id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

ÉSZREVÉTELEK HORVÁTH ZSOLT DISSZERTÁCIÓJÁHOZ

Észrevételek

Horváth Zsolt

AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS RESTAURÁCIÓ A MŰEGYETEMEN

c. doktori disszertációjához.

Elhangzott (a hivatkozások elhagyásával) a nyilvános védésen

2014. november 4-én 10 órakor

az Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

D épületének alagsori tanácstermében.

(1088 Budapest, Múzeum krt. 4.)

 

Témavezető: dr. Glatz Ferenc MHAS

Bírálók: dr. Rainer M. János DSc, egyetemi tanár

dr. Szerencsés Károly CSc, habilitált egyetemi docens

 

A disszertáció megtalálható a

 http://doktori.btk.elte.hu/hist/horvathzsolt/diss.pdf

helyen 

 

 

 

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Bizottság, tisztelt Opponensek,

tisztelt Doktorjelölt!

A beterjesztett, rendkívül bő forráskutatással alátámasztott, értékes, és tárgyában új disszertáció, valamint a tézisek - amennyire ezt meg tudom ítélni, reményeim szerint méltán ki fogják érdemelni a tisztelt Jelölt számára a doktori fokozatot, s a disszertáció nyomtatásban is napvilágot fog látni. Éppen erre való tekintettel tennék egynéhány észrevételt, hogy ezek tekintetbe vételével a publikáció minden tekintetben kifogástalan lehessen.

 A Doktorjelölttel való kapcsolatomról annyit mondanék, hogy annak idején baráti gesztusként észrevételezte egyik könyvemet,1 hangot adva egyidejűleg fenntartásainak is.2 A Marián Istvánt az utókornak „Pista" fedőnévvel megbélyegző ÁBTL-iratokra is ő hívta fel figyelmemet, megjegyezve, hogy ő - velem ellentétben - ezeknek a forrásoknak hitelt is ad. Most azonban e disszertációban a Műegyetem 1956-os történetének az utókor számára történő kodifikálásáról van szó, ezért „amicus Plato, amicus Aristoteles - magis amica veritas".

1. A Disszertáció elején rögtön ezt olvassuk: „a Műegyetem mint intézmény 1956-os történetét önálló mű a mai napig alig tárgyalja, miközben a tüntetés kapcsán minden feldolgozás megemlíti a műegyetemistákat" (Disszertáció, 4. old.), más szóval, a jelölt - mint én is - különbséget tesz a Műegyetem-intézmény és a műegyetemisták közt. Ennek megfelelően a címe is „Az 1956-os forradalom és a restauráció a Műegyetemen", nem pedig „ Az 1956-os forradalom és a restauráció és a műegyetemisták." A műegyetemisták az egyetemmel jogviszonyban álló személyek, ám mindössze szociológiai entitást képeznek, szervezetet, intézményt nem alkotnak. A disszertációban viszont igen gyakran esik szó olyan eseményekről, amelyek nem a Műegyetemen történtek, hanem olyan helyszíneken, amelyek hozzá intézményileg semmiképp nem tartoztak; mindössze a műegyetemisták tevékenysége révén kerültek - egyáltalán nem intézményi, - ideiglenes kapcsolatba oktatási intézményükkel. Ezért azt tartanám e tárgymeghatározással jobban összhangban lévőnek, ha ezek az események következetesen lábjegyzetben szerepelnének. Ilyenek pl.: a pontok terjesztése különféle más intézményekben (Disszertáció 84, 93. old.), maga a felvonulás (94-96. old.), a Kossuth téri vérengzés (99. old.); a műegyetemisták (101-105. old.), ill. a nemzetőrök (130-133. old.) tevékenységei az egyetemen kívül, Marián alezredes működése a HM-ben (134. old.), ill. a Deák téren (139-140. old.).

 2. A szakirodalom említésénél szó esik az Ötvenhat lelke c. könyvről, olyan formán, hogy ezen a „lelken" a nemzeti egység volna értendő. (29. old.) Ezzel szemben ott minden emberre vonatkozó egységről van szó3, beleértve a szovjeteket is.4

3. A Disszertáció az ÁBTL-források kritikával való kezelését ígéri (30. old.), ám ilyet nem nagyon lehet találni a dolgozatban. A Marián Istvánt ügynökként bemutató iratoknak is feltétlen hitelt tulajdonít, az ezeknek részletes kritikai elemzése5 „apologetikus interpretáció" (165. old.) minősítést kap, ami így tárgyalást, elemzést nem is igényel. A visszaemlékezéseket forrásként ezzel szemben rendkívül nagy fenntartással kezeli. „Visszatérő elem, hogy az emlékező 'mindenütt ott volt', azaz a legfontosabb események mindegyikének kortárs szem-, de legalábbis fültanúja; a 'kötelező' események felsorolása igazolja az elbeszélést" stb. jellemzéssel (31-32. old.) mintegy a szépirodalom körébe utalja őket, az éposz mellé, amelynek ugyanígy vannak kötelező műfaji elemei, s amely szintén nem történelmi forrás. A példaként említett mű6 elemzése azonban éppen azt mutatja meg, hogy az idősíkok keveredésétől a forrás igen is megtisztítható, mi több, a Szovjetunióba hurcolt hallgatókat említve (Disszertáció 164. old.) egy onnan hiányzó, de oda nagyon is kívánkozó lábjegyzetben felhasználható is lenne.7 Hogy mennyire idegenkedik a Jelölt a visszaemlékezésektől, abból is látszik, hogy az Ötvenhat lelke c. könyvemben szereplő önéletrajzi jellegű „megszólalásaimat" említve szükségesnek tartja elismerően megjegyezni, hogy ezeket „igaz, visszafogottan" teszem. Nem különíti el a disszidáltak visszaemlékezéseit a többiekétől, holott ezek szavahihetőségét a disszidálás ténye is jelentősen befolyásolja.8 Ennek folytán éppen egy olyan szerzőre hivatkozik gyakran,9 akinek írásairól más forrásokkal szembesítve kiderült, hogy csupán regényes elbeszélések10. Sajnálatos - nézetem szerint - az is, hogy nem használja azt a három naplót11, amelyek nagyban segítenek a nagygyűlés eseményeinek rekonstruálásában. Nem kutatta továbbá a Jelölt a „Műegyetem 1956" Alapítvány levéltárát sem, amit jelenleg a műegyetemi levéltárában őriznek.

4. A mérnöklétszám növelése érdekében létrehozott szakérettségi intézményét a Disszertáció megemlíti (37. old.). A kellő létszámkeret kitöltéséhez azonban még az is jelentékenyen hozzájárult, hogy a felvételnél a Műegyetemen nemcsak a tudásból, hanem a világnézeti követelményekből is engedtek. A visszaemlékezésekből több műegyetemistáról kiderül, hogy az illető eredetileg valami más, humán pályára készült, ám oda politikai okokból nem mehetett.12 Ezek egy részénél más politikai probléma nem is volt, csak a klerikális beállítottság.13 Az így mérnökké lettek létszáma nem lehetett csekély, ha azt vesszük, hogy a keret és az eredetileg is mérnöknek készülők létszáma közt nagy volt a különbség, a szakérettségi intézménye pedig nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A Disszertáció által is említett „patronálás" (37. old.), azaz a tanulópárok intézménye abban állt, hogy a szakérettségisek mellé jó tanulókat rendeltek, méghozzá éppen ebből a világnézetileg nem kifogástalan kategóriából, azzal a feltételezéssel, hogy ezek adják a tudásukat, azok pedig világnézeti elkötelezettségüket.14 Aztán éppen fordítva alakult.15

5. Többször esik szó a „BME Központi épületéről." (Disszertáció 72, 74.) A „K" épület valójában mindkét egyetemé volt.

6. A Műegyetemen történt legnagyobb jelentőségű esemény a nagygyűlés volt október 22-én, az ott elfogadott határozati pontok révén. Megjegyzendő, hogy a gyűlés az kizárólag az ÉKME gyűlése volt (s nem pedig mindkét egyetemé: Disszertáció, 69. old.), a BME egyes hallgatói esetlegesen s nem intézményesen vettek csak részt rajta, a BME kollégisták pedig a Várban egyidejűleg egy másik gyűlést tartottak. A Disszertáció sajnálatos módon nem ad kronológiát e hosszú, eseményekben gazdag és fontos eseményről. Ezt itt most megkísérlem vázlatosan pótolni:16

 14:45-kor már zsúfolt az aula.17 Apró Antalné, a XI. kerület párttitkára a jelenlévő legmagasabb rangú pártfunkcionárius. 15:00-kor a hivatalosan felszólaló Herczegh Károly DISZ-titkár, majd Visontai Ilona MDP-titkár beszéde füttykoncertbe fullad. A MEFESZ-ről akarnak hallani.18 16:00 óra tájban a gyűlésre elhívott Kiss Tamás szegedi joghallgató „második szegedi gondolatról" beszél.19 Erdélyi László ötödéves építész és Neuwirth Gábor, az Építésszervezési tanszék tanársegédje ellenszavazatai mellett közfelkiáltással megalakul az új ifjúsági szervezet.20 Beke Tibor felszólalásában óv általános politikai témák tárgyalásától.21

16:00 után a párt és DISZ-vezetők elhagyják a gyűlést, a vezetését átveszik a hallgatók. A pontok tárgyalása lassan halad előre, ezért 17:00 után korlátozzák a felszólalások időtartamát.22 A gyűlés leszavazza a két DISZ-párti pontot. Cholnoky Tibor rektor és Zigány Ferenc ábrázoló geometria professzor nyugalomra inti a hallgatókat.23 Az eredetileg tervezett pontok átalakulnak, fontosabbakra cserélődnek. Új pontok születnek a hadifoglyok ügyéről, Rákosi bíróság elé állításáról. A sajtószabadság felvetésekor azt látják, hogy a rádió, a napilapok riporterei már eltávoztak. A munkaidő végén, 17:00 után sorban érkeznek más egyetemek hallgatói; gyárak (Beloiannisz, Csepel, Tatabánya), bányák (Dorog), tervezőintézetek (UVATERV) dolgozói, esti tagozatos egyetemisták szólalnak fel támogatólag.24

Még 18:00 előtt25 hangzik el a követelés: Vonuljanak ki a szovjet csapatok! Ezt Baranyai Pál, a Mechanika Tanszék tanársegéde vetette fel. Előbb Pozsonyi-Plankenauer Ottó, majd évfolyamtársa, Péntek György harmadéves építőmérnök csatlakozott hozzá, akinek dadogó felszólalása hatalmas ovációt váltott ki. Ezt sokak egyetértő felszólalása követte.26 Beke Tibor ezt követően hagyja el a gyűlést.27 Később az előterjesztés pontjai rendjében a MEFESZ jellegéről az egyetemi autonómiáról és egyéb egyetemi ügyekről folyik a vita. Ezt az esti tagozatos gépész Szilágyi József felszólalása szakítja félbe: Mint idegen (BME) hallgató bemutatkozik Nagy Imre híveként és néhány felhevült mondatot mond a szovjetek tankok által körülzárt Varsóról. Radikalizálódik a gyűlés, ki akarnak vonulni tüntetni a lengyelek mellett.28 Marián azonban azt javasolja, hogy másnap legyen a tüntetés, amit elfogadnak. Küldöttség megy Nagy Imréért, de ő vidéken tartózkodik. Marián a vári központi BME diákotthonba távozik, ahol szintén diákgyűlés folyt,29 Szilágyi pedig arra az egyetemi előadásra, amelyre eredetileg jött,30 Cholnoky támogatja a fiatalság törekvéseit, ígéretet tesz, hogy közvetít Nagy Imre felé.31 Állítólag az Írószövetség is tüntetést szervez másnapra, ám ezt a

 19:00 tájban felszólaló Kuczka cáfolja. Nem áll ki a fiatalok mellett, ezért lehurrogják.32 Kb. 19:30-ra összeállnak a pontok. Jankovich István építész adjunktus 10 pontos összeállításának beolvasását a 20:00 órás Hírekben a Rádió elutasítja, 21:00 után átviszik Szikra nyomdába a Jövő Mérnökében való kinyomtatásra.33

22:00 tájban megjelenik a rádió riportere, megpróbálja leszerelni a fiatalságot, de sikertelenül. Kiderül, hogy a pontok terjesztését a fiataloknak maguk kell megoldaniuk. Közben az esti előadáson való részvétel után Szilágyi visszatér, a pontok kinyomtatása érdekében az Athenaeum elfoglalását javasolja. Eléneklik a Himnuszt, s már indulnának is, amikor Marián is megérkezik és ismét lebeszéli a tömeget.34

23:00 tájban Szabó Iván vezetésével Nagy Sándor ötödéves, Csáthy Csaba és Szerdahelyi Dénes negyedéves építőmérnökök a 16 pontos változatot állítják össze u. n. hólabda-rendszerű gépeléses terjesztésre. Egy darabig Széll Sándor, a II. Vízépítéstani Tanszék tanársegédje is velük dolgozik.35 Hogy a szöveg hogyan került el Bajára, ahol ki is nyomtatták, nem tudjuk. 23:45-kor zárul a gyűlés. 0:30-kor megérkeznek Nagy Imre megbízottjai, de már senkit nem találnak.

 5:00 előtt feltörik a sokszorosító helyiséget Baranyai Pál tanársegéd36 jelenlétében Sohár Pál ötödéves vegyész37 hallgató és mások. Dékány Csaba elsőéves építőmérnök saját jegyzetei alapján sebtiben összeállít egy egy oldalra tömörített, emiatt nem tökéletesen fogalmazott, 14 pontos változatot. Lehúznak belőle 3 sorozat (6327, St.6328, 6330. sz.) stencil-másolatot,38 amit a gyárakban munkakezdéskor, 6:00 órakor már osztogatni tudnak. Törteli Ferenc negyedéves építész viszi el egy példányát az Athenaeumba kinyomtatásra.39 

7. A követelési pontokkal kapcsolatban a Disszertáció azon helyes megállapítása, hogy a 10, 14 és 16 pontos változatok közt „nincs lényeges eltérés" (78. old.) különös hangsúlyt is kap annak fényében, hogy eltérő időpontban, és más-más szerkesztők állították össze őket, s az egyes változatok nem függnek egymástól. Az is kiemelendő, hogy a munkásautonómiát egyetlen más egyetem követelése sem tartalmazta, munkásokat érintő követelés egyáltalán csak a soproni egyetem pontjai közt szerepelt.40 A munkásautonómia volt november 4. után a munkástanácsok legfontosabb követelése, annak a Beloiannisznak a szorgalmazására, amelynek képviselője a műegyetemi nagygyűlésen már jelen volt.41

8. A demokrácia mai normáit feltételezve fogalmazódott a Disszertáció következő mondata: „A különböző karok és évfolyamok diákjai emellett megválasztották első képviselőiket a független hallgatói szervezetbe. Az ÉKME ideiglenes MEFESZ-szervezetének vezetőségébe ekkor került be Beke Tibor és Csáthy Tamás IV. éves építőmérnök-, valamint Zalotay Elemér és Sámsondi-Kiss György IV. éves építészhallgató" (88. old.) Valójában azonban az történt, hogy a nagygyűlésen közfelkiáltással megalakított MEFESZ-nek nem volt szervezete, ezért másnap reggel a párt- és DISZ-vezetők Beke Tibort V. éves akarják megtenni ennek vezetőjévé, hogy így az egyetem vezetésével legyen, aki tárgyaljon, felkeltvén rokonszenvüket azzal, hogy a gyűlést otthagyta. E kinevezést azonban tőlük nem fogadja el, de azt igen, amikor barátjainak egy csoportja „választja ki" erre. Az említett másik három hallgatóval együtt - akik közül Sámsondi-Kiss helyesen V. éves - spontán „alakul meg" a szervezet ideiglenes vezetősége. Tanúsítom, hogy bármiféle választás nélkül.

9. A Danner János elleni merénylet ma már nem annyira „tisztázatlan", (Disszertáció, 136. old.) amióta sikerült megtalálni a koronatanút, a sofőrt.42 Egy őt üldöző Pobjedából lőtték le pufajkások, lesben álló orvlövészek nem voltak. Ezzel az egyéb feltevések is elesnek.

10. A Disszertáció megemlíti a november 12-iki, a Műegyetem vári diákotthonában tartott, igen fontos diákgyűlést. (165-166. old.) Valójában ez két napos volt. Hasznos volna ennek eseménytörténetét ismertetni, továbbá beszámolni az ott jelentkező különféle irányzatok közt kezdettől fogva meglévő ellentétekről, végül, hogy jelen volt rajta Csébi Lajos, Münnich Ferenc titkos küldötte is,43 aki ott minden információt megtudott Beke Tiborról, aminek az „operatív szervek" részére történő „jelentését" később a „Pista" fedőnevű Mariánnak tulajdonítottak.44

11. Végül pedig a nemzetőrség bölcsészkari illetve műegyetemi parancsnokainak disszertációbeli megítéléséről:

Görgényi Dániel tevékenységét úgy értékelni, hogy „akár árulásnak is tekinthető", (140. old.) nézetem szerint túlzottan is eufémisztikus. Ő kifejezetten arra pártutasításra vállalta el tisztségét hogy „épüljenek be a fegyveres alakulatokba, s próbálják meg leválasztani a többi fegyveres csoportról a diákokat."45

 Marián Istvánt illetően viszont a Disszertáció egyetlen értékelése (165. old.) sajnálatosan teljesen megegyezik az őt ügynöki szerepben bemutató ÁBTL és KGB-narratívával. Mindössze azzal enyhítve, hogy mindezt családját féltve tette.

 Nem volna helyesebb elhagyni ezeket a tárgyhoz közvetlenül nem tartozó részeket?

Köszönöm szíves figyelmüket!

 

id. Frivaldszky János

2014. november 5-től megtalálható a www.frivaldszky.hu/muegyetem helyen

 

 

1Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 4.

2Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 8.

3„Egy alle Menschen werden Brüder örömteli légköre uralkodott" (Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 46.) stb.

4Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 89-90.

5Id. Frivaldszky János: Marián István, a Műegyetem nemzetőrparancsnoka. Bp., Logod Bt., 2013. 83-98.

6Paál Tamás: „56" ritkán emlegetett részlete. Ungvár város 1. sz. börtön a Kárpátokon túli területen. Bp., A szerző kiadása, 2013

7Továbbá: Frivaldszky János: Ötvenhat műegyetemistái. Ének a lyukas zászlóról. Történet dokumentumokban. Pomáz, Kráter, 2006 159-160.

8Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 193.;

9Lipták Bélát

10Csak néhányat említve: A nagygyűlésen Per (helyesen Perr) Gyula nem volt jelen, mert akkor még Tatán volt katona. (id. Frivaldszky János: Egy mérnöklány a forradalomban. =A CÉH, 2010. ősz, 27.) Lipták a Danner elleni merényletről Perrtől hallott, aki viszont a koronatanú Majoros (helyesen Majorossy) Imrétől. (id. Frivaldszky János: Az igazi tanú. Találkozás Majorossy Imrével. =A CÉH. 2009 nyáreleji szám. 39.) Szintén Perrtől hallott az ő, valamint Szlávik Ferenc nov. 4.-e utáni kalandjáról (Szlávik Ferenc-interjú = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. IV. k. 92.) , ezt mondta el saját élményként, megtoldva a tűzoltó kitalált kivégzésével (ez akkor városi folklór-történet volt) és megtetőzve a Stoczek-szoborról szóló münchhauseniádával. (Frivaldszky János: Ötvenhat műegyetemistái. Ének a lyukas zászlóról. Történet dokumentumokban. Pomáz, Kráter, 2006 53,151-154.;)

11Cholnoky Tibor rektor, Dési Éva harmadéves építőmérnök, Halzl József ötödéves gépész naplói

12Varga Sándor negyedéves villamoshallgató színésznek, rendezőnek (Marián István-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Mécs Imre 1986/87-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 143. sz. I. 142.; Id. Frivaldszky János: Marián István, a Műegyetem nemzetőrparancsnoka. Bp., Logod Bt., 2013. 48.) Beke Tibor és Szabó Iván ötödéves építőmérnökök művészettörténésznek, illetve irodalmárnak, Danner János harmadéves esti tagozatos építészmérnök esztétának vagy filozófusnak, (Beke Tibor-interjú. Készítette Ferenczy Erika 1992-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 390. sz. (Beke Tibor által korrigált htm-fájl.); Dr. Somkúti Gabriella visszaemlékezése = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. III. 48-51.; Frivaldszky János: Ötvenhat műegyetemistái. Ének a lyukas zászlóról. Történet dokumentumokban. Pomáz, Kráter, 2006, 15, 16, 24.) magam is bölcsésznek (Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008, 22.)

13Az előbb említetteknél mind, leszámítva Varga Sándort.

14Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 19-21.

15Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 39-40.

16Frivaldszky János: Ötvenhat műegyetemistái. Ének a lyukas zászlóról. Történet dokumentumokban. Pomáz, Kráter, 2006 37-53.; Id. Frivaldszky János: Marián István, a Műegyetem nemzetőrparancsnoka. Bp., Logod Bt., 2013. 35-42. alapján

17Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006 12.

18Beke Tibor-interjú. Készítette Ferenczy Erika 1992-ben. 1956-os Intézet Oral History Archivum, 390. sz. (Beke Tibor által korrigált htm-fájl.); Marián István-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Mécs Imre 1986/87-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 143. sz. I. 82.; Dési Éva naplója, a „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai;

19Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006;

20Szabó Sándor-interjú = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. IV. 13-14.

21Beke Tibor-interjú. Készítette Ferenczy Erika 1992-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 390. sz. (Beke Tibor által korrigált htm-fájl.);

22Marián István-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Mécs Imre 1986/87-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 143. sz. I. 83-87.

23Pőcz Erzsébet: Koronológiai előtanulmány a Budapesti Műszaki Egyetem 1956-os történetének feldolgozásához. „Műegyetem 1956" Alapítvány, Budapest, 1996. 24.

24 Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006 14;

25Az UVATERV-ből munka után érkező Keve Olivér érkezésekor (Keve Olivér-interjú = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. IV. 65-71). Éppen „egy bajuszos" egyetemista beszél (ez Pozsonyi-Plankenauer Ottó, fotója: Frivaldszky János: Ötvenhat műegyetemistái. Ének a lyukas zászlóról. Történet dokumentumokban. Pomáz, Kráter, 2006 I. tábla)

26Pozsonyi-Plankenauer Ottó visszaemlékezése. A „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai; Puhr László visszaemlékezése. A „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai. A felszólaló tehát nem Bálint András volt (Disszertáció, 74-75. old.)

27Péntek György felszólalását még hallotta. Beke Tibor szóbeli közlése.

28Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006; 15.

29Marián István-interjú. Készítette Hegedűs B. András és Mécs Imre 1986/87-ben. 1956-os Intezet Oral History Archivum, 143. sz. I. 88-96.

30Szilágyi József lányának beszéde, Videó felvétel az 1990. október 22-23-i műegyetemi megemlékezésről, BME Oktatástechnikai Stúdió, készítette Szilágyi Gábor.

31Cholnoky Tibor naplója, A „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai; Dési Éva naplója, a „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai; Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006; 17

32Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006; 16.

33Pedroni Emma A. (szerk.): A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 1956. október 22-i nagygyűlése. Dokumentumgyűjtemény. Budapest 1994. 14., 18.; Sándor Iván interjú = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. II. 11-17

34Halzl József: 56-os napló. Rákóczi Szövetség, 2006; 17-18.

35Pozsonyi Plankenauer Ottó visszaemlékezése. a „Műegyetem 1956" Alapítvány iratai. A 16 pont szerkesztői tehát nem „ismeretlenek" (Disszertáció, 82. old.)

36id. Frivaldszky János: Egy mérnöklány a forradalomban. =A CÉH, 2010. ősz, 30.

37Sohár Pál: Kémikusok az 1956-os forradalomban - Kfki www.kfki.hu/~cheminfo/osztaly/kemia/1956.html 2014 10. 10.

38Dékány Csaba levele. = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. I. 34.

39Törteli Ferenc levele. = Pogány Mária (szerk.): Amiről kevés szó esett. Adalékok a Budapesti Műszaki Egyetem 1956 októberi eseményeihez. I.- IV. k. Budapest, 1992-1996. I. 29-30.

40Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 55.

41Lomax, Bill: Magyarország 1956 Fordította és kiegészítette Krassó György. Aura, 1989. (Eredeti: 1976) 173-179.; Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 167-168

42Id. Frivaldszky János: A Műegyetem ötvenhatos hősi halottjai. = Hadtörténelmi Közlemények 123 (2010) 3. 666-669.

43Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 169-172.

44 Id. Frivaldszky János: Marián István, a Műegyetem nemzetőrparancsnoka. Bp., Logod Bt., 2013. 90.;

45 Beck Tibor-Germuska Pál: Forradalom a Bölcsészkaron. 1956-os Intézet. 1997. 116-119.; Id. Frivaldszky János: Ötvenhat lelke. Bp., Kairosz, 2008 140.