id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

RAJEC A REFORMÁCIÓ IDEJÉN

 

Credo, 2007. 3-4. sz.

 ID. FRIVALDSZKY JÁNOS:

Trencsén megye múltjából.

A rajeci völgy a reformáció és a katolikus restauráció korában.

Rajec (ma is u. a.) az egykori Trencsén vármegye Zsolnai járásában, Zsolnától   délre mintegy húsz kilométernyire, az északra tartó Rajcsánka patak völgyében található.

Tanulmányom a Rajeci völgynek csupán a felső folyását, azaz Rajecet és környékét, a hajdani Zsolnai járás déli felét érinti. A patak legfelső szakaszán, ahol a völgy összeszűkül,  csupán három település található, s mindhárom a jobb parton: Csicsmány (Čičmany), amely  Zljechó (Zliechov) filiája,  s a 16. sz. elején a Rakovszkyak birtoka; Facskó (Fačkov) Rajec filiája, s a besztercei uradalom részeként Podmaniczky-birtok; ellenben Frivald (Rajecká Lesná) már a lietavai uradalomhoz tartozik.

Majd a völgy medencévé szélesedik: a jobb parton helyezkedik el Suja (Šuja) és Gyurcsina (Ďurčina);  a patak két partján terül el Rajec városkája; a bal parton egy oldalvölgyben fekszik Nagycserna (Velká Čierna) és Kiscserna (Mala Čierna); a patakhoz közelebb pedig Jaszenové (Jasenové) és Zbinyó (Zbiňov); a jobb parton található Klecsén (Kľače):  a felsorolt kisközségek mind Rajec filiái és a lietavai uradalom részei. A jobb parton található Rajecfürdő (Rajecké Teplice) és Poluzsje (Poluvsie), valamivel távolabb Konszka (Konska) és Sztránszké (Stránske), valamint - a pataktól jóval messzebb, de ugyancsak a jobb parton -   Kunyerad (Kuňerad) és Kővágás (Kamenna Poruba): az említett községek  a középkorban Sztránszké filiái. Másrészt Konszka és Sztránszké a lietavai uradalom része, a többi falu kisebb uraságok birtoka.

A települések többségükben szlovák nyelvűek voltak, az eredetileg német telepítésű Frivaldon azonban a német szó járta. Rajec a 14-15. században igen jelentős hely volt, lényegesen jelentősebb Zsolnánál is. Már a 14. században is találunk a bécsi egyetem hallgatói közt rajecieket. Kosztka Miklós 1529-ben I. Jánostól, majd - addigi ura ellenségéhez pártolva - 1534-ben I. Ferdinándtól kap adománylevelet a lietavai uradalomra. A Zápolya- és Habsburg-párti erők ezután egészen 1545-ig hadakoztak ezen a vidéken. A háborúban több település elpusztult, az eseményeket Rajec is megsínylette. [1]

Egyházigazgatási szempontból az egész vidék a nyitrai egyházmegyéhez tartozott. A tárgyalt időszak kezdetén temploma csupán Frivaldnak, Rajecnek és Sztránszkénak volt,  ráadásul csak a két utóbbi minősült plébániatemplomnak. Frivald Mária-kegyhely volt, amelynek templomát a falu soltészbirtokosa a 15. század első felében engesztelésül építette azért, mert 1410-ben -  Zsigmond király Lengyelország elleni háborúja során -  része volt az Árpád-házi Kinga sírját őrző ószandeci templom fölgyújtásában: Frivaldról az egész 15. század folyamán zarándokoltak Ószandecre. Az útba eső Lőcséről pedig 1480-ban olyan szárnyasoltárt hoztak a frivaldi templom számára, amelynek főalakja Mária, mint a Napba öltözött asszony volt.[2]

A reformáció kezdetei.

A reformációra vonatkozó első adalék Kosztka Miklós - a Lutherrel rokonszenvező földesúr - azon állítása, hogy 1536-ban Frivald  evangélikus lett.[3] Éppen az említett évben esik először szó a frivaldi "parochus"-ról, holott  a falu valójában csupán Rajec filiája volt.[4] Elképzelhető, hogy ténylegesen a rajeci paróchusról van itt szó, de az is lehet, hogy a már Frivaldon élő lelkészt nevezik paróchusnak. Az utóbbi esetben az illető családi neve nagy valószínűséggel Frölich lehetett. 1580-ban ugyanis beiratkozott a prágai egyetemre bizonyos Jeremias Frölich Freywaldensis Pannonius, Martinus fia.[5] Ez a Frölich Jeremiás a  peregrinációs gyakorlathoz képest még 1560, sőt -  a falu viszonyait tekintve -  még 1553 előtt születhetett Frivaldon. Frölich nevű jobbágyok azonban nem éltek a faluban,[6] ezért fel kell tételezni, hogy a helyi lelkész családjáról lehet szó. Az imént említett 1536-os évszám alapján Jeremiás a fia vagy az unokája lehet egy Frölich vezetéknevű lelkésznek, aki vélhetőleg németországi származás.

Kosztka Miklós a német lelkészt  - érthető módon -  az egyetlen német nyelvű helyen telepítette le, ahol amellett még saját templom is volt. A frivaldi templom kegyura azonban nem Kosztka volt, hanem a falu soltész-családja, a Frivaldszkyak. A soltészok örökletes bírói tisztséget viseltek; részesültek a földesúrnak járó adóból, kiváltságos telket birtokoltak,  ezen kívül ők voltak a templom kegyurai is. 1526 és 1553 közt Frivaldon azonban éppen interregnum volt a soltészségben, mert egyik soltészfiú sem tudta magára váltani a tisztséget. Ezért átmenetileg évente váltották egymást, ami viszont jogbizonytalansággal járt. Így történhetett, hogy a lietavai földesúr a soltész megkerülésével  önhatalmúan intézkedett. A német nyelvű falusiak - talán mit sem sejtve a teológiai vitákról - nyilván örömmel vettek egy saját, ráadásul német papot. Addig ugyanis legfeljebb káplán láthatta el őket Rajecről. Később azonban, Frivaldszky Mátyásnak 1553-ban történt soltészi hivatalba lépésével a falu irányításának kérdése rendeződött, s pedig - úgy látszik - olyan  irányban, hogy Frivaldról a protestáns lelkésznek távoznia kellett.

Valóban, ezután jó darabig nem tudunk a vidék reformációjával kapcsolatos  adatokról, s a Frölich család tagjai sem fordulnak elő többé Frivaldon. A Szepességben bukkannak fel, oda települhettek át, lévén, hogy ez szintén német vidék. A század második felében már meglehetősen elterjedt a család. Frölich Gergely nagyszalóki lelkész (+1590) 1550-ben a királynál járt fraternitása érdekében.[7] Fiának, Frölich Jánosnak, az 1575-ben Königsbergben beiratkozott, 1608-ban Késmárkon elhunyt filológusnak a felesége Clementis Margit volt. Fiuk, Sámuel egyebek közt Brunsbergben, a jezsuitáknál is tanult, majd Königsbergben is diákoskodott.[8]  Másrészt egy bizonyos Frölich Tamás (+1580) 1551-ben Wittenbergben tanult, míg Frölich Zakariás (+1600) Szebenben volt rektor.[9] Gergely, Tamás és Zakariás, valamint a prágai egyetemi bejegyzésben említett Márton életkoruk alapján mind 1530 táján születhettek, így akár testvérek is lehettek, s talán fiai a feltételezett frivaldi első betelepülő Frölichnek.

Ami Rajecet illeti, ott 1527-ben Kosztka Péter volt a plébános,[10] aki feltehetően már a protestantizmushoz hajlott, mint rokonsága is.[11] Apja vélhetően Kosztka Miklós testvére,  Péter volt, aki Mátyás király alatt komáromi főispánságot viselt.[12]  Egyes 19. századi vélemények szerint a Kosztkák révén nemcsak Frivald, hanem Lietava és Rajec is protestánssá lett már a harmincas években. Ennek  azonban ellentmond, hogy Zsolnán csak 1546, Bajmócon pedig 1550 óta voltak Wittenbergben avatott lelkészek. Bellus 1552 előtt, Biccse 1556 előtt, Vágbeszterce 1555 táján lett protestáns.[13] Valószínűnek látszik az is, hogy a Kosztkák birtokolta lietavai uradalomban Lietava plébániája az elsők közt vette át a  reformáció tanítását.[14] Egy 19. sz. forrás azonban a lutheranizmus lietavai bevezetését 1570-re teszi; a várkápolna 1510 körül készült szárnyasoltárát ekkor bontják el, amelynek egyik   táblaképe így kerül a falutemplomba.[15]

A vidék reformáció előtti vallási helyzetéről alig tudunk. Legfeljebb kivetíthetünk olyan általánosságokat, hogy az alsó papság a reformációt megelőzően jórészt meglehetősen tanulatlan, gyakran züllött életű volt.[16] A képet színezhette az a tény is, hogy 1534 és 1545 közt Rajec környékén háború pusztított.

A Thurzók idején, a hajdú-betörésig.

Abban a korban a cuius regio, eius religio elv alapján a földesúr hitvallását követte a föld népe is. Egy megbízható 18. sz. eleji adat szerint Rajec 1560-ban vált protestánssá.[17]  A már említett 19. századi nézetekkel szemben ezt az adatot kell előnyben részesítenünk. Hihetőleg ebben az időben ment át laikus kézbe a plébániája. Frivaldot is önálló "fraternitássá" alakítják saját temploma révén. Itt a kegytemplom szentélyében lévő freskókat lemeszelik. A meszelt felületen jelenleg egy felirattöredék olvasható 1571-es évszámmal, valamint Thurzó Ferenc, nyitrai püspökből lett protestáns főúr - Kosztkát követően Lietava ura - nevével. Ugyanezen a felirattöredéken  Frivaldszky Jánosnak (1545 k. - 1606), Thurzó  tisztviselőjének a nevét is olvashatjuk.[18] A meszelés a reformációt, a felirat pedig az esemény 1571 előtti időpontját jelzi. Frivaldszky János  fiatalon lett  a lietavai uradalom provisor-a, azaz gazdasági igazgatója. A fenti eljárásban való részvételéből, de a gyerekeinek adott, a családi hagyománytól eltérő,  ószövetségi nevekből is látszik, hogy ő ekkor már evangélikus volt, elsőként a családjából. Tekintve, hogy 1545 táján született, tanítványa lehetett akár magának Frőlich lelkésznek is. Ura nagy bizalommal lehetett iránta, hogy ezzel a tisztséggel megbízta nem-nemes létére, holott olyan törvényi rendelkezés volt érvényben, hogy e tisztséget csak nemesek viselhetik.  A templomban történt intézkedésre azonban sem Thurzónak, sem provisorának joga nem volt, bár a töredékes felirat Thurzót hatalmas úrnak nevezi - az úr szót még meg is ismételve. A kegyúri jog változatlanul a soltészt illette, aki még mindig Frivaldszky Klopan Mátyás volt, a provisor apja, aki nem volt híve a reformációnak. A jogi kérdések rendezése Thurzó Ferenc fiára, Györgyre maradt, aki apja halála után 1583-ban vette birtokba Lietava uradalmát. A templom fölötti kegyúri jogot  úgy szerezte meg a soltésztól, hogy a templom telkéért cserébe egy termő telket adott. Egy 1600. január 12-én kiadott okleveléből ugyanis megtudjuk, hogy „korábban" Klopán (azaz Frivaldszky) Mátyással földet cserélt, s hogy a csereföld adótól és papi tizedtől mentes legyen, most utólag még két virga földet is ad a falunak, hogy ennek használói vállalják a cseretelek terheit..[19] Thurzónak kell tulajdonítanunk a harangtorony építését és a harang adományozását is.[20] E vagyoni helyzetének megfelelő beruházással mintegy dokumentálhatta a kegyúri jog megszerzését. Thurzó György Frivaldszky János helyzetét is rendezte,  nemesi levelet eszközölve ki számára a királytól. Az új nemes a Thurzók szolgálatában szerzett pénzen 1586-ban magára váltotta apjától a soltészséget is, két öccsét is kielégítve. 

1580-ban Konszkát, Rajecet és Frivaldot már evangélikus helységként sorolták fel a Trencsén-megyei felső járásban, amelynek 1570-től már protestáns vice-archidiakónusa is volt.[21] Itt látjuk először, hogy Konszka lép Sztránszké helyébe, s hogy Frivald elvált Rajectől. Az egész Rajeci völgy ebben az időben evangélikussá lett. Hogy a korábban ott   működő katolikus papok követték-e a reformációt vagy el kellett hagyniuk plébániájukat, erről semmi sem tudunk. Rajecnél a reformáció bevezetése nem járhatott nehézséggel, hiszen a kegyúri jog a Thurzóké volt. Az a tény azonban, hogy a templommal  rendelkező Stránszké helyébe a templom nélküli Konszka lépett, valamilyen, a frivaldihoz hasonló soltészi ellenállás jele is lehet. 

Rajec első név szerint ismert lelkésze a velicsnai születésű Paul Fabricius volt 1568-1578 között.[22] Más adatok szerint még 1597-ben is ő volt a lelkész.[23] Rózsahegyi születésű feleségétől, Anna Jacobaeustól itt született a fia, Andreas, akit 1621-ben ordináltak Zsolnára.[24]

Rajecen az evangélikus hitélet már a 16. sz. második felében fellendül. A község  első név szerint ismert rektora Nicolaus Giskra volt 1584 táján.[25] Fia, Melchior Giskra, elvégzi a prágai egyetemet, előbb  Morvaországban lesz  tanító, majd 1593-ban lelkészként ordinálják.[26] Az ugyancsak rajeci születésű Georgius Culman, Caspar fia, 1597-ben Wittenbergben tanul.[27] A Culman-Kugelman-Kudliman régi rajeci család, amely a 14. században Frivaldon a soltészi tisztséget is viselte.[28]  Jakub Rossa Rayecenus Pannonicus két évet töltött a prágai egyetemen még 1602 előtt.[29] Ő is régi rajeci család sarja: már 1530 körül összeírnak telkesként egy Michael Rosát.[30] A rajeci iskola tényleges elindulása 1601-re tehető, ekkor Franciscus Hrabetius (Hrabéczy) volt a rektor, akit 1602-ben Paulus Lovcsányi követett.[31] Itt volt pedellus (custoder, školnik) a 17. sz. elején Frivaldszky János nem-nemesített testvére, Menyhért.

A Rajeci völgyben fekvő Konszka korábban a szomszédos Sztránszké filiája volt. A Peter Berger biccsei lelkész által vezetett zsolnai kongregáció azonban 1590-ben úgy döntött, hogy Konszka önálló parókia legyen.[32]  Első lelkésze Johannes Surovius 1580 táján. [33]

A Csicsmányt birtokló Rakovszkyak a protestantizmus erős pártfogói voltak.[34]  Rakovszky János esküvőjét Cziczmanius Wenceslaus Pannonius, Trzebenicensis rektor Prágában 1581-ben epigrammával köszöntötte.[35] Azt is tudjuk, hogy ugyanez a személy 1583-ban Prágában bakkalaureátust szerzett.[36] 

Az 1590-es évektől Thurzó György egyre nagyobb jövedelmet próbált kipréselni birtokaiból, s erős nyomást gyakorolt tiszttartóira. Így Frivald uradalmi tiszttartóvá lett soltésze is nehéz helyzetbe került. Előbb a török háború, 1598-tól pedig a biccsei  nászpalota építése emésztett föl minden pénzt. Thurzó nem ismert kibúvót. Frivaldszky Jánosnak ura parancsára börtönbe kellett záratnia azon jobbágyokat, akik a földesúri szolgáltatást nem tudták teljesíteni; ám ő levélben járt közben ezekért a szegény emberekért.  A földesúr ekkor már  lefejezéssel fenyegette intézőjét.  Fenyegetését ugyan  - felesége közbenjárására - nem váltotta valóra, de 1601-ben börtönbe záratta Frivaldszky Jánost, és ott tartotta majdnem 3 évig, amíg az a rajta követelt összeget  - nemesi birtoka harmadrészének átengedése fejében -  meg nem fizette. A sok reménnyel indult karrier így bukással végződött. A Frivaldszkyt követő uradalmi provisor - a gyurcsinai soltész, Gyurcsánszky - azonban még rosszabbul járt: őt Thurzó fia, Imre, valóban lefejeztette.

A jobbágyok és a soltészok egyaránt szenvedtek Thurzó Györgytől. Amikor 1605 tavaszán Bocskai hajdúi betörtek a vidékre, csak a nem Thurzó-birtok Csicsmányt és Facskót dúlták fel,[37] mert Frivald és Rajec kiszipolyozott lakói melléjük álltak uruk ellenében, sőt részt vettek a Thurzók biccsei vára május 21-i  felgyújtásában is. Thurzó nem torolhatta meg támadásukat, mert az ilyen lépés az 1606 novemberi bécsi béke megsértését jelentette volna.[38] Mindez hatással volt a vidék vallási viszonyaira is.

A hajdú-betörés után, 1605-től 1627-ig.

1606-ban  Isaac Andricius, 1608-ban pedig Johannes Hallensis volt a rajeci lelkész.[39]   A rektori tisztet 1607-ben Matthias Platányi töltötte be.[40]

Frivaldon a közhangulat valószínűleg Thurzó-ellenes volt. A soltészséget 1609-ig a meghurcolt Frivaldszky János testvére, András töltötte be, 1609-től pedig János fiainak közös soltészsége következett.

Bár Thurzó az evangélikus egyházközséget   Frivaldon már 1600 előtt megalapította, a falu első prédikátorát csak 1606-ban -  Frivaldszky János halála évében -  tudta itt elhelyezni Peter  Petschius[41] személyében. E lelkész a sziléziai Leobschitz-ből származott, németül prédikált.[42] Helyzete egyáltalán nem volt nyugodt: felettese, Johann Nositius, biccsei főlelkipásztor egy 1607. decemberi levelében frivaldi német összeesküvésről írt és egy fiatalember kiszabadítását kérte, akit egy összetűzésnél börtönbe vetettek.[43] Petschius  csak 1611-ig maradt Frivaldon. Ebben az évben Kassára költözött, 1612-ben már itt adta ki röpiratát - magát ugyan még frivaldi lelkésznek nevezve -, amelyben a zsolnai zsinat téziseit védelmezi a könyv címe szerint „a pápistaságot pörölyözve" és Pázmány Péterrel polemizálva.[44]

Frivaldon 1611-ben Elias Láni (Lány Illés)[45] kánoni vizitáció tartott. Megemlíti a  lelkészi jövedelmet, a parókiaépületet, de  lelkészről nem esik szó.  Petschius tehát már nem volt ott szolgálatban.[46] Felvetődik az a kérdés, hogy a Láni nevű híres lelkész család azonos lehet-e a frivaldi Lang családdal, amelyből a következő helyi lelkész származott. Ismert,  hogy a korabeli szlovákban a g-t egyes szavakban [j]-nek ejtették (pl. evanjelium, anjel). A szuperintendens Láni Illés származásáról  csupán  annyit tudunk, hogy tótprónai  -  tehát Túróc megyei - mészáros családból származott. Ez a tény azonban nem zárja ki apjának vagy nagyapjának esetleges frivaldi származását.

Rajecen a zsolnai zsinat idejéből (1610) sem lelkészt, sem rektort nem ismerünk.. A Kosztkák és Podmaniczkyak  már említett tíz éves háborúságában, a 16. sz. közepén pusztulás érte Rajecet is. Temploma  rommá lett, csak 1610-ben állítottak ismét helyre. Ez idő tájt készült el a templom északi kapuja 1611-i évszámmal és Luther-rózsákkal díszítve.

Az egykori rajeci soltészcsalád egyik tagja, Andreas Rajcsenus (Rajczy András) 1586-ban Márkusfalván volt rektor, 1612-ben ugyanott lelkész.[47] 1612-ben említenek egy Andreas Rajecenus Turocensis-t, aki a szepességi „Dumetana" ecclesia lelkésze. Talán az ő fia volt  az a hasonló nevű személy, akit 1648-ban említenek.[48] E rajeci gyökerű személy túróci születése a rajeci völgy szoros kapcsolatára mutat Túróccal, amely éppen a Kis-Fátra túloldalán feküdt. 

Rajecen  az evangélikus iskola   rektora  1613-1619 közt Johannes Žittkius volt,[49] aki      Andreas Žittkius és Anna Gall fiaként maga is a városkában született. Később, - 1623-ban - Kubinban lett diakónus.[50] 

1613 és 1619 között  Rajecen Žittkiusnál tanult Melichar Bruscius (Braschius), a frivaldi születésű Adam Bruscius és Helen Skultety fia. 1626-ben lelkésznek ordinálják máshova. Szerzőként is ismert.[51] Apja, Adam Brussko 1608-ban Rajecen élt, 6 virga földön gazdálkodott.[52] Adam frivaldi születésével pedig egybevág az az adat, hogy 1553-ban bizonyos Hanus Bržko sógorként osztozott a Frivaldszkyakkal.[53] A Bruscius név ugyanis nem más, mint a Bržko latinosított változata.

1619-1626 közt  Johannes Czaban (más néven Lány),[54] 1626-tól 1635-ig Paulus Nostitius (Nosatius) volt a rajeci rektor.[55]

A frivaldi születésű Fridvalszky Simon föltehetően 1618-ban kezdte el tanulmányait Rajecen. Nem tudjuk azonban, hogy a gimnáziumot hol végezte. 1626-ban Miskolcon már Okolicsányi Gáspárt korrepetálta a költészeti és szónoklati tantárgyakban. Ennek fejében maga is tanulhatott a jómódú Okolicsányi család költségén. Miskolcra is nyilván az Okolicsányiak révén került, ezúttal református iskolába, hiszen ott evangélikus iskola nem volt. 1626-ban készült Fridvalszky Simon kéziratos Logica könyve. Nem önálló mű, csupán kompilátum. Tandíj fejében állíthatta össze, azért is kerülhetett a könyvecske végül Miskolcról a sárospataki kollégiumba, ahol jelenleg őrzik. Metafizikai tanulmányait félig autodidaktaként végezte el Miskolcon Fridvalszky. A következő években pedig az etikai és teológiai stúdiumoknak is eleget tett. E tanulmányainak helyszínét azonban nem ismerjük; mindenesetre a református Sárospatak kizárható. Stúdiumainak befejeztével (1630) többfelé tanított. Legelőbb a Liptószentandrás melletti Okolicsnán volt rektor, talán egykori pártfogói, az Okolicsányiak révén, hiszen a település az ő birtokuk volt. Innen Szent-Iványba kerül, ahol megismerkedik Splényi Jakabbal, aki 1634-ben lesz itt rektor. Fridvalszky  feleségül veszi Splényi leányát, Zsuzsannát. 1635-ben már a Gömör megyei Csetneken, 1636-1639 között Breznóbányán tanít. 1639-1640-ben Zólyomlipcsén diakónus, majd 1640-től 1646-ig lelkész a Zólyom megyei Garam-Dubován. 1646-1673-ig németlipcsei lelkész.  

Ezen a szolgálati helyén tudott igazán kibontakozni. 1648-ban meghívta kántornak a híres egyházzenészt, Samuel Tranosciust, akivel azután öt évig dolgozott együtt. 1649-ben pedig egy jezsuitaellenes röpirat már Fridvalszkynak szóló ajánlással jelent meg. E megtiszteltetést a következő húsz évben még öt hasonló követi. 1653 október 14-én a megye paróchusai egybegyűltek a németlipcsei templomban és egyhangúlag Fridvalszkyt választották meg az elhunyt liptói esperes (senior) helyére.  

A városban általános tiszteletnek örvendett. Vagyonos ember volt, három lányát egyházi emberekhez adta. Az egyik atyafi lelkésszel azonban egy keresztelési eset kapcsán szembekerült: az illető 1664-ben a szomszédos Dubraviczban fiúnéven, Johannes-nek keresztelt egy leánygyermeket. Fridvalszky Simon felesége emiatt érvénytelennek mondta a keresztelést. Évekkel később az érintettek úgy védekeztek, hogy a Johannes-t Johannának kellett érteni. Nem tudni, hogy mi állt a dolog hátterében. 

 1672. március 2.-án a szepesi püspök katonai segédlettel elfoglalta a németlipcsei templomot. 1673. augusztus 25.-én  pedig - Zólyom, Túróc és Liptó megye számos lelkészével együtt - Fridvalszky Simont  is a pozsonyi törvényszék elé idézik. Ő is azok között volt, akik 1674. május 10-én reverzálist írtak alá, amellyel kötelezték magukat, hogy felhagynak a lelkészi tevékenységgel. Sőt, ez a Rezik által "jó embernek", a "megye legtiszteletreméltóbbjának" nevezett személy még katolizált is. Nyilatkozata szerint azért, mert visszatetszést keltett benne a fent említett keresztelő. Áttérését az evangélikus szerzők ugyan nagyon elítélik, Németlipcsén azonban így is tekintélye volt, halálakor nagy temetést rendeztek neki. Nagyobbik fia, Fri(d)valdszky Ferenc 1685-ben lett németlipcsei evangélikus lelkész; latin epigrammák maradtak fenn a neve alatt. Kisebbik fiának, Frivaldszky Imrének is versei, sőt könyvei jelentek meg;  ő a jénai egyetemre járt, később Lengyelországban lett lelkipásztor. [56]

Rajecen 1611-1618 közt Johannes Haller,[57]  1618-től[58]  Adam Corodiny volt a lelkész. Az utóbbit  még 1623-ban is ebben a szolgálatban találjuk (Adam Coradinus).[59]      

Egy forrás szerint 1605-1612 között Johannes Textoris volt a konszkai parochus.[60] Így érthetetlen, hogy az 1611-es vizitáció során miért nem esik szó a lelkészről. Ugyanebben az időben Stránszké változatlanul Konszka filiája.[61] Egy másik forrás szerint 1611-ben  Johannes Szlopnanszky volt a konszkai lelkész.[62] 1618-ig ugyanő - Ján Ďurovič Slopňansky - töltötte be a hivatalt.[63]  Az adatok egybevetéséből úgy tűnik, hogy  Slopňansky és Textoris egy és ugyanazon személy. A lelkész apja ezek szerint takács lehetett.

Facskó a reformáció idején hivatalosan ugyan önállósodott, de saját lelkésze soha sem volt.[64] Talán a frivaldi lelkész látta el.

Csicsmány a 17. sz. elején elválik anyaegyházától, Zljechótól, és önálló gyülekezetté lesz. 1615-ben ide ordinálják Peták Mihályt.[65] Egy másik forrás ugyanerről az évről szólván három lelkészt is említ: Michael Petakot, Georgius Divjaczkyt és Michael Orlandinyt. Előttük-utánuk senkiről sem tudunk.[66] Peták azonban hosszabb ideig lehetett  csicsmányi lelkész, tekintve, hogy itt született Michael Petakius és Barbara Szádeczky fia, Andreas Petakius, akit 1651-ben ordinálnak máshová.[67] Ezidőtől fogva már nincs szó csicsmányi lelkészről.

Frivaldon Peter Petschiust követően  - több lelkész nélküli év után  - 1621-től 1627-ig Johannes Lang volt a lelkipásztor. Lang ezt megelőzően  zsolnai kántor, majd 1613-1618 között várnai rektor, illetve - 1619-től - várnai diakónus volt. Elődjéhez hasonlóan ő is németül prédikált.[68] Tudjuk róla, hogy a helybeli Lang családhoz tartozott („ináče Fryvaldsky"), továbbá azt is, hogy hívei részéről ő is súlyos üldözést ("persecutio pernicosa") élt át.[69] Az utóbbi körülmény - a fentebb már elmondottakon kívül - talán abból is fakadt, hogy helybeli volt, és senki sem próféta saját hazájában.

1627-ben halt meg Thurzó György özvegye, s ekkor távozik Lang lelkész is -   pártfogóját elveszítve - Frivaldról. Amikor a rajeci származású Johan Hodikius[70] 1628-ban kánoni vizitációt tartott, frivaldi lelkészről már nem esett szó. Leltárt sem vesznek fel, ellenben elhatározzák, hogy iskolát építenek, tekintve, hogy iskolaépület mindaddig nem volt a faluban. Egyben a rektor javadalmazása iránt is intézkednek.[71] 

A Thurzók kihalása után, 1628-tól 1674-ig.

Ebben az időben sok nagy tehetségű lelkész szolgált Rajecen. Gregorius Lany[72] 1626-1634 közt volt itt parochus,[73] bár egy másik forrás már 1620-ban is őt említi.[74] Majd Joachim Kalinka[75] 1634-1636,[76] egy másik forrás szerint 1631-1636 közt volt rajeci lelkész.[77] Utóda, Jonas Hadik 1600 körül Rajecen született,[78] a későbbiekben pedig Wittenbergben is tanult.[79] Szülei Tobias Hadik és Barbara Buriani; Rajecre 1636-ban ordinálják.[80] Őt követően Georgius Parschitius szolgált itt, akiről tudjuk, hogy Zsolnán született, s hogy 1613-tól kisucaújhelyi, 1622-től pedig - nyolc éven át - zsolnai rektor volt; ezután több faluban  is lelkészkedett. [81] Rajecen 1641-1646 között viselte e hivatalt.[82] 1646-ban, [83] illetve 1647-1663 közt pedig Samuel Pauliny volt a rajeci lelkész. [84] 

Paulus Nostitius után[85] 1636-ban már Georgius Stranovius (Sztranyovszky),[86] 1638-ban pedig Michael Haller[87] volt a rajeci rektor. Az utóbbiról tudjuk, hogy helybeli születésű  - Johannes Haller lelkész és Justina Karpissek fia - volt, s hogy 1642-ben máshová ordinálták lelkészként.[88]  A helyi iskola is hozzájárult ahhoz, hogy több lelkész is kikerült Rajecről, pl. Georgius Frano, Peter Frano és Dorothea Žittkius fia, aki 1648-ban kapott ordinációt.[89] 1643-ban Andreas Fabritius lett a rektor.[90] Ő is rajeci születésű volt, Melchior Mischko és Susanna Trzub fia; 1648-ban máshova ordinálták.[91] Apja iparos ember (faber) lehetett, azért vette fel fia a Fabritius nevet. Ugyancsak rajeci születésű volt a híres Johannes Hnilicenus (Ján Hnilický), Matthias Hnilicenus és Anna Stehlik fia, akit 1666-ban ordinálnak máshova lelkészként.[92] Több vallási-filozófiai művet írt,[93] Wittenbergben tanult.[94]  

 Konszkán az 1628-as vizitáción ismét hallgatnak a lelkipásztorról. A szomszéd Kőporubán - amely, úgy látszik önállósult - a bejegyzés szerint szegénység van. Itt Georg Sandanus a lelkész..[95] Konszka lelkészei a továbbiakban: Georgius Sztranovszky 1634 előtt, majd Paul Skultety, más néven Nositius 1642-1647 között.[96] Az utóbbi adalékból úgy tűnik, hogy egy Skultety vette fel a Nositius (Nostitius, Nosatius) nevet. A Skultety család pedig valamelyik falu soltész (scultetus) családja volt.

 Johannes Lang távozása után Frivaldon három évig nem volt lelkész, majd 1630-tól a morvaországi - közelebbről přerovi - származású Tobias Schumberg lett a lelkipásztor.[97] Úgy látszik, hogy az ő idejében normalizálódott először Frivaldon a lakosság és az lelkész kapcsolata. Ennek tanújaként 1642-ben harangot is öntöttek Mária képével, lába alatt a holdsarlóval.[98]  Ami a falu anyagi viszonyait illeti, 1643-ban a község 1 forint 60 dénár census cathedralist fizetett az evangélikus egyháznak.[99]

1644-ben Lány Zakariás kánoni vizitációt tartott.[100] Konszkán, Kőporubán nem említenek lelkészt. Ám Frivaldon megemlítik (Schumberg) Tóbiás papot,  továbbá azt, hogy a falunak rektora is van, akinek a nevét azonban nem közlik.[101]  

Schumberg 1646-ban a zsolnai kerületi gyűlésen Nositius konszkai lelkésszel együtt kiállt Paulini Sámuel rajeci lelkész mellett, akivel a rajeci rektor, Fabricius András. viszálykodott. Schumberg az eset után még három évig - 1649-ig -  volt Frivaldon szolgálatban.[102] (Más forrás szerint „30 évig, 1653-ig" volt a faluban lelkész.[103] Az utóbbi állítás azonban  csupán félreértésből származhat.) Nem költözött el máshova, valószínűleg itt halt meg; családtagjai ugyanis frivaldi illetőségüket még jóval később is megtartották. Tobias Schumberg volt az azonos nevű, 1626-ban „Frivaldon" született - adataink szerint azonban ott csak nevelkedett - termékeny teológiai író apja. Az ifjabb Tobias Körmöcbányán kezdi, majd a sziléziai Brigában folytatja tanulmányait; 1656-ban Berlinben már önálló művel jelentkezik. Ebben a munkájában még Freivaldenusnak nevezi magát, későbbi műveiben már nem utal a származási helyre. Több egyetemen, így Wittenbergben  is megfordult, csaknem egész Németországot bejárta. 1711 után halt meg.[104]

Apja, az idősebb Tobias  - elődeitől eltérően -  már szlovákul prédikált Frivaldon.[105] Műveltségét és jólétét jelzi a mai (katolikus) plébánia könyvtárának két legrégebbi kötete, amelyek nyilvánvalóan tőle maradtak. A két mű kiadási helye és ideje azt sejteti, hogy Schumberg 1618-ban Lipcsében járhatott egyetemre.[106] Művelt, széles látókörű, toleráns ember lehetett, így nyerhette meg a falut.

Tóbiást kisebbik fia, Johannes követte a lelkészségben, aki 1632 körül született, feltehetően Frivaldon. Anyja, Anna Hoffman, nem volt helybeli származású. Johannes  1638-1642 közt Rajecen  Hallernél, majd 1643-ban Zsolnán Augustininél tanult. Végül Lőcsén járt iskolába: előbb - 1646-ig - Lazionál, majd 1647-1650 közt Krischkénél. Valószínű, hogy néhány évig kinevezés nélkül prédikált vagy talán inkább csak tanított,  míg 1653 május 6.-án az Illésházy, Révay, Giczy és Perényi családok meghívására ordinálták Frivaldra.[107]  Johannes Schumberg 1657-ig szolgált a faluban.[108]   Feltehetőleg itt is halt meg, mert apjától örökölt könyvei  - mint láttuk - Frivaldon maradtak.

Tudunk azonban egy másik Johannes Schumbergiusról is, aki 1668-ban Körmöcbányán járt iskolába, s aki szintén Frivaldensis volt. Több első- és másodéves alumnussal együtt ugyanis ő is emléksorokat írt egy személyiség tiszteletére.  Johannes  föltehetően a hasonnevű frivaldi lelkész fia volt. A dátum: „Anno...supra sesquimillesium centesimum sexagesimo octavo" (1668).[109]  Johannes apja feltehetően már nem élt,  anyja pedig - igen fiatal lévén -  valószínűleg férjhez ment férje utódához.

Rajecen 1648-ban Johannes Sinapius,[110] 1649-1654 közt Stephanus Zarkóczy a rektor. Zarkóczy 1654-ben Privigyére kerül diakónusnak.[111] 1655-ben a morvaországi származású Daniel Munkovicenus tanít Rajecen, akit 1658-ban meghívnak Liptószentmiklósra.[112] A rektorok sora itt megszakad.

Frivaldon Johannes Schumberg  utóda 1665-ben már Georgius Hrehus[113] - más forrás szerint Greguss[114] - volt. Ez a lelkész tekintélyes családból származott, rokonainak -  Georgius és Nicolaus Hrehuss illavai patriciusoknak - 1652-ben könyvet ajánlanak.[115] Tanulmányairól semmit sem tudunk, ám iskolázott embernek kellett lennie, hiszen már 1654/55-ben rektor volt Liptószentmiklóson.[116] Frivaldra valószínűleg úgy került, hogy elvette fiatalon elhunyt elődje özvegyét.

Néhány évvel később, 1670 táján a rajeci születésű Andreas Johannides lett a frivaldi lelkész. Rajecen a Johannides családnév igen gyakori volt..[117] Andreas-nak 1649-ből egy verse maradt fenn, 1652-ből pedig a vizsgatételei Galgócról.[118] 1674 márciusában 728 protestáns lelkésszel együtt Pozsonyba idézték. Az idézésnek eleget tett, majd a fenyegetés hatására május 10-én Francisci Sámuel rajeci lelkésszel és az evangélikus lelkészek döntő többségével együtt lemondott hivatásáról.[119] Itt említem meg, hogy Francisci 1668-tól volt Rajecen lelkész,[120] Konszkán pedig már 1659-től Mattheaus Žittkius szolgált,  akit szintén Pozsonyba idéztek.[121]

A katolicizmus térhódítása 1674-től 1703-ig.

A reformáció után Csicsmány ismét Zljechó filiája lesz, Facskó pedig Frivaldhoz kerül.

A rajeci templomba már a protestáns lelkészek tömeges perbefogása előtt plébánost helyeznek 1672-ben.[122] Frivaldon 1673 június 11-én jelenik meg a katolikus plébános Andreas Sartorius ciszterci szerzetes személyében.[123] Talán azért küldtek ide szerzetest, mert nem volt elég egyházmegyés pap a sok újonnan elfoglalt egyházközség élére, a protestáns lelkészek pótlására. 1674 október 26-án már a katolikus püspök tartott kánoni vizitációt Rajecen: ettől fogva itt már anyakönyvet is vezettek.  Frivaldon azonban ilyen igénnyel még  nem léptek fel.

Sartorius, a frivaldi plébános gyakran látott el kisegítő szolgálatot Rajecen, több alkalommal keresztelt is (pl. P[a]r[ochus]. Andreas néven). 1677 márciusában azonban Rajecre új plébános jött, aki már nem igényelt kisegítést.[124] Georg Jozef Schwach-ról van szó, aki 1677-1682 közt szolgált a településen. 1684-től 1721-ig pedig Martin Ďuračka (Gyuracska) volt a plébános.[125] 1684 júliusában, Duračka érkezése előtt már Sartorius utóda, egy A. Skrowanczik nevű frivaldi plébános keresztelt Rajecen.[126] A frivaldi plébános-váltás  valamikor a két időpont közt történt.

A Thököly-felkelés idején (1682-1684) a rajeci templom ismét az evangélikusoké  lett.[127] Frivaldon annyi változás történt, hogy 1683-ban egy Georgius Bapcsany nevű lelkész a szulyói rektorral, Matthaeus Polereczkyvel együtt házi istentiszteleteket tartott a faluban.  Bapcsany Zsolnán született, 1657-ig Besztercebányán járt gimnáziumba, 1658-ban Drietomára került, 1661-1673 közt Lietaván volt diakónus, majd száműzetésbe ment. Frivaldi szolgálata után 1683-1687 közt Tvrdosinban, 1687-től Szádokon volt parochus.[128]  Egy Wittenbergben kiadott könyv 1668-ban  Georgius Babcsani lietavai lelkésznek szóló ajánlással jelent meg.[129] 1684-ben pedig Bapcsany németből fordított elmélkedéseit  adták ki Zsolnán.[130]   

Rajec lakói a 1690-ben felvett Series Animarum szerint döntő többségükben evangélikusok voltak. Az időközben trencséni katolikus főesperessé lett Georg Jozef Schwach 1690-1691-ben  kánoni vizitációt tartott. Frivaldon a korábbiakhoz képest csak annyi változást állapított meg, hogy már Andreas Skrowanczik a plébános.[131] Skrowanczikot 1694 júniusában a Lietaváról odakerült Lietavsky János váltotta.[132] Ő kezdte el az anyakönyvezést Frivaldon 1698-ban. 

A Rákóczi-szabadságharc idején.

A Rákóczi szabadságharc idején az evangélikus egyház ismét szabadabban működött. 1704 okt. 3-án Stephanus Pilarik[133] evangélikus püspök Frivaldra ordinálta  azt a Matthaeus Polereczkyt, aki ott már 1683-ban egy évig magánháznál prédikált. Polereczky 1645-ben Vankófalván született. 1671-ben Zsolnán Matthaeus Palumbini lelkésztársa volt, majd - valószínűleg 1673-ban - száműzetésbe ment. 1683 körül rövid ideig szulyói rektor, majd  ismét száműzetés következik. Tíz évvel később, hazatérte után Mijavára kerül Polereczky, ahol hat és fél esztendőn át marad, mint rektor és nótárius. Ezt követően - rövid három hónapon át - zsolnai rektor. (Nem tévesztendő össze Matthias Poloreczkyvel, akinek élettörténete egészen más).[134]

Polereczky azonban a parókiát nem tudta rögtön birtokba venni, mert a  plébános csak 1705 nov. 18-án, a kuruc hadak megjelenését követően engedte át a templomot és a lelkészlakot.[135]  (Rajecen ez a változás nov. 19.-én következett be). A fejedelem vallási restitúciós bizottsága 1705. november 28-án jegyzőkönyvet vett fel a templom, a kegyszerek  és az egyházi jövedelmek megosztásáról. A katolikusoknak ítélt egy aranyozott ezüst kelyhet paténával, két miseruhát, egy miseinget vállkendővel, két zászlót, a misekönyvet, a hordozható oltárt, a szertartáskönyvet, három oltárterítőt, 3 kéztörlőt, a (falba süllyesztett) tabernákulumot, a feszületet, a zöld oltárkárpitot, két üvegkancsót. Az evangélikusoknak  ítélt egy aranyozott ezüst kelyhet (paténa nélkül), egy ón kelyhet, hét kéztörlőt, két arany gyertyatartót,  egy oltárkárpitot, egy vas csengőt (kis harang?), két lámpát, az anyakönyvet,  a kőből készült keresztelőkutat egy arany medencével és tállal. Végül azonban minden az evangélikusoknál maradt. Ugyanis a plébános - akire ugyan a bizottság tekintettel volt, s aki eleinte próbált is barátkozni az osztott templom gondolatával, - három heti paplakba zárkózás után elmenekült Frivaldról.[136] Az anyakönyv ettől kezdve hézagossá vált. A falu katolikusait  Gyuracska Márton rajeci plébános gondozta, míg evangélikus lelkésznek egy áttért ferences szerzetes, Didakus[137] került Frivaldra. Győri Ádám trencséni katolikus főesperes Joseph Laymany néven ismerte az új lelkészt,  borissza, minden ocsmányságban kedvét lelő ("meribibulus ... et foedae libidini deditissimus") csúnya szájú prófétának, Szűz Mária ellenségének írt le, s akit azért is elítélt, mert nemes lányt vett feleségül szerzetesi fogadalma ellenére.[138] Győri azonban már az általa használt kifejezések miatt sem tekinthető elfogulatlan tanúnak. A lelkésszel kapcsolatban mindazonáltal felvetődik néhány kérdés.

Az első, hogy mi volt a vezetékneve. Didakus eredeti neve önmaga szerint Johann Neumann[139]  volt, más egykorú protestáns forrás viszont Johannes Layman(us)-nak tudja,[140]  sőt, az evangélikus  vizitáció szerint is Leyman volt a neve.[141] Ami a magyarországi adatokat illeti, egyfelől tudunk egy bizonyos Johannes Leymanról, aki a felső-nyitrai Hradistyén született. Apja császári bíró, anyja nemesasszony volt. Szerzetesnek állt, majd áttérése után Wittenbergben és egyebütt teológiát és jogot tanult. Később egy  túróci jurassor lányát vette feleségül.[142] Másfelől azonban  egy Johannes Neumannról is tudunk, aki szintén szerzetes volt, majd szintén Wittenbergben tanult, ott evangélikus lett; később az árvai Jablunkában prédikátor, aztán a szintén árvai Tvrdosinban tanító volt.[143] Ez a Neumann a Rákóczi-felkelés kitörésekor az Árva-megyei Tvrdosinban és Trsztennán lelkészkedett; 1705-ben azonban mindkét községben más-más személy váltotta föl.[144] Pilarik István 1705 január 7-én Kamenna Porubára ordinálta Neumannt,[145]  aki ezután ment át Frivaldra. Leyman és Neumann életrajzi adatait egybevetve az látszik, hogy egyazon személyről van szó. Eredeti neve Lajtman lehetett;[146] ilyen nevű zsellércsaládok 1726-ban is éltek a Felső-Nyitra vidékén, Németprónán és Gajdelen, amely környékről a lelkész származott.[147] 

Ami pedig a wittenbergi forrásokat illeti, az egyetemre a szóbajöhető időszakban nem iratkozott be sem Neumann, sem Leyman nevű magyarországi peregrinus. Igaz ugyan, hogy egy bizonyos Johannes Georgius Leutmann 1685. június 23-án beiratkozott Wittenbergben, ahol 1694-ben lelkésszé is avatták. E személy apja, Martin Leutmann lelkész még Magyarországon, Németprónán született. Csakhogy Johannes Georgius nem tért vissza Magyarországra és sohasem volt ferences.[148] Oktatott ez idő tájt Wittenbergben egy Johannes Neumann nevű professzor is, aki azonban a mi Neumannunnkkal semmiképpen nem volt azonos. Egyelőre tehát nem tudjuk, hogy az új frivaldi lelkész hol szerezte képzettségét. Egy biztos, nem Wittenbergben, mint - talán saját állítása nyomán - köztudomású volt. S az is kérdés, hogy miért változtatta nevét Leutmannról Neumannra - egyik német névről egy másikra - mikor a névlatinosítás volt az általános szokás. Arra lehet talán gondolni, hogy a névváltoztatással kívánta kifejezni, hogy az áttéréssel új emberré (=neu-Mann) vált. A névváltoztatásnak ez a módja mindazonáltal szokatlan.

Annyi azonban bizonyos, hogy a Mária-tiszteletnek határozott ellensége volt: lebontatta a templom ősi szárnyas-oltárát. Ez lehetett megérkezésekor az első dolga, mert az őt magukkal hozó, s még aznap továbbvonuló kurucok magukhoz vették a Mária-szobrot, s egy darabon magukkal is vitték, s csak az őket kísérő lakosok állhatatossága láttán - már Szilézia  határán adták vissza. A történetet a frivaldi lakosok egy csodás fordulattal - a szobor eltűnésével és a templomban való felbukkanásával - legendává kerekítve adták szájról-szájra a 20. századig.[149]  Ettől a fellépéstől rémülhetett meg, s menekülhetett el a plébános. A szétbontott oltárfelépítmény többi szobra, képe a padlásra került.

Az anyakönyvek tanúsága szerint ebben az időben a katolikusok már többségben voltak Frivaldon.

 

A Rákóczi-szabadságharc alatt Rajecen Isacus Andricius az egyik forrás szerint  1706-1710,[150] a másik forrás szerint 1704-1709 között volt lelkész.[151] Rajeci születésű volt az az Andreas Gregorides, - Gregor Žakoviech és a Kvasova Lehota-beli Catherina Davidoviech fia, - akit   1706-ban Konszkára ordináltak.[152] Apja és anyja nevében  a -viech végződés arra utal, hogy mindkettennemzetes" familiából származtak, sőt az apa nevéből az is kitűnik,  hogy literátusok (deák = žiak) már nemzedékek óta voltak a családban. Egy másik forrás szerint  már 1704-ben is Gregorides volt a konszkai lelkész, akit aztán Johannes Scholasticus követett.[153] Ismét más forrás szerint az utolsó evangélikus lelkész 1705-1707 közt Andeas Gregoriades volt.[154]  Mivel a Scholasticus név a Žakoviech latin-humanista fordítása, valamennyi esetben egy és ugyanazon személyről van szó.

Az evangélikusok 1705 november 22.-én Zsolnán visszakapták a nagyobbik templomot, és a korábban sokat üldözött Daniel Krmann (Kermann Dániel) lett ott a  püspök. Újra szervezte az  egyházat. Zsolnán 1706 június 16-17.-én kerületi gyűlést tartott, amelynek általános jellegű határozatait tizennégy lelkésszel együtt írta alá. Köztük volt Frivald részéről már Neumann is. Ugyanez év szept. 14.-én Zsolnán, 16.-án Rajecen,  majd nov. 18-án Csernán Krmann kisebb lelkész-gyűléseket tartott, melyekkel a kánoni vizitációt készítette elő. A korábbi gyakorlattól eltérően Csernát is önálló gyülekezetnek tekintették, feltehetően az ott birtokos Csernyánszkyak protestáns elkötelezettsége miatt. A gyűléseken az egyes községekre nézve egyedi előírásokat hoztak, pénzbüntetésekkel fenyegetve a különféle kihágásokat.

Ismerjük a Csernára, a Konszkára és a Frivaldra vonatkozót szabályokat. Eléggé hasonlítanak egymásra. Frivald esetében kiderül, hogy voltak, akik nem tudták a Miatyánkot, babonák divatoztak (Szent-Iván-éji tűzugrás, éjszakai kísértetjárás és kiabálás, varázslás az ossariumból kivett csonttal, a keresztkúttal és egyebekkel); a nők esetenként elhanyagolták a házi munkát, részegeskedtek, a családok a gyerekeket nem küldték iskolába; vasárnap állatot vágtak, kereskedtek; templomba egy fő is alig járt házanként, olykor az is részegen, a templomban nevetgéltek, dohányoztak, aludtak; pedig már az is véteknek számított, ha valaki a templomban alvót nem keltette fel, ha az idegennek nem adta át a helyét, ha nem imádkozott a harangszóra, vagy ha nem vett évente legalább háromszor Úrvacsorát.

A pénzbüntetések összege Frivaldon 1 garastól (5 dénár) 1 forintig (100 dénár) terjedt, mai szemmel ítélve azonban nem látni arányosságot a tett súlya és az összeg nagysága között. Csernán és Konszkán voltak 6-12 forintos büntetések is, nevezetesen, ha valaki szeretőt tartott. Frivaldon ilyen esetben nem a férfit, hanem a nőt büntették volna, de csupán egy forintra. Kérdés, hogy miért tettek egyedül itt ilyen megkülönböztetést.

1707-ben Daniel Krmann megtartotta a vizitációt, február 17-én Rajecen, 19-én Konszkán, március 18-án pedig Frivaldon. Ez utóbbi helyen - az eredeti elhatározással szemben -  csupán néhány pontból álló határozatot hozatott: pénzbüntetéssel sújtották, aki három gyereke közül nem adott be legalább egyet az iskolába; akinek háztartásából legalább egy személy nem ment el a temetésre, imára, prédikációra; aki babonaságot űzött; aki éjszaka lármázott; s aki csütörtökönként nem végzett háztartási munkát.

A frivaldi határozatban az 1706-ban megfogalmazott huszonkét pontból tehát csak az első hatot hirdették ki. Ezzel szemben Krmann leszögezte, hogy a Konszkán elfogadott 33 pontot Frivaldon is alkalmazni kell.[155] Kérdés, hogy miért választatta ezt a megoldást. A vizitáción megemlítették a gyülekezet tisztségviselőit is:  nemzetes Andreas Frivaldszky urat (1650 körül - 1730) és Jeremias Moczot, akik az inspektorok voltak,  valamint Johannes Kovácsot, aki pedig az aedilis-i (épületgondnok) tisztséget viselte. A rektor egyben kántor is volt, nevét azonban nem tudjuk. Följegyezték, hogy  a templomban még rendszeresen temettek, s ezért alkalmanként 1 ft-t kellett fizetni.[156] Ez a szokás később -  feltehetően a kőburkolás után - megszűnt.

Neumann lelkész pályafutásának végéről eltérő tudósításokat olvashatunk. Győri Ádám, a már említett trencséni katolikus főesperes szerint a lelkész Szűz Mária elleni kifakadásait, gyalázkodásait saját hívei is megelégelték ("adeo ipsi haereticae plebeculae bilem et odium moverit"), s átadták papjukat Ocskai László császári ezredesnek, aki  Neumannt visszatoloncolta a ferencesek közé ("ad suos remissus est").[157] Az evangélikus források szerint viszont a ferencesek ismerték fel Neumannt és vitték Nagyszombatba („per Franciscanos agnitus, captus"). Ott is halt meg.[158] Ma már kideríthetetlen, hogy valójában mi történt. Csupán annyi bizonyos, hogy 1709-ben e vidéken már megszilárdulóban volt a Habsburg-uralom, ami Rákóczi egyházpolitikájának végét is jelentette. Erre az időpontra esik, amikor a ferencesből lett evangélikus lelkészt lefogják és egykori rendtársai kezébe adják. Az is bizonyos, hogy az intézkedést a császári katonaság foganatosította, valamint hogy Neumann távozásával a frivaldiak Mária-tisztelete nagyon megerősödött.

A katolikus restauráció 1709 után

1709-ben, az Úr színeváltozása napján Lietavsky plébános a labancokkal együtt tért vissza Frivaldra. A rajeci templom ugyanezen év december 12-ig volt az evangélikusoké.  A kurucok alatt a rajeci plébános, Gyuracska nem menekült el, hanem ott maradt a városkában, s a katolikus házaknál keresztelt, talán misézett is.[159]

Ezt követően ismét újraéledt a zarándoklás a kegyszoborhoz. 1712. szeptember  4-én a domanizsai plébánost éppen egy frivaldi útjáról hazatérőben, a trsztennai (s nem a facskói) Sucha dolinában  gyilkolták meg Jánošik betyárjai.[160] Az időpont alapján valószínű, hogy  a szeptember 8-i, a  szokásos búcsúnapra eső zarándoklat előkészítése végett járt Frivaldon.

A frivaldi templom szentélyében Lietavsky az elbontott oltárfelépítményt falfestménnyel pótolta. Valószínű, hogy a kegyszobron ma is látható javítások a Neumann-féle oltárbontás nyomán váltak szükségessé;[161] hiszen arról nem tudunk, hogy a korábbi vagy későbbi időszakban a szoborhoz bárki is hozzányúlt volna.   

A katolikus restaurációban döntő szerepe volt Bartovics Miklós (1712-1723) plébánosnak. A Frivaldszky család evangélikus tagjai ugyancsak az ő idejében  - 1712-16 közt - katolizáltak. A Mária-tisztelet intenzív voltát mutatja, hogy 1719-ben már jegyzék is készült a fogadalmi ajándékokról.[162] Ezek nyílván a megelőző években gyűltek össze, az ima-meghallgatások tanúiként. Az 1728-i (katolikus) kánoni vizitáció már csodáról is tud: 1720 táján, Mária születése napján egy Gruszpal nevű, fél szemére vak férfi a Szűzanyához fordult imában közbenjárásért és visszanyerte látását. 

Rajec áttérítése lassabban ment, ott a protestantizmus szilárdabb alapokon állt mint Frivaldon. A Series Animarum[163] szerint még 1728-ban is éltek itt -  noha erősen megfogyatkozva  - evangélikusok. Egyházi szempontból valószínűleg Szulyóhoz tartoztak, ahonnan azonban csak 1801-től maradtak fenn anyakönyvek. A nemes Csernyánszky család hűséges evangélikus, még az 1730-as években is tanul két tagja Wittenbergben.[164]

Rajecen az evangélikusok csupán 1904-ben létesítettek ismét istentiszteleti helyiséget és iskolát.  

 

 


 

 

Források.

ByRF                                  Štátny Archív, Býtča -Rodné archívy (L.I.): Rod Frivaldsky (56 tétel, 0,25 fm)

By Th K                             Štátny Archív, Býtča,  Oravsky Kompossessorat (N.III.)            Thurzovska korrešpondancia 

EvK                                                   Evangélikus Országos Levéltár; Kézirattár

EvV                                                   Knižnica Evanjelickeho Lycea, Bratislava; Regesta                visitationis canonicae c. Trenchin etc. Ab Ao 1611 usque                                                                          ad Ao 1706 (1792 évi másolat):  Rkp. 363. kt.

Frivald anyakönyve                              Štátny Archív, Býtča, Frivald anyakönyve,  

Index Ordinatorum                               Evangélikus Országos Levéltár; Index Ordinatorum, Raab       Vilmos regesztái

Kánoni vizitáció 1690-91                       Archivum Privatum Episcopi Nitriensis, Nitra.Visitationes     Canonicae, 1690-91

Kánoni vizitáció 1728                           Štátny Archív, Býtča, 1728-as kánoni vizitáció

Műemléki tervtár                 Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Tervtár

OK                                                    Štátny Archív, Býtča - Oravsky Kompossessorat (N.III.)         Andreánskeho usporiadanenie

OL, A39                             Országos Levéltár, Magyar Kancellária, Acta generalia

OL, E156                           Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, Urbaria et         conscriptiones

OL, E158                           Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, Conscriptiones portarum 

OL, P1341                         Országos Levéltár, Illésházy-család

Rajec anyakönyve               Štátny Archív, Býtča, Rajec anyakönyve

 

 

 

Lexikonok

Čaplovič                                             zostavil Čaplovič, Ján: Bibliografia tlačí vydanych na           Slovensku do roku 1700. I-II. Martin 1972-1984  

Gulyás                                Gulyás Pál: Magyar Írók

Kuzmik                               Kuzmik, Jozef: Slovnik autorov slovenskych a so          slovenskými vzťahmy za humanizmu. Martin, 1976  

Nagy Iván                           Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és        leszármazási táblákkal. 1-12.k. Pest 1857-1865.  

RMK                                  Szabó Károly - Hellebront Árpád: Régi Magyar Könyvtár         I-IV. 

RMNY                               Régi Magyarországi Nyomtatványok. I-III. Budapest, 1971-2000.

SlovBi                                 Slovenský biografický slovník. Od roku 833 do roku 1990,     Martin, Matica Slovenská, 1986-1994, I-VI.

Szinnyei                              Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I‑XIV. Bp‑         1891‑1914.

 

Feldolgozások.

Asztalos 1931                     Asztalos Miklós: A Wittenbergi egyetem magyarországi           hallgatóinak névsora 1601-1812. Budapest, 1931.

Bruckner 1922                    Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció a     Szepességben. I. Budapest, 1922.

Bucsay 1941                                       Bucsay Mihály: Régi magyar könyvek a hallei magyar           könyvtárban, Budapest, 1941

Chaloupecky 1934                                Chaloupecky:  Kniha Žilinska Bratislava, 1934.

Dubniczai  1737                                   Dubniczai István: Metamorphosis othodoxae religionis          in... comitatu... Trenchin...1737 (Második kiadás:                                                                          Vicissitudo....címmel, 1759),

Fabo 1861-1865                Fabo András: Monumenta evangelicorum  I.-III: 1861-            1865

Fabo 1869                                          Fabo András: Codex Evangelicorum...Diplomaticus I.            Pest, 1869

Frivaldszky 1997                                 id. Frivaldszky János: Petrus Petschius, protestáns               hitvitázó.  Magyar Könyvszemle 1997. 3.sz. 317-318. o.

Frivaldszky 1998                                 id. Frivaldszky János: Három új Hungarica és szerzőjük.       Magyar Könyvszemle, 1998. 2. sz. 138-140. o.

Frivaldszky 2004a               id. Frivaldszky János: Középkori templomszentély         Frivaldon. Műemlékvédelem, 48. (2004) 379-380. o.

Frivaldszky 2004b              id. Frivaldszky János: Frivald középkori Szűz Mária-     szobra. Ars Hungarica, 32.  (2004)  217-224. o.

Frivaldszky 2004c                                id. Frivaldszky János: Egy kéziratos filozófia-tankönyv          1626-ból. Magyar Könyvszemle, 2004. 2.sz. 151-155.o.

Frivaldszky 2005                                 id. Frivaldszky János: Mária, Angyalok Királynője.              Vigilia,  70. (2005) 5. sz. 411-417. o.

Frivaldszky 2007                                 id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és             középkori  története. www.frivaldszky.hu/rajecmed 2007.

Holuby 1887                                       Holuby, J. L. : Predpisy cirkvam... Cirkevné Listy, 1887.      2.sz.

Jančo 1962                                          Jančo, Štefan: Z dejin Rajca do roku 1848: (Vlastivedný        Sbornik Považia 1962)

Klein 1789                                          Klein, Johann Samuel: Nachrichten von den         Lebensumständen und Schriften Evang. Prediger....         Leipzig und Ofen I-II.1789,  III ;

Kočiš 1974                                         Kočiš, Jozef: Bytčiansky zámok 1974

Kočiš  1986                                        Kočiš, Jozef: Neznámy Jánošik. 1986

Kollányi 1891                                     Kollányi Ferenc: Képek a hazai hitújítás idejéből. Magyar      Sion 1891,

Lombardini 1884                                                  Lombardini, Alexander: Lietava  (Slovenské Pohl'ady,           1884. IV. 440-450. o.)

Lombardini 1885                                 Lombardini, Alexander: Lietava  (Slovenské Pohl'ady,           1885. V. 438-459. o.) 

Lukinich 1937-1942                             Lukinich Imre: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára I-V. Bp. 1937-1942.  

Machal 1940                      Machal, Viliam J.: Frivald. Žilina, 1940.

Munková 1992                                    zostavila Munková, Eva:  Čičmany.  Žilina, 1992.

Prónay 1905                       Prónay Dezső: Magyarországi evangélikus        egyháztörténeti                                                        emlékek. Budapest, 1905.

Radocsay 1955                   Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei.         Budapest, 1955.

Radocsay 1967                   Radocsay Dénes: A középkori Magyarország faszobrai.           Budapest, 1967

Rácz  1889                                          Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-         ben Lugos, 1889 I-III

Rezik-Mattheides 1971       Rezik, Ján - Mattheides, Samuel: Gymnasiologia,           Bratislava, 1971 

Šadlák - Pekná 1991          Šadlák, Pavol - Pekná, Beata: Dejiny pútnickeho miesta           Friwald-Rajecka Lesna. Bratislava, 1991

Varsik 1932                        Varsik, Branislav: Husiti a reformacia na Slovensku do            žilinskej synody. Bratislava, 1932.

Zoványi 1921                      Zoványi Jenő: A reformáczió Magyarországon 1565-ig,            Debrecen, 1921 

Zsilinszky 1889                   Zsilinszky Mihály: Kermann Dániel evangélikus püspök            élete és művei. Bp. 1899

  


[1]       Frivaldszky 2007

[2]     Művészettörténeti szempontból: Frivaldszky 2004a; Frivaldszky 2004b; teológiai-lelkiségi szempontból: Frivaldszky 2005; 

[3]     Lombardini 1885   456. o. 

[4]     OL, E158 XVIII. k. 79.-109. o.; idézi: Lukinich 1937-1942    II. 590. o.

[5]     Varsik 1932  141. o.

[6]     Jobbágynévsor 1543-ból: OK, fasc. 182. no. 1-5.

[7]     Bruckner 1922  84. o.

[8]     Rezik-Mattheides 1971   114, 125, 188, 310. o. ;  Gulyás IX. 798.o.;  Zoványi 1921  197. 207. o.

[9]     Rezik-Mattheides 1971  273, 419. o.  Gulyás IX. 803. o.

[10]  Lombardini 1885. 441.

[11]  Varsik 1932 115. 

[12]  Nagy Iván  VI. 381. o. 

[13]  Zoványi 1921 125, 241, 243. o.

[14]  Lombardini 1884. 446. o. 

[15]  Másolata és az adat: Műemléki tervtár; kormeghatározás és leírás: Radocsay 1955 1955 465. o.

[16]  Kollányi 1891   840, 899. o.  

[17]  Rajec anyakönyve,  Ďuračka rajeci  plébános 1709. évi bejegyzése, idézi Šadlák - Pekná 1991  5. o.

[18]  Frivaldszky  2004a 384. o. A felirat betűhíven a következő: „...MDLXXI.../ Jan Friwaldsky Urednick/ Zamku Lethawsk..../...Mocnego Pana Pan../F...Thurzy..."  

[19]  Kánoni vizitáció 1728;   OL, A39   756/1773, 54-56. o.

[20]  Frivaldszky   2004a 384. o.

[21]  Fabo 1861-1865  III. 99. o.

[22]   EvK V.49 389-393.

[23]  Lombardini 1885 441-442.

[24]   Index Ordinatorum  G. III. 7.

[25]   EvK V.49 393. o.

[26]  Varsik 1932 152. o.; Prónay 1905   106. o.

[27]  Prónay 1905 116. o.;  

[28]   Frivaldszky 2007

[29]  Varsik 1932 145. o.;  Prónay 1905. 132. o.; 

[30]   OK  fasc. 182/1/5

[31]  Rezik-Mattheides 1971  489-490. o.;  EvK V.49 393. o.

[32]  Holuby 1887  

[33]   EvK V.49 361-362. o.

[34]   Munková 1992 15. o.   

[35]   RMK III. 5414.

[36]   Chaloupecky 1934  XX.

[37]  By Th K    II-T/41;

[38]  Jančo 1962 ; Kočiš 1974; Erről a "reconciliatio"-ról okiratot ad ki 1607-ben (OL, P1341, Lad. 27.  9. fasc. Protocolon... (1613) 33.o.)

[39]  Lombardini 1885 441-442.o.

[40]  Rezik-Mattheides 1971  489-490.o. ; EvK V.49 393. o.

[41]   Fabo 1869   3. o.  Reviczky János 1543-1658 évekre terjedő feljegyzései alapján;

[42]  EvK V.49.342-343.o.;

[43]  By Th K, II-N/27; By Th K II-P/31;

[44]  Petschius, Petrus: Mallevs Penicvli Papistici, Kassa 1612.; E művet az irodalom általában Láni Illésnek tulajdonítja, a Petschius nevet álnévnek minősítve. Ő azonban létező személy volt: ld. Frivaldszky 1997.  Fiáról is tudunk,  egy 1639-ben Kassán verset író diák, Andreas Petschius személyében, ld. Čaplovič  850. o.

[45]  (Tótpróna, 1575-Biccse 1618) Helyi mészároscsaládból. 1597 mosóci lelkész, 1602 túróci esperes, 1608 Biccsén Thurzó udvari papja, 1609 trencséni esperes, 1610 zsolnai zsinaton  őt választották az első szuperintendenssé. 1609-ben Lány aliter Teörök Illés nemesi levelet kap. (Szinnyei VII. 776-778) (SlovBi III. 352-353) Művei: Sevtvm libertatis  christianae in usu ceremoniarum Bártfa 1595 (RMK II. 256);  Defensio Libertatis Christianae in usu imaginum historico Bártfa 1599 (RMK II. 291) ; Kázanj Pohrébnj Prága, 1617;

[46]  EvV   20 o.;

[47]  Rezik-Mattheides 1971 126, 195.o.

[48]   RMK III. 5873 és 813.

[49]  Rezik-Mattheides 1971  489-490.o.; EvK V.49 393. o.

[50]   Index Ordinatorum G. III. 9.

        (Rajec 16. sz. vége- Veličná 1655e.) Rajecen járt iskolába majd Trencsénen és Biccsén. Rektor: Alsó Kubinban, Zsolnán, 7 évig Rajecen, ahol M Brachius a tanítványa, lelkész: 1623-tól Alsó Kubinban, ettől kezdve árvai dékán is. Művei: Modlitebné rozjímaní na evangelia roční   in. Jakobei P. Ve Jmeno Trojice Svaté! Zittau 1732 Kéziratban: Prédikációs könyve 1629-1647-ből (SlovBi VI. 454-455.)

[51]  Rezik-Mattheides 1971 115. o.; Kuzmik 1976 I. 125. o. Kéziratos műve: De conversatione cum diversae religionis hominibus et heterodoxis.

[52]   OL, P1341, Lad. 27.  fasc.10., Ratio victualium (1608)

[53]  ByRF   no. 2.;

[54]  A caban melléknevet alighanem a hasonló nevű Johannes Langtól való megkülönböztetés miatt kapta. A szó jelentése a régi szlovákban 'rakoncátlan, lókötő' s összefüggésben állhat a félig-meddig a társadalmon kívüli vlach hegyi pásztorok csobán elnevezésével, kiejtése pedig párhuzamot mutat a Petrovics név ottani Petrovitz kiejtésével. Johannes Lány- Czaban ezt követően 1626-1629 közt Galgócon volt rektor 1639-ig Illaván, majd hét évet  Rajecen töltött tisztség nélkül, végül lelkésznek ordinálták; Rezik-Mattheides 1971 110, 489-490. 562. o.

[55]  Rezik-Mattheides 1971  489-490.o.; EvK V.49. 393. o.

[56]   Frivaldszky 2004c; Frivaldszky 1998

[57]   EvK V.49 389-393. o.

[58]   EvK V.49 389-393. o. Radványban született, Wittenbergben is tanult, majd Zsolnára került 1612-ben, 1614-től a Thurzók lelkésze Árvában. (Rezik-Mattheides 1971  514. o.)

[59]  Lombardini 1885 441-442. o.

[60]   EvK V.49 361-362. o.

[61]   Fabo 1861 III. 128. o.

[62]   EvK V.49 361-362. o.

[63]  Holuby, J.L. 1887 ;

[64]   EvK V.49 342.

[65]   Fabo 1861 III. 123. o.

[66]   EvK V.49 336.o.

[67]   Index Ordinatorum G. III. 26.

[68]   Holuby, J.L.1887 ;  Fabo  1861  III. 125. o.;

[69]  EvK V.49.342-343, 443.o.; Rezik-Mattheides 1971, 490,498. o.;

[70]  (Tótpróna 1585. Trencsén 1642) Apja Baltazár Hadik, ev. lelkész. 1619-ben Trencsén-, Árva-, Liptó-megyék szuperintendense.(SlovBi II 257) Művei: Partitionum theolog. Disput. V. de angelis Magdeburg, 1611 (RMK III. 1099); Statera dissertationis cuiusdem Papisticae Petri Pázmány. Bártfa, 1632  (RMK II. 546); Concio in obitu filioli Andreae Szini. Trencsén, 1636 (RMK II. 532);  Concio in obitu filiolae Tobiae Jonae. Trencsén 1638 (RMK II. 533); Lacryamae Boczekianae abstersae. Trencsén 1639 (RMK II. 546); Mors justorum. Trencsén 1639 (RMK II. 547); Aqua apopletica. Trencsén 1639 (RMK II. 548); Sexta exercitationum phys. Disputatio de motu. Wittenberg, 1654 (RMK III. 1914); Regia coeli. 1679 (RMK III. 3029) 

[71]  EvV 108 o.

[72]  (Mošovce - Brezno, 1651) Láni Illés fia; 1616 Wittenberg magister, rektor: 1618 Biccse,  1619 Zsolna, 1620 Czobor Erzsébet prédikátora Árvában; lelkész: 1622 Hricsó, 1626 Rajec, 1634 Zólyom, 1644 Breznó, 1635 szuperintendens.(SlovBi III.353.)  (Szinnyei VII. 769-770) Műve: Decas selectarum philosophicarum questionum Wittenberg 1616 (RMK  III. 1181)

[73]   EvK V.49 389-393. o.

[74]  Lombardini 1885 441-442. o.

[75]  (Rózsahegy, 1601- Zittau, 1678) (SlovBi: III. 26. o.) (Szinnyei V. 833-836. o.). Művei: Lemma funereum ...dni Joannis Otrozith de Ghyletincz Trencsén 1637 (RMNy 1703); Panegyrrcon (RMNy 1751(2) )   Verus mundus verae piae et mundae matronae To jest. Pravá ozdoba pravé pobožné a Čistotné madony... Barbory Marko z Púchova. Trencsén 1648 (RMNy 2244)

[76]   EvK V.49 389-393. o.

[77]  Lombardini 1885 441-442. o.

[78]  Kuzmik   269. o.

       (Rajec 1600k -Trencsén 1657).(SlovBi II. 258. o.)  Művei: Decas theorematum nobilium partim logicorum partim philosophicorum Wittenberg 1628 (RMK III. 1431); Brevis et manuductoria demonstratio, ostendens religionis.... Hodiernae Romanae ecclesiae Wittenberg 1629 (RMK III. 1444); Kázaní pohřební ... nad Kateřinou Záhradeckou Trencsén 1646 (RMNy 2152(2) ); Cum Deo ad Iugentium solamen verorum christianorum  Výklad nad pohřebováním ... Alžběty Tišinské Trencsén 1647 (RMNy 2192(1) )

[79]  Rezik-Mattheides 1971 437. o. ;             1627. VII. 17-én beiratkozott, 1628. XII. 20-án disputált (Asztalos 1931 120. o.) Rajecen már 1530k élt egy telkes Jakub Hadik. (OK fasc. 182/1/5)  1608-ban a Hadik-telek már elhagyottan áll, (OL, P1341, Lad. 27.  fasc.10.,  Ratio victualium (1608)) valószínűleg a hajdú-betörés  (1605) óta.

[80]   Index Ordinatorum G. III.  17.

[81]  Rezik-Mattheides 1971 159. o.

[82]   EvK V.49 389-393. o.

[83]  Lombardini 1885  441-442. o.

[84]   EvK V.49 389-393. o.

[85]   Index Ordinatorum G. III.  28.

[86]  A hasonló nevű zsolnai diakónus fia, Rostockban tanult, 1640/41-ben Privigyén rektor, majd Kiszucaújhelyen lelkész. (Rezik-Mattheides 1971 485, 490. o.)     

[87]  Rezik-Mattheides 1971  489-490. o.; EvK V.49 393. o.

[88]   Index Ordinatorum G. III.  20.

[89]   Index Ordinatorum G. III.  25.

[90]  Rezik-Mattheides 1971  489-490. o.; EvK V.49 393. o.

[91]   Index Ordinatorum G. III.  25.

[92]   Index Ordinatorum G. III. 36.

[93]   (Rajec, 1630k -Tótpróna, 1670) 1650-ben Németlipcsén is tanult. (SlovBi II 343 o.) (Szinnyei IV. 320-321. o.) Művei: De universalibus. Trencsén, 1657 (RMK II.  885); Terminus vitae fatalis,  non fatalis, Wittenberg 1659 (RMK III. 2086); De sacramentis Wittenberg 1659 (RMK III. 2087); De peccato originis Wittenberg 1660 (RMK III. 2122); Locus doctrinae christianae Trencsén 1663 (RMK II. 1027); De homine et imagine Dei Zsolna 1665 (RMK II. 1074); De ministerio ecclesiastico Zsolna 1666 (RMK II. 1092); vers: Pulpita scande In: Jackius, E.: De ministrorum vocatione Wittenberg 1659

[94]  Beiratkozott 1658. I. 26. (Asztalos 1931 129. o.)

[95]  EvV 108 o; 

[96]   EvK V.49 361-362. o.

[97]  Petschius i. m. , 8. o.

[98]  MACHAL, 7. o.;  A harang feliratát nem ismerjük, de általános szokás szerint szentként tisztelt személyeknek szoktak harangot dedikálni, ez esetben tehát szűz Máriának. Ha nem volt felirat, feltételezhető a lelkipásztor részéről egy olyan reservatio mentalis, hogy ő csak a Napbaöltözött Asszonyra, mint bibliai jelképre vonatkoztatta az ábrázolást, nem pedig konkrétan szűz Máriára.

[99]   EvK V.18 138. fol.;

[100]                                 (Mošovce, 1600k - Trencsén, 1645), Láni  Illés fia. 1618-tól Wittenbergben tanul,  1619-ben magister; rektor: 1621  Biccse,  Trencsén, 1629 Predmier, lelkész: 1636 Vágbeszterce, 1639 Bánovce nad Bebravou senior, 1642 szuperintendens Trencsén. (SlovBi III. 355. o.) Művei: Disputatio III. Ethica de actionibus humanis Wittenberg 1618 (RMK III. 1238); Collegii novi lgici disputatio V. Wittenberg 1618 (RMK III.  1236); Dispuatio I. Politici discursus de belli causa formali Wittenberg 1619 (RMK III.  1266); Srtigil aetiologiae Kircherianae Trencsén 1643; Pseudo spiritus Posoniensis. Aneb soud falšném duchu prešpurském Trencsén 1643 (RMK II. 633, 634)

[101]                      EvV 202-204, 254. o. 

[102]                      EvK V.49.342-343. o.; Rezik-Mattheides 1971 , 509. o.

[103]                      Klein 1789   III. 388-389. o.

[104]                      Műve: Cornu Copiae domus Preunelianae. Berlin, 1656 (RMK III. 1959)

[105]                      Holuby 1887 ;

[106]                      Egy sérült címlapú mű, 1619-ben kiadva, Wittenbergből, neves jogászok mondásainak alfabetikus gyűjteménye, latin (kb. 900 oldal, 8o), továbbá  egy evangélikus hitvallás-kötet 1618-ból, Lipcsében kiadva, latin (kb. 900 oldal, 8o)  A kötetekben  bejegyzés nincs.

[107]                                 Index Ordinatorum G III. 28.o. 52.sz.; Rezik-Mattheides 1971 1971 321, 490, 515. o.

[108]                                 EvK V.49.342-343. o.    

[109]                                 Bucsay 1941   63-64. o. Az itt  1688-tal azonosított évszám téves; Čaplovič  1194.

[110]                                 (Árvaváralja, 1625-  Halle,  1682.) 1674 után emigrált Németországba. Barokk költő. Korai műve: Epos hymenarum quod in honorem.... Iacobi Faschko... Trencsén 1649; próza: Deo ductore et authore! Triga thesium de animabus separatis Trencsén 1649. (SlovBi  V. 263.)

[111]                        Index Ordinatorum G. III.  29.

[112]                Rezik-Mattheides 1971  489-490. o.; EvK V.49 393. o.

[113]                                 EvK V.49.342-343. o.

[114]                                 EvV 202-204   o.

[115]                                 Čaplovič, 1816.

[116]                Rezik-Mattheides 1971  480.  o.

[117]                                 Rajec anyakönyve I.;

[118]                                 RMNy 2288(12) és 2449.

[119]                                 EvK V.49.342-343.o.; Rezik-Mattheides 1971, 481.  o.; Rácz  1889  II.51, 224. o.

[120]                        EvK V.49 389-393. o.; Lombardini i. m. II. 441-442.o.

[121]                        EvK V.49 361-362. o.

[122]                                 Rajec anyakönyve 1710.évnél

[123]                                 APC, 1674;

[124]                                 Rajec anyakönyve,1674-1684 évnél;

[125]                Lombardini 1885 441-442.;  Rajec anyakönyve, 1710.évnél;

[126]                                 Rajec anyakönyve,1674-1684 évnél; ;

[127]                                 Rajec anyakönyve, 1710.évnél;

[128]                      EvK  V. 49. 342-343. o.;  

[129]                                 RMK III. 7706

[130]                      Čaplovič 2538.

[131]                                 Kánoni vizitáció 1690-91;

[132]                                 Rajec anyakönyve; 

[133]                                 (Mateóc, 1647-1710) 1666 Wittenberg, 1670 magister, 1676 Löwenben lelkész. Hazatér, Léván lelkész, 1683 Besztercebányai lelkész, itt 1704 szuperintendens. A rózsahegyi zsinat legkiválóbb résztvevője.  (Szinnyei  X. 1146-1148. o.)

[134]                      EvK V.49.342-343, 415. o. ; Rezik-Mattheides 197 515, 528. o.

[135]                      Frivald anyakönyve 1710. évnél

[136]                      EvV 202-204. o. 

[137]                      Machal 1940  8. o.;  

[138]                      Dubniczai  1737   68-68. o.

[139]                      EvV 202-204 .o.; 

[140]                      EvK V.49.342-343.o.

[141]                                 EvK V.49.379.o.;

[142]                      EvK V.49.379. o.

[143]                      Klein, Johann Samuel: III. 205-206 

[144]                                 Fabo 1861 III. 86-87. o. Klein, 1789: III. 209, 344. o.;

       EvK V.49. 379. o.;

[145]                      EvK V.49. 342-343, 379. o.

[146]                      OL, P1341,Lad. 27. 7.fasc.730.fol.

[147]               OL, E156 fasc. 2. no. 33. és fasc.97. no. 1.;

[148]                      Asztalos 1931129, 141. o.

[149]                      Šadlák - Pekná 1991  5-6. o..

[150]                        EvK V.49 393. o.

[151]                          Fabo 1861 III. 118. o.

[152]                        Index Ordinatorum G. III. 41.

[153]                                 Fabo 1861III. 128. o.

[154]                      Holuby 1887

[155]                      Klein 1789  II. 303-311. o.; Holuby, 1887; Zsilinszky 1889 57-59. o. 

[156]                      EvV 202-204. o. ;

[157]                      Dubniczai 1737  67-68. o. 

[158]                      EvK V.49.342-343, 379. o.;  EvV 202-204. o. 

[159]                      Frivald anyakönyve és Rajec anyakönyve, 1710 évnél

[160]                      Machal 1940  40. o. -  Jánošik 19 évesen, 1707-ben csatlakozott a kurucokhoz. A trencséni csatában elfogták, a császári seregbe sorozták, onnan megszökött, ettől kezdve betyárnak állt. A szatmári béke után fegyveres felkelésre készült társaival, Csicsmány mellett katonai posztót, Terchován fegyvereket rejtettek el. Vezérüket e gyilkosság után fogták el és ítélték halálra. Ld. Kočiš  1986  138-139. o.;

[161]                      Radocsay 1967  165. o.;

[162]                      Šadlák - Pekná 1991  6. o.;

[163]                      Rajec anyakönyve;

[164]                      1732-ben Johannes Csernanszky, 1737-ben Samuel Csernanszky rajeci lakosok. (Asztalos 1931 158, 160. o.)