF11, akit Mlinar melléknéven 1690-ben Suján összeírnak Katalin nevű feleségével, gyerekeivel. Közülük AndrástF22 (felesége Anna) összeírják 1690, 1728, 1734, 1736, 1748, 1754 és 1766-ban „ifjabb" megjelöléssel. Ez nem azt jelenti, hogy a később említendő Gábor-ági „idősebb" AndrásnálG25 életkorban lenne fiatalabb (mert nem az), hanem annyit, hogy az övéhez képest fiatalabb ősnek a leszármazottja.

Két fiának maradtak leszármazottjai:

GyörgyF32, akit összeírnak 1728, 1734, 1766, 1776, 1781 és 1801-ben. Fiát, JánostF43 1781, 1801, 1824-ben Mlinarech melléknéven, 1801-ben még fiait és unokáit is. JánosF52 azzal a Sujánszkyval azonos, akinek felesége Szmetana Anna. Fiukat, a Suján született JánostF62 gyöngyösi lakost, 1845-ben hirdetik ki nemesnek.[44] JánosF42 testvérét, MátyástF44 összeírják 1801-ben és 1824-ben azzal a megjegyzéssel, hogy Gyöngyösre költözött. Ott 1806-ban ipart űz, gyermekei Sujánszky AnnaF53 és Sujánszky György (Gyöngyös, 1811- Imreg, 1875) ikertestvérek. Utóbbi EusztákF54 néven ferences szerzetes lesz. A Szabadságharc jelentős alakja, Aradon ő látja el kivégzés előtt az aradi vértanúkat.[45]

MiklósnakF33,  akit  összeírnak  1766, 1776, 1781 és 1801-ben, felesége Dorincka Zsuzsanna. Ennek családjához költöznek Nagycsernára. AndrásF46 fiúk itt bérmálkozik 1798-ban (ugyanazokban az években írják össze, mint apját). MátétF47 írják 1781, 1801 és 1836-ban  össze, ekkor - anyjára tekintettel - Dorinecz melléknéven. JózsefetF48 1801-ben és 1824-ben írják össze, hozzátéve, hogy Gyöngyösön él.

A fenti Mlinarech főágon kívül van egy mellékág is.

Őse egy Sujánszky özvegy, Katalin, fia JánosF25, akinek felesége szintén Katalin, és két fiúk van. Leszármazottja közülük MiklósnakF35 van, akit feleségével Borbálával (esküvő: 1711) és két gyermekükkel Suján 1734-en összeírnak. Harmadik gyermekük lehet az a MiklósF57, akit mint a Mlinarech ághoz tartozót összeírnak 1748, 1754, 1766, 1776 (mint e néven „idősebbet"), 1781 és 1801-ben, valamint fiaikat.

G. Gábor-Krajcirech ág Suján.

Ennek az ágnak a névadója Sujánszky GáborG01, aki jelentős személy lehetett, miután még testvéreinek leszármazottjait is őróla nevezték el. Maga az ág is tekintélyes, holott sem a soltészbírói tisztséget, sem a soltészmalom jövedelmeit nem örökölték. Egy, korábban elszármazott Sujánszky visszatért leszármazottjairól lehet szó, legnagyobb valószínűség szerint MihályérólB21.  

E GábornakG01, aki 1690-ben már nem él, fia János G11, akit 1690-ben Suján írnak össze („Gábor" melléknéven), 1734-ben és 1736-ban, felesége Katalin, fiúk JánosG21, akit  1734, 1736 és 1754-ben; 1749-ben bérmálkozik, felesége Anna, fiúk János G33, akit 1754, 1766, 1776, 1781 és 1801-ben írnak össze nemesnek; fia András G44, akit 1766, 1776, 1781, 1801, 1824-és 1836-ban (ekkor „Gábor" melléknéven), 1798-ban bérmálkozik. Testvére JánosG40,  aki  1766, 1776, 1781, 1801 és 1824-ben szerepel a nemesi összeírásban (e két alkalommal „idősebb" megjelöléssel). Ennek fia János G51, aki 1766, 1801, 1802 és 1836-ban.

János G11 fia GyörgyG23  is, aki 1723-ban feleségül veszi frivaldi Frivaldszky Máriát. Összeírják Suján 1690 és 1734-ben, 1748-ban „Gábor" leszármazottként. Fia lesz az a GyörgyG36, akit, és akinek leszármazottjait „Gábor" melléknéven írják össze.  Őt 1754, 1766, 1776, 1781-ben, 1801-ben már elhunytként. Miután később leszármazottjait 1836-tól  „Krajcirech" néven ismerik, valószínűleg szabó lehetett, amint több leszármazottjáról ezt tudni is lehet. Az 1766, 1776, 1781 és 1801-ben összeírt GyörgyG44 Ságh-ba (Ipolyságba) költözött. Az 1766, 1776, 1781, 1801 és 1802-ben összeírt GáborG54 1783-ban elveszi Skolnik Juditot. Fiai: A Győrött cipész és 1801, 1802, 1824, 1836-ban összeírt József G52, és az 1801, 1802, 1824, 1836-ban összeírt AndrásG53.  

GyörgyG36 fia még az 1766, 1776, 1781, 1801, 1802, 1824 (e két évben „ifjabb" megjelöléssel) és 1836-ban összeírt JánosG46,  Ennek fia  szintén JánosG54, aki 1801-ben még gyerek. Szabó lesz, felesége Kalužai Anna. Gyerekeik FrantišekG62 (Rajec, 1832-Česky Tešin 1907) szlovák nyelvész, pap, népművelő. Ennek húga AnnaG63, s van még három fivére is.[46] Ezek közt van Sujánszky JánosG61, aki 1884-ben Rajecen szabó.[47] Ő látható a rajeci intelligencia csoportképén 1910-ben, ahol kb. 70 évesnek látszik.[48] Felesége Kvassay Mária.

1891-ben még további két Sujánszky iparos él Rajecen,[49] talán ők is ebből az ágból valók.

GyörgyG36 fia még JózsefG47, aki 1766-ban, valamint SámuelG48,  aki 1766, 1776, 1781 és 1801-ben szerepel a nemesi összeírásokban. Ez utóbbi szintén Győrbe költözött, őt követhette említett unokaöccse,  JózsefG52.

Az 1690. összeírásban megadott felsorolásból az derül ki, hogy GáborG01 testvére volt az a JánosG02, akinek felesége Ilona, de utóduk nem maradt. Szintén testvére az az András G03, akinek fia szintén AndrásG13,  aki felségével, Borbálával és gyerekeivel szerepel az 1728 és 1734. összeírásokban, köztük Andrással G25, aki nyilván azonos azzal, akit  Gábor-áginak és „idősebbnek" írnak össze (a Mlinarech Andráshoz F22 képest) 1748, 1754, 1766 és 1801-ben, habár  GábornakG01 nem volt egyenes leszármazottja.

H. Mikulasech ág Rajecen, majd Suján.

Ez az ág a Rajecre költözött MenyhérttőlB23 vagy TóbiástólB24 származik le. Ez idő szerint minden fogódzó hiányzik, hogy el lehessen dönteni, hogy melyiküktől.

Rajecen 1690-ben összeírják Sujánszky AndrástH01, akinek felesége Anna. Leányuk, AnnaH11 1711-ben férjhez megy Tretina Andráshoz, húga, KatalinH12 ugyanakkor Galik Miklóshoz.

AndrásH01 melletti házban lakóként írják össze - nyilván mint testvérét - MiklóstH02, felségével, Paulovicz Katalinnal és gyermekeikkel. Ezek közül MiklósH15 alapít családot, 1711-ben elveszi Juval Annát, 1728-ban írják össze őket. Fiúk szintén MiklósH21,  aki 1728 és 1734-ben szerepel Rajecen az összeírásban, felesége Borbála. Ő tekinthető a Suján 1754 után felbukkanó Mikulasech ág ősének. Az ő fia tehát az az AndrásH31, aki 1766, 1776 („idősebb") és 1781 években  szerepel a nemesi összeírásban. Fiai:

1. János H41, aki 1766, 1776, 1791, 1801 és 1802 években; fia az 1801, 1802, 1824-ben összeírt András H51.

2. Miklós H42, aki ugyancsak az 1766, 1776, 1791, 1801 és 1802 években szerepel a nemesi összeírásban, felesége Mieres Anna, 1768-ban házasodtak össze. Fiúk József H52, őt 1801, 1802, 1824 és 1836-ban írják össze nemesként.

3. Józsefet H43 1766, 1776, 1791, 1801-ben írják össze Rajecen, 1798-ban ugyanott megbérmálkozik, de nemsokkal később már Győrbe költözik. Fiai közül Gáspár H53 1776 és 1781-ben, József H54 1781-ben szerepel nemesként.

4. András H44 már ezt megelőzően Győrbe vándorolhatott, de 1776, 1781, 1801-ben még Suján összeírják.

I. Ághoz nem köthető Sujánszkyak.

Az egyik győri Sujánszky ág leszármazottjai lehet az 1884-ben és 1891-ben Keszthelyen élő könyvkötő Sujánszky Zsigmond;[50]  valamint az 19. sz. végén  ugyanott élő két nyomdász, Sujánszky József és László (1903- ) - az előbbinek talán fiai.

Ugyancsak innen származhat az a Sujánszky Jenő (1885k-  ), 1912-ben végzett gyógyszerész, akinek Bolits Olgától való gyerekei, Sujánszky Vera (1927-) és Sujánszky Jenő (Bp. 1929-2006u). Ez utóbbi ötvenhatos szabadságharcos, s úgy tudja, hogy apja Suján született.[51] Ez az értesülése azonban téves, mert Jenő nevű Sujánszky sem Suja, sem Rajec keresztelési anyakönyveiben az 1878-1895 közti években nem szerepel. A Jenő keresztnév amellett teljesen idegen is volt abban a színszlovák nyelvi környezetben.

Suján 1836-ban már újabb melléknevekkel találkozunk, amelyek nyilván az eddig említett ágak további elágazásait jelzik, de nem állapítható meg, hogy melyik hová tartozik:

Ilyen alág jelző melléknév a Miko, Galko (Halko), Uher, Burjanec.

A 19. század végén már Rajec környékén is élnek iparos mesterséget űző Sujánszkyak: Így 1884-ben Sujansky Vince, József és János  ácsok  Suján,[52]1891-ben már csak egyikük.[53]  Šujansky František (1872-1949) tímár volt, felesége Židek Jozefina (1874-1951) Fiúk Ferdinand (Rajec, 1899-Handlova 1980) gépészmérnök, főiskolai tanár. Három gyereke született, közte Milan (1941- ).[54] 1884-ben és 1891-ben Sujanszky József és Antal is tímárok, de Kiszuca-Ujhelyen,[55] 1884-ben és 1891-ben Sujánszky Mátyás mesterember Sztranszkén.[56]

A vasútnál is többen találtak munkát: 1911-ben Sujánszky János, vonatmálházó, Zsolnán, Sulyánszky Lajos vasúti díjnok Várnán (Varin). A vasúti szolgálat a család tagjait távolabbra is elszármaztatta. Így Sujánszky István térfelvigyázóként dolgozott Érmihályfalván, Sujánszky Zsigmond állomáselöljáróként Nagyléta-Vértesen.[57] Jelenleg is élnek Szlovákián kívül Magyarországon és Romániában Sujánszkyak, sőt Amerikába kivándoroltak is.




[1]     id. Frivaldszky János: A frivaldi Frivaldszky család története. A szerző kiadása. 2006. 260 old. (Továbbiakban: Frivaldszky)

[2]     id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története. (A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, XXXI. 2007. 38-64..)

[3]        Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi  táblákkal. 1-12.k. Pest 1857-1865.

[4]       Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I-XI. Bp., 1911-1932

[5]     Schneider Miklós: Trencsén megye 1725-32. évi nemesség vizsgálatai. Szombathely, 1938

[6]        Federmayer, Frederik: Lexikón erbov šľachty na Slovensku I. - Trenčianska stolica, 2000.

[7]        Szluha Márton: Árva, Trencsén és Zólyom vármegye nemesi családjai. Budapest, 2006.

[8]     MOL, P1341: Illésházy-család, 27. ladula, fasc. 7.  102, 196, 314, 342, 385, 435, 448, 503, 544, 557, 575, 637,  708. fol.

[9]       Štátny Archív, Býtča: Trenčianska Župa: Conscriptiones Nobilium- Genealogiae; Familiae,  Nobilitaria; -Rodné archívy (L.I.):

[10]     Štátny Archív, Býtča, Mátriki

[11]     Štátny Archív, Býtča, Trenčianska Župa: Conscriptiones Nobilium

[12]     id. Frivaldszky János: A Frivaldszky-családfa Nagy Ivánnál. (Turul, 1997, 3.- 4.sz. 109-113.)

[13]  Frivaldszky: i. m.

[14]   Zsigmondkori Oklevéltár, Akadémiai Kiadó   IV: 2214,

[15]   Lombardini, Alexander: Lietava. Slovenské Pohľady, 1884   441-442.

[16]   Štátny Archív, Býtča, Oravsky Kompossessorat (N.III.) Andreánskeho usporiadanie (továbbiakban: OK)  fasc. 182. no. 1/5

[17]   id. Frivaldszky János: „Nemzetes" családok az egykori Trencsén- és Nyitra- vármegyében.  (Turul, 2008 2. 43-39.)

[18]   Lukinich Imre: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára I-V. Bp. 1937-1942    I. 9.

[19]     Chaloupecky, Václav: Středoveke listy ze Slovenska, 1937.  148.

[20]    MOL, DL. 19421. (A kiadási hely  nem  Regéc!)

[21]   OK,   fasc. 182. no. 1/5

[22]    MOL, P1341: Illésházy-család, 27. Ladula, fasc. 10. Ratio victualium 1608

[23]    Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. Században. 1879.

[24]    Kušik, Michal: Urbare feudalnych panstiev, Bratislava, 1959    II. 234.

[25]    Nagy Iván: i. m.  X. 398.

[26]    Federmayer: i. m. 249-250.

[27]    Nagy Iván: i. m.  X. 398.

[28]    MOL P1341: Illésházy-család, 27. Ladula, fasc. 9. Urbar Lethawsky, 1633.

[29]    Federmayer: i. m. 249-250.

[30]    Federmayer: i. m. 249-250.

[31]    Vályi András: Magyarországnak leírása, Pest, 1789   II. 730.

[32]    Federmayer: i. m. 249-250.

[33]    Szluha: i. m.   II. 541. "lójai Sulyánszky"

[34]    Federmayer: i. m. 250.

[35]    Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár, 1760. év 177. A. sz. 209. A. sz. 348. jkl.

[36]   Fallenbüchl Zoltán: Az 1738/39 évi diákösszeírás Bp. 1985  

[37]    Szluha: i. m. I. 282.  "lójai Sulyánszky"

[38]    MOL Daróczi genealógiai  gyűjteménye (továbbiakban: Daróczi)

[39]    Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV.  Bp., 1891-1914   XIII: 114. Arcképe: Magyar Katolikus Lexikon XII. 386..

[40]    Daróczi

[41]    Börzsönyi Helikon, 2007.

[42]    Lombardini: i. m.   II. 449.

[43]   Štátny Archív Žilina, Mestečko Rajec, 10. Mestska kniha (1688-1799);

[44]   Orosz Ernő: Heves és volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemesi családjai, Eger, 1906  

[45]    Sujánszky György Euszták (Eustach): Az aradi rendház naplója (1847-1851) METEM, 2007

[46]   Slovenský Biografický Slovnik, 1987  XIII. V. 541-542.

[47]   Jekelfalussy József: Magyarország iparosainak és kereskedőinek név- és czímjegyzéke 1885  1087

[48]    Spravodajca mestského múzea Rajec, 2000, 2.

[49]   Jekelfalussy: i. m.  1891

[50]   Jekelfalussy: i. m. 1885  800.; Jekelfalussy: i. m. 1891 1119.

[51]    Ferenczy Erika: Doku '56 Siófok. Visszaemlékezések. Siófok, 2006. 49-96

[52]   Jekelfalussy: i. m. 1885  22.

[53]   Jekelfalussy: i. m. 1891

[54]   Slovenský Biografický Slovnik, 1987.  V. 541.

[55]   Jekelfalussy: i. m. 1885  1283; 1891

[56]   Jekelfalussy: i. m. 1885, 1891

[57]   Magyar vasúti almanach és sematizmus 1911