id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

HÍRADÓ 2012

ÜNNEPSÉG RAJECEN.


Több mint 35 éve van kapcsolatom Szlovákiában az egykori Frivald, ma a szomszéd városkáról, Rajecről Rajecká Lesnának nevezett faluval, ahonnan 250 éve családunk elszármazott. E falu híres Mária-kegyhely, templomát Boldog II. János Pál emelte „basilica minor” rangra. Sok minden történt az elmúlt évtizedekben, kapcsolatok születtek, aminek eredménye volt, hogy meghívtak híres tudós rokonom, Frivaldszky János (1822-1895) entomológus, akadémikus és muzeológus, vagy ahogy ott hívják, Ján Frivaldsky emlékünnepségére, aki 190 évvel ezelőtt Rajecen született, s ezért a szlovákok is a magukénak vallják. Rövid beszédre is felkértek. Az ünnepséget Ladislav Židek egykori rajeci polgármester, - ma környezetbarát fűtőanyagot előállító vállalkozó – szervezte, Karol Křiž rajeci orvos és entomológus szakmai közreműködésével. Az ünnepség fényét emelendő meghívattam a Magyar Nemzeti Múzeum állattani szempontból jogutódjának, a Természettudományi Múzeumnak kutatási igazgatóját, Dr. Gubányi Andrást és Dr. Bálint Zsoltot, a lepkeosztály vezetőjét is.

Péntek délben indultunk a Múzeum kocsijával hárman, s némi kerülővel érkeztünk meg este Rajecre. Szombaton kora reggel elmentem misére. Az aznapi ünnepről beszélt a plébános, Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről. Arról, hogy ez mindenki számára feladat. Mindezt a mise után még egyszer megemlítette. Voltak némi aggodalmaim amiatt, hogy beszédemben néhány fájdalmas dolgot is említeni akartam, - ugyan mint feldolgozott nehézséget – ám nem tudhattam, hogy nem lesz-e rossz visszhangja. Ez a prédikáció azonban eloszlatta minden habozásomat.

A muzeológusok magyar nemzeti színű szalagos koszorút hoztak, én egy csokrot két szalaggal, „Frivaldszky család” felirattal a magyar nemzeti színű szalagon, „Rodina Frivaldsky” felirattal a szlovák nemzeti színűn.

A rokonom emléktáblájánál vagy ötvenen várakoztak, köztük régi ismerősök is. Örömmel fedeztem fel a plébánost, akihez odamentem, – biztonság kedvéért tolmáccsal – visszamondtam és megköszöntem a szavait.

Az öt ünnepi beszéd közül az enyém volt a második, ismét tolmács segítségét igénybe véve. A helyzet pikantériájához tartozott, hogy a velem azonos nevű rokonom emléktáblája mellett ott van annak a Juraj Slota „nemzetébresztőnek” az emléktáblája is, akinek mai rokona, Ján Slota a magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Párt alapítója.

Ezt mondtam:

Tisztelt Ünneplők! Soha sem gondoltam arra, hogy valamikor beszélhetek ez előtt az emléktábla előtt, amit 38 éve ismerek. Ezért meg is vagyok hatódva. Mit is mondhatnék? Magyar vagyok, de ide járok erre a vidékre, ahol gyökereimet találom. Magyar vagyok, de tudok szlovákul érezni és gondolkozni. A szomszéd Mária-kegyhely díszpolgárának választott 14 évvel ezelőtt. Nagyon meglepett, amikor az erről szóló oklevelet Ján Frivaldsky névre állították ki. Ez a nevem itt azóta, mindenütt máshol Frivaldszky János, amint e rokonomé is. Gondolatokat vált ki az is belőlem, hogy most egyúttal a nemzetébresztő Juraj Slota emléktáblája előtt is állunk. Ám közülük csak azt az egyet mondom el, hogy ő annak a besztercebányai katolikus gimnáziumnak volt hittanára, ahová édesapám 50 évvel később járt. Büszke vagyok szlovák őseimre, de büszke sziléziai, bajor, román, kun, sőt oszmán-török őseimre is, akikben kifejeződik annak a Közép-Európának az egysége, amely az Adriától a Balti tengerig tart. Hiszek Európa egységében, de még inkább az evangéliumban, amelyben ez áll: Szeresd felebarátodat mint önmagadat; másként: szeresd felebarátod nemzetiségét mint sajátodét. Eredményes tanácskozást kívánok, s az olyan vállalatoknak pedig sok sikert, amelyek tudják, hogy a jövő gyümölcseinek gyökerei a múltban vannak.” Szavaimat nagy taps fogadta.

A beszédek után odajött hozzám a plébános és megköszönte.


Rengeteg emberrel beszéltem, mindenki boldog volt. Ott volt az egykori Slota- és Mečiar-párti frivaldi polgármester is, aki díszpolgárrá tett annak idején.

Délelőtt tudományos konferencia volt a helyi Veronika étteremben rokonommal kapcsolatban, professzorok, muzeológusok, minisztériumi emberek szólaltak fel.

Délután a szponzoráló cég mutatkozott be. Ebből ugyan csak 1%-ot is alig értettem meg, de az nagyon megkapott: A gyárkapu mellett kis kápolna Jézus Szíve szoborral, Mária képpel virágokkal. A tulajdonos elmondta vállalkozóvá válásának történetét is, név szerint hogy mely vallásos és hazafias embereket tekint példaképeinek, köztük legfőként szüleit és paptestvérét. Kézzel fogható volt, hogy mennyire megbecsüli – emberileg és anyagilag – munkatársait (pl. mi székeken ültünk, ők fotelekben). Teljesen el voltam bűvölve.


A nap vacsorával fejeződött be Rajecfürdő (Rajecké Teplice) Skalka szállójában.

Közben időnkint szlovák népviseletes lánykórus énekelt népdalokat harmonika kísérettel. Szlovákiában elképzelhetetlen ünnepség folklórműsor nélkül.

Néhányan az ünnepelt természettudósra való tekintettel nagy mézeskalács lepkét kaptunk méltató szavak kíséretében.

A végén elcsíptem a szponzoráló és rendező menedzsert és elmondtam, hogy mennyire el vagyok ragadtatva attól, amit vállalata prezentációiból megértettem. Azt egy szóval sem említve, hogy ő finanszírozta az 50 ember ebédjét, vacsoráját, néhányunk szállodai elszállásolását, a rokonomról szóló könyv kiadását, ajándékokat, meg ki tudja, még mit. Ekkor tudtam meg, hogy ő a hét 3 napján senki számára nem elérhető, mert magatehetetlen mamáját gondozza. Kérdeztem, hogy ismer-e más menedzsereket, akik így gondolkoznak és működnek, mint ő. Kiderült, hogy nem. Elmondtam, hogy én viszont ismerek. Azt felelte, hogy bárkit szeretettel fogad, aki rám hivatkozik.

A végén a tolmácstól – aki végig csillogó szemmel fordított – elnézést kértem, ha esetleg furcsa dolgokat mondtam volna. Mondta, hogy bármikor szívesen lát Pozsonyban, ha meglátogatom a Nemzeti Múzeumban, ahol dolgozik.


id. Frivaldszky János