id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

Rajec vára

 

id. Frivaldszky János:

Hol állt Rajec vára? (1)

Régóta megválaszolatlannak tűnik az a kérdés, hogy hol állt annak a Rajecnak a vára, amely Zsolnától délre mintegy húsz kilométerre található, a délről észak felé folyó Rajcsánka patak völgyében. E Rajcsánka mentén húzódott az ókorban az észak-déli borostyánkő-út,  középkorban a Nyitra-Zsolna via publica. [1]

 Rajec magja a jelenlegi városka nyugati felén, a dombok lábánál, mai templom környékén helyezkedhetett el.  12. században érkezett németek rátelepültek a meglévő szláv falura[2], 1200 körül Szent László tiszteletére kőtemplomot is emeltek.  Rajecre kereskedelmi-stratégiai szempontból igen előnyös helyen feküdt. Itt torkollott be a már  említett észak-déli kereskedelmi útba a Pruzsinán át a Vág völgyébe vivő magna via[3], s a szintén a Vág völgyébe Precsinen át vezető útvonal, amelynek Vág-völgyi végpontján épült később Beszterce vára. 

 A  rajeci templom a tatárjárásban elpusztulhatott, mert mára semmi nem maradt fenn belőle. Birtokosai 1277-1299 közt a községet várral erősítették meg.[4]  A vár maradványai nem ismeretesek, de a Baraňova-völgyben sejtik, mely Čierna felé nyílik, a Fojtova (Chvojtova) grunton,[5] ott közelebbről a Baba-sziklán lett volna.[6] Ez utóbbi azonban valószínűtlen, mert Rajec stratégiai helyre települt, így vára sem lehetett eldugott helyen, mint a szláv kor régi favárai Turo és Jaszenové mellett, [7] ahová e falvak lakossága ellenséges támadás esetén menekült.

Inkább azt tartom valószínűnek, hogy a falu ősi magja, templom területe volt erődítve, amely szintén a fojt-grunton áll. A régi plébánia-épülettől délre kb. 30 m-re kiástak egy falazott kutat és egy hétszögű, ismeretlen célú két rétegű padlós középkori épületromot, [8]  amely talán ennek maradványa. A vártól keletre a Rajcsánka kanyargott, ennek vizét lehetett a vár körül létesített árkokban vezetni. A vár tehát nem hegyi, hanem vízi vár lehetett.

Ekkor épülhetett Rajec második temploma is, amely háromhajós volt, mint a jelenlegi templom is, amely a legelső templom alapjaira épült. A legrégibb fennmaradt része -  a déli bejárat fölötti boltozott nartex és ennek  kora gótikus  ajtaja ebből a korból maradt meg napjainkig.[9]  Rajec jelentős hely volt,  a város  kancelláriával rendelkezett. 1382-ben a bécsi egyetemen egy ide való diák tanult. [10]

1385-ben Zsigmond (1387-től király) unokatestvére, a cseh Jodok azonban a vidéket elpusztította. Rajec jelentőségét mutatja, hogy a Lietava melletti Podhoriét 1388-ban azon  Wan fiai telepítették újjá,[11] akik igen valószínűen rajeciek,[12] amint a  1390 táján újjá szervezett Jesenow és Izben (Zbyňov) soltészai Lampert Rajecz-i bíró fiai is.[13]

Kaplai (Serkei) Dezső comes, Rajec várat a királytól 1392-ben zálogba vette,[14] ám 1397-ben Zsigmond király e birtokot Vág-völgyi hadjáratában visszavette,[15] majd a cseh betöréskor megsérült  rajeci vár erődítményeit leromboltatta,[16] Rajecet és uradalmát ezzel egyidejűleg Lietavához csatolta. Rajecet ettől kezdve nem saját várnagy irányította hanem fojt, (chvojt). A várrom anyagát 1647-ben a templomtorony-építéshez használták fel.[17] Rajec a vár lerombolása után  öröklődő, német jogú bíróság lett,  mint a várépítés előtt is. A soltésznak saját telke volt (Chvojtová), s azé a családé lehetett, amelyet később  Rajcky néven megnemesítették.  1414-ben  rajeci advocatust említenek.[18] 

A rajeci második templom is rommá lett, mert amikor újjáépítették, csak a déli bejárat környéke, meg még néhány korai gót ajtó maradt meg belőle. A 14. század végén újjáépített templomból egy mérműves maradt ránk.

Az 1385. évi pusztulás után jó ideig senki rajeci nem tanult a bécsi egyetemen, ám a konszolidáció után 1415-ben a bécsi egyetem magyarországi diákjainak nevei közt felbukkan egy rajeci,  1426-ban egy másik.[19] Ez időtájt Rajecen lakott a gazdag és előkelő lengyel lovag, Skrzynno-i Donin is. Ez a hasonnevű lengyel alkancellár unokaöccse volt, Stibor rokona. Előbb Nyitraszerdahely várnagya volt, amely 1403-1419 közt királyi vár, majd Borbála királyné familiárisa lett. 1437-39-ben Hricsó és Lietava kapitánya, a két vár a királynétól zálogban van nála.[20] Feltehetően 1420 és 1439 közt lakott Rajecen, egyenlő távolságban e váraktól, talán éppen az erődítményként felszámolt rajeci vár egyik palotának helyreállított épületében, aminek nyoma lehet az említett hétszögű épületmaradvány második padlója. Az. 1397-ben lebontott vár anyagából úgy lehetett csak 1647-ben templomtornyot építeni, ha a közbeeső időben valami más épületbe volt beépítve, nevezetesen Donin palotájába. Ennek feleségének, Katalinnak  futárszolgálatot teljesít a rajeci fojt (soltész).[21] Az 1428-ban Donynt rajecinak nevezik. Akárcsak a királyné, Perényi Miklós vágvölgyi kapitány is adósa Doninnak, ő  400 arany forinttal. [22] Ez az időszak Rajec egyik fénykora lehetett.

Rajeccel érdemes összevetni az észak-déli kereskedelmi út egy másik fontos pontján lévő Zsolna történetét. A zsolnai vár nem az 1385 évi morva betörésnél, hanem Zsigmond 1397-i hadjáratában sérült meg és veszítette el a jelentőségét. 1405 után már nem is említik[23] pedig Budatin mocsár-várával kitűnő vár-párost alkotott a Vág ellenőrzésére, mint Sztrecsény is Óvárral. Zsolna városi jegyzőkönyveit 1380k. kezdik vezetni, 1429-ig németül, akkor térnek át a szláv nyelvre.[24] Hogy már előbb is igen számottevő volt a szláv nyelvű lakossága, abból is látszik, hogy fiait Rajeccel ellentétben nem a bécsi, hanem a prágai egyetemre küldte.[25]  Rajec egészen a Vág-völgyi vasút megépítéséig azonos nagyságú település volt mint Zsolna, amelynek 1869-ben is csak 2870 lakosa volt,[26] miközben Rajecnek 2666.  Rajec jelentőségét mutatja az is, hogy 1479 május 1-én Rajecen Zsolna város részére adnak ki oklevelet.[27] 

A lietavai és sztrecsényi uradalomra csehországi szedleci Kosztka Miklós  Zápolya János királytól 1529-ben adománylevelet szerzett. Ferdinánd király 1531-ben Lietava ellen küldte hadvezérét Thury Miklóst, aki azonban nem tudta bevenni a várat. 1532-ben Kosztka átállt Ferdinánd oldalára s 1534-ben tőle is adománylevelet kapott.[28] 1535-ben be is iktatták az új földesurat Lietava uradalmába. Az iktatásnak a Podmaniczkyak azonban ellentmondtak, [29] ezért tíz évig tartó háborúskodás követte a Kosztkák és a Podmaniczkyak között. 1536-ban Podmaniczky Beszteréből Lednice irányában „insultum facit",[30]  Zbinyó, Frivald és Csierna teljesen elpusztult. [31] 

Kosztka ismét Ferdinánd ellen fordult.[32] Podmaniczky benyomul a Kosztka-birtokra, s ott az elfoglalt terület felügyeletére egy mocsár által körülvett, palánkból és földből készült várat emelt. Az erődítést két lándzsa széles és egy lándzsa mély vizesárok vette körbe. A várkastély négyszög alakú volt, a sarkán négy bástya helyezkedett el. Kétszáz lengyel és cseh katona védte. Podmaniczky hiába küldött felmentő sereget, a király spanyol katonái bevették, majd lerombolták.[33] Ez a vár nem lehetett más, mint az egykori rajeci vár újjá élesztése, a Donin-féle palota s a templom megerősítése palánkokkal és vizesárokkal.  Végül a Kosztkák és a Podmaniczkyak 1545-ben fegyverszünetet kötnek. A fegyverszünet megkötésének helye némileg talányos, mert úgy hangzik: „Zbynov várában" („castellum Zbynov", „datum est in castro regiae maiestetis ad castellum Zbynov locatis").[34] Ilyen vár azonban sohasem létezett. Az a feltevés, hogy Zbinyóban alkalmi erősség lett volna, inkább egy 20. századi harcmodorra vallott volna. Sokkal valószínűbb egy olyan magyarázat, hogy a királyi spanyol csapatok Zbinyónál táboroztak, a fegyverszüneti oklevélhez a sebtiben odahívott, a hellyel ismeretlen kancellista  a helynevet egyszerűen eltévesztette és a várra ruházta.

A spanyolok úgy viselkedtek, mintha akár az Indiákon lettek volna. A vidék teljesen elpusztult. Az 1546-os adóösszeírásból kiderül, hogy a Kosztkák-birtoka Lietava helységei s  mind elpusztultak, nyomorognak, éhséget szenvednek; a legtávolabbi két községbe (Frivald és Gyurcsina) az összeíró már el sem ment, őket meg sem említette.[35] Az 1548-i rovásadó összeírásban Facskó, Jaszenové és Zbinyó még mindig úgy vannak, ahogy a királyi hadak, a spanyol lándzsások felégették őket.[36]   

A Kosztkák és Podmaniczkyak háborújában a pusztulás érintette Rajecet is. Várával együtt temploma rommá lett, csak 1610-ben állítottak ismét helyre. Ekkor készült a templom északi kapuja 1611-i évszámmal és Luther-rózsákkal díszítve. A Rajeci völgy forgalmi szempontból változatlanul jelentős. Amikor az 1530-1540-ben megnyitott Bécs-Pozsony-Buda első állami postavonal után az 1550-ben megnyitják a másodikat is, ez nem más, mint a Pozsony-Nyitra-Privigye-Vág völgye-Eperjes-Kassa útvonal. [37]

Rajec élén még 1608-ban is soltész állt, mint a többi településekén is.[38] 1608 és 1626  közt alakult át évente választott bírósággá: az utóbbi időpontban az urbárium ugyanis már nem nevez meg bírói családot - lévén ez évről-évre más, - csak általában szól richtarról s annak kötelességéről.[39]


[1]      Braniczky, Milan: Dopravna štruktura Žilinskeho okresu,Vlastivedný Sbornik Považia,, XIV. 1980.  66.; Kavuljak, Andrej: Lietava. Turčiansky SV. Martin, 1948   31. ;  Tóth Endre: Római utak a Dunántúlon. Műemlékvédelem, 2005. 1-8.

[2]      mint a Szepességben is tették : Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 145.

[3]      DL 794 ; DL. 795,

[4]      Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. században. Bp. 1977 , 181.

[5]      Jančo, Štefan: Z dejin Rajca do roku 1848: Vlastivedný Sbornik Považia, 1962 .  46.; Kavuljak, Andrej i. m.  78.

[6]      Bitusik, Peter - Židek, Ladislav: Rajec 1193-1993. Mestsky urad Rajec, 1992. 19-20.  néphagyomány alapján; ugyanilyen oknál fogva valószínűtlen, hogy a Jasenové melletti, már említett Hradisko lenne ez a vár, mint Plaček, Miroslav - Bóna, Martin: Encyklopédia Slovenských hradov. Slovart, 2007. 249-250.  sejti. 

[7]         Országos Széchényi Könyvtár, Pesthy F.:Helységnévtár Fol. Hung. 1114. (továbbiakban: Pesthy) 55. .kötet, 222/v ;  Jančo, Štefan: i. m. . 44-45. 

[8]      Moravčik, Jozef: Zaujimava stavba v Rajci. Spravodaj Mestskeho Muzea Rajec, 1995, 2. 5 ;

[9]      Bitusik, Peter - Židek, Ladislav i. m.  29.; Jančová, K.: Rajec a jeho stavebny vyvoj Vlastivedný Sbornik Považia. 1962;

[10]      Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Bp. 1892.  4,

[11]    Lombardini, Alexander: Lietava. Slovenské Pohľady, 1884   441-442.

[12]    OK  fasc.182/1/5   

[13]    Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977.  144.;  CD, X. 4. 642. (1407-re keltezve. Lehet,  hogy  ekkor írták át. ZSO nem említi.)

[14]    ZSO IV. 2442  (DL72818)  2482. (DL7786)

[15]    Engel Pál: Magyarország  világi archontológiája 1301-1447. I-II. Budapest, 1996.  , I. 399. 

[16]    Fügedi Erik: Vár és társadalom  i. m., 43.

[17]    Bitusik, Peter - Židek, Ladislav i. m.  30.; Vlastivedný slovnik II. 473-474. ; Jančová, K  i. m.;

[18]    Lukinich Imre: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára I-V. Bp. 1937-1942   .  I. 9.

[19]      Schrauf Károly: Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen, Bp. 1892.   41, 152.   

[20]      Doninról részletesebben: Engel Pál: Archontológia i. m.   I. 214, 280, 431,  II.  214. ; Daniela Dvořáková: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában. Századok, 136. (2002) 407-409.; 1439: DL 44697

[21]      ZSO. III. 1484.   (DL48176 )

[22]      Engel Pál: Archontológia i. m.    II. 189.;  DL 39287, DL 39288.

[23]      Engel Pál: Archontológia i. m.  I. 468.

[24]      Chaloupecky, Václav.: Kniha Žininska Bratislava, 1934  99.

[25]      1405-ben Martinus de Zylyna, 1415-ben Joannes de Zilina, 1420-ban Nicolaus de Žilina (Varsik, Branislav: Slováci na pražskej univerzite do konca stredoveku. Bratislava, 1926.  21, 23)

[26]      Vlastivedný slovnik obci na Slovensku, Bratislava, 1977  III. 353.

[27]      Chaloupecky, Václav: Středoveke listy ze Slovenska, 1937. 129

[28]    Kavuljak, Andrej i. m. 50-51;

[29]    Lukinich Imre i. m.  II. 522-525.

[30]    Lukinich Imre i. m.  II. 578.

[31]    Országos Levéltár,  Magyar Kamara Archívuma, Conscriptiones portarum (továbbiakban: E158) XVIII k. 79-109.; idézi: Lukinich Imre i. m.  II. 580-590.

[32]    Kavuljak, Andrej i. m. 52. 

[33]   http://toriblog.blog.hu/2008/08/28/alvaro_de_sande_hadjarata_trencsen_varmegyeben_1545_ii

[34]    Lukinich Imre i. m.  III.335-338.

[35]    Lukinich Imre i. m.  III. 403.

[36]    Lukinich Imre i. m.  III. 566-574. (E158  XLIII 249-365.)

[37]    Hradszky József: A szepesi „tíz lándzsások széke" vagy a „kisvármegye" története, III: Lőcse, 1895 128-130.;

[38]      OL, P1341, 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium;

[39]      Kušik, Michal: Urbare feudalnych panstiev, Bratislava, 1959 . II. 25-26.