id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

FRIVALD TÖRTÉNETE

ID. FRIVALDSZKY JÁNOS:                             (korábbi URL: http://frivaldszky.dynamo.hu:8080/frivtort )

FRIVALD NYOLCSZÁZ ÉVE.

FRIVALD (RAJECKÁ LESNÁ) és környéke VAVRIK1, térképmelléklete

A RAJECI VÖLGY 1200 ELŐTT.

Frivald az ÉNY szlovákiai Rajecká Lesná községgel azonos (Okres Žilina), amely a D-ről É-ra folyó Rajcsánka patak egyik mellékvölgyében fekszik, Rajectől néhány km-rel D-re. E patak mentén húzódott az ókorban is használt borostyánkő-út, amely a Baltikumból és Sziléziából indulva Odera-, Kiszuca-, Rajcsánka- és Nyitra-völgyön át Brigetio érintésével az Adriáig vezetett. A Kiszuca völgyét "Magna via"-nak nevezték. A Frivald község Trsztenna részén talált 28 darabos kelta ezüstérme-lelet is a "Magna Via" ókori meglétét bizonyítja.2

Az egymás folytatását képez Kiszuca- és Rajcsánka-völgy az egykori Trencsén-megyének ma is a mezőgazdasági művelésre legalkalmasabb területe. A terület a régészeti leletek tanúsága szerint az eneolittól (i.e. 2000) kb. Gyurcsina magasságáig lakott volt. Ettől magasabban nincsenek régészeti leletek. A kelták (Kr.e. 4.sz.) előtt is indogermánok lakták ezt a vidéket.

Nyelvészetileg Kiszuca neve u.i. pre-kelta, egy lett szóval rokonítható3 A Lietava helynév pedig, amelynek jelentése: 'Sáros' és patak-név: kelta, latin, lett és litván szavakkal.4 Egy Lythova folyónév szerepel még - nem véletlenül - Sáros megyében egy 1322-i oklevélben, az osztrák-magyar határfolyó Lajta-Leitha pedig szlovákul: Litava, magyarul: ‘Sáros.'5

A keltákat a kvádok váltották fel, régészeti leleteik e vidéken azonban nincsenek, a kvádokat Kr. u. 500 k. a szlávok követték. Ez utóbbiak régészeti leletei csak a Rajcsánkától nyugatra terülnek el, a patak mentén számos helynév tanúskodik arról, hogy az útvonalat őrizték6

A III. keresztes háború után hazatérő katonák hírverésére a 12. sz. közepén kezdődött a túlnépesedett német területek lakosságának áramlása a ritkán lakott magyar területekre. A németek a Szepességben és Erdélyben nagy tömegekben telepedtek le, itt közjogi elismerést is kaptak. A "Magna via" mentén azonban csak kisebb települési góc volt.

FRIVALD ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVE. (1200-1413)

Frivald Rajec "városi közerdejébe" (Freiwald)7 települt, távol a "Tanács erdejétől". Rajec ekkor ugyan még nem volt város, csak uradalmi központ, de városias életstílusú és városi jogot követő német telepesekkel.

Frivald helyneve a következőkkel vethető egybe: Freienwalde an der Oder (Ma: Bad Freienwalde, Berlintől K-re), Freienwalde in Pomer (Ma: Chocivel, Szczeczin-től K-re 20 km), Freiwaldau 12. sz. bányásztelepe: (Ma: Jesenik, Csehország), Freiwaldau (Ma: Gozdnica, Lengyelország, Legnica mellett). A Freiwald-típusú helyneveket kizárólag keleti német telepes községek viselték, ezek csaknem mind az Odera mentén helyezkedtek el.8

Frivald tehát 13. század eleji alapítás.1992-ben 15. századi temploma alól régebbi alapozást és sírokat ástak ki.9 A három csontváz közül a 2.számúnak a felső teste hiányzik. Ez ugyanis a később épített templom diadalíve helyére esett, ezért ennek építésekor eltávolították. A sír a 15. sz.-i templomnál tehát régebbi. E régebbi alapozás pedig szintén templomé, miután temettek benne. E régebbi, gerendatemplom szentélye egyenes záródású volt. Figyelemre méltó, hogy a falu saját templomot épített, amely évszázadokig Rajec fíliája volt. Kérdés, hogy volt-e 1600 előtt bármikor is saját papja (káplánja).

FRIVALD TEMPLOMA, ÁSATÁSI ALAPRAJZ (RaLeNalez alapján).

Paraszti házai nagyrészt jelenleg is faházak. A falut csak néhány család alapíthatta. A német családok felkészültek az önellátáshoz az őserdő mélyen létesített irtásfaluban: A parasztemberek közt - valószínűleg városi származású - iparos mesterséghez értők is voltak, amint a családnevekből kiderül: Kovács, kerékgyártó (Kolar), ács (Zimmerman), cipész (Schuster), egyéb iparos (Artel). Az első kettő szlovák neve ellenére lehetett eredetileg akár német is, annak feltételezésével, hogy ők tartották meg a legtovább mesterségüket, s nevük jelentésének élőn tartását a már szlovákul beszélő korban is fontosnak tartották.

Rajec megművelt területe a jelek szerint délen a Rajeci medence pereméig tartott. Ennek patakjai Rajecnél ömlenek a Rajcsánkába. Ezen túl terjedt a lakatlan és hasznosítatlan "szabad erdő," ahová az északról érkező, Frivaldot megalapító németek letelepedhettek. Az első, a Rajcsánkába a Rajeci völgy felett beömlő patak völgyében, Rajechez a lehető legközelebb építették fel falujukat. Itt lehetett némi füves terület is, nem kellett sok erdőt irtani. A kelet-nyugati irányba folyó patak északi oldalán a földterület kevesebb volt, de értékesebb, mert déli fekvésű, a másik oldalon a föld több, de lapos lejtője északi. E (ma: Lesniansky) patak északi oldalán a rajeci medence széléig, délre pedig ugyanilyen távolságra, a következő patak (ma: Rybny) hátságáig mérték ki az egyes porták szélességének sávjaiban az egyes telkek megművelt földjeit. Ez a térképről lemérve mintegy 450 kh-at tesz ki.

A község alacsonyabban fekvő részeinek helynevei ma is németek.

Hut (‘legelő'), Hondzebak (Irodalmi szlovák kiejtés szerint [Hongyebak] = Hundenbach = ‘Kutya-patak'), Hônšlicht (= Hohen Schlicht = ‘Felső rész'), Šajba (= Scheibe = ‘Tábla'), Gleisegrund (‘Keréknyomos föld'), Vajdnar (= Weidner = ‘Legelő'), Hepnár (= Heppner = ‘Kaszáló').10

FRIVALD HATÁRA NÉMET DŰLŐNEVEKKEL, 1865-i kataszteri térkép alapján,

E helyek - mint a térképről jól látható - mind az első időkben megművelt terület közvetlen környezetében voltak, a nevük is arra utal, hogy rétek, kaszálók voltak. A Kutya-patak lehetett a Rybny német neve. A birtokba vett területen túl, keleten a túróci megyehatárig, délen Facskó szomszédságáig tartott a Frivaldhoz tartozó, de változatlanul hasznosítatlan erdőség.

A 14. sz. vége Frivald számára is válságos lehetett, mint az összes Rajec-környéki falu számára. Temploma elpusztult, német telkeseinek egy része is, talán ekkor jelentek meg az első szlovák anyanyelvű jobbágyok, az üres telkeket elfoglalva.

A községről a 15. század elejéről van az első írásos adat, "villicusa", "judexe" van: Mint a későbbi jogvitákból kiderül, a bíró joga serfőzőt, malmot (fűrészmalmot is) tartani, de pékség, mészáros mesterség kiváltságairól később sincs szó. Ez utóbbiak viszont a zsolnai 14. századi alapítású soltészségek jellegzetes jogai lévén11 ez is azt igazolja, hogy a falu korábbi alapítású volt. Előbb Rajec uradalmának volt része, majd vele együtt csatolták 1397-ben a lietavai uradalomhoz,12 amelynek ettől kezdve lett része.

Már az 1390-es évek elején Jesenov, Zbiňov, Šuja és Ďurčina új soltészokat kapott a Rátótiaktól, akik ezt a tönkrement vidéket fel akarták virágoztatni. Ez a folyamat azonban megállt a Rátótiaknak a vidékről való kiszorításával. Később az új birtokos, Stibor, miután felmérte a vidék helyzetét, folytatta, amit elődei abbahagytak, s a szintén elpusztult Frivaldba is soltészt helyezett.

1413-ban erdélyi vlach származású soltész vette birtokba az erdőséget Vele kezdődött meg az erdei pásztorkodás és a fakitermelés.

FRIVALD MÁSODIK KÉTSZÁZ ÉVE. (1413-1609)

Valach Mihály soltészsége. (1413-1435kk)

1413. okt. 22-én Stibor (1348-1414) erdélyi vajda Trencsén, Beszterce, Szolnok főispánja és a Vágvidék ura Trencsénben kelt oklevelében13 hozzájárult ahhoz, hogy hűséges, kedvelt szolgája, a nemes férfi, Michael Walach Frivald soltészjogát ("villicatum et judicium") megvegye, földet, erdőt, mezőt, cserjést 250 magyar márkáért. Az eladó nevét üresen hagyták (ultraibolya átvilágítással sem látszik kivakart szöveg). 1553-ban Frivaldot a "tekintetes, dicső emlékű Jakub Kugelman/Kudlman" bíróságának nevezték.14 Ez lehetett a korábbi bíró neve. Az oklevél a vevő igényének megfelelően készült, nem is ismerve az eladót. Utólag azonban kiderülhetett, hogy az előző bíró már elmenekült, így a név helye üresen maradt. A vételárat így Stibor kaphatta.

1543-ban (1530k) Rajecen Kubanow család él.15 1590 táján Jirik Kudlimanow legelőt ad el.161608-ben Rajecen élt Hudlman-család 1 1/2 virga földdel. Ezt később (1626) Kudlimannak, Kudliniannak is hívták.17 Általános szokás volt, hogy egy város jobb módú polgárai a környéken soltészfalvakat telepítettek. A Besztercebánya környéki falvak a város legelőkelőbb polgárainak neveit viselik. 18

Stibor utasította Liptói Lászlót a vevő birtokba helyezéséére és Baliczky Andrást, hogy védelmezze szabadságjogát bármi adóztatási kísérlettől, minden zaklatástól.

Liptói László valószínűleg a lietavai várnagy volt és azonos azzal a Melchior fia Vladislavval, aki már 1388-ban is ebben a funkcióban volt. 19Baliczky András pedig a túróci ispán, Stibor veje, a szomszédos szklabinyai uradalom ura.

A szövegből az derül ki, hogy a vevőt elsősorban az állattenyésztés érdekelte, ezek jogának részletes körülírását igényelte: "in bonis, agricultis, pratis, fenetis, montibus, promontoriis aut aliis quibusvis locis pascere boves, vaccas, scrophas, oves seu alia animalia debeat."

A malom, fűrészmalom, sörfőzés, halászás joga nincs megemlítve, ezek a szokásjog alapján kerültek a birtokába, s gyakorolta őket, mint a későbbiekben látjuk. A bíróé volt a falu földjeinek 1/3-a, mert ekkor még ide tartozott a Skolnik, Hulin, és Jakub grunt is. A falu nem soltész-alapítás volt ugyan, - jóval korábbi lévén, - az oklevél készítője mégis ilyennek tekintette. Walach Mihály ettől kezdve soltész lett. Ő és utódai bírói tevékenységéről az első háromszáz évből sajnos semmi adat nem maradt fent.

Stibor láthatólag visszavonulóban volt Vág-völgyi központi birtokaira, talán erőinek fogytát érezte. Ekkor telepítette le, központi várához, Beckóhoz közel, Frivaldon szervitorát Walach Mihályt is.

Walach Mihály 1413-ban még nem volt idős, hisz családot alapított, templomot épített, hagyományt teremtett ). Vallásos hagyományt, aminek a révén Frivald kegyhely lett; és román nyelvi hagyományt, amelynek nyomai a 18. sz. elején is észlelhetők. Felesége is román kenézlány lehetett, román házi személyzettel. Családi körben a románt beszélhették generációkon át. Végül gazdálkodási hagyományt teremtett: néhány magával hozott erdélyi románnal meghonosította az erdei juhászkodást, amely Frivald felvirágzásához vezetett. A 35 községből álló uradalom juhainak egynegyede még a 17. században is Frivaldon volt. Ők adhatták a vlach neveket a környékbeli hegycsúcsoknak is.

A templomfenntartók a soltészfalvakban a soltészok voltak. Az új bírónak Frivaldon első dolga volt katolikus kőtemplomot építeni saját telkén, egy korábbi templom helyén. A templom építésének kora ugyanis építészettörténeti jellemzői miatt 15. század eleje. S mert a szentély ásatásakor előkerült kerámiák 14-15. századiak, aminél a templom régebbi nem lehet. E kerámia-leletek feltehetően az építkezés közben használt vízhordó edények cserepei.

A templom titulusa: Mária, Angyalok Királynője eléggé különleges, hiszen ilyen Mária-ünnep nem is létezik, amikor tempolmbúcsút tarthattak volna. Nem érthető az sem, hogy a fő búcsúnapja miért Szentháromság-vasárnapja, miért nem egy Mária-ünnep, pl. Mária mennybe felvétele (aug.15.)

Az Angyalok Királynője titulus ismeretlen Erdélyben,20 sőt Magyarországon sem ismeretes ilyen, a mi kegyhelyünket megelőző időpontból származó zarándokhely. 21 A Frivaldhoz közeleső Znióváralja kegyképe ugyan angyaloktól koronázott Madonnát ábrázol és felette lebeg a Szentlélek, de a csak reprodukcióból ismert kép stílusa alapján aligha 13 századi, mint az ottani hagyomány tartja, inkább barokk. Sopronbánfalva 16. sz.-ban már meglévő kegyképének a neve ugyan Angyalok Királynéja, de a częstochowai típusú ábrázolás ezt nem tükrözi. Budakeszi 18. sz eleji képét a vizitáló püspök szintén így nevezte el, de mikor a trinitáriusoké lett, Fogolykiváltó Boldogasszony lett a neve. A legérdekesebb az 1520 körül készült andocsi kegyszobor, amelynek szintén Angyalok Királynője a neve amiatt, mert a legenda szerint angyalok hozták oda a törökök elől Kalocsáról, (ahol ezek szerint 1-2 évnél többet nem is lehetett) s ábrázolási hasonlóságot mutat a frivaldival.22

A titulus az ószandeci Szent Kinga-kegyhelyre vezethető vissza, amit Stibor hadai 1410-ben felégettek. Ez aza eset a magyarázat arra is, hogy a népmondákból kegyetlen zsarnoknak ismert Stibor,23 aki a tősgyökeres magyar nemzetségeket - mint láttuk - a legnagyobb kíméletlenséggel szorította ki a hatalomból, hogyan egyeztethető össze a későbbi jámbor békeszerzővel. A fordulat úgy látszik, Ószandecnek az említett, részben véletlen felgyújtása volt.24

   

ÓSZANDEC 13. SZ.-I KOLOSTORTEMPLOMA

Az élmény Walach Mihály esetében is rendkívüli lehetett: Ez nemcsak abban látszik, hogy egy kegyhely felgyújtása egy másik kegyhely létrejöttéhez vezetett, de abban is, hogy az Angyalok Királynője titulus és a Szentháromság-vasárnapi búcsú hagyománya Frivaldon a mai napig erős. A 19. sz. közepei új templom titulusa ugyan már más lett, de a főoltáron változatlanul a megkoronázott Mária áll négy angyallal. A fő búcsúnap sem a 19. sz. elején a pápa által kiváltságossá tett 3 ünnep, hanem a negyedik, a hagyományos: Szentháromság vasárnapja.

A templom a soltésztelken volt. A jelentős méretű épületnek jelenleg már csak a szentélye áll.

FRIVALD TEMPLOMA, REKONSTRUKCIÓ, ÉNY FELŐL,

Körmendy Imre okl. építészmérnöktől.

A szentély félköríves záródású, bordásan boltozva. A hat kőív a félkör központjában kis zárókőben találkozik és négy ablakot, valamint a sekrestye-ajtót fogja közre. Három ablak csúcsíves, kőbélletes, a középső kerek. A szentély hossza és szélessége egyaránt 6,20 m. A szentély és a hajó közti gótikus diadalív található. A templom egykori gótikus kőkapuját a 19. sz. közepén ide helyezték át a diadalív alá, a nyílás többi részét befalazva. A diadalív fölött kis torony, "huszártorony" volt, kis haranggal. Úgy tűnik, csupán ez a torony tartozott az eredeti templomhoz; a már nem létező, csak a forrásokból ismert, alacsony, vaskos torony pedig későbbi építés. A szentély bal oldalán gótikus monolit pasztofórium van, mellette ajtó nyílik a sekrestyébe, amely boltozott volt, vasrácsos ablakkal. A szentélyben a jobb oldalon látható a keresztelő helye. Az ablakok, az ajtó és a pasztofórium a kőívekre való tekintet nélkül van elhelyezve. Ennek oka az lehet, hogy a régi, legelső templom, aminek a falait figyelembe véve kezdődött az építkezés, nem volt pontosan keletelve. Az új templomot már mester készítette, nem falusi kőműves, s a kerek ablakot pontosan a keleti irányba állította be, miközben a kőívek meg a régi épület irányához igazodtak. A mesternek pedig fontosabb volt a szabály mint az esztétikum. Maga a hajó nem volt boltozott, hanem fafödémes, három-három szűk ablakán vasráccsal. 25

A frivaldi templom kicsiben az ószandeci kolostortemplom mása volt, azzal a különbséggel, hogy huszártornya nem a hajó fölött volt. Kinga 1999 évi szentté avatási képén mintha magát a frivaldi templomot tartaná a kezében.

SZENT KINGA TEMPLOMÁVAL, szentté avatási kép

Ami Walach Mihály „curiáját" illeti, odaérkezésekor a régi soltész elhagyott háza valószínűleg romokban állt, talán ezt állította helyre. Ezen elhagyott házat a csicsmányi emeletes-tornácos házakhoz hasonlónak kell képzelnünk. Ő - a templom analógiája alapján képzelve - ezt igazi kúriává építhette át. A 20. sz. elején lebontott épület földszinti ablakainak rácsai egyértelműen 15. századiak voltak.

Walach Mihály Ószandec 1410-i feldúlása után Stibor kíséretében 1412 elején még egyszer járhatott e helyen, s ekkor a kegyhely szellemiségéből is többet megtapasztalhatott. A neki adott birtoklevél kelte után három hónapra Stibor meghalt. Halála után Lietava az ifjabb Stiboré lett, (1414-1418), de neki Zsigmond király nem szánt feladatokat, így - még 1421 előtt - az uradalmat a királyné kapta meg. 1430 szeptember végén a várat a husziták csellel egy időre bevették. 1434-ben és 1439-ben Stibor egykori familiárisa, Skrzyn-i Donin várkapitány tartotta a kezén. Zsigmond halála (1437) után Albert király minden királynéi birtokot elkobzott, így lett Lietava ismét királyi birtok.26 Walach Mihály ez idő tájt halt meg, a század második negyedében. Hatalmas támogatóját elveszítve idegen volta inkább hátrány lehetett környezetében. Az országos politikában szerzett jártasságát viszont Frivald felvirágoztatására tudta fordítani.

Frivaldszky Miklós soltészsége. (1435kk-1490kk)

Walach Mihály fiának mozgástere a Felvidék volt, mint apjának is, élete második felében. Pártfogó nélkül maradva úgy reagált a szintén Hunyad-megyei király koronázására, hogy - saját gyerekének az új király nevét, Mátyást adta - aki egyúttal az ő földesura is volt, lévén Lietava királyi vár. Sőt Hunyadi János 1454-56-ban, Hunyadi László 1456-57-ben trencséni ispán is volt.27 Mátyás király a 15. sz. közepén a várat bástyával látta el, 1474-ben Kinizsi Pálnak adta, aki ez évben Lengyelországban harcolt (1468-ban Morvaországban, 1477-ben Ausztriában). Kinizsi a várat további bővítményekkel, kápolnával látta el. Ezek az építkezések munkát és jövedelemforrást jelentettek a soltészoknak is. Mátyás király halála (1490) után Kinizsi Pál Korvin János ellen fordult, majd 1494-ben meghalt. Még ezt megelőzően elzálogosította a várat a Zápolyáknak, akik rá 1495-ben adományt szereztek.28

Ők rendezték be a várkápolnát. Ennek része volt az az egy oldalán festett 1510-1520 közt készült, düreri hatásokat mutató táblakép, ami a reformációval később Lietava falu templomába került és a tízezer vértanút ábrázolja. Ehhez hasonló tárgyú több ábrázolást is ismerünk az 1480-1520 évkörből, olykor a Kálváriával közös képen, többnyire sok táblaképből álló oltárok részeként29 Erről a képről született később a „tatárok öldökléséből csodálatosan megmenekült lietavai plébános" máig is élő, számos mondagyűjteményben szereplő legendája, ami annál kevésbé igaz, mert a képen nem is plébános, hanem püspök szerepel, és nem megmenekül, hanem meghal.30

Frivaldszky Miklós (1420g-1488u) soltész volt az a 1479-ben a név nélkül említett "rychtarz Frivalda", aki Zsolnán tanúskodott.31 1488-ban a Csernyánszky nemesek oklevelében felsorolták az egykori rajeci uradalom falvainak bíróit és a bírói családok még egy tagját, így Nicolaus de Friwald bírót és Mathias de Friwaldot, s említenek egy Thyl Péter nevű jobbágyot is.32 Frivaldot említették 1474-ben 33és 1496-ban is.34

Miklós de Friwald idejére, a 15. század harmadik negyedére esett a frivaldi templom alakos falfestése.35

Festésre kínálkozott a diadalív, valamint a szentélynek belső felülete. Mára egy Kálvária-töredék maradt belőle a diadalív bal felső felén (a kép bal felső szélén látható a jobb lator), és egy kivehetetlen kép a diadalív jobb oldalán, lejjebb. A szentélyben a sekrestye-ajtó és a pasztofórium közti boltozat-háromszögbe került szintén egy pirossal keretezett négyszögletes kép, ami a helye miatt bizonyosan egy Vir Dolorum ábrázolás, már azért is, mert egy felemelt ostor ma is kivehető rajta. E képtől jobbra egykorú gótbetűs felirat látható.

Machal 1940-ben írt könyvében azt írja, hogy akkor még "kivül" (a megmaradt szentélyen, tehát a diadalíven) "frivaldens" felirat volt olvasható, "belül" a kereszt és egy angyalfej volt kivehető, valamint egy felirat.36

Miklós de Frivald idejében készült a máig meglévő "4 láb", pontosabban 145 cm magas aranyozott, koronás Mária-szobor, karján a kis Jézussal.37 A szobrot Radocsay Dénes vizsgálta meg részletesebben, megállapítva, hogy a jogar és a gömb újak, Mária arcát és Jézus alakját átfaragták. Készítésének idejét 1480 körülire tette.

Mária egyenes testtartással áll a félholdon, mindkét lábára egyformán támaszkodva. Bal kezében jogart tart, jobb kezében a ruhátlan kis Jézus ül. Mária keresztekkel ellátott nyitott koronát visel, ezt felül gótikus ornamentika fonadéka díszíti. A korona magassága a szélességénél kisebb, enyhén széttart. Mária a palástját a jobb karjára veti, arca ovális, ajkán anyai büszkeség bujkál. Jézus arca kerek, arcvonásai felnőttesek, harsány, nyájas öröm kifejezésével. Bal kezében keresztes világgömböt tart, jobb kezével áldást ad, fején korona nincs.

FRIVALD KEGYSZOBRA 1480

A kegyszobor az oltáron állt, 4 szűz és vértanú szobrával, valamint két táblára festett négy képpel együtt,38 amelyek „szent szüzeket" ábrázoltak. A négy mellékszobor női szent volt.39 Mindez egy szárnyas oltárt képezett. Valószínűbb, hogy a táblaképekről közölteket úgy kell érteni, hogy a szent Szűz életének egy-egy eseményét ábrázolták.

Az említett leírás alapján a frivaldi szárnyas oltár előzményeit a Szepességben kell keresni, alkotója az un. Szmrecsányi Főoltár Mestere. Ő a szepesszombati (1464-1470), felkai, farkasfalvai, liptószentmiklósi, (mind 1480k, csak e legutóbbi nincs a Szepességben) nagyszalóki (1483) Mária-oltárok készítője. Ide tartoznak még a szepeshelyi, malompataki, felsőerdőfalvai Mária-oltárok is (mind szepességiek és 1480k), azzal a különbséggel, hogy ezek vértanú-szüzeinek szobrát táblaképek helyettesítik.

Az oltárok főalakja Mária-szobor, zömmel a kis Jézussal, aki gyakran világgömböt tart, mint Frivaldon is. A szmrecsányi Madonna fejére a koronát két angyal helyezi, hasonlóképp a felsőerdőfalvai Madonna-szobor felett, a lőcsei Havas-Boldogasszony alakja mellett szintén két angyalalak van. A Madonna félholdon áll a felsőerdőfalvi és a farkasfalvi oltáron (mint Frivaldon is), Napbaöltözött a szepesszombati oltáron, félholdon is áll és napbaöltözött is a felkai oltáron. (Több oltár esetében ezeket a körülményeket nem ismerjük.)

FRIVALD EGYKORI GÓTIKUS OLTÁRÁHOZ IGEN HASONLÓ SZEPESSZOMBATI MÁRIA-OLTÁR, oromdísze nélkül, 1480

A szobor legkisebb magassága 140 cm (Szlatvin), legnagyobb 158 cm (Liptószentmiklós).

A Máriát körbevevő szentek: Katalin, Borbála, Dorottya és negyedikként vagy Ilona vagy Magdolna vagy Margit. Minden szobor fölött gótikus mérmű-dekoráció. Az oltárszárnyakon az angyali üdvözlet, a vizitáció, Jézus születése és a királyok imádása jelenetei láthatók egyetlen kivétellel: Szepesszombatban a vizitáció helyett a templomi bemutatás szerepel.

A frivaldi oltár mindenben hasonló lehetett a nagyszalókihoz és a farkasfalvihoz. Ez utóbbihoz még a Madonna koronájának alakjában is.

E termékeny mester táblaképeit a művészettörténészek eleinte „kontár, jellegtelen, elmaradott, proviciális" jelzőkkel illették, „amelyek inkább csak dekorációk" Az arcok ábrázolását még lesújtóbb jelzőkkel („idétlen", „macskaszerű"). Később elnézőbbek „naiv, népies" stílusa iránt, amely környezetére még 1518 táján is hatással volt. 40

A Mester ugyan nem magas művészetet alkotott, de nem tagadható meg szeretete Mária iránt, amiben viszont kiemelkedett, nemcsak azért, mert első művét leszámítva mindegyik műve Mária-oltár, de Mária (és a többi női szent) arcának ábrázolása miatt is, ami egyszerre fejezi ki a mester ügyetlenségét és szeretetét. - Újabb kutatói megtalálták nevét is a Katalin-oltáron: Jánosnak hívták, Lőcsén dolgozott 1460-1483 közt. Festő volt, ezért igyekezett, ahol lehetett mellőzni a szobrászatot, s ezért kedvelte a már a század közepén is elavult orom-képeket is, tartotta egyúttal fontosnak építészeti elemekkel is kiemelni az alakok és főleg a Madonna „emberi kedvességét". Nagy létszámú műhelye lehetett.41 Tevékenysége igen népszerű volt.

A FARKASFALVI MÁRIA-OLTÁR FŐRÉSZE

Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. II. Bp. 1906. VII. melléklet

A Szmrecsányi Mesterre jellemző női arc szandeci eredetre megy vissza. Abban az időben Szepesség lengyel uralom alatt állt, lengyel festők magyarországi tevékenységéről konkrét ismereteink vannak.42 A lengyelországi un. Szandeci Iskola 1450k tevékenykedett, 43 de már Új Szandecen,44 tekintve, hogy Ószandec 1410 óta elvesztette jelentőségét, s helyébe Új Szandec lépett. E Szandeci Iskola elindítójának tekinthető akár maga Szent kinga is, akiről tudjuk, hogy nagyra becsülte a művészeteket és a lengyel kultúra zászlóvivője volt.45 Az ettől az iskolától származó, 1410 előtti művek Ószandecen a tűzvészben nyilván elpusztultak, de már a magyar határnál fekvő lengyelországi Łopuszna oltárképe igen sokat mondó: A jellegzetes arcú Máriát a Szentháromság koronázza angyalok körében. A négy női vértanú egy-egy oromképben jelenik meg. (Szárnyképen négy ferences szent, a predellán négy apostol egészíti még ki az oltárt.) Az angyalok a Salve Reginát éneklik.46Az iskola kisugárzását ennek az arctípusnak a tekintetében a lengyelországi művészetben jól megfigyelhetjük: a Tuchow-i mester Madonnáján (félholdon áll, Jézus a jobb karján ül), a Wolowiec-i (1470k) Madonnán, Katalinon és Borbálán, több Kis-lengyelországi táblaképen: egy Angyali üdvözleten (1470k), három (!) Mária koronázásán (1470k, 1480k, 1490k.), végül egy képen, amelyen a Madonna Katalinnal és egy püspökkel látható.47I

A szakirodalom az 1440-1450 közt a magyarországi Mateócon (is) tevékenykedő, e faluról elnevezett mesternek tulajdonítja (egyebek közt) az említett ľopusznai Mária koronázása oltárt, valamint az „ószandeci oltárt" (azaz a kolostortemplomban lévő a Szentháromság-képet).48 A Mateóci mester legtehetségesebbik, un. II. tanítványa pedig ilyen jellegű arcot festett meg a Szepes-megyei Nagyőr egykori Mária-oltára középképén (1450-1460), amelyen a sárkányra taposó Madonna látható Katalinnal és Borbálával, Liptószentmária kis Mária-oltára középképén (1450k).49

Ez az arctípus jelenik meg később két ismeretlen helyről való képen: Mária koronázása (1480k), végül Mária Annával és Katalinnal témájú képén (1519).50 A lőcsei János mester a Mateóci mester II. Tanítványának tanítványa lehetett.

A Szmrecsányi Mester oltárkompozícióját viszont a sziléziai Wroclaw Borbála-oltárára vezetik vissza.51 Valóban, e mester minden oltárán is megtalálható ez a szent. Ebben az a figyelemre méltó, hogy Kingát már a 15. sz. elején patrónusukként tisztelték Wieliczka és Bochnia bányászai szent Borbálával együtt..52 Kingát azonban oltárra nem emelhették, csupán mintegy Borbála személyében. A Mester Madonna-alakjai pedig nyugodtan az Angyalok Királynőjének tekinthetők.

A frivaldi oltáron állt még egy, a töviskoszorús Krisztusból, Máriából és szent János evangélistából álló, az oltárfelépítmény tetejére helyezett szobor-együttes is, ami még 1674-ben ott állt.53 E szoborcsoport liturgikus funkciója a Nagyhéten került előtérbe, amikor a szárnyak csukva voltak; s ezek külső oldalán kép nem volt

Az oltár női szentjeinek nevei jól megfigyelhetők a család névadásában: A Katalin, a Dorottya és Borbála nevek gyakoriságában. Ez utóbbi kettő a szárnyasoltár 18. sz. eleji elpusztulása után lassan lecseng. Hogy a negyedik szent melyik lehetett, a névadásból nehéz megállapítani. Talán Ilona, de az is lehet, hogy a kortársak sem ismerték fel a negyedik szentet.

Az oltár készítésének gazdasági alapját a Kinizsi-építkezések adták, ahol a soltészoknak a zsindely-eladás komoly bevételt jelenthetett.

Az oltár elkészíttetése egyébként nem jelenthetett rendkívüli költséget, ha például egy Malompatak (Műhlenbach) vagy Szlatvin vagy Farkasfalu megengedhette magának a maguk (1900k adatok szerint is csak) 367, 258 ill. 252 lakosával.54

Az, hogy Frivaldra olyan messziről hozattak oltárt, közrejátszhattak bizonyos feltételezhető ószandeci zarándoklatok is, amelyek útvonala arra vezetett. Ószandec lelkiségének teljes átvételéhez egyébként is fel kell tételeznünk több, oda vezetett engesztelő zarándoklatot. A templom alakját még a 15 század első felében vették át, talán a titulust és a búcsúnapot is. De az oltár 1480k-i eredetű.

Kinga „sírjánál történt csodák a zárda templomát kegyhellyé avatták",55 mint testvéréét, Margit sírját is jóval azelőtt, hogy boldoggá avatták volna.56 Ebből a szempontból érdekes körülmény az, hogy maga Kinga a szintén általa alapított ószandeci plébániatemplomot szent Erzsébet és Margit tiszteletére emeli, akik közül az utóbbi akkor még boldoggá sem volt avatva. 57

Ószandeci zarándoklatok feltételezése Frivaldból a 15. században bár nem bizonyítható, de nem is lehetetlen. A Frivald-Ószandec kb. 280 km távolsága is csak nekünk elriasztó: a 15. század végén a magyarországi németek pl. 7 évente zarándokoltak Aachenbe; még a 19 sz-ban is rendszeresen Bátaszékről Máriazellbe, napi 40 km-t megtéve 10 napon át.58

Ami az útvonalat illeti, a Nyitra-Zsolna útvonal, amely mellett Frivald feküdt, az újkorban is a Magna Via maradt. Ezen a Magna Vián közlekedhettek Frivaldtól Poprádig. Onnan Lublón át Ószandecre, amely egy másik, a Krakkóba vezető főútvonal volt. Jellemző, hogy az 1530-1540-ben megnyitott Bécs-Pozsony-Buda után az 1550-ben létesített második állami postavonal nem volt más, mint a Pozsony-Nyitra-Privigye-Vág völgye-Eperjes-Kassa útvonal. 59

Szent Kinga ószandeci sírjához halálától kezdve folyamatosan zarándokolnak, amint ez a csodák leírásaiból kiderül. Halálától 1312-ig 20 csodát mondanak el részletesen, 1405-1407 közt 36-ot, 1410-ből 10-et, 1429-1431-ből 5-öt, 1431-1446 közt ismét 5-öt, 1469-1471 közt 7-et, a közbeeső évekből egyet sem. Ezek magános zarándoklatok kísérőkkel, hálából a kapott kegyelmekért, a későbbi évszázadok során is ritkán engesztelő jellegűek. 1440-től tudunk csoportos sóbányász-zarándoklatokról is. A zarándokok lengyelországiak,60 kettő kivétellel, akik magyarországiak: 1312-ben egy asszony hálából kétszer teszi meg mezítláb gyalog az utat falujából Ószandecre, Kriue (Crive) faluból. Ez feltehetőleg az árvavölgyi Kriva, ami kb. 200 km út, fel az Árva völgyén, át a hegyeken, s Nowy Targ városán.61 1404-ben egy asszony pedig Nagyváradból zarándokol el, kb 400 km-ről. Az 1471-i hagiográfus szerint ez időben Kinga csodáinak híre már egész Magyarországon ismert volt.62

Szent Kinga sírjánál járt Nagy Lajos (1342-1382) királyunk63 is. Ószandecet 1384-ben leánya, szent Hedvig is meglátogatta, vőlegényéhez, Jagelló Ulászlóhoz utaztában; 1395-ben itt találkozott velük a magyar királyi pár, Zsigmond és felesége, Mária, Hedvig testvére. Később, 1512-ben Zsigmond lengyel király járt itt feleségével, Zápolya Borbálával..64

Egy 1506-os nyomtatású salzburgi misekönyvben olyan Kinga-mise található, amelyből kiderül, hogy a kapott kegyelmekért onnan Ószandecbe zarándoklókat hozzátartozóik is elkísérték.65(Salzburgtól Bécsig a Duna-mentén, onnan az említett Magna Vián, amely Frivald mellett is elhaladt.)

Frivaldszky I. Mátyás és II. Mátyás soltészsége. (1490kk-1526)

Frivaldszky Miklós kétfelé osztotta soltésztelkét, a központtól távolabbit - amely a mostani Hulin és Skolnik telkeket foglalja magában - a főleg pásztorkodással foglalkozó kisebbik fiának hagyta. Ez Urban volt, Jurga apja.

A következő soltész Miklós idősebbik fia, Frivaldszky (I.) Mátyás (1458?-1510u) volt. Ennek utódán, (II.) Mátyáson kívül fia lehetett a kiscsernai Valach család őse. Két lánya is volt, az egyik a frivaldbeli Schusterhez ment feleségül, a másikat a gajdeli Schwarz vette el, ennek részére lehasították a megmaradt soltésztelekből a mai Jakub telket.

Frivaldszky (II.) Mátyás (1480k-1526?) rövid ideig lehetett csak soltész.

1522-ben ill. 1531-ben a község dézsmája (decima, papi tized) 3 Ft 50 d volt, Rajecen tartották nyilván, ahol a plébánia volt. Ennek dézsmája 21 Ft 18 d, a hatszorosa Frivaldnak.66Frivald egy éves termelési értéke a dézsma alapján szmolva 35 Ft-ot tett ki.

Ez a korszak Werbőczi kora, amelyben a soltészok társadalmi süllyedése is bekövetkezett. Az 1413-as Stibor-féle oklevél a családot ugyan nemesnek nevezte, de a nemességről királyi oklevél nem volt, így a család a többi falvak soltészainak sorsában osztozott.

Frivaldszky (II) Mátyásnak második felesége feltehetőleg az 1488-ban egyszer, s azóta többet egyszer sem említett Thyl Péter lánya volt, akitől a későbbi Muoc grunt egyik fele anyai örökségként szállt a két kisebb fiára, Jánosra és Gergelyre. Thyl, vagy ehhez hasonló nevű nem élt Rajecen vagy a környékén.67

Évtizedek egyszemélyi soltész nélkül. (1526-1553).

Frivaldszky (II.) Mátyás - igen fiatalon - meghalt. Ez abból derül ki, hogy Zápolya György 1526-ban levelet írt a lietavai castellanusnak, Tárnok Tamásnak, hogy a Frivaldszky-scultetok, Gergely és János közti viszályt egyengesse el.68 Itt olvasni először a "Frivaldszky" családnevet. A viszály oka minden bizonnyal örökség volt, éspedig anyjuk és nem apjuk után, hiszen csak két testvér közt volt viszály, nem mind a négy közt. Anyjuk helybeli lehetett, tekintve, hogy a Muocz telek, amit majd egyikük (János) örököl, nem volt a scultetia része, nem is határos vele. Segítségre pedig azért lehetett szükségük, mert kiskorú árvák voltak, bátyjaik is. A földet végül az idősebbik, János kapta, és 1530k ő az a Jan Moczendl,69 aki e telken a Mocz család őse lett. Ami a "Moczendl" név toldalékát illeti, kicsinyítő képző - tekintve hogy a soltész öccséről van szó, akit - mint látjuk - Mócznak neveztek.

1535 augusztus 19-én a lietavai uradalomba beiktatták az új földesurat, a csehországi szedleci Kosztka Miklóst, a Zápolyák emberét. Ő Zápolya Jánostól 1527-ben, Ferdinánd királytól 1534-ben szerzett rá adománylevelet.70 Ezen jelen voltak a környék falvainak „nemesei", a Pruzsinszky, Porubszky, Závodszky, Csernyánszky, Gyurcsánszky családok képviselői, a Frivaldszkyak viszont nem.71 Vagy ott voltak, de nem minősítették "nemeseknek" - bár címeres levelük pl. a Gyurcsánszkyaknak későbbi a Frivaldszkyakénál (kelte 158772) -, vagy inkább, mert távol voltak. Ez talán állásfoglalás abban a több évtizedes zűrzavaros időben, ahol két uradalom (a vágbesztercei és lietavai), két király (Ferdinánd és Szapolyai János), két vallás állt szemben egymással. Ám sokkal inkább annak a jele lehet, hogy Frivaldon 1526-tól 1553-ig nem volt egyszemélyi soltész, aki a falut az uraság szemében egyértelműen képviselni tudta volna.

A Kosztkák beiktatásának Vágbeszterce urai, a Podmaniczkyak 1535. augusztus 19-én ellentmondtak. Ezt 10 éves helyi háború követte, amiben 1545-ben történt fegyverszünet. Több falu is elpusztult közben a környéken.73

1536-ban Frivaldot is nagy pusztítás érte. Ferdinánd király és a Zápolyák hadakozásában Ferdinánd hadai feldúlták, mert a Zápolyák-híve Kosztkáké volt:"Exusta est per lancigeros tempore obsidionis arcis Bezterce Parrochus et iudex iuramentis affirmarunt nullum colonorum habere substantiam, nedum sex, ut continent articuli Posonii confecti novissime verum ne trium florenum valoris habere", így mentesültek a rovásadó alól.74

Egy 1543-as urbárium szerint,75 amely azonban az 1536-os pusztítás előtti, 1530k állapotot tükrözi, Frivald faluban 16 telkes jobbágy és 1 bírói család volt. A nevek legnagyobb része német eredetű. A bíró neve: Mathis Foytow (= Frivaldszky Mátyás), a többieké: Jurek Weyss, Misso Langpetrow, Jakel Wenczlow, Misso Kolar, Jokel Konswal, Jan Moczendl (aki a soltészcsalád tagja volt), Misak Janow, Ondrej Kovacz, Ondrej Mandl, Emrech Czymerman, Mathias Rak, Urban Valach (szintén a soltészcsalád tagja), Jurek Artel, Albert Ssuster, Laczko Hos, Andrej Krajcza.

Már 1527-ben plébános volt Rajecen Kosztka Péter,76 aki feltehetően már a protestantizmushoz hajlott,77 mint Kosztka Miklós is, aki kifejezetten állítja, hogy 1536-ban Frivald már evangélikus lett.78 1536-ban - mint láttuk - Frivaldnál szó esett "parochus"-ról, holott csupán filia volt. Ez lehet, hogy a rajeci volt, ahová Frivald tartozott,79 de az lehet, hogy Frivald új, evangélikus papjáról van szó. A spanyol lándzsások 1536. évi pusztítása minden esetre a valamelyest a Kosztkákhoz hajlította a frivaldiakat.

1580-ban bizonyos Jeremias Frölich Freywaldensis Pannonius, Martinus fia beiratkozott a prágai egyetemre, később protestáns szerzőként lett ismert.80 1560-65 közt születhetett. Ilyen nevű jobbágycsalád Frivaldon nem élt. Fel kell tételezni, hogy annak a frivaldi evangélikus papnak a fia vagy unokája, aki németországi származás lehetett, talán éppen Wittenbergből hozta a lutheri tanokat. Kosztka érthető módon a legnémetebb helyen telepítette le, ahol saját templom is volt, amellett egyszemélyi soltész híján a tulajdonképpeni templomfenntartó esetleges ellenkezésével sem kellett számolni. A német lelkész rokonszenvre találhatott a német faluban, a soltészok, a kegytemplom fenntartói feltehetőleg jobban ragaszkodtak a katolicizmushoz. Mire a falunak meglett a soltésza, a lelkésznek mennie kellett, mert ettől kezdve a Frőlichek már a szintén német Szepességben találhatók.

A Frőlich család már a 16. sz. első fele óta a Felvidéken élhetett, mert a 17. sz.-ra többfelé is éltek. Frőlich Gergely nagyszalóki lelkész (+1590) 1550-ben a királynál járt fraternitása érdekében.81 Fia, az 1575-ben Königsbergben beiratkozott, 1608-ban Késmárkon elhunyt filológus, Frőlich János felesége Clementis Margit volt. Fiuk, Sámuel egyebek közt Brunsbergben a jezsuitáknál is tanult, majd Königsbergben is.82 A Clementis család - ha ugyanarról a családról van szó - a Frivaldszky család egy oldalága volt. Clementis Margit nővére is lehetett Kleban Tóbiásnak B86 , privigyei takácsnak, akinek fia latinosította így a nevét. Élt ugyanis egy zsolnai származású, de nem tőle leszármazó evangélikus esperes a Szepességben 1560 táján, akit Clementis Jakabnak hívtak.83 Frőlich Tamás (+1580) 1551-ben Wittenbergben tanult, Zakariás (+1600) pedig Szebenben volt rektor.84 Ez utóbbi két személy, valamint az említett Márton és Gergely mind 1530g születhettek és akár testvérek is lehettek, s fiai egy feltételezett frivaldi első betelepülőnek.

Ha volt a 15. században ószandeci zarándoklás, - mint ahogy ez feltehető -, a háború és a protestantizmus miatt a 16. sz közepére már feltétlenül abbamaradt.

Egy keresztnév szerint nem ismert Frivaldszky kereskedett az uradalommal, 1539-ben eladott 12 ezer zsindelyt, a frivaldi soltész-fűrészmalom termékét. A lietavai uradalom számadáskönyvében ilyenek olvashatók: "Item Fryvaldskym za ssyndle wyrazene dal sem 12 fl". Hetente bort szállított: "...dal sem za friwaldskemu za wino...... x f d xxx" Modrából, Szentgyörgyből, Érsekújvárról85. Alighanem ez Frivaldszky II. Mátyás fia, III. Mátyás (1506?-1586u), aki így gazdagodott meg, hogy később magára tudta váltani a soltészséget. 1000 zsindely ára: 1 kamarai forintot tett ki, 1 m3 fából lehetett ennyit kifaragni. Kis falusi házhoz 4000, nagyobbhoz 7000, kisnemesi házhoz 10-20 ezer, várépítéshez akár 100 ezer is kellett.86 Itt látjuk egyúttal első jelét annak, hogy a Frivaldszkyak éltek a környező soltészközségek soltészainak jogaival: a malomtartással és italméréssel.

1543-ban három lovat adott el ("Frywaldskemu za trzi kun sa vyplatilo 2 fl. 20 den"), később is sok zsindelyt. A családnak malma is volt, amiben az uraság is őrletett.87

A frivaldi soltész-család több ágra szakadt. Az eleinte Frivaldszky, Walach, Mócz, s mint majd látjuk, a Klopan, egyenértékű megjelölések lassan külön családnevekké váltak.

A frivaldi telkek egy része 1536 után éveken át üresen állt vagy részben elpusztult. Az 1548-as kapuadó összeírás szerint 1 bíró, 2 zsellér, 2 szegény, 1 pásztor élt a faluban, 1549-ben bírót nem is említettek, csak 3 zsellért és 3 elszökött gazdát. A számok itt „portát" jelentenek. A falu ugyanis 1553-ban összesen 4 "portát" tett ki.88 Egy "porta" a 17. sz.-ban 4 jobbágy-teleknek felelt meg. 89 Ez a számítás-mód ez esetben is helytálló, tekintve, hogy - mint láttuk - ekkor 16 telkes jobbágy-család élt Frivaldon.

Frivald környékén igen sok a vlach eredetű hegynév (Kyčera, Gruň, Minčol) található.90 1548-ban említi forrás először, hogy a faluban pásztor is élt.91 E vlach jellegű hegyipásztor-gazdaságot a Frivaldszkyak vezették be, mert amikor később a Kárpátok vonulatain a nomád hegyipásztor vlachok is elérték e vidéket,92 itt nem telepedtek már meg. Így Macůrek sem hoz vlach vezetékneveket Frivaldról (de Rajecről, Gyurcsináról, Sujáról, Vrickóról sem). A lietavai uradalomban nem is léteztek speciálisan hegyi pásztor vlach települések. A vlachok pásztorok, vagy szepesi vagy árvai eredetű napszámosok voltak. A szomszéd uradalomban vlach pásztorfalu volt Facskó és Valaszka Béla. Ezek valach lakosságára csak 18. sz.-i adatok vannak.93 A falu pásztor-életéhez tartozik még az az epizód is, hogy a sztrécsnói uradalom nyája 1552-1553 telén Frivaldon kényszerült telelni, ami közben ott sok zaklatás érte őket, amint ezt Porubszky Miklós sztrécsnói provisor Kosztka Miklósnak 1553 jan. 21-én panaszolta.94

Frivaldszky III. Mátyás soltészsége. (1553-1586)

Hogy miért III. Mátyás (1504e-1586u) lett a soltész, miért nem bátyja, László, nem tudjuk, talán azért, mert Frivaldon kívülre nősült.

1553-ban Mócz, más néven Mátyás, frivaldi bíró, az egész bírói birtokot magára váltotta. Eddig ugyanis a testvérek közösen gyakorolták a soltészjogot. Testvéreinek, azaz bátyjának, Lászlónak 31 Ft-ot, öccseinek, Jánosnak 31 Ft-ot, Gergelynek 42 Ft-ot, sógorának 15 Ft-ot, a Gajdel (= Nyitrafő, Klačno)-beli bíró fiának, (Gajdliansky) Michal sógornak 15 Ft-ot - összesen 134 Ft-ot fizetett ki. Gergely úgy látszik, most kapta meg az anyai részét pénzben, amit János 1526-ban természetben már megkapott, ezért kap 31 Ft helyett 42 Ft-ot. Két lány-testvérüknek egyenként fél rész jár, ezt férjeik vették fel. Ezen osztályos atyafiak fenntartották a visszaváltási jogot örök időkre. A rajeci bírón kívül tanúk voltak egyes frivaldiak, Walent Rak, Albert Ssuster, Jurga syn Walachuw, valamint gajdeliek: a bíró (Mihály apja) Péter, Pavel Sswarcz, Hanus Bržko és Pyetr Syn Jurguw, akik atyafiaknak tűnnek.95

A Jurga syn Walachuw név soltészcsalád-tagságot jelent, miután egy frivaldi irat 1738-ból a nemesség-szerző Frivaldszky Jánost „Jano sin Walachov" néven említi.96 Az említett Jurga a tekintehető a Kuneradtól észak-keletre fekvő. 1015 m magas Jurgova csúcs névadójának. Ez arra utal, hogy a 16. sz. elején még az egész Kis-Fátrában egyedül a frivaldi soltészcsalád használta a hegyi legelőket. A tőle még északabbra fekvő Minčol (1363 m) elnevezése már Kárpátaljáról jövő vlachoktól ered.

1530-ban Rajecen élt Ondrej Brussko.97 Hanus Bržko, a Frivaldszkyak sógora úgy látszik Ondrej fia. 1608-ban Rajecen élt Adam Brussko, 6 virga földdel.98 Ez talán Hanus fia. Ennek az Adam Brusciusnak és Skultéty Helénnek fia pedig Melichar Bruschius (Brachius), aki Frivaldon született majd Ján Žitkiusnál (Rajecen) tanult hat évet (1613-1620)99 protestáns művek szerzője lett.100

E (III.) Mátyás, frivaldi bírónak másik neve 1586-ban101 Klopan volt. Ennek jelentése ‘Kalapot viselő'. Klop ugyanis románul ‘kalap'.102 1557-ben egy határperben tanú volt "foyt Frivaldsky",103 szintén ő. Felesége nemes lány volt, tekintve, hogy fiát „agilis"-nak nevezik.

A század közepén vonta valószínűleg a soltészcsalád művelés alá a Huorky-magaslatot, amelyre korábban nyilván nem volt szükség.

1560-ban Rajec végleg protestánssá vált,104 hihetőleg laikus kézbe ment át a plébánia, ezzel egyidejűleg Frivald is önálló "fraternitás" lett, saját önálló temploma révén. 1580-ban Rajecet és Frivaldot már mint evangélikus helységet sorolták fel a Trencsén-megyei felső járásban, amelynek 1570-től evangélikus vice-archidiákonusa volt.105

A frivaldi templom szentélyében, a sekrestyeajtó és pasztofórium közti falon, az ott lévő falfestmény alatt okkerbarna krétával írt felirattöredék olvasható 1571-es évszámmal, valamint Thurzó Ferenc lietavai hivatalnokának, Frivaldszky Jánosnak (III. Mátyás fiának) nevével.

............MDLXXI.............

Jan Friwaldsky Urednick

Zamku Lethawsk.............

.........Mocnego Pana Pan

F...........Thurzy...............

A felirat feltárása a meszelés alól folyamatban van. (Egyéb korábbi olvasatai106 tévesek)

 

A FRIVALDI TEMPLOM FALFELIRATA

Thurzó György a 16. sz. végén, 1583, azaz nagykorúvá válása után, de mindenképpen 1586 előtt, amikor még Frivaldszky (Klopan) III. Mátyásnak intézkedési joga volt, egy telekcserével alapította meg az evangélikus egyházat a pap nélküli faluban, egyúttal az uradalom saját patronátusa alá vonta az addig soltészi kézben lévő kegyuraságot, a templom-telekért termő telket adva. A Thurzók a templomot hordó birtokrészért adtak a soltészcsaládnak a Frivaldszky János (1508?- 1553u) anyai örökrésze mellett fekvő földet,107 így alakult ki a 4 teleknyi Mocz birtok. A Mócz telket egy darabig "Matej Klopan" teleknek is nevezték.

Thurzónak kell tulajdonítanunk a templom harangtornya építését, a benne lévő nagy haranggal. 1642-ben ide már egy második, kisebb harang kerül. Thurzó ezzel az ő vagyoni helyzetének megfelelő beruházással dokumentálhatta a templom kegyúri jogának megszerzését. Hogy ez az alacsony, létrával feljárható "vaskos,"108 ízléstelen (nevkusna)109 torony utólag lett a templomhoz építve, abból látszik, hogy később kellett a templommal "egyesíteni". Valószínű, hogy a templom előtt oldalt állt, hiszen a templomnak volt „homlokzata", amelyre jóval később festettek is. Feltételezhetjük, hogy a toronynak sisakja volt, hozzá igazíthatták a huszártoronyét is, valamint hogy a famennyezetet bizonyára szép virágos díszítéssel látták el. Az 1865-ből való térképen lévő, hozzávetőleges templomalaprajz szerint a torony valóban a templom előtt állt, a homlokzat déli szélén. Az épületet feltehetően fal vette körbe, valószínűleg ezért áll a térképen az épület kör alakú telken, mindez a falu erődítését is szolgálta.110

Hogy milyen lehetett a harangtorony, elképzelhető egy, a biccsei templom előcsarnokában látható fénykép alapján, amely e templomot az 1904-i tűzvész előtt ábrázolja. A templom eredetileg torony nélküli volt, majd egy zömök, alacsony harangtornyot építettek mellette, a nyugati főkaputól jobbra, ugyanúgy mint Frivaldon. Harang alakú lefedése volt, fent hármas, félkörívekkel záródó ablakokkal, köztük oszlopocskákkal. A torony előképe egyértelműen a biccsei kaputorony, ez datálja a korát is. Ugyanilyen lehetett a frivaldi harangtorony is, hiszen a frivaldi kastély is a biccseiről vette a mintát. A templomot egyébként Biccsén is fal vette körbe.

Frivald fíliája volt ekkor még a vágbesztercei uradalomhoz tartozó Facskó is.

Frivaldszky János, az első nemesi soltész. (1586-1596?)

Frivaldszky János (1545k-1606) volt a legidősebb testvérei közt, de nem várt a bírói tiszt megöröklésére, hanem 1570-es évek elején a lietavai uradalom provisora lett. A provisor 1565-ben még Szádeczky Kardos Balázs volt.111

Kosztka Miklós lányát, Borbálát 1556-ban az evangélikussá tért Thurzó Ferenc volt nyitrai püspök feleségül vette, és 1558-ban királyi adományt szerzett a lietavai uradalomra. Miután azonban a Kosztka-rokon Dersffyek a jogát vitatták, csak királyi döntés után, 1569-ben tekinthette sajátjának.112 Egy 19. sz. forrás a lutherizmus bevezetését Lietavába éppen 1570-ben adja meg; a várkápolna 1510k készült oltárképét is épen ekkor távolították el, s így került a falutemplomba.113

Mint láttuk, Frivaldszky JánosBC1 1571-ben már lietaván „hivatalnok"volt, de nem biztos, hogy már provisor. Úgy tűnik, leginkább vallási megbízhatósága miatt kapta meg fiatalon ezt a bizalmi állást. A provizor-váltásra azonban még Thurzó Ferenc életében került sor. 1574-ben Lietava ura meghalt és özvegye a fiával, Thurzó Györggyel, a későbbi nádorral, Biccsére költözött. 1578-ban mindenesetre már Frivaldszky volt a provisor, ilyen minőségében intézett levelet Hrabovszkyhoz, a Thurzók Lietavához való jogait elvitató sztrécsnói Dersffyek Visnyové határában történt hatalmaskodásáról, akiknek emberei juhokat hajtottak el. Viszont 1589-ben ő kapott - egy magyar nyelvű - levelet Pogrányitól a lietavai jobbágyok miatt.114

1583-ban nagykorúsították Thurzó Györgyöt. Első ténykedéseinek egyike az volt, hogy - nyilván közbenjárására - II. Rudolf király Frivaldszky Jánosnak szeptember 13-án címeres levelet adott ki Bécsben, aki Lethava várának "agilis provisora" azaz udvarbírója volt, tehát a várnagy utáni második tisztséget viselte. Az "agilis" kifejezés pedig arra utalt, hogy nemesi anya és nem-nemes apa gyereke volt. Az 1413-ban még "nobilis" soltész-család a Tripartitum után ugyanis csak jobbágynak minősült.

Lietava a Felvidék messze legnagyobb vára volt, a maga 1,5 ha területével. A nemesi levél Jánost "a nem-nemesek sorából a nemesek közé" emelte, és megadta neki a "Teschin-i szabadságot". A címer leírása: Négy szál búzát tartó kar, alatta nyitott várkapu.115

Lietaván a provisor két kis szobája a kaputoronyban helyezkedett el. Kérdés, hogy hol élt a családja, ha konyháról, hálószobáról ennek leírásában nem esett szó.116 Valószínű, hogy a családja Frivaldon maradt, hiszen Frivaldszky János ott "curiát" is épített.117

Ami e kúriát illeti, az ősi kúria átépítése lehetett. Romjai a 20. sz. elején még álltak. Az épületről részletes leírás maradt fent 1975-ből olyan két Dorinsky elbeszéléséből, akik közül az egyik gyerekkorában még benne is lakott: Az épület kb. 10 m széles, 20 m hosszú, 8-10 m magas volt, két szintes, az alsó szint félig a földbe süllyesztve. Hosszirányban K-Ny irányban helyezkedett el, a D-i oldalon az emeleten árkádsor volt, kb. 8 ívvel. Elől volt az emeletre vezető bejárat, hátul az alsó szintre, mindkettőn nehéz vasajtó. Ablakok mind a négy homlokzaton voltak. Az alsó szinten fekvő, kisebb, 3 osztásúak, ferdén kereszteződő vasrácsokkal; az emeleten álló, hatosztású ablakok, álló vasrácsokkal. A rács-kereszteződésekben négyszirmú rózsák voltak. E földszinti rácsok 15. századi formát mutatnak,118 tehát még az előző kúriához tartoztak, s valószínűleg helyi kovács készítette őket, hiszen a faluban volt ilyen mester. A tető fazsindelyes volt, sárkánypofájú vízköpőkkel, a tető pedig kontyolt, rajta néhány kő-kémény, félkörös lefedéssel. 119 Az árkádsorhoz a mintát a biccsei kastély szolgáltatta (építette 1571-1574 közt Jan Kilian milánói kőfaragó), róla pedig mintát vehetett a rajeci mai múzeum és a csicsmányi kastély, de ez már jóval később.

 

A FRIVALDI FRIVALDSZKY KÚRIA

(Körmendy Imre rekonstrukciója)

A provisor háromszor nősült.120 Az első feleség olasz lehetett, abból ítélve, hogy egyetlen lányuk neve Rosina volt, akinek apját a biccsei kastélyt építő olaszok közt kell keresni. S aligha más mint az említett Ján Kilian (Syröth), aki egyedül volt egy rangban a provisorral, hiszen 1575-ben Zrínyi Katalintól birtokadományt kapott Horny Hričov-ban. Mellette szól még az is, hogy a Kilian-rokonságban szerepelt a Tóbiás név,121 s a provisor első fiának neve is ez volt: első és egyúttal utolsó e családban ezen a néven. A frivaldi kúriát az após nászajándékként építhette.

A nemeslevelet 1584-ben, "Boldogasszony foganása ünnepe utáni hétfőn" hirdették ki Trencsén vármegye közgyűlésén.122

Thurzó György 1585-ben vette át birtokait; ő is Biccsén tartotta székhelyét. Első teendői közé tartozott, hogy provisora ügyében intézkedett: Ennek nyomán 1586-ban Szent János fejvétele napján Rajec város bírája és a tanácsbeliek - Toman Cimrman, Hans Weis, Stephan Kovač, Hans Wencel, Michal Lang, Jokel Ludvik, - bizonyítványt adtak ki arról,123 hogy nemzetes Frivaldszky Klopan Mátyás, frivaldi bíró a bírói telket osztatlanul fiára, Jánosra ruházta át 200 aranyért, aki nyilván az eddig összegyűjtött fizetéséből, - ami évi 40 Ft124 volt - váltotta magára a soltészságot. Az is lehet, hogy második felesége hozományát is erre fordította. Az oklevél leírta a másik két testvérnek juttatott birtokot is, a későbbi Richterandris és Skolnyik gruntokat.

Frivaldszky András (1550k-1626u) megkapta a fél telek nagyságú, későbbi Richterandris gruntot, - amely nem volt része a soltészségnek - azzal a feltétellel, hogyha meg akarna válni tőle, a családnak elővételi joga van rá 28 arany értékben. Frivaldszky Menyhért (1555k-1633u) a későbbi Skolnyik gruntot, amelynek értéke 14 Ft volt.125 Hogy miért kapott fele akkorát, mint András, nem tudni.

Az egész ügylet hátterében azonban még további ügyleteknek kellett állniuk, amelyekről ez az oklevél azonban nem szól: Ezek közé tartozott a templom-telek ügye, amelyért MátyásB35 megkapta testvére, János telke melletti puszta telket Thurzótól. Ezt el kellett adnia Jánosnak, mert a továbbiakban a két telek egyként szerepelt. Ebből vehetett Mátyás telket András nevű fiának a Ssuster családtól, - Melichar nevű fiának pedig az Urban-családtól, a korábban mindenütt kikötött visszavásárlási jogon. Mind a Mócz, mind a Ssuster, mind az Urban család ugyanis atyafi volt.

1587-ben Thurzó György örökvallást adott a királyi személynök előtt arról, hogy a Frivaldon bírt és a lietavai uradalomhoz tartozó scultetiát a neki és apjának tett hűséges szolgálatokért Frivaldszky Jánosnak örökösen adományozta, telket, erdőt, legelőt, malomjoggal, fűrészmalomjoggal, halászattal stb. együtt.126 Thurzó végeredményben arról mondott le, amit a család 1413 óta birtokolt. Erre az időre eshet a frivaldi templomnak tett ajándékozása is:Ezek közül több mint száz évvel később is megvan egy oltárterítő.127

1589-ben a báró Perényiek elkülönítették az őket megillető uradalmi negyedrész jobbágyait Thurzó Ferenc másik három örökösétől: Michael Umchyn (máshol Unhyen, Vucheim), Ludvik Jokkel, Stephan Kovacs, Michael Langh telkeseket; Ladislavs Hottsin, Diurian Milo zselléreket.128

1596-ban a faluban 15 telkes jobbágyot, 10 zsellért írtak össze.1291598-ban a falu 30 házból állt.130 A jobbágylakosság száma 135-re tehető, a nemesi család szolgástól még további 20 főre.

Az 1590-es évektől lehet tapasztalni, hogy Thurzó a tiszttartóit a nagyobb bevétel érdekében egyre jobban sürgette. Frivaldszky Jánosnak is többször üzent feleségén keresztül.131 1594. február 10-én azt írta Érsekújvárról: "Ím, írtam egy levelet Gyurchanskinek és Frivaldskinek, hogy táborban való élést külgyenek". 1598-tól minden pénzt a biccsei nászpalota építése emésztett föl. Frivaldszky János 1599. augusztus 18-án azt írta Lietaváról, hogy nem tudott sajtért elég pénzt szerezni a szegény emberektől, akiket ura parancsára börtönbe zárt. Dologidő van, mi legyen velük?132 Az egész uradalom sajtbevétele 1615-ben 20 Ft 2 dénárt tett ki.133

Frivaldszky Jánost rokonai helyettesítik a soltészségben. (1596k-1609k)

Az egyre nehezebbé váló provizori teendők miatt Frivaldszky János úgy látszik, maga helyett másokat állít a soltészségben.

A falu bírája 1596-ban már László volt, "Laszlaus Turcsik",134 nyilván unokaöccse, Frivaldszky János provizor és soltész helyetteseként, akit lietavai teendői akadályoztak. A jelek szerint a soltészi teendők ellátására László egy időre visszaköltözött Frivaldra. A neve szerint ‘Turóci' volt, vagy inkább ‘Turie-beli', ami egy közeli község neve. Ez más analógiák alapján arra utal, hogy felesége odavaló birtokos volt, talán soltészlány. Utódai, a Turcsik család Frivaldon a 18. századig szerepel az anyakönyvekben, de külön gruntjuk nem volt. Érdekes egyébként, hogy Turie (Turo) községnek a korban egy különleges hatáskörű "scultetus et vajvoda" rangú tisztségviselője volt, akit külön esküformulával eskettek fel.135 A "vajvoda" cím nyilvánvalóan frivaldi eredet, mert Trencsén megyében más helyen ez nem volt ismeretes.

Frivaldszky János öccse, András a 16. század utolsó éveiben, Frivaldszky Turcsik László halála után volt Frivald soltészbírója és a Richterandris család megalapítója.

Thurzó György egy 1600. január 12-én úgy intézkedik, hogy a „korábban" Klopán Mátyás jobbággyal cserélt föld adótól és papi tizedtől mentes legyen. Ezért most még utólag két virga földet ad a falunak, hogy ennek használói vállalják a cseretelek terheit. Ennek alapján kértek ugyanis (eredménytelenül) Klopan Mátyás utódai 1773-ban urbariális felmentést.136 A templomhoz a Huorky-ból jutott föld. E földek a 19. sz.-i térképeken is szerepelnek.

Frivaldszky Jánost 1601 január 1-én végül elcsapták.137 Thurzó a volt provisort korábbi vára börtönébe vettette, és ott tartotta majdnem 3 évig.

Frivaldszky János a rajta követelt összeget birtoka „harmadrészének" átengedése fejében testvérétől, Andrástól kapta meg.138 Így amikor 1603 decemberében Thurzó átutazott Lietaván, nem akasztatta fel,139 hanem szabadlábra került, de 1604-ben még tartozott 4 köböl gabonával.140 Még 1603-ban, közvetlenül a kiszabadulása után, a lietavai vár irodájában végintézkedést tett arról, amije maradt: ingóságairól, állatairól és földjeiről.141

Frivaldszky András 1603-ban kisegítette bátyját, Jánost a rajta követelt, ismeretlen nagyságú összeggel, ennek fejében az felszabadította a Richerandris-gruntot a földesúri terhek alól, amivel a megnemesített testvérnek tartozott volna, így a nemesi birtoknak ez a része „paraszttulajdon" lett, bár maradt a soltészség része. Menyhért, a nemessé lett János végrendelete szerint fiainak alávetettje lesz, évente 1 Ft és 18 nap szolgáltatással. 142 Ő lett a Školnik család őse. A "Školnik" a mai nyelven pedellust jelent, - korabeli fordítása: "custoder",143 ami őrt és tanítót egyaránt jelent. Tehát tanítóféle volt, de nem Frivaldon, mert ott iskola nem volt, csak -1601-től - Rajecen.144

Frivaldszky Menyhért báró Perényi III. Ferenc - Perényi I. György és Thurzó Anna, Thurzó György nővére fia - keltezetlen urbáriumában szerepel, mint igás állat nélküli zsellér Rajecen.145 Az urbárium 1589 után keletkezett, mert ez évben Rajecen a Perényiek jobbágyai közt Frivaldszky még nem volt. Perényi III. Ferenc, aki apjától az egész Perényi-negyedrészt örökölte, részét 1607-ben elzálogosította Thurzó Györgynek, s még 1620-ban is zálogban volt.146 Amikor Perényi Ferenc birtokát két testvére Perényi II. György és Perényi III. Gábor 1633-ban egymás közt megosztotta, itt is említették Frivaldszky Menyhért rajeci jobbágyot, ekkor már 2 1/4 prut (virga) földdel.147 Úgy látszik, megözvegyülve benősült egy rajeci családba, de itt fiú-utóda nem maradt. Viszont frivaldi örökségét átadhatta fiának, mert 1608-ban e család feje Frivaldon Frivaldszky (Skolnik) György lett. - Frivaldszky Menyhértet sem Rajecen, sem Frivaldon többet nem említették.148

1603-ban a Thurzó-lakodalom költségeihez Frivald községen túl külön is hozzájárult "Matej Klopan"149 t. i. a cseretelek miatt.

1605 tavaszán Bocskai hajdúi betörtek az uradalom területére, de csak Csicsmányt és Facskót dúlták fel,150 mert Frivald és Rajec kiszipolyozott lakói melléjük álltak uruk ellenében, sőt részt vettek a biccsei vár május 21.-iki felgyújtásában is. Az 1605-ös hajdú-betöréskor egy német család (Umchyn) elmenekült. Thurzó azonban ezt az 1606. novemberi bécsi béke értelmében nem torolhatta meg.151

Bár Thurzó a protestáns plébániát már 1600 előtt megalapította, a falu első protestáns papját csak 1606-ban, a soltész halála évében tudta itt elhelyezni (Rajecét már 1597-ben) Péter Petschius152 személyében. A sziléziai Leobschitz-ből származott, németül prédikált.153 Meglehet ugyanis, hogy addig a falu Thurzónak ellenállt.

Nem tudjuk, hogy a börtönből kiszabadult Frivaldszky János volt-e olyan állapotban, hogy el tudta-e látni a soltészi feladatokat. 1606. május 8-án Frivaldon halála előtt végrendelkezett. 154 1606-tól 1609-ig azonban biztos Richter András, az elhunyt soltész testvére volt a bíró.

Frivaldon a közhangulat, amit feltehetően a talán katolikusnak maradt Richter-Andris is támogatott, Thurzó-ellenes volt. Peter Petschius helyzete nem volt nyugodt, mert 1607 decemberében felettese, Johann Nozitius, biccsei főlelkipásztor a frivaldi német összeesküvésről írt és egy fiatalember kiszabadítását kérte, akit egy incidensnél börtönbe vetettek.155

1608-ban a falunak a Perényiek negyede nélküli részének telkesei a következők voltak: Czimrman, Klopan (Mocz), Schwarcz, Jakob Sinan, Weis, Johanes, Galik, Wenczil, Grus, egyenként 4-6 virga nagyságú telekkel. "Deserta" volt a Humchin telek. A zsellérek egyebek közt pedig a következők: Johannes Urban, Gaspar Hulin és Georgius Hotz.156 A háromnegyed össz-területe 56 virga (prut) volt, 5 katasztrális holdjával számítva 280 kh, a négynegyed 373 kh, a soltészokéval együtt kb 450 kh, ami megfelel az eredeti, letelepedés idején művelésbe vett területnek .

1609-ben az uradalomból kijelölték a Révay bárók részét is (ténylegesen azonban csak1628-ban jutottak hozzá): a Johannes és Nicolaus Jarik, Melchior Johannes Venceslaus és Gaspar Urban 157 telkeseket. Az Urbanok Urban Valach leszármazottai, akik 1608 táján felvették a Hulin nevet. Gazdasági tevékenységük súlypontja a juhászat volt. A család úgy látszik, ketté vált: Gaspar ágáé lett a telek, Johan ága zsellérré vált. A hůl csehül ‘vesszőt, pálcát, sétapálcát' jelent. Hulin ‘Pálcás', olyasféle tekintély-jelző név, mint a Klopan. A pálca ugyanis a falusi bírói tisztség jelvénye volt.158

A Hulin név másutt sehol sem fordult elő a megyében, csak egy, vele jelentésileg rokon nevű a Huljak család Rajecen. E családnak frivaldi eredete és a Hulinnal való azonossága pedig joggal feltételezhető.

FRIVALD HARMADIK KÉTSZÁZ ÉVE. (1609-1805)

Frivaldszky János fiainak közös soltészsége. (1609-1630k)

Frivaldszky János gyermekei 159 apjuktól 1-1 quart földet örököltek:160 A nyolc fiú közül csak a következők részesültek a soltészjogban, nagykorúságuktól halálukig: Frivaldszky Dániel (1584?-1652?) Frivaldszky Jeremiás (1587?-1616?) Frivaldszky Boldizsár (1590?-1630k).

A töredékes adatokból azt lehet rekonstruálni, hogy 1609-ig Richter András, az elhunyt soltész testvére lehetett továbbra is a bíró. 1609-re azonban Dániel nagykorú lett, ő vette át a bíróságot, a következő évben is ő lehetett a bíró, majd 1611-re Jeremiás, aki szintén nagykorú lett. 1612-ben Dániel, 1613-ban Jeremiás volt a bíró, 1614-ben nagykorúvá válva, Boldizsár. 1615-ben Dániel volt a bíró, 1616-ban Jeremiásra került volna a sor, de meghalt. Boldizsár következett, majd Dániellel váltották egymást Boldizsár haláláig, innen kezdve egyedül Dániel volt a soltész.

1615-ből,161 [1617-ből],162 (1618-ból),163 és /1621-ből/164 ismerünk egy-egy összesítést, amely a juhok számát mutatta ki, ezek után ugyanis tizedet adtak.

F. Balthazar [Scultetus] (Richter)       23 [20] (35) /-/

F. Jeremiás                                     43 [ - ] ( - ) /-/

F. Danil                                           32 [20] (30) /50/

[Matej Klopani] (Muocz) /Moucz/    162 [200] (200) /240/

Jano Gruspal                                   23 [30] (20) /33/

Jakub Ziman                                27 [47] (45) /57/

Kowach Jano                               42 [120] (300) /111/

Andris (Richtar)                           28 [50] (60) /37/

Hany (Lang Michal)                       65 [33] (44) /51/

/Blunar Jano/                                     -  [ - ] ( - ) /2/

Ludwik                                          48 [20] (28) /50/

Rak                                                  17 [-] (-) /-/

Kozar [Ways Jurga]                      70 [90] (90) /100/

Hanus Wenczil                                 72 [78] (70) /51/

Nyemecsik (N.Martin)                    25 [25] (20) /34/

Galo Ondrej                                     48 [57] (60) /60/

Venczil Hanus                                  18 [30] (30) /35/

Imrich [Amith]                                  26 [3] (-) /46/

Jakub Swarcz                                  25 [20] (32) /55/

Michal Remota                                 9 [6] (17) /7/

Hulin Gaspar                                  60 [70] (60) /63/

Chorvath                                          40 [-] (-)/-/

Hulinka Stephan /Hulin Stefan/       22 [63] (50) /46/

Jarik                                             31 [28] (34) /23/

Polnek [Skolnik] (Skolnik Girik)       30 [20] (25) /29/

Abraham Hajny                               20 [20] (20) /11/

Holmes Balczer                                30 [9] (11) /-/

/Toman Mychal/                               - [ - ] ( - ) /23/

Hozirka                                           16 [10] (-) /22/

(Balcer Tomannak ezek szerint a zsellére vagy a rokona)

Peter Petschius csak 1611-ig maradt Frivaldon. Plébániáját elhagyni kényszerül,1612-ben Kassán adta ki röpiratát, amelyben a pápistaságot "pörölyözte" Pázmány Péterrel polemizálva, a zsolnai zsinat téziseit védve.165

Frivaldon a közhangulat protestáns-ellenes és Thurzó-ellenes volt a Frivaldszky-fiúk közös soltészsége alatt is, főleg apjuk sorsa miatt, bár maguk protestánsnak lettek keresztelve, sőt, Frivaldszky Boldizsár legidősebb fiából lelkész is lett.

Frivaldon 1611-ben Lány Illés kánoni vizitáció tartott. A templom felszerelése: 2 harang (tehát a harangtorony már megvolt), aranyozott ezüst kehely a csészéjével, és pintes edényé, ón palack 3 pintes edénnyel , 2 sárgaréz és 3 fa gyertyatartó, ezüst pacifikálé, misszálé, Prichardszky-féle cantionálé, vörös kappa, különféle terítők, Frivaldszky Mózes (a nyolc soltész-fiú egyike) adománya vörös szőnyeg, Említi a jövedelmet, a plébániaépületet, de lelkészről nem esik szó. Lehet, hogy Petschius ekkor már legalább is menőfélben volt. Nem említik az oltárt sem és annak ábrázolásait, ezeket ugyanis a jelek szerint legfeljebb csupán megtűrik.166

Peter Petschiust követően több év után 1621-től 1627-ig Jan Lang lett a lelkipásztor. (Ezt megelőzően Zsolnán volt kántor, Várnán 1613-1618 közt iskolai rektor,[más forrás szerint ennek keresztneve Michal] 1619-től ugyanott diakónus.)

Mint elődje is, németül prédikált.167 A helybeli Lang család tagja volt(„ináče Fryvaldsky"). Híveitől súlyos üldözést ("persecutio pernicosa") élt át.168 Ez a már mondottakon túl abból is táplálkozhatott, hogy helybeli volt.

A testvérek 1626-ban jogilag együtt voltak bírótársak169, bár mint láttuk, a funkciót éves váltásban látták el, legalábbis az említett három testvér, akik közül még kettő élt. Csak az apjuk által épített házért tartoztak személyes szolgálatokkal, minden egyébtől mentesek voltak. A ház - e kikötésből is kitűnik - kőből való volt. Két vérrokonuk, (Richter) András és (Školnik) György170 zsellérként volt náluk, s csak nekik szolgáltak. Volt malmuk, fűrészmalmuk, serfőzőjük. (A halászat és erdőjog nem volt megemlítve, mint tárgyilag nem megtestesült jogok.)

1626-ban meghalt Thurzóné. Ezt több változás követte. A személyes szolgálatok, amelyek a kisnemesek számára a Thurzó udvarban megtisztelők voltak, az udvartartásnak a Thurzók kihaltával való megszűnése után már terhesekké váltak. Utoljára 1618-ból van adat arra, hogy Frivaldszky ilyen feladatot teljesített.171 E szolgálatokat a család ezért 1628. március 24-én megváltotta évi 50 Ft-ért és a báránytizedért.172 Ez utóbbi a vlachoktól pénzben szedett szokásos adó volt.173

FRIVALD URBÁRIUMA 1625-BÓL (OK, fasc. 171 no.4.)

1626-ban174 az uradalom jobbágyai, a Perényieké nélkül: Michal Toman, Mieres Muocz, Andris Ziman, Andris Giurga (=Weiss175), Giurik Sinhanus, Martin Nemec, Ondrej Galik, Hanus Vencell, Imrich Grusz, Jakub Švarc, Gaspar Hulin, Abraham Hajny voltak. A föld összesen 184 luknot tett ki. A zsellérek pedig: Martin Frolo, Jano Blunar, Balcer Halmes, Zachar Diurian, Martin Ziatek, Micho Kovač, Michal Remeta, Štefan Hulin, Jano Galo, Tobias Frivaldszky (a legidősebb a nyolc soltészfiú közül, aki még apja megnemesítése előtt született).

Az 1615, 1617. évi és az 1618. évi, még felosztatlan lietavai uradalomra vonatkozó juhjegyzék is említi a Richterandris-telket. Az urbáriumok a Richterandrisokat, mint az úrbéri szolgáltatásoktól mentes soltészok zselléreit nem sorolták fel az uradalom részei közt.176

Az összes 17. század-eleji urbáriumból hiányzik Frivaldon a Skolnik-család is, mert a soltészok zsellérei voltak, a Skolnik-telek pedig a soltészség része.177

A lietavai uradalom felosztásakor tehát

- a Perényieké lett a Grušpal, Kovač, Lamlek, Ludvik telek,

- a Révayaké a Vencil, Slovak, Hulin telek,

- a Lengyeleké a Toman, Ziman, Nemeček, Hodzik telek,

- a Thurzó közbirtokosságé a Môc, Kozar, Šinhan, Jakub telek, (későbbi ötödik telkük, a Slovak azaz Galo ekkor még a Révayaké).

- A Frivaldszkyak saját gruntja, valamint a hozzájuk tartozó Richterandris és Školnik gruntok nem estek osztozás alá.

1628-ban az uradalomból a Révay és Lengyel családok is megkapták a maguk 1/4-1/4 részét. Falunévsorok 1633-ból és az 1655-75 évekből is ismertek, a Thurzók jobbágyairól (Jakub, Muocz, Kozar, Šinhanus, Galo ill. 1655-től Czierny). Kimutatták bennük e jobbágyok juhainak számát: ez 355-455 közt ingadozott.178 (Ugyanezen jobbágyok juhainak száma - mint láttuk - 1615-1621 közt 427-501 volt.) Ismerjük 1633-ból a Perényiek jobbágyait is. Ezek: Jano Grušpal, Hanus Kovač, Michal Langh, Jokel Ludvyk. 179

A Thurzók negyedén felvett 1633-i urbáriumban új jobbágycsalád jelent meg: a Galo (Slovak),180 amit a Révayaktól szerezhettek meg.

1628-ban az uradalmat felosztották 1/3-1/3 arányban a Thurzók, a Révayak és a Lengyelek közt, így a soltészség bevételeit is. Ez évben Karácsony kántorán (évnegyedében) az uradalom 2/3-részt kapott (a Thurzó+Lengyel részt), ettől kezdve 1742-ig 1/3-részt, azaz 16 Ft 66 d-t, máshol 16 Ft 16 d-t.181

Amikor Johan Hodikius 1628-ban kánoni vizitációt tartott, lelkészről benne már nem esik szó. Leltárt sem vesznek fel. A kehelyhez selyemmel hímzett kendőt adományoznak. Elhatározzák iskola építését, tekintve, hogy eddig a faluban iskola nem volt; rektor javadalmazása iránt intézkednek.182

Thurzóé halálát követte Lang lelkész távozása. Úgy tűnik, e kettő nem véletlenül esett egybe.

Frivaldszky Dániel soltészsége. (1630k.- 1652?)

1632-ben Muocz Ezekiel, Jeremiás, Dániel részére Illésházy Gáspár megújította a Thurzó Györgytől korábban kapott réthasználati kiváltságot, "gyestli by Muoczowija w statku Walaskem rozmahaty se budu" (‘hogy Móczék a Walach birtokban gyarapodjanak').183 Az említett jog tehát a "Walach birtokon" alapult. (Ezt lehet úgy is érteni: „hegyipásztor-jogon")

3 év lelkész nélküli időszak után - 1630-tól - a következő lelkipásztor a morvaországi přerovi Tobias Schumberg lett.

1633-ból egy okkerbarna krétával írt felirat-töredék maradt a szentély záradékánál az egykori felszentelési kereszt mellett, nem tudni milyen tartalommal. (Az évszámnak más olvasatai tévesek.184)

A lelkész úgy látszik, a protestantizmus kevésbé harcos változatát képviselte, tekintve, hogy ő már nem ütközött ellenállásba a falu részéről. A Mária-tisztelet ellen sem volt kifogása, (még annak idején ugyan elvben Petschiusnak sem) annyira, hogy 1642-ben harangot öntöttek Szűz Mária tiszteletére. A harangon Szűz Mária-relief volt, lába alatt a holdsarlóval.185 1643-ban a község az evangélikus egyháznak 1Ft 60 d census cathedralist fizetett.186 1644-ben kánoni vizitációt tartott Lány Zakariás.

Itt már említik Tóbiás papot, az általa adományozott ónkelyhet, a kannát a pintes edénnyel, a kárpitot a feszülettel (nagyböjtben ezzel takarhatták le a bezárt oltárszárnyakat), a tömjénezőt, azt, hogy a templomnak 3 harangja van, s a falunak rektora.187 Ez már a templom harmadik harangja a huszártorony kicsi, s a torony nagy harangja után.188 Erre az időszakra tehető a szószék létesítése, amelyről először 1728-ban esik szó, hogy át kell helyezni az evangélium-oldalra. Feltehetően a másik oldalon állt, az is lehet, hogy a fal mellett, de a hajó közepén, mint más protestáns templomokban.189

Schumberg 1646-ban a zsolnai kerületi gyűlésen Nositius konszkai lelkésszel együtt Paulini Sámuel rajeci lelkész mellett állt ki ennek a rajeci rektorral, Fabricius Andrással való viszályában. Schumberg 1649-ig volt itt szolgálatban.190 (Más forrás szerint „30 évig, 1653-ig" volt lelkész.191 Ez vélhetően kerekítés csupán.) Nem költözött el máshová, valószínűleg itt halt meg, hátrahagyott családtagjai frivaldi illetőségüket ugyanis még jóval később is megtartották.

Ő az azonos nevű, 1626-ban „Frivaldon" született, - az előbbiek szerint azonban ott csak felnevelkedett - termékeny teológiai író apja, aki Körmöcbányán kezdi, majd a sziléziai Brigában folytatja tanulmányait, 1656-ban Berlinben könyve jelent meg. Csak ebben nevezte magát Freivaldenusnak, az ezután következőkben már nem, egyéb egyetemeken is megfordult, csaknem egész Németországban, 1711 után halt meg.192

Az idősebbik Tobias elődeitől eltérően már szlovákul prédikált.193 Műveltségét és jólétét jelzi a plébánia könyvtárának két legrégebbi kötete, amely nyilvánvalóan tőle maradt:

- egy sérült címlapú mű, 1619-ben kiadva, Wittenbergből, neves jogászok mondásainak alfabetikus gyűjteménye, latin (kb. 900 oldal, 8o)

- egy evangélikus hitvallás-kötet 1618-ból, Lipcsében kiadva, latin (kb. 900 oldal, 8o)

A kötetekben bejegyzés nincs.

Művelt, széles látókörű, toleráns ember lehetett, ezzel nyerhette meg a falut és soltészeit a reformációnak.

Frivaldszky György soltészsége. (1653-1700?)

Frivaldszky György (1620g-1700?) lett a soltész, apja, Dániel után az 1653 jan. 1-i 194 osztozást követően. Néhány határozott intézkedést tett. Az egyik vallási vonatkozású volt:

Schumberg Tóbiást fia, Johannes követte a lelkészségben, a kisebbik fiú, aki 1632k. született. Anyja Anna Hoffman volt. Előbb Rajecen Hallernél (aki 1638-1642 közt), majd Zsolnán Augustininél (aki 1643-ban), végül Lőcsén járt iskolába (Lazionál, aki 1646-ig és Krischkkénél, aki 1647-1650 közt volt ott). Ezután néhány évig - úgy látszik - kinevezés nélkül prédikált vagy inkább csak tanított, végül 1653 máj. 6.-án ordinálták az Illésházy, Révay, Giczy és Perényi családok meghívására Frivaldra.195 Az uraságok tehát egyhangúlag a protestantizmust támogatták. Feltehető a négy hónappal azelőtt soltésszá lett Frivaldszky György kezdeményezése is az ügyben, hogy négy év után lelkészt adjon a falunak. Johannes Schumberg 1657-ig volt itt.196 Feltehetőleg itt halt meg, mert (apja) könyvei - mint láttuk - Frivaldon maradtak.

Tudunk még egy Johannes Schumbergiusról, aki 1668-ban Körmöcbányán járt iskolába, s aki Frivaldensis, s a többi elsős és másodikos alumnussal együtt ö is emléksorokat írt egy személyiség tiszteletére. Ez a hasonnevű frivaldi lelkész fia lehetett. A dátum: „Anno...supra sesquimillesium centesimum sexagesimo octavo".197 Miután apja feltehetően már nem élt, anyja maradhatott Frivaldon, és pedig úgy, hogy igen fiatal lévén férjhez ment férje utódához.

Frivaldszky György soltész másik intézkedése a nagybirtok jogsértése ellen irányult. Panaszukat a Frivaldszkyak Thököly István Thurzó társbirtokos és igazgató útján III. Ferdinánd királyhoz terjesztették fel, hogy Révay Ferenc F. János örököseit jogosulatlan követelésekkel zaklatja. A király ezért 1654. október 3-án kelt levelében megintette Révayt.198 Thököly erre a soltésztelket terhelő szolgálatmegváltás Révayt illető 1/3-át zálogba vette Révaytól 12 évre 300 tallérért, majd 1655. július 12-én Frivaldszky Györgynek - a soltésznek - és unokatestvérének, Mózesnek haszonélvezetre átengedi, - miután ezek ezt az összeget neki készpénzben kifizették.199 A későbbekből az látszik, hogy ez végleges megváltás volt.

A juhtartók, - a soltészok is - a Thurzó uradalomnak az 1653-1675 évek között „pro tertia parte" 75-130 juh után évente 1-1 dénárt fizettek .200 Ezek szerint a század eleji 40-60 juhhoz képest a család állatállománya elérte a 3x130=390-et is. Ahogy a század elején csak az első három fiú juhászkodott, lehetséges, hogy ezt a legelőjogot később is fenntartották leszármazottjaiknak. Mint láttuk a jobbágyok juhászkodása a század folyamán inkább visszaszorult. A Muocz család, lévén a leggazdagabb jobbágycsalád, tovább is jelentékeny volt. 1669-re juhaik száma elérte a 250-et.201

1666-ban nyilvántartottak egy kovácsot, aki zsellér volt.202

Johannes Schumberg (1657) után 1665-ben már Georgius Hrehusek.203 (más forrás szerint Greguss204) volt a lelkipásztor. Ő feltehetőleg feleségül vette elődje özvegyét, így volt lehetséges, hogy 1668-ban a Schumberg-fiú még frivaldinak számított. Hrehusekről egyebet nem tudni, őt úgy látszik a beházasodás tette lelkésszé.

Tudunk Illaván Georgius és Nicolaus Hrehuss patricusokról, akiknek 1652-ben könyvet ajánlanak.205

Ez időpont után lett, 1670 táján (nem Johannes, nem is Georgius, hanem) Andreas Johannides a lelkész. Ő feltehetőleg rajeci, mert ott ez a családnév gyakori volt.206 Őt 728 protestáns lelkésszel együtt 1674 márciusában Pozsonyba idézték. Ott megjelent és a fenyegetés hatására május 10-én Francisci Sámuel rajeci lelkésszel és a lelkészek döntő többségével együtt aláírta a lelkészségről való lemondását.207

1673 jun. 11-től egyébként már Frivaldon volt katolikus plébánosként Andreas Sartorius ciszterci szerzetes. Rajecen is ugyanekkor került plébános a korábban protestáns kézen lévő templomba. 1674 október 26-án a püspök kánoni vizitációt tartott. Rajecen ettől kezdve vezették az anyakönyvet, Frivaldon még ezzel az igénnyel nem léptek fel.

Itt olvasni legelőször, hogy templom titulusa Mária születése, - ami az eredeti módosítása, s amely később majd a 19. sz.-i új templom titulusnapja lesz. Az Angyalok Királynőjének ugyanis nincs ünnepe. Helyébe Mária Születése talán azért került, mert az a bizonyos antifóna Kinga születésekor hangzott el.

Most először találkozunk oltárleírással: Az oltáron Mária szobra állt a kis Jézussal, 4 mártír és szűz szobra, két fatáblán 4 festett kép. Legfölül a töviskoronás Krisztus, Mária és szent János evangélista. Az Oltáriszentséget az evangélium oldalán lévő helyen tartották. (Pasztofóriumban. Az oltáron tabernákulum nem volt Említtek 3 lámpást, 2 ezüst kelyhet, aranyozott paténát, gyertyatartókat, csengőt, régi miseruhát, majd Kollonich érsek és a nyitrai püspök által adományozott egyéb kegyszereket: kelyhet, liturgikus könyveket. A fából lévő falusi iskola és „rectora" is tovább működött

Itt esett szó először arról, hogy az egyháznak a patak északi oldalán is voltak földjei. Miután itt voltak a soltészcsaládnak is földjei, ez a birtoklás a protestantizmus előtt óta kellett hogy fennálljon, mikor a soltésztelekből még nem hasították ki a templomteleket.208

1673-ban a faluban 2 kovács és 3 varga volt.209

Frivaldszky György soltész 1675-ben pecsétet készíttetett a község részére, középen a Frivaldszky címerrel. Ekkor még csak a helységek alig 10 %-ának volt pecsétje.210 A címer fölül és oldalt tagolt körvonalú pajzs alakú, körülötte takaró nincs, a kaput két félfa-oszlop jelzi, a kar felül vízszintes.

1677 márciusáig Sartorius gyakran kisegített Rajecen, többször keresztelt (pl. P[a]r[ochus]. Andreas néven). Ekkor azonban Rajecre új plébános jött, aki már nem igényelt kisegítést. 1684 júliusában viszont már A. Skrowanczik frivaldi plébános keresztelt Rajecen.211 A plébános-váltás Frivaldon a két időpont közt történt.

1680-ban a Perényi családé volt 4 telkes jobbágy és 1 zsellér (Ferencé, Borbáláé, Zsófiáé 1-1 telek, elzálogosítva 1 telek és a zsellér), a Lengyeleké 4 telkes és 2 zsellér (Krisztináé és Erzsébeté 1-1 telek, Kataliné 1/2 telek és 1/2 zsellér: ezek mind Balassa-feleségek; továbbá Máriáé 1 telek és 1 zsellér, Zsófiáé 1/2 telek és 1 1/2 zsellér).212

A Thököly-felkelés idején, amikor Rajecen (1682 - 1684. okt. 9.) a protestánsok kezére került a templom,213 Frivaldon ilyen változás nem következett be, ellenben 1683-ban egy Georgius Bapcsany nevű lelkész egy évig magánháznál tartott evangélikus istentiszteletet a szulyói rektorral, Polereczkyvel együtt. (Bapcsany Zsolnán született, Besztercebányán járt gimnáziumba 1657-ig, 1658-ban Drietomára került, 1661-1673 közt Lietaván volt diákónus, majd száműzetésbe ment. Frivald után 1683-1687 közt Tvrdosinban volt lelkész, 1687-től Szádokon).214 Georgius Babčani-nak 1684-ben németből fordított elmélkedései jelentek meg Zsolnán.215

A korábban igen energikus soltész időközben megöregedett. Az 1690-es években az uradalom kétségbe vonta a soltészmalom tartásának jogát, ezt az úriszéken is tárgyalták. A 17. sz. közepe óta az uraságnak is volt már egy fűrészmalma Frivaldon.216

1696-ban a Thurzó birtok urbáriumába az került, hogy a Jakubkovsy és Harinkovsky gruntokat (azaz a Jakub- és Galo- azaz Slovak gruntokat) „bizonyos okokból" eggyé vonták össze. Ez újabb ügyeskedés volt, annak elleplezésére, hogy nem 4, hanem 5 telekkel rendelkeztek. Az urbáriumba az is bekerült még, hogy a soltészoknak három családja van (nyilván a Dániel-, a Jeremiás- és a Boldizsár-ág), szabadon használják saját malmukat és fűrészmalmukat, de tizedet adnak bárányból, kecskéből és mézből. Ilyen szolgáltatás eddig nem volt. Serfőzőről már nem esett szó,217 ez időközben tönkremehetett és nem építették újjá többé.218

A trencséni katolikus főesperes, Schwach, 1690-1691-ben kánoni vizitációt tartott. A templom titulusát itt említették először helyesen: Mária, az angyalok Királynője. Részletes leltárt nem vettek fel. Az előzőkhöz képest változás csak annyi, hogy a plébános már Andreas Skrowanczik.219Őt váltotta 1694 júniusában a Lietaváról odakerült Lietavsky János.220 Az anyakönyvezést is ő kezdte el 1698-ban. Az egész Frivaldszky család ekkor katolikus volt, mert a született gyerekek keresztelési adatai mind szerepelnek benne. Az első házassági anyakönyvi bejegyzés a következő: rajeci néhai Hulják Mihály özvegy fia, Sámuel és Frivaldszky Katalin, hajadon. Az előbbiek 1653-ban ill. 1672-ben születtek,221, az utóbbiról nincs egyéb adat.

Még 1696-ban a Lipót-abszolutizmusban a megyei nemesi közgyűlés elrendelte a soltészok és armális nemesek megadóztatását. Az 1697-es közgyűlés szerint a család köteles közterhek viselésére. Az adóalap a telek. A Rákóczi-felkelés idején azonban ez lekerült a napirendről .222

1699 június 15-én Fridecky archidiakonus tartott kánoni vizitációt. Ebben leírta, hogy a Mária-szobrot a nép csodatévőnek tartja.223

Frivaldszky András soltészsége 1700-től 1720-ig

Frivaldszky András (1656+-1751) a Jeremiás-ágból 1700-ban lett soltész Frivaldon. Nevezték judexnek, scultetusnak, önmagát pedig vajvodának.224 Az 1703-ban kitört Rákóczi szabadságharc az evangélikus vallás előretörésével járt együtt. 1704 okt. 3-án Stephanus Pilarik Frivaldra ordinálta lelkészként azt a Matthaeus Polereczkyt, aki 1683-ban már egy évig magánháznál prédikált. Ő Vankofalván született 1645-ben, Zsolnán 1671-ben Matthaeus Palumbini kollégája volt, majd - valószínűleg 1673-ban - száműzetésbe ment. Rövid ideig - kb. 1683 táján - Szulyón volt rektor. Ezt 10 év száműzetés követte, majd 6 és fél évig Mijaván volt rektor és notárius, ezután 3 hónapig Zsolnán rektor. (Nem tévesztendő össze Matthias Poloreczkyvel, akinek élettörténete teljesen más).225

A parókiát ténylegesen nem tudta birtokba venni, mert a katolikus plébános csak a kuruc hadaknak engedte át a templomot, 1705 nov. 18-én.226 (Rajecen ez nov. 19.-én következett be). A fejedelem vallási restitúciós bizottsága 1705. november 28-án jegyzőkönyvet vett fel a templom, felszerelése - benne két aranyozott ezüst és egy ón kehely - és az egyházi jövedelmek megosztásáról, de végül mindez az evangélikusok kezére került. Az anyakönyvet és a keresztkutat amúgy is eleve nekik ítélték. A plébános ugyanis, akire a bizottság tekintettel próbált ugyan lenni, s aki eleinte próbált is barátkozni ezzel a gondolattal, három heti paplakban való tartózkodás után végül elmenekült.227 Az anyakönyv a protestánsok kezébe kerülve hézagossá vált. A falu katolikusait Gyuracska Márton rajeci plébános látta el titokban.228 Okkal menekült el Lietavsky, mert Frivaldra lelkészként egy kilépett ferences került, Didakus, 229 polgári nevén ahogy magát nevezte: Johann Neumann,230 más korabeli protestáns forrás szerint neve viszont: Johannes Layman(us) volt.231 Őt Győri Ádám trencséni katolikus főesperes Joseph Laymany néven ismerte és borissza, minden ocsmányságban kedvét lelő ("meribibulus ... et foedae libidini deditissimus") csúnya szájú prófétának, Szűz Mária ellenségének írt le, aki nemes lányt vett feleségül hármas fogadalma ellenére.232

(Tudunk egy Johannes Leymanról, aki a felső-nyitrai Hradistyén született. Apja császári bíró, anyja nemes volt. Szerzetes lett, majd Wittenbergben és egyebütt tanult teológiát és jogot, felesége egy túróci jurassor lánya volt. 233 Tudunk másfelől egy Johannes Neumannról is, aki szerzetes volt, majd Wittenbergben evangélikus lett, majd az árvai Jablunkában prédikátor, aztán a szintén árvai Tvrdosinban tanító. 234 Ez a Neumann a Rákóczi-felkelés kitörésekor 1703-ban Tvrdosinban és Trsztennán lelkész lett. E tisztségében még 1705-ben e két helységben más-más személy váltotta fel.235 Neumannt 1705 január 7-én ordinálta Pilarik előbb Kamenna Porubára,236ez után ment át Frivaldra. Hogy miért változtatta meg eredeti nevét - amely Leyman volt237, esetleg Lajtman, 238 (ilyen nevű zsellércsaládok Németprónán és Gajdelen is éltek 1726-ban)239 - annak magyarázata az, hogy Wittenbergben valóban élt egy Johannes Neumann nevű neves professzor, aki azonban vele nem volt azonos.240 A mi Nemann-Leutmannunk sokrétű evangélikus tanulmányairól szóló tudósítás hitele emiatt több, mint kétes.

A lelkész agresszivitása nem merült ki szavakban, lebontotta a templom oltárát. Az őt magukkal hozó kurucok a Mária-szobrot a pusztításból kimentették, s egy darabon magukkal vitték, s csak az őket kísérő lakosok állhatatossága láttán csempészték vissza a helyére, amit később csodaként tartottak számon.241 Az oltárfelépítmény szobrai, képei a padlásra kerültek.

A Frivaldszky család egy része lutheránus lett: a vajdai család mintegy hivatalból, valamint az u. n. Buga-ág (tehát csakis Jeremiás- és Boldizsár-ági leszármazottak), más részük megmaradt katolikus.

1705 november 22.-én az evangélikusok visszakapták Zsolnán a nagyobbik templomot és a korábban sokat üldözött Daniel Krman let ott a püspök. Újra szervezte az evangélikus egyházat. Zsolnán 1706 jun. 16-17.-én kerületi gyűlést tartott, ennek általános jellegű határozatait 14 lelkésszel együtt írta alá. Köztük volt Frivald részéről már Neumann is. Ugyanez évben szept. 14.-én Zsolnán, 16.-án Rajecen, nov. 18-án Csernán kánoni vizitációt előkészítő kisebb lelkészgyűlést tartott. Itt egyes községekre egyedi előírásokat hozott, pénzbüntetésekkel sújtva különféle kihágásokat.

Ezek közül ismerjük a Csernára, Konszkára és a Frivaldra vonatkozót. Ezek eléggé hasonlítottak egymásra.

Az derül ki belőlük, hogy Frivaldon voltak, akik nem tudták a Miatyánkot, babonák divatoztak (Szent-Iván-éji tűzugrás, éjszakai kísértetjárás és kiabálás, varázslás az ossariumból kivett csonttal, a keresztkúttal és egyebekkel); a nők elhanyagolták a házi munkát, részegeskedtek, a gyerekeket nem küldték iskolába; vasárnap állatot vágtak, kereskedtek; templomba házankint egy fő is alig járt, olykor részegen, ott nevetgéltek, dohányoztak, aludtak, pedig azok is vétettek, akik az alvót nem keltették fel, ha idegennek nem adták át a helyet, nem imádkoztak harangszóra, nem vettek évente háromszor Úrvacsorát.

A pénzbüntetések összegei Frivaldon 1 garastól (5 dénár) 1 forintig (100 dénár) terjedtek, mai szemmel nem látni arányosságot a tett és az összeg között. A másik két faluban voltak 6-12 forintos büntetések is, nevezetesen, ha valaki szeretőt tartott. Frivaldon nem a férfit, hanem a nőt büntették volna ez esetben és csupán 1 forintra.

1707.-ben Daniel Krman megtartotta a vizitációt, febr. 17.én Rajecen, 19.-én Konskán, március 18.-án Frivaldon. Ez utóbbi helyen az eredeti elhatározás ellenére mindössze hat pontból álló határozatot hozatott:

Pénzbüntetéssel sújtották, aki három gyereke közül nem adott be iskolába legalább egyet; ha házanként legalább egyvalaki nem ment el a temetésre, imára, prédikációra; ha valaki babonaságot követett el; ha éjszaka kiabált; s az az asszony, aki csütörtökönként nem végzett háztartási munkát.

Ez a hat pont az 1706-ban meghozott fenti huszonkét pontból az első hat volt. Úgy látszik, nem csak felekezeti elvakultság lehetett abban az állításban, hogy a lelkész iszákos volt, mert a hetedik, már ki nem hirdetett pontban éppen a templomi részegséget fenyegették volna, s később is lett volna még két italozással foglalkozó pont. A 22 pont másik felét ugyanis nem hirdette ki Krman. Annyit fűzött még hozzá - áthidaló megoldásként, - hogy a Konskán elfogadott további 33 pontot is meg kell tartani.242 Úgy tűnik az előbbiekből, hogy a lelkész házasságát sem tarthatták rendben lévőnek. A vizitáción megemlítették a gyülekezet tisztségviselőit is: nemzetes Frivaldszky András urat (a Martinsky ágból: 1650+-1730) és Mocz Jeremiást, akik az inspektorok voltak, valamint Johannes Kovácsot, aki pedig az aedilis (épületgondnok). A rektor neve ismeretlen, kántori teendőket is ellátott.

Említettek egy, még Frivaldszky Jánostól BC1 (?) való oltárterítőt, s egy Muocz Andrástól valót. Kiderül, hogy ez időben még temettek a templomba, ezért 1 ft-t kellett fizetni.243 Ez a szokás később - feltehetően a kőburkolás után - megszűnt.

Ugyanezen vizitációból derül ki először az egyházi földek fekvése: A templomtól Facskóig terjedő sáv volt az egyházé, továbbá egy-egy darab a Huorkyban és a Kukla alatt. E legutóbbi bérbe adva helyi jobbágyoknak. Ezek szerint az egyházi föld kiterjedése már elérte a faluhatárt, amit később a többi földek is követtek

1706-ból való az első adat arról, hogy a „frivaldiak" a Thurzóktól réteket béreltek.244 Feltehetőleg a soltészok, akik juhászata az elmúlt században nagyot fejlődött, miközben legelőjoguk - amely a soltészjog része volt - csorbát szenvedett.

1706-ban, július 22-én Rákóczi magyar nyelvű levelet adott ki az áruk közforgalmának előmozdítása ügyében, július 30-án pedig Trencsén megye rendjeit fegyveres felkelésre hívta fel. E két dokumentum a család levéltárában megtalálható.245 Tekintve, hogy Frivaldon magyarul nem nagyon tudhattak; az iratoknak inkább menlevél jellegük lehetett.

1707-ben összeírták a frivaldi soltészbirtokosokat.246

1708 augusztusában Rákóczi Trencsénnél súlyos vereséget szenvedett. November 27-én Ébergény labanc feldmarsall-leutnant menlevelet adott Zsolnáról a soltészcsalád és földjei247 részére.

1709-ben a lelkész szűz Máriát illető gyalázkodásait, káromlásait az említett kortárs szerint protestáns hívei is megelégelték ("adeo ipsi haereticae plebeculae bilem et odium moverit"), s átadták Ocskai László császári ezredesnek, aki övéi közé visszatoloncolta ("ad suos remissus est").248 Az evangélikusok szerint a ferencesek ismerték fel és vitték Nagyszombatba („per Franciscanos agnitus, captus"), ott is halt meg.249

Lietavsky plébános 1709-ben az Úr színeváltozása napján tért vissza. Rajecen a protestáns uralom ugyanez év dec. 12.-ig tartott. A rajeci plébános nem menekült el, hanem rejtőzködött, titokban keresztelt és talán misézett is.250

Lietavsky a frivaldi templom szentélyében falfestményt készíttetett - hiszen az elbontott oltárfelépítmény mögött ott virított a csupasz fal - : A négy evangélistát, köztük a Szűzanyával. (Ez egy, az evangélikusoknak szóló Mária-interpretáció: „az evangélisták Királynője") Ehhez a szentély amúgy is zavaróan aszimmetrikus kerek ablakát befalazta, az így elvesztett fény pótlására a déli szentélyablakot megnagyobbította. Amíg az oltár állt, az ablak ferde elhelyezése nem volt zavaró, mert az oltár elfedte. A legutóbbi protestáns, oltár nélküli korban pedig azért nem, mert akkor a hívek nem arra, hanem a szószék felé tekintettek. Lietavsky korára datálhatók azok a bekeretezett festmények is - az őrangyal, szent Ignác és Xavéri szent Ferenc képei251-, amelyek a zsolnai, znióváraljai jezsuiták lelkiségének hatására utalnak. E három képet a fali szentségtartó fölé függesztette252 az Oltáriszentség tiszteletének kiemelésére. Valószínű, hogy a kegyszobor jelenleg látható javításai is az előző évek miatt váltak szükségessé,253 a korábbi, hosszabb protestáns korszakban ugyanis nem volt tapasztalható Mária-ellenesség. Ugyanezt a jezsuita hatást mutatja a frivaldi plébánia könyvtárának harmadik legrégibb darabja:

-Enricus Pirhing jezsuita teológiai műve 1690-ből, latin (4o, bejegyzések nélkül), mely az ő tulajdona lehetett.

1700 k. két, 1710k ismét két Frivaldszky összeházasodott. Volt rokonházasság 1723-ból, kettő 1730-ból, utána 1772-ig egy sem. 1730 körül kezdték el használni a családi ágak mellékneveit, egyebek közt a rokonság számontartására.

E családon belüli házasságok sejtetnek némi vallási vonatkozást. Úgy tűnik, hogy a katolikus plébánosok nem nagyon helyeselték, bár a rokonság foka jóval távolabbi mint ezt a kánonjog tiltaná. Talán ösztönös, tapasztalati védekezés volt a degenerálódás ellen egy ilyen kis faluban. A két 17. sz-i ilyen házasság 1660k. még a protestáns korszakra esik, illetve 1680k. Sartorius plébánossága (1673-1690e) elejére. A két 1700k. Lietavsky plébánossága (1698-1712) elejére, az 1708k. az újabb protestáns évekre (1705-1709), az 1723.évi pedig Johann Goldperger (1723-1729) szolgálata elejére, végül a két 1730. évi Najzerére (1729-1733).254 Úgy látszik az új papokkal mindig mint kész helyzetet fogadtatták el ezeket a házasságokat. Bartovics Miklós (1712-1723) úgy látszik e téren azonban hajthatatlan volt. A papok később mind ügyeltek, hogy ilyen ne forduljon elő.

1719-ben soltészi minőségében oklevelet adott ki a Muocz és Lamlek családok közti réthasználati vita ügyében: "My niže psany Wajvoda a prisažny prava walasskeho na znamocz dawame..." A lietavai uradalom vojvodájának nevezte magát és a „valach jog hiteles" letéteményesének, azaz a legeltetési jogénak. Döntése szerint a Muoczoknak a Lamlekek Ribny-patak menti rétjének használatáért 3 forintot kellett adniuk. 255

Az intézkedésből kiderül, hogy a Rybny-patak mente akkor még nem volt felszántva, a legelőket azonban valamilyen formában már kiosztották. Muoczoknak volt ugyan réthasználati kiváltságuk, de csak a Thurzó-birtokon, a Lamlekek viszont Perényi-jobbágyok voltak.

1720-ban256 a község földje így oszlott meg:

Georg Toman 1 telek            Johan Szlovak 1/4 telek

Andreas Muocz 4 telek           Johan Venczel 1 telek

Andreas Gruspal 1 telek     Andreas Hodzik 1 telek

Daniel Zima 1 1/2 telek     Elias Jakub 1 telek

Andreas Kovács 2 telek      Georg Lu[v]dik 1 1/2 telek

Georg Lamlek 1 telek         Nicol.Nyemecsek 1 telek

Andreas Kozar 2 telek   Andr.[Richter]Ambrics 1/2 telek

Johan Sinhanus 1 telek      Johan Skolnyik 1/2 telek

Georg Nyemecsek 1 telek    Johan Hulin 1/4 telek

Ez összesen 21,5 telek, nagysága 138 pozsonyi mérő. 1 pozsonyi mérő 600 nölet tett ki, 1 kh pedig 1600 nölet. Frivaldon 1 telek nagysága tehát 2,4 kh volt, Frivaldnak a soltészi telekkel együttes 27,5 telke pedig összesen 66 kh = 38 ha-ra rúgott. Ez összevág a frivaldi térképről lemérhető adattal. Az 1715-ös felmérésnél 549 köböl földet és 85 kaszálót állapítottak meg, ez valószínűleg a külső és belső telek együtt. A belső telkekhez (gruntokhoz) közvetlenül csatlakoztak ugyanis ezek külső telkei. Ez 377 kh szántó volt, a soltészokéval együtt 455 kh,257 (azaz annyi mint 1608-ban.) tekintve, hogy egy pozsonyi köböl 1100 - 1200 nöl volt, egy pozsonyi mérő Trencsén megyében pedig 550 négyszögöl.258

A négy uradalmi negyedhez, - bár a gruntok száma szerint közel egyeznek egymással, - eltérő nagyságú birtokok tartoznak: Ezen 1715-ös adatok szerint rendre a Perényieké 5 1/2, a Révayaké 1 1/2,a Lengyeleké 4 1/2, végül a Thurzóké 8 jobbágytelek.

A gruntok kialakulása.

Jelenleg is a következőképpen sorolják fel az eredeti szerkezetében jellegzetes soltészfaluként egyutcás község259 "grunt"-jait:

A patak bal partján a község közepén van a templom és a nemesi Frivaldszky-grunt, lefelé a Toman, a Môc, a Grušpal, majd a túloldalon visszafelé haladva: a Ziman, a Kovač (Pekny), a Rechterandris, a Zvrškov, a Ludvik, a Kozar, a Šinhanus, a Nemeček, a Slovak, a Vencil, a Hozik, majd fentről visszafelé a balparton a Školnik, a Hulin és a Jakub s így vissza a Frivaldszky-grunthoz.

A gruntok ilyen felsorolása megegyezik a falunévsorok felsorolásával. Ezekből következtetve a Zvrškov neve előbb Lang, majd Lamlek telek volt. A Slovak elődje a Galo telek.

FRIVALD GRUNTJAI, mai kataszteri térkép alapján,

A nevekből a következőket lehet megfigyelni:

A német neveket lassan felváltották a szlovákok. A német nyelv a 17. század harmadáig élt a faluban.260 Az eredeti német nevek tulajdonságokat, a végzett mesterségeket jelölték. A név elszlovákosodásának egyik módja az volt, hogy a foglalkozás nevét lefordították (Kovač), a másik, hogy a nehezen kimondható vezetéknév helyett, a kevésbé nehezen kimondható keresztnév lett a vezetéknév: Czymerman (1543), Toman Cimrman (1580), Toman (1622 stb.),

Svarcz (1622), Jakub Svarc (1625), Jakub (1720 stb.), ilyen eredetű a Sinhanus (Hans) is.

Előfordult az is, hogy egy családnév a családdal együtt kihalt - mint pl. a falu 1536-os feldúlása után tömegesen történt - de az is, hogy a család ágakra oszlott, külön-külön nevekkel, miközben az eredeti családnév megszűnt, végül, hogy egy családra valami új jellegzetesség lett jellemző és új nevet ragasztottak rá. A Grušpal, Ziman, Nemeček, Slovak családok pl. utoljára 1720-ban fordultak elő, nyilván ágakra bomlottak, mert a jelenkorban még létezik a "gruntjuk".

Az egyes gruntok története a következőképpen rekonstruálható:

- A soltész Frivaldszky család gruntjához eredetileg hozzátartozott a templom telke is, de a 16. sz-ban ez a plébánia saját telke lett, cserébe a Frivaldszky család a későbbi Móc duplatelek felét kapta e soltész-oldalági család részére.

- A Toman grunt az ősi, alapító Zimmerman családé.

- A Muoc grunt egyik fele anyai örökségként szállt a soltészcsalád Móc oldalágára. Az illető feltehetőleg az 1488-ban említett Thyl Péter lánya, akiről többet nem hallunk. A másik felét, amely önálló telek volt mellette, (1536-ban?) pusztává lett, visszakerült az urasághoz, akik azt cserébe adták a Mócoknak a soltész-grunton lévő apai részükért.

- A Grušpal-grunt eredeti telepesei ismeretlenek, 1536-ban megüresedett, 1608-ban a Gruš (Grušpal) családé lett.

- A Ziman-grunt eredeti telepesei ismeretlenek. 1608-tól a Siman (Ziman) család telke lett.

- A Kovács grunt 1543 óta ezé a családé volt.

- A Richterandris grunt eredeti tulajdonosa talán a Ssuster család volt, amely atyafiságban állt a soltészcsaláddal. 1553 után a soltészcsaládé lett, 1585-ben ennek egy oldalágáé, a Richter Andrásé, majd utódaié.

- A Lamlek telek eredetileg az alapító Lang családé volt, 1618-ban is, de 1720-ban és azóta a telket Lamleknek hívták, jelenleg ismeretlen okból Zvrškovnak.

- A Ludvik-telek gazdája 1543-ban Rak volt, 1586-ban Ludvik, de 1615-ben Rak nevű zsellér még előfordult.

- A Kozar-telek eredetileg az alapító Weiss családé volt, majd az özvegyét 1607-ben elvevő Andris Kozar kapta Thurzó Györgytől.261 Az illető a neve alapján kecskepásztor lehetett, s talán valach. Már azért is, mert a 1530 k. telekbirtokos Weis Jurek neve 1617-ben már a jogutód Kozar száján Weys Jurgaként hangzott. A Kozar nevet a Siroka-völgy végén emelkedő, 1018 m magas Koziarsky vrch őrzi. Hogy ez családnévre vonatkozik, azt alátámasztja, hogy a Frivaldsky-patak végén pedig egy Hodziečková hegy van, szintén családnévből.

- A Šinhanus-telek kezdetektől a Janow, azaz Johanes, azaz Hannes családé volt.

- A Nemeček-telek eredeti tulajdonosa ismeretlen, 1586-ban az Umhyn (Vucheim) családé lett, 1608-ban pusztán állt, utána a kiejthetetlen név miatt csak Nemecseknek (németnek) nevezték.

- A Slovak telek mellette fekszik, telkese eredetileg ismeretlen, 1608-ban Galik (Jarik) ill. 1633-ban Galo, 1655-1675 közt Czierny, 1696-ban Harin(kovsky). A szomszédtól való megkülönböztetésül kapta végül a Slovak nevet.

- A Vencil telek a kezdetekből ezé a családé volt.

- A Hodzik-telek kezdetben a Hotz, Hos-családé. Ez kicsinyítő képzővel Hoziek, tovább kicsinyítve Hozirka. 1625-ben telkese Hajny.

- A Školnik telek az eredeti soltésztelek részének látszik. 1585-ben a Školnik-oldalágé lett.

- A Hulin-telek is az eredeti szoltészteleknek volt a része, 1543-ben az oldalági Urban családé lett, amely családot 1608-tól Hulinnak nevezték.

- A Jakub telek, eredetileg a soltész-telek része volt, 1608-ban már Jakub Schwarzé, aki talán beházasodott a családba, s valószínűleg azonos a gajdeli Pavel Sswarcz fiával.

A Grušpal, Ziman, Nemeček, Slovak telek, ill. a Môc telek második fele eredeti gazdái az 1543-ban említett Konswal, Mandl, Artel, Krajcza, Kolar családok voltak, de nem tudni, hogy melyiké melyik. Ezen utóbbi öt család közt van az a négy, amely 1536-ban elmenekült.

Frivaldszky András soltészsége 1720-től 1751-ig

A század 20-as éveitől több évtizedes küzdelem kezdődött a malomjog, valamint a Richterandris-telek miatt, itt kétségbe vonták a család nemességét is. 262

A megyei nemesi közgyűlés 1710-ben ismét elrendelte a soltészok és armális nemesek megadóztatását. Az adóalap a telek. 263

A család emiatt 1722. június 30-án Rajecen igazolni kénytelen volt, hogy a scultetia tehermentes, közadó alá nem esik, csak az a része, amely parasztbirtok264, azaz a Richterandris-telek. A soltészség amellett személyes szolgálatmegváltás címén a Thurzóknak járadékköteles volt. 1723-ban a család újabb beadványt adott be265, kérték az ősi malomjog fenntartását is, azonban az uradalom és a megye döntése az 1724. július 21-én az volt, hogy a soltészmalmot le kell rombolni, mert a malomjog a földesúré266. A malmot - úgy tűnik - ekkor valóban le is rombolták.

Közben a falu lakosai bepanaszolták a soltészcsaládot, hogy nem akar megfelelő részt vállalni a megyei adókból és a katonai beszállásolásból. Erre azért volnának szerintük kötelesek, mert „harmada," a Richterandris-telek adóköteles, holott része a soltészségnek. Végül 1726-ban a soltész és a falu közti vita egyezséggel zárult:267 "že bi Richter-Andrisga, a Skolnicy, ktery tej tretym častku slobodnu magu, gakod Dobitlu tak y od užitkuow od dvuch tretyn na njecky tejkosty napomahaly, ostatny pak Richtarja, ktery su zemanya" és: "Od yedney tretiny toho Richtarstva od censu Panskeho oslobozeny boly."

A falusiakkal való vita ügyét, a malomjogot 1726. június 13-án felterjesztették a Helytartótanácson keresztül a királyhoz is; előadva a nemességük történetét, azonban 1727. szeptember 5-én a döntés az lett, hogy a telek 2/3-a után ha földesúri szolgáltatást fizettek, fizessenek közadót is268.

Az ügy 1728. január 10-én ismét a megyei közgyűlésre került, majd a Helytartótanácsra269

1725-ben és 1731-ben nemesi összeírást tartottak, de ide Frivaldszky nem került be270. Igaz viszont, hogy az 1715-ös és 1720-as jobbágyösszeírásba sem kerültek be Frivaldról, csak a rajeci ágak.271 1732-re azonban már a családot elismerték nemesnek272.

A kegyszoborhoz ekkor már zarándokoltak. A domanizsai plébánost frivaldi útjáról hazatérőben 1712 szeptember 4-én a trsztennai (s nem a facskói) Sucha dolinában még meggyilkolták Jánošik haramiái. Jánošik 19 évesen, 1707-ben csatlakozott a kurucokhoz, a trencséni csatában elfogták, a császári seregbe sorozták, onnan megszökött, ettől kezdve betyárnak állt. A szatmári béke után fegyveres felkelésre készült társaival, Csicsmány mellett katonai posztót, Terchován fegyvereket rejtettek el. Vezérüket e gyilkosság után fogták el és ítélték halálra.273

Jánošik korábban szlovák nemzeti hősnek számított. Jelenleg van, aki szégyenli. Egy magyarul is tudó szlovák egy internet-társalgásban azt állította, hogy a Jánošik valójában álnév, viselője magyar volt éspedig a Frivaldszky család tagja. Mindezt egy bulvárlap hírén csámcsogva, hogy Budapesten állítólag szex-centrum létesül.274

Később eljött a katolikus megszilárdulás kora is. Ebben döntő szerepe volt Bartovics Miklós (1712-1723) plébánosnak, aki - mint már láttuk - a rokonházasságok tekintetében is szigorú álláspontot képviselt. Az evangélikus Frivaldszkyak is ekkor, 1712-16 közt katolizáltak. Ekkor rendezték régóta fennálló házasságaikat, keresztelték meg 5-6 éves gyerekeiket. Alighanem Bartovics adhatta a Bugo, kiejtve [buja] elnevezést is a F. család egyik ágának. A falu Mária-tisztelete is a korábbi üldöztetésben csak megerősödött és elmélyült. Úgy látszik, komoly ima-meghallgatások is történtek, 1719-ben a fogadalmi ajándékokról ugyanis már jegyzék készült.275 Ezek nyílván a katolicizmus 10 éve alatt gyűltek össze.1720 táján, Mária születése napján egy Gruszpal, aki fél szemére vak volt és Máriát kérte, látását visszanyerte.

Az említett csodát az 1728-i kánoni vizitációból tudjuk meg, amely a protestáns évek után az első, s már Johann Goldperger (1723-1729) korára esett.

Lényegében ekkor vált Frivald kegyhellyé és zarándokhellyé.

Az oltárról az szerepel, hogy úgy van mint az „előző alkalommal", de ez nem tudni, melyik vizitációra vonatkozik, mert egyebek mellett a plébániaépületnél is ugyanez a kitétel szerepel, amiről egyik általunk ismert vizitáció sem ír. Megemlítik még, hogy a harangtorony teteje megrongálódott és a nagy harang megrepedt (talán villámcsapástól). Itt említik először a templom körüli temetőt és a csonttárat (ossarium), amit a templomhajó mellett a 20. sz.-ban meg is találtak. Elrendelik, hogy a szószéket át kell helyezni az evangélium-oldalra. A iskoláról az szerepel, hogy nem sokkal előbb a „pozsonyi norma" szerint megújították. 276

A következő plébános, Andreas Najzer (1729-1733) a frivaldi Szűzanyának tulajdonította gyógyulását plébánossága elejének súlyos betegségéből, amiről a máig fennmaradt, általa készíttetett fogadalmi kép is tanúskodik. 277

A képen a plébános látható ágyban fekve, előtte megjelenik a kegyszobor. A szobor már öltöztetve van, s ruhája annyira szétterülő, hogy aligha férhetett volna el a szárnyas oltárban így, ha az még meg lett volna.

NAJZER PLÉBÁNOS FOGADALMI KÉPE.

Az 1731-1733 években, mintegy hálából, felújította a templomot.

A felújítás végén, 1733. jul. 30-án erről leltárt vett fel: A padlót leburkolták négyszögletes kőlapokkal. Kelecsényi János kórust létesített fából, öt faoszloppal. A torony alatti teret kibővítették és a templomhoz csatolták. (Amint ezt egy 1865-ből való térképen található hozzávetőleges templomalaprajz mutatja, talán a templom déli oldalán még hozzá is építettek valamennyit a templomhoz)278A templom homlokzatára kereszt került, valamint a gyónási titok hőse Nepomuki szent János képe, továbbá a pápai kulcsok és szent Péter képe, amint a vízen jár, kifejezve a katolicizmus győzelmét, végül egy 1733. évet kiadó kronosztichon. Gyóntatás a sekrestyében történt, gyóntatószék nem volt. A szószék falazott, rajta a soltészcsalád felirata. (Az evangélium-oldalon jelenleg is látszik a diadalívbe vágva a feljárójának a helye.) A leírásban Máriát említik, hogy szobra az oltáron áll, két angyallal, Keresztelő szent Jánossal és szent Andrással, felettük a Szentlélek és az Atya alakja. A kegyszobornak 5 készlet ruhája van. Az oltáron 9 arany és ezüst fogadalmi tárgy felfüggesztve. A tabernákulum változatlanul külön van, fából arany és ezüst színben , a belseje vörös, kis csillagokkal, ajtaján kereszt, mellette két angyal. - A templomleltárnál említenek egy Hétfájdalmú Szűz Mária képet is, a szomszédos Zliechov-beli kultusz hatására, sőt egy beüvegezett másik Mária-képet is. A régi oltárról maradt szobrok és képek: a 4 női szent-szobor és 4 táblakép már csak leltári tárgyak voltak. Krisztus, Mária és szent János szobráról nincs szó. 279

Feltehetően az új oltár mintája a középkori oltár egyik képének kompozíciója sem lehetett, mert kompozíciós világuk egészen más volt, rajtuk Mária életének egyébként is csak a korai eseményeit ábrázolták. Ószandecen viszont a plébániatemplom külső falán, a Sobieski János lengyel király 1683-i ottjártát280 megörökítő emléktábla feletti, és vele feltehetően azonos korú kép kompozíciója teljesen ugyanilyen. a barokk korban ez a fajta Szentháromság-ábrázolás eléggé gyakori volt, bár ezeknél a Fiúisten nem Mária karján van, hanem az Oltáriszentségben a tabernákulumban.

Frivaldot ekkor mint kegyhelyet ekkor még csak közvetlen környezetében ismerték. Nem szerepel 1696-ban, sem 1739-ben az országos jelentőségű Mária-kegyhelyek ismertetéseiben. 281

 

FRIVALD BAROKK FŐOLTÁRA 

A Frivaldszkyak a szentélyben a valószínűleg korábban is meglévő kegyúri sediliák helyett újakat készíttettek. A család vagyoni erejéből már csak ennyire tellett.282

Az 1731-ben - nyilván a régi, megrepedt nagy harang anyagából újraöntött harangon "Andreas Frivaldsky curator" felirat volt olvasható,283 aki Frivaldszky Martinszky András (1650+-1730), - aki a protestáns uralom alatt is megtartotta tisztségét - feltéve, hogy a feliratot még életében készítették.

A Najzert követő 8 plébános alatt (Mihálffy István - akitől a ma is meglévő ezüst monstrancia való -, Andrej Cabada, Bátora István, František Cinik, Magyarics János, Juraj Dobeš, Andrej Fedora, Andrej Packo)284 nem fordult elő egy Frivaldszky családon belüli házasság sem.

A család egyes ágait egymástól megkülönböztető melléknevek Mihálffy István (1733-1739) alatt jelennek meg az anyakönyvekben, utána viszont több mint tíz évig nem fordulnak elő. A plébánosok úgy látszik ilyen értelemben sem akartak hallani arról, hogy több Frivaldszky család léteznék. Az anyakönyvekben 1750-es, 1760-as években előfordul egy-egy melléknév, tömegesen és következetesen 1769-től. Anyakönyvön kívül a melléknevek e korban még nem fordulnak elő.

A melléknevek döntő többségükben valamely ősapa (Martinsky, Juricky, Eliaško), ősanya (Tužinčin, Dančin, Dorinčin) nevéből származnak. Az utóbbiak képzése sajátságos: -ka + -in = -čin képzőben lévő -ka elem jelzi a nőnemet a származást jelző elem előtt.

Ami a család adókötelezettségét illeti, 1734. november 12-én a megyei közgyűlés még mindig csak adóhalasztást engedett, nem volt királyi döntés.285 A végleges döntés 1738-ban következett el, miután Frivaldszky János (1703-1782) Esterházy Imre hercegprímás pozsonyi provisora levelet váltott Vietorisz György alispánnal, majd ura közbenjárását is kérte. Gr. Illésházy Gáspár főispán válaszolt a hercegprímásnak.286 A nemesi közgyűlés elfogadta a család nemességét,287 tekintve, hogy az uradalomnak fizetett évi járandóság nem census fundualis (földbér), hanem személyes szolgálatok megváltása. A nemesség csak a Frivaldszky családé; Richter-András és Menyhért utódai parasztok288

Az 1730-as évek végén a soltészok és a falu jobbágyai bérbe vettek Thurzó-uradalmi földeket a falu területén évi 200 Ft-ért, amit két részletben kellett fizetniük. A falu képviselői (Frivaldszky) Danissko András (a Frivaldszky család részéről) és Muocz Gergely voltak, ez a falu részéről. A soltész 1737-től már rendszeresen unokájával, Frivaldszky Dancsin Andrással együtt járt el. Az uradalom eleinte a bérleti díjon felül követelte még az egyéb szolgáltatásokat is, de 1742. június 18-án Zsolnán gr. Erdődy György lietavai igazgató az ügyet megvizsgálta és megerősítette a bérlők jogait. A bérletet, mely a terhek megváltása is volt, 1750 jun. 23-án meghosszabbították, 1770 szept. 30-án másolat készült róla, nyilván, mert még érvényben volt.289 Ezzel leszünk egyfelől annak tanúi, hogy az eredetileg a soltészt illető legelőkre az uradalom tette rá a kezét, másfelől annak, hogy e legelőket a soltészok és a jobbágyok kezdték bérelni, megváltani, felszántani. A Frivaldszky-család ekkor szerezte meg a Červeny Láz és a Kosariska dűlőket annak az ősi gyakorlatnak is az alapján, hogy a soltészoké a patakmelléke, keleti irányban. A művelésbe vont földek felosztása az egyes gruntok közt nyilván a soltész feladata volt, s az adott megváltási összegtől is függhetett.

1742-ben a Thurzók gruntjain lakosság-összeírást végeztek. Ebből az derül ki, hogy a gruntokon lakó jobbágyok nevei már kevéssé egyeztek a grunt-nevekkel. Egyedül a Móc-grunt volt kivétel. 290

Frivaldszky Dancsin András soltészsége (1751-1766).

Frivaldszky Dancsin Andrásé (F.1711-F.1766) lett anyai nagyapja Frivaldszky András után a vajdai tisztség, Elődje, anyai nagyapja életében vele együtt járt el, mint "ifjabb vajvoda".291 Az ő idejére esett az 1754-es év nemességvizsgálata.

Az ő soltészsége idején a következők voltak Firvaldon plébánosok: Andrej Cabada (1739-1743), Bátora István (1743-1749), František Cinik (1749-1752), Magyarics János (1752-1762), Juraj Dobeš (1762-1765).292 A 1762-i üresedéskor egy ideig a kiszucaújhelyi káplán helyettesített.293 Magyarics idején, 1753-ban épült a második plébánia.294 Feltehető, hogy az első plébánia épületébe ezt követően az iskola költözött, mert ennek épülete addig csak fából volt.

1761. április 14-én a falusiak mozgalmat indítanak a soltészi hatalom alól való megváltásukra.

„Frivald nyomorult jobbágy lakosai" panaszt emeltek a megyénél a soltészok ellen, hogy ezek faizási és legeltetési kiváltságai miatt „nagy kárt szenvednek." A panasz hangneme ingerült, a soltész állandó jelzője a „vásárlásból lett" (zákupny) elhangzik a „tolvaj" (zlodej), s hogy „inkább az ördög prédájára adják"(Porwan Diablu neh daju) . Előadják, hogy a soltészok a soltészséget Stibortól pénzen vették, a nemességet szerző ős, János (Jano sin walachow) is pénzen vette Walachtól, apjától (Walach otec Janu), is vette bíróságát, megváltották a Révayak-harmadot is, ezért kérik, hogy „minket bíróink kártékony pálcája (hatalma) alól felszabadítani kegyeskedjenek" (naš od škodlivej palicze wčilegših naših richtaruw milostiwe osloboditi racily) ezért 200 aranyat tesznek le váltságul (založime a wčilegšim Richtarom tih 200 Zlatih, za Richtarsku palicu), hogy amint a soltészség harmada már szabad, a többi is az legyen. S ha egy katonai parancsnokot kell beszállásolni, ők szállásolják el, mert a bírói ház rendbe hozása és a konyha kialakítása a falunak az évben nagy költségébe került (dedina toho roku weliky nakladek toho Domu Richarskeho učinicze y kuhinu wistawela). Kiderül az is, hogy Szkotnya-dűlő földjeit a falusi közösség 50 Ft-ért bérli A megye nemesi közgyűlése május 27-én elutasította a panaszt, és a következő határozatot hozta: A nemes soltészok az erdőből építő- és tüzelőfát tetszés szerint termelhetnek, kivéve a tiltott erdőt. Minden szolgáltatástól mentesek, a tizedtől is, a soltészok és a falu közt 1726-ban a megye közbejöttével létrejött szerződés szerint. Hangsúlyozzák végül azt is, hogy a bírói tisztre „méltó" (Idoneus) személyt kell mindig választani.295 A "tiltott" erdő nyilván a Kukla-hegy erdeje volt.

Frivaldszky Dancsin János soltészsége (1766-1769)

Frivaldszky András halála után öccse, János (F.1713-?1769),296 örökölte a vajvodai (soltészi) tisztet. Ismeretlen helyen élt 1760-ban lietavai vajvoda volt, erdőfelügyelő. Évi fizetését ekkor kérésére 8 Ft-ról 20 Ft-ra emelte az uradalom. Az urasági vajvoda a frivaldi Kukla-hegy urasági erdejére vigyázott két csősszel. A vajda fizetése 1781-ben is 20 Ft volt.297 1766-1769 közt Frivald soltésza volt testvére halála után. Az úriszék 1766-ban ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a falu-közösségnek volt az a kívánsága, hogy inkább soltésza legyen mint képzett bírája, holott az illető talán nem is éppen a legalkalmasabb személy.298 A falu nem ok nélkül állt ki mellette, mert hivatalba lépésekor, 1766-ban a soltészok és jobbágyok összefogásával felépítette a korábban lerombolt malmot. E soltészmalom jogát az uradalom újra el akarta vitatni,299 adóztatni kezdte.300

1767-ben vizitáció tartott Gusztényi nyitrai püspök, aki megállapította, hogy a kegyszobrot nagy távolságokból nagyszámú zarándok látogatja. Ezek szélső pontjai Vágbeszterce, Kiszucaújhely, Znióváralja, Németpróna voltak, 20-60 km-es távolságokban.301 Ez időben a plébános Andrej Fedora (1765-1771) volt.302

1767-ben készült el a község urbáriuma, 1772-ben hirdették ki.303 1767-ben az urbárium idején304 a jobbágycsaládok száma 124, a vezetékneveké 67. Köztük Lang, Vencel, Kovács, Mieresz, Chnupek, Gajdos, Sinhanus, Jakub, Hulin, Lamlek, Kozar, Pekny.

Frivald utolsó soltésza: Frivaldszky Tuzsincsin János (1769-1805).

Frivaldszky Tuzsincsin János (1731-1805) volt az utolsó soltész.

1772-ben az uralkodó dekrétummal tiltotta meg a felvilágosodás nevében az egy napnál hosszabb zarándoklatokat. Ez egy időre bizonyára kihatott e kegyhelyre is. 305A plébános 1771-1772 közt Andrej Packo volt. 1772-től az új plébánossal, Andrej Filkoval (1772-1775)306 már elfogadtatták az egyes Frivaldszky ágak önálló család voltát, és sorban jöttek létre az ágak közti házasságok. Ezzel a lehetőséggel az 1772-1830 közti időszakot vizsgálva legjobban a Martinszky-ág élt (az esetek kétharmadában), ez a 19. sz. közepére ki is halt, majd a Kramara-ág (az esetek felében). A Dancsin (harmadában), a Tuzsincsin (negyedében) kisebb mértékben. Az Eliasko, a Buga és a Dorinszky ág szinte alig élt vele.

1772-ben a faluban 2 kovács és 2 mészégető iparos volt.307 1784-ben a 127 ház, 175 család, 949 lakos volt. 308 Egy családra tehát 5,42 fő esett.

Az 1766-ban épített soltész-malom körüli vita tovább tartott. A falu 1778-ban kérte ennek adómentességét a királytól a Gyurcsánszkyak és Sujánszkyak precedensére hivatkozva, akiknek saját falujukbeli malma adómentes volt. A helytartótanács és Trencsén megye közgyűlése ezt elutasította, döntése az lett, hogy ott régi jogról, itt új malomról van szó.309

1778-ban az úriszéken a frivaldi nemes soltészok 13 szekér szénáért 24,80 rajnai forintot kaptak.310

1778-79-ben a soltészcsalád és a jobbágyok az erdőhasználat miatt kerültek jogvitába. Az uraságtól a Kukla, Široka és Vajdnar erdejét bérlő jobbágyok a soltészok jogait elvitatták, akik viszont a Thurzó Györgytől kapott kiváltságaikkal érveltek.311

1778-ban a bíró azt állította, hogy a falunak nincs pecsétje, holott az előző évben még használta az 1675-ből valót. Ebben a korban ugyanis ismeretlen okból, titkolták a pecsétek létét. 1785-ben ő készíttette el a község második pecsétjét312 amely, fákat ábrázolt, utalva a község nevében szereplő "Wald"-ra.

1781. okt. 24-én a Thurzó-uradalom összeírást tartott, amelyben kijelentették, hogy az italmérési jog a Frivaldszkyaké. Azt is, hogy a faluban sem serfőző, sem vágóhíd nincs, de van 11 pálinkafőző üst, amiért a jobbágyok adóznak. Adóznak a jobbágyok az általuk épített malomért is.313

1782. márc. 14-én a Thurzók összeírják jobbágyaikat: a Muócz-grunton 14 család él (Mieresz, Pasztorek, Rolinecz, stb.) 6 sessión, a Kozar-grunton 5 család (Kozarik stb.) 3, a Sichnanus-grunton 8 család (Sichnanus, Janos, Pucsek stb.) 3, a Slovak-grunton 7 család (Majbik, Galacsek stb.) 2, a Jakub-grunton pedig 12 család ( Jakub, Zaliar stb.) 5 sessión.314 Látnivaló, hogy 1782-ben egy sessio alig fele az 1720 évi telkeknek, s hogy egy családra fél sessió sem jut.

Amint láttuk, 1600 körül 155 frivaldi lakos (1598) élt 450 kh szántóból (1608) és 1100 juhból (1615). 1700 körül a lakosság száma kb. 650 lehetett, ugyanakkora földből éltek (1720), de sokkal több juhból. A 18. sz folyamán a juhászat rohamosan tért vesztett, 1800 táján 1200 lakos él 200 juhból. 1900-ra 1133 kh szántó (1897) tartott el 1300 lakost.

A 18. sz.-ra esett tehát a falu legelőinek felszántása. A megszaporodó lakosságnak már nem volt elég az addig megművelt föld, a pataktól délre fekvő gruntokat meghosszabbítják Facskóig, az északiak számára a falutól keletre és nyugatra jelölnek ki földeket. Mindezt az uradalomtól kellett megszerezniük.

1782-ben az uradalomtól a jobbágyok épületfában engedményt kaptak. 1790-ben pedig a szolgabíró leírt a soltésznak, hogy a szolgáltatást szedje be.315

Az 1782/85 évi katonai felméréskor „szilárd" épületként csak a fallal körbevett templomot valamint parókiát jelölték meg, a kúriát még romos állapotúként sem. Jelöltek két vízimalmot: egyet a nemesi grunton, egyet feljebb a völgyben, két fahidat a patak felett. Szerepel a Nepomuki Szent János szoborfülke is a falu bejáratánál. A falu házai téglaépületként vannak feltüntetve, de nem minősültek „szilárdaknak", ezért feltehetően kő pinceszinttel és fa földszinttel rendelkeztek. A szöveges rész a kúriáról azt írja: „baufälliger Edelsitz" („düledező nemesi ház") 316

1790-ben a Richterandris-család három tagja (György, János és András), Frivaldszky vezetéknevet használva a megyéhez folyamodott az általuk bírt telek adómentességéért, azon az alapon, hogy ők is Frivaldszky Jánosnak, a provisornak örökösei. A Frivaldszky-család tagjai tanúkihallgatásakor kiderült - 1793. június 7-én, hogy bár örökösei, nem leszármazottjai a provisornak:.317"To sue wedja Fatentes, ony zatait nemožu, že statet ten nepoknute?ny, na kterem wežul Richter Andrisja a Školnicy prebiwayu bol nekdy wideleny z Curie Frivaldszky Andrisovy a Melicherowy wlasnim Bratom Frivaldszky nekdy Janosovim, ktery zemanstwo pre seba napadnikow swich nadobol, a wola sa yeden Školsky, druhy Dolnya Zahrada, že by Richter Andrisya, a Školnik... tež tretyv csasztku Slobodnu mayu, yal od dobitku, tak y od užitkow od dwuch tretina wsetky tezto?ty napomahaly, ostatny pak Richtarya, ktery su zemanja ponewačz ony paliczil nosya, ačzprawe by Fatentes netajely, žeby requirentes Ondrej totisto, Gyuro, a Jano Richterandris, Ondreja nekdy a Melichera Frivaldsky napadnicy neboly".

Egy 1795-i jegyzőkönyv szerint a család egyes ágainak birtokmegoszlása a Zahrada-dűlőben a következő volt: A Dornszkyaké 26 1/3 öl (orgia), Márton és György utódaié 48 öl, a Jeremiás-ágiaké 29 2/6 öl,318 azaz 102 1/2 öl.

A család és a falu változatlanul bérelte a falu földjeit a Thurzó-uradalomtól. Ezért írhatta 1769-ben Vályi András319, hogy "Frivald földesurai a Frivaldszkyak és más urak". Ismeretes 1799-ből egy nyugta 150 Ft-ról, a F. család által bérelt, a Wajdnar-dűlő után fizetett uradalmi cenzusról (horu prenich svideleniu Wajdnar reczenu). Ez képet ad a család egyes tagjainak vagyoni helyzetéről is320 A Vajdnar legeltetésre használt erdő volt.

1799. október 6-án a Frivaldszky család Frivaldon regale (közelebbről: italmérési) szerződést kötött a lietavai uradalommal. (Korábban ez a jog a soltészoké volt.) Ezt a szeszes-ital mérési jogot a lietavai uradalom azonban néhány év múlva megvonta, amit a család végül 1813-ban perrel szerzett vissza. Az uradalmi tiszttartó panaszt emelt e határozat ellen, de 1815-ben ezt is elutasították.321 Az ügy utóhullámai egészen 1826-ig tartottak.322 Végül az uradalom 1831-ben az italmérést egy zsidó családnak adta. E család 1780-ban 4, 1816-ban 18 tagú volt.323A frivaldi anyakönyvből tudjuk, hogy a kocsmázás nagyon népszerű volt a faluban, ugyanis a plébános a 19. században sokaktól vett írásos fogadalmat, hogy lemondanak a kocsmázásról.

A 18. századvég plébánosai a következők voltak: Juraj Horný (1775-1779), Štefan Ježovič (1779-1784), Andrej Prachary (1784-1798), aki 1791-ben megjavíttatta a főoltárt és Akay Károly (1798-1807). 1788-tól Facskó, amely addig Frivald fíliája volt, önálló plébánia lett. Szintén 1788-ban egy rajeci hívő mellékoltárt állíttatott szent Annának.324 VII. Pius pápa 1801. nov. 20.-án apostoli brévéjében teljes búcsút engedélyezett három Mária-ünnepre. Azonban ezek egyike sem volt a hagyományos fő zarándoknap, a Szentháromság-vasárnapja. Ezért egy további napra a nyitrai püspök adott teljes búcsút, azzal a feltétellel, hogy szentségimádást is tartsanak.325 Ez a nap Szentháromság-vasárnapja lett. Frivald tehát a szó szoros értelmében is búcsújáró hellyé vált.1805-ben Peter Huljak piarista latin versben kért gyógyulást a Szűzanyától.326

Frivaldszky Tuzsincsin János volt az utolsó soltész Frivaldon. Fiai mind elvándoroltak innen. Utána választott bírók lettek az utódai, egyik sem a Frivaldszky családból (Mieres, Jánošik, Jurička, Macko). 1805-ben, az utolsó soltész halála évében az uradalom a (régi) nemesi és az (új) nem-nemesi bírótól egyaránt kapott pénzt. Az előbbitől a szokásos 16 Ft 16 d összeget.327

A 18. sz. folyamán Frivaldon a Frivaldszky család folyamatosan hanyatlott, egyfelől a túlszaporodás, másfelől az anyagi alap összezsugorodása miatt. A jelentős jövedelmet biztosító malom- és fűrészmalomjogot elvették tőlük urasági malom és fűrészmalom építésével, ami kiszorította a soltészmalmot, s amit a soltészcsalád egy idő után már nem is tudott felújítani. A küzdelem vagy 100 évig tartott. A soltészt illető erdőjogot az első sérelem 1696-ban érte, amikor az uraság a Kukla erdejét kisajátította. A 19. sz. elejére minden erdő, rét és legelő, ami korábban a soltészé volt, most már az uraságé lett. A serfőzési jogról utoljára a 17. sz. első felében hallunk. Az erdei juhászat is lecsökkent: a 17.sz. eleji több mint ezer frivaldbeli juhról a 19. sz. elején 206 juhra.328 Már Thurzó György és Imre idejében elkezdtek angol juhokat behozni. Úgy látszik a juhot egyre inkább szövésre szánt gyapja miatt tenyésztették, mint bundája és sajtja miatt. Az import-állatok az erdei-hegyi rideg körülményeket kevésbé is bírták.

A NEGYEDIK KÉTSZÁZ ÉV (1805-től napjainkig)

Frivald a 19. század első felében.

Az uradalom 1824-ben bérbe adta a frivaldiaknak a Vajdnar és Rybna dűlőkben az erdőt, a legelőt és a rétet három évre.329 Ez évekből való a jobbágyok panasza a mezsgye-sértés miatt, - amikor a Frivaldszky-család új legelőfelosztást kérvényezett az uradalomtól (1826),330- továbbá az uradalom, valamint és a nemesek erdőhasználati vitája (1827, 1832, 1836).331

Az uradalom, mint látni, itt már az erdőre is kiterjesztette a jogát. Ez időből származhat az az erdő-felosztás, amely öt egyenlő részének birtokosai az 1626-os felosztás jogosultjai, illetve azok utódai voltak. A Frivaldszky-családé lett a Vajdnar-dűlő.

A Frivaldszky családban 1805-től a vezető szerepet a Dorinszky ág vette át, majd tőle a György-ág, amely 1836-ben elköltözött Fivaldról. Az utolsó oklevél ebből az évből való. A levéltárat átadták a falunak, csak a nemeslevelet és a III. sz családfát tartják meg maguknak.332

Ezt a levéltárat említette 1864-ben Uhlyarek Ferenc facskói kerületi jegyző, ahová Frivald is tartozott.333 Később mint archív anyag a zsolnai főszolgabírói hivatal levéltárába került. Itt 1914. január 28-án elenchust készített róla Radványi Miklós levéltáros, aki az iratokat jelenlegi rendjébe összerendezte. A fond innen, a főszolgabírói levéltárból, Budatin várából egy véletlenül hozzácsapódott Bitarova-i irattal együtt az I. Világháború után került a Matica Slovenská irattárába, Turócszentmártonra - nyilván a régi szlovák nyelvű iratok miatt - , onnan - jobb megfontolás után - jelenlegi helyére, Biccsére.334

Az új templom felépítése.

A plébánia 1815-ben felszámolta a korábban templom körüli temetőt, s a falun kívül létesített újat.335

1831-re a templom már annyira szűknek bizonyult, hogy a lakosok fele sem fér el benne, jó időben kívül álltak, rossz időben el sem mentek a templomba. A templomban óriási volt a tolongás. Elhatározták új templom építését.3361836-ban Frivald már országos jelentőségű kegyhelynek számított, a környéken ilyen volt még Dubnic, Znióváralja és Visnyové. Ugyanez a helyzet maradt meg az egész század folyamán.337 A községben 1865-66-ban felépült az új templom, ebben azonban a Frivaldszky családnak már szerepe nem volt. 1865-ben, Szentháromság-vasárnapon rengeteg zarándok jött el a félig kész templomba, amely 1866-ban szintén Szentháromság-vasárnapra készült el, s hozták át ide nagy ünnepélyességgel a kegyszobrot. A fő zarándoklat már azelőtt is Szentháromság-vasárnapja volt. A templom titulusa Kisboldogasszony lett, de a kegyszobor az oltáron angyalok közt állt; sőt, mi több, a a két mellékoltár szobrai is. Az egyik mellékoltár szent Annáé volt, Mária édesanyjáé. Ez összefüggésben lehet a Mária Születése titulussal. A másik oltár szent Józsefé. Az ünnepség leírásakor megemlítették a Zdravas, Kralovna antifóna éneklését is, ami valószínűleg a Salve Regina, amelyet ettől a naptól adventig énekel az egyház, de szlovákul ugyanígy hangzik az Ave Regina kezdete is, amelyből az Angyalok Királynője titulus származik.338 A Szentháromság-vasárnapi zarándoklás ma is ennek eléneklésével zárul.

FRIVALD MAI FŐOLTÁRA 

A korabeli forrásokban fennmaradtak azok a sok-versszakos énekek, amelyeket a zarándokok a 20. sz. közepén már „ember-emlékezet óta" énekeltek. A „frivaldi Szűzanyát" az első kilenc kifejezetten említi. A II. sz. a zliechovi kegyhelynek a Hétfájdalmú Szűzanyához szóló énekének az adaptációja, de a III.-VII: számúakban Máriát kifejezetten „Királynőként" említik, angyalokkal együtt, sőt Angyalok Királynőjének (III. „Na stokrát bud' pozdravená..."). A VI. sz. („Radostná chvíl'a nám, krest'anom nastáva...") a Szentháromságot is dicsőíti.339 Ez utóbbi fejezi ki legjobban a kegyhely lelkületét. Amikor a Hétfájdalmú Szűz Šaštin-i kegyhelyét a pápa szlovák nemzeti szentéllyé nyilvánította, ezeket az énekeket szövegmódosítással ide alkalmazták. Ami az énekek dallamait illeti, a 19. sz.-ban keletkeztek, ez volt a búcsús énekek virágkora. Ekkor egymástól másolták, ponyván terjesztették ezeket az énekeket.340

a III. sz. dallama kiadatlan, az azonos dallamra énekelt V.-VI. dallamát 1932-ben,341 a VII. sz. dallamát 1872-ben 342adták ki. A részletes zenetörténeti vizsgálat343 szerint mind „abban a hozzávetőleg a XVIII. sz. utolsó harmadától az I. világháborúig virágzott közép-európai zenei zsargonban keletkezett, mely először bizonyos rokokó dalokra, végül róm. kat. egyházi énekekre ( főleg búcsúsénekekre) volt jellemző. Ezen a közös közép-európai zsargonon belül (melyben benne vannak a horvátok, osztrákok, bajorok, csehek, tótok, talán a lengyelek és" a magyarok is, a III. sz ének „kimondottan német eredetű" 15 szótagos soraival. Ez a stílus a szlovákokat „csak a múlt századvégen vagy századfordulón érhette el," a németeknél egy évszázaddal régebbi. Az V. - VI. ének dallama talán szlovák. „ A nagyon hosszú összetett (harmadik) sor miatt viszonylag fiatalabb..., talán a múlt század utolsó negyedéből való, de lehet fiatalabb is. Hangról hangra azonos alakban megvan .... tardosi (Komárom vm) tótoktól fölvéve, azon azonban a szöveget nem lehet érteni (mert tömeg énekli)344A VII. sz ének a „maga kissé ellaposodott harmadik sorával" magyar eredetű. Nem más mint a jól ismert ‘Mennyből alászállott, mennyből alászállott Úr angyala.'345 Ennek pedig nem egyéb az eredete mint Pálóczi... éneke: ‘Kettő a szeretet, Ciprusban született mind a kettő.'346...Pálóczi ...dalait az 1770-es években tanulta, 1813-ban írta össze", a magyar népdal évtizedekkel későbbi.

A VII sz. énekről annyit lehet tudni, hogy Pálóczi idegen (nem saját szerzeményű) dallamra írta a gyűjteményében közölt saját szövegét, a dallam pedig német népi és népies dallamokkal rokon. 1834-ből ismert egy vándor-árus ének magyar szövegű változata,347 a két nyugat-dunántúli betlehemes ének deákos-németes műveltségű kántorok szerzeményeként folklorizálódhatott,348 a népszerű dallam szlovák nyelvterületen máriás búcsúsénekké alakult olyan szöveggel, amelybe bármely kegyhely nevét be lehetett illeszteni,349 legvégül lett belőle frivaldi ének.

A KEGYSZOBOR MA 

A 19. sz közepén a Simunszkyak létesítettek a falu északi határában, a Hôrky-dűlőben lévő földjükön egy szent Anna-kápolnát, vagy inkább képoszlopot. Ez is a Mária születése titulussal állhat összefüggésben. E határbeli építménynél az egyik Simunszkynak 1900 táján megjelent szent Anna. 1967-ben pedig eskü alatt vallotta egy asszony, hogy amikor juhait legeltette a Kálváriánál, reggel 8 órakor a kápolna fölött nagy fényt látott, majd benne egy ideig egy női alakot.350

Birtokviszonyok 1856-1914 közt.

1855-ben az egész országban elrendelték a teleknyilvántartást.351 1856-ban elkészült a falu első átnézeti térképvázlata (croquis) az egyes művelési ágak bejelölésével és ezen belül 54, földrajzi alapon meghatározott dűlővel. A falu elöljárói írták alá és látták el a község 18. sz.-végi pecsétjével. Valószínűleg elkészültek a részlettérképek is - hiszen az erre támaszkodó térmérték-számítások elkészültek -, de ezek nem maradtak ránk. A térkép utólagos ceruzás feliratokat tartalmaz: A falutól keletre és a pataktól délre fekvő erdőséget 5, kb. egyenlő részre felosztva a következő feliratok szerepelnek "D. Thurso" (a Kuklánál), "Fam. Frivaldsky" (Vajdnar), "Linea Revay Siroka" (Siroka), "S. D. Vagner", végül "S. D. Pongrac".352 Mindez nem más, mint a 17. sz. eleji falufelosztás kiterjesztése az erdőségre is.

Az 1850-es években a falu jobbágytelkeiért a következő földesurak kaptak kárpótlást: Pongrác Justin 16 5/8 telek, Medveczky nővérek 3 zsellérség, Smialovskyné Karolina 5 telek, Ulman Móric 6 3/8 telek, Vagner József 7/8 telek, Thurzó örökösök 18 1/12 telek után.1857-ben úrbérrendezési per kezdődött.353 A telkek egyenkinti méretét még a Mária Terézia-féle úrbérrendezés szerint adták meg. A méretek alapján úgy tűnik, hogy a Pongrác-birtok a Perényi-negyed jogutódja volt, a az Ullman és a Wagner birtok együttesen pedig a Lengyel-negyedé.

1857. november 20-án hat Tuzsincsin felosztotta maga közt a Zahrady dűlőben lévő földjüket, amely a Betinskyakétól lejjebb volt a hegyoldalban. Négy aranypénzről is szó esik az egyezségben, valamint a közösen birtokolt legelőről.354 A helymegjelölés alapján a Ziman-telekről lehet szó, amely a Lengyel-örökösöké volt, akik örököse pedig Wagner József. Valószínűleg 1849 után vehették meg többed magukkal ezt a 7/8 telek méretű földet. 1904-re a tulajdonosainak száma már 80-ra nőtt. Köztük az említett Tuzsincsinok utódai, egy Betyinszky és egy Simunszky.355

1860. június 21.-i határnapra a trencséni úrbéri törvényszék „arányosítási és összesítési kérdések tárgyalására" hívta össze a közbirtokosokat igényeik bejelentésére,356 de nem sok sikerrel, mert 1879-ben még a bíró, Maczko András sem tudta a birtokosok neveit sem pontosan felsorolni.357

19. SZÁZADI BORONAHÁZAK FRIVALDON

A Thurzó-közbirtokosságot 1873-ban Leopold Popper fakereskedő vette meg, vele levéltárát is.358

A falu birtokviszonyainak bonyolultságát fokozza, hogy a falunak két kataszteri felmérése is létezett. A második, nem természetföldrajzi, hanem a falu ősi jobbágytelek struktúráinak, tulajdonviszonyainak rendszerét követő kataszteri felmérése 1865-re történt meg. Ez egy áttekintő térképet és 18 részlettérképet tartalmazott. A hozzátartozó telekkönyv (Grundbuch) ma is érvényes és Zsolnán a kerületi földhivatal birtokában van.359 A község területét 112 dűlőre és 9662 helyrajzi számra osztották. A dűlők részben természetföldrajzi jellegűek, részben a kialakult gruntok, e jellegtől függetlenül.360

1875-ben elkészült az első, a 1856-i térképen alapuló, földrajzilag korrekt telekösszeírás is 54 dűlővel, ám ez 18683 helyrajzi számot tartalmaz, köztük egészen aprókat, 20 négyszögölnyieket is, így mégsem volt praktikus.361

A 1881-ből való házszámjegyzék szerint 166 házszám volt. Ezek feltehetően még 1855-ben lettek kiosztva; van ugyanis kb. 20% „a" közbeiktatott házszám is, ezek a házak azóta épülhettek. A házak mintegy felét még így is két, esetleg három rokon család lakta.362

Az 1885-ös kataszteri összeíráskor 374 tulajdonost számoltak össze.363

A 19. sz. közepére a népessé szaporodott Frivaldszky család vagyona elaprózódott. Jól látható a földhöz való mérhetetlen ragaszkodás, amely leginkább a Dorinskyakra volt jellemző. Tagosításnak, birtokcserének nincs nyoma. Mindenfelé szétszórt apró földecskéken gazdálkodtak. A nemesi grunt a következő, az 54 dűlős felosztás szerinti dűlőkön vágott keresztül: 2. Na Zaplotje, 4. Prední Vrch, 5. Predna Jamka vrchi za vrchami, 9. Pred Ribnou,10. Honzebak, 11. Na Lázoch, 12. Na Stampos, 13. Tilisova, 15. Kuklova dolina, 18. Pod Kuklu, 19. Pod Honzebakom. Ez együttvéve a Grundbuch szerinti 92.sz. Zemansky dűlőt adta. Ez kizárólag a Frivaldszkyak kezében volt, leszámítva egy Jozef Pakošt, aki több birtokot is megszerzett már belőle magának. Ezenkívül a Frivaldszkyaké volt a még valamikor a 16. sz.-ban birtokba vett 29. Huorki (16.), s a feltehetően a 18. sz.-ban művelésbe vett 38. Cservenyi Láz (80., + 76. egy része) és a 50. Koszeriszka (64.) dűlő is. 364

A Bakosok már a 16. sz.-ban is létező rajeci család. Egy Pakoš a 20. sz. elején önkéntes tűzoltó-egyleti gépész volt, egy másik tanító, egy harmadik bíró Frivaldon. 365

1867-ben Frivaldszky Imre (1799-1870) természettudós a frivaldi, 20 K értékű kis birtokából, amely a 62. sz. telek-jegyzőkönyv szerinti 119, 121, 123, 4244 és 5707. hrsz. darabokból állt, - s amely az Eliasskóknál volt zálogbérletben -, továbbá a 62. sz. tjk. 120. hrsz.-ból, amely Kramara Györgynél (1800-1870), - a 119, 120, 121. hrsz.-okat a templomnak ajándékozta az új zarándoktemplom kertjének bővítésére, a többi pedig a zálogbirtokosok tulajdona lett. Az Eliasskók udvara a 119. sz föld felől volt megközelíthető, erre gyalogos szolgalmi jogot kaptak.366 Ez a föld végül nem lett a templomé.

A Frivaldszkyak belterületi házas ingatlanai a következőképp helyezkedtek el; mind a nemesi grunton , zömmel egy bokorban:

                                      Házsz. Hrsz. Hrsz.

                                     (1881) (1865) (1875)

Kúriakörnyék: Do. Gašperovsky  139 150 952

                               "              139a 150 952

                     Do. Miereščin      140 148 953

                      Do. Holly            143 149 969

Kúriától ÉK-re:  Do. Gašperovsky 133 198 932

                                              133a 196 934

                      Do. Ondrišovsky 133b 197 936

                     Tu. Halko            134 159 941

                     Do. Imrichovsky   135 156 946

                           "                  135a 158 945

                     F. Famila (Do.)    136 157 949

Kúriától É-ra    Šimunsky            146 152 981

Kúriától Dny-ra Eliaško               147 136 983

                          "                   147 137 983/1

                          "                   148 135 985

                      Tu. Halko           149 131 989

                          "                   149a ?   991

              Eliaško (zálogbirtok)    üres? 119 ?

              Eliaško (zálogbirtok)    templ. 121 ?

                     Eliaško                üres? 123 ?

              Kramara (zálogbirtok)  templ. 120 ?

Kúriától D-re   Betinsky               150 130 1000

                        "                      151 ? 1001

                        "                      152 ? 1003

                        "                      152a ? 1003

Kúriától DK-re Tu. Kostolny          128 208 893

                        "                      129 205 893

                        „                      130 204 911

                         "                     131 203 911

                    Tu. Šujesko           132 193 918

                    Tu. Cierny             137 ? 950

                    Tu. Baroš              138 192 951

                         "                     138a 192 951

Kúriától K-re   Chudy                  141 ? 955

                         "                     142 161 964

                         "                     142 162 965

Kúriától K-re, távol Martinsky       144 147 973

                          "                    145 145 975

Kálvária- úttól K-re Do. Adamovsky 127 209 890

                          "                    127a 209 890

                   Do. Holy                 126 211 882

                   Do. Miereščin          125 216 873

                   Tu. Lietavsky          120 229? 856

A "Frivaldszky család" közbirtokosság birtoka 1897-ben: 9 kh szántót, 64 kh rétet és legelőt, 119 kh erdőt tett ki összesen, állatai és mezőgazdasági gépei azonban nem voltak.367 E birtok zöme a 51.(65.) Vajdnar-ban volt található: 56 kh 400 nöl legelő, 112 kh 800 nöl erdő, 3 kh 200 nöl terméketlen. A közbirtokosság többi birtoka többfelé volt: a 10. Honzebak, 15. Kuklova dolina stb. dűlőkben. Házak is voltak a birtokukban: 1875-ben a patak túlsó oldalán, már Ludvik- környezetben (462-463 hrsz.) egy ház 500 nöl földdel, a Frivaldszky grunton pedig két ház egy számon (949 hrsz.)368 A Vajdnar birtokosai 1865-ben a Frivaldszkyak voltak, rengeteg személy, Tuzsincsin, Dorinszky, Martinszky, Eliassko ágakbl.3691881-re az említett három házból az utóbbi kettőből a 136. sz. háznak csak a fele volt a családé, a másik fele Flesch Móré és egy Benyovszkyé.370 E házak egyáltalán nem tűnnek lakóházaknak, inkább kocsmáknak.

Már azért is, mert a Flesch zsidó család kocsmáros volt az I. Világháború utánig. Övék volt az U Brojza kocsma is, közel a régi templomhoz, de nem a nemesi birtokon, hanem zsellértelken emelték 1883-ban.371 A név eredete: Bräu: 'Serfőző'; Bräus [brojz]: 'A serfőzőé'. Ez lehetett a kocsma eredeti neve, amit megszlovákosítottak: 'A brojzhoz' néven. Később volt a faluban Flesch nevű tanító is.372

A 136. sz ház a Grundbuch szerint is kocsma volt. A tulajdonosai 1874-től Dorinszkyak, Mierescsin, Adamovszky és Istvánovszky alágakból.373 A mellette álló másik ház tulajdonosai feltehetőleg a többi Dorinszky-alágak voltak.

1894-ben az uraságok jogutódai a következők voltak: Pongráczok megtartották birokukat, a Medveczkyekét megvette a trsztennai Benyovszky János, Vágnerét frivaldi és gyurcsinai lakosok, Huszárné sz. Uhliarik Emilia trsztennai lakos, a többi Popperé lett.374

1897-ben a faluhoz 1133 k.hold szántó és kert, 1672 kh rét és legelő, 2953 kh erdő tartozott.375

Az 1902-ből való összesítés szerint a falu határa 1078 kh szántót, 35 kh kertet, 857 kh rétet, 829 kh legelőt, 2959 kh erdőt, 124 kh terméketlen területet foglalt magában, összesen 5881 katasztrális holdat. A tulajdonosok száma már 444-re nőtt.376

Az 1902-beli új, de ismét az 1856-os rendszer szerinti kataszteri felméréskor már - talán összevonások vagy tagosítások miatt - kevesebb, de még mindig 16 000 felett volt az egyes birtoktestek száma. 377

1904-ben az egykori földesúri birtoktestek közbirtokosságokként szerepeltek. Pongrác Jusztin jogutódja Popper Ármin bicsicai lakos és 34 frivaldi kisbirtokos; Smialkovszky-Szmetanovics Karolina jogutódja szintén Popper Ármin; Ullman Mór hagyatékáé Hahn Samu lovag, vágpodhragyi lakos; Wágner József jogutódja 80, zömmel frivaldi lakos, köztük Frivaldszkyak; a Thurzó-örökösök jogutódja ismét Hahn Samu. Szerepelt még három zsellértelek is Medveczky Zsófia és Karolina nevén, akik jogutódja Benyovszky János frivald-trsztennai lakos lett. A trencséni királyi törvényszék mint úrbéri bíróság előtt folyó perben a fenti közbirtokosok ügygondnoka dr. Décsy Aladár ügyvéd jelent meg, aki előtt mind a közbirtokosok, mind a volt úrbéresek kijelentették, hogy egymás ellen követeléseik nincsenek, az utóbbiak a földesuraik által ki lettek elégítve. Ezért az ügygondnok a per megszüntetését kérte. A volt úrbéresek tagosítást nem igényeltek.378 Létezett még egy további közbirtokosság is, a "Frivaldszky-család", de erről itt nem esett szó, mert nem állt perben.

1905-ben összeírták, majd 1907-ben hitelesítették a „Volt úrbéresek (telkes gazdák) osztatlan tulajdonában lévő, közösen használt erdő és kopár terület szavazásra jogosult tényleges közös birtokosainak jegyzékét."379 A Pasienok-hora, Lúka pálenica, Kostolné zjary, Kamenná, Skalje és Lúka dűlőkben 227,15 ha, azaz 17 613/2880 grunt nagyságú terület 162 birtokosa közt a következők a Frivaldszkyak: Adamovszky Ádám (1859-1918) , Dorinszky Gáspár (1833-1906), Tuzsincsin Kosztelny János (1841-1907u) , azaz 1904-hez képest tulajdon-átrendezés következett be.

Ugyancsak 1915/07-ben összeírták a nemesi közbirtokosság (45,6 kh erdő és 32,8 kh legelő) szavazásra jogosultjait is,380 45 tulajdoni egységben, zömmel Frivaldszkyt. Az elnök Dorinszky (Adamovszky) Ádám (1859-1918) lett. Ez azonos a patak-balparti Cserveni Láz (76.) dűlővel.

Hahn Sámuel Popper Ármin utóda volt a Thurzó-birtok esetében, a Smialkovska- birtokot és a Pongrác-birtokrészt pedig Popper Ármintól később Otto Windischgrätz herceg szerezte meg.381

1911-ben a következő, 100 kh-asnál nagyobb birtokok voltak találhatók: Úrbéresek (talán a Pongrácz- és Wagner- jogutód kisbirtokosok mint közbirtokosok) 641 kh (benne 409 kh legelő és 134 kh erdő), Nemesi közbirtokosság (az u. n. Frivaldszky-család,) 184 kh ( benne 62 kh legelő és 118 kh erdő) és Bellestrem Ferenc gróf (aki a jelek szerint felvásárolt mindent a Popperektől és Hahnoktól) 2013 kh (benne 168 kh legelő és 1740 kh erdő). Szerepelt még özv. Huszár Emilia 126 kh és Benyovszky János 283 kh birtokkal, de ez utóbbi főleg a trsztennai falurészben birtokos,382 amely eredetileg nem tartozott Frivaldhoz, urasági major volt.

A népes Frivaldszky-közbirtokosság a századfordulóra válságba került, 1908-ban már nem tudtak egymás közt megegyezni a legelőhasználat rendjében. 1913-ban még szerepeltek ugyan a legtöbb adót fizetők közt, de megbízottjuk már nem volt.383

1914-ben a Frivaldból és Trsztennából egyesített Frivaldnádas 1196 kh szántóból, 41 kh kertből, 870 kh rétből 1021 kh legelőből és 3224 kh erdőből állt, összesen 6518 kh. (Groteszk dolog, de éppen nádas nem volt egy kh sem.) A földrészek száma 25085, a birtokíveké 411.384

A Frivaldszky kúria a 20. század elején már romos volt. A romok közt még laktak - az alsó szinten - Dorinskyak. A romokat 1920-ban bontották le, jelenleg egy új ház pincéjében látható még 1/2 m2 eredeti alapfal belőle. A kert másik fele a Šimunskyaké volt. Tudni vélnek egy alagútról is a kúria és a régi templom szentélye (pontosabban inkább: annak udvara) közt.385

Az 1939-es népszámlálás adatai szerint az egyes "gruntokon" lakók száma: Trstena 55, Ziman 123, Kovač 43, Rechtandriš 87, Zvrškov 80, Ludvik 77, Kozar 65, Šichnan 136, Nemeček 68, Frivaldsky 253, Toman 105, Moc 124, Grušpal 72, Jakub 86, Slovak 33, Vencel 32, Hozierka 73, Školnik 13, Hulin 44, összesen 1569 fő.386 A Zvrškov: lett úgy látszik, a Lamlek grunt új neve.

A faluközpont.

A templom-környék átalakult. Az 1875-ös telekkönyv szerint, amely azonban az 1856-os adatokat tükrözi, a templom keleti feléhez csatlakozó terület a "Frivaldszky családé" volt Funkciója szerint a "község pincéje (üzlete, magtára) + környéke."("sklep obeca + okolo": 1030-1032. Hrsz.).387 Amikor a régi templomot felhagyták, a templomot tették meg - úgy látszik - magtárnak, az említett magtárat iskolának, mert 1865-ben a korábbi magtár már „iskola" megnevezéssel szerepel a Grundbuchban. (Aláírta Pavel Pakoš tanító és Jan Gyuriga bíró)388 Ettől kezdve az iskola - úgy látszik - két épületben működött: a régi iskolában és a magtárból lett iskolában. A templomhajót a 20. sz. elején lebontották, szentélyét hagyták meg csupán, aminek funkciója már adatolhatóan is magtár.389 1902-ben új iskola épült a magtárból lett iskola helyén,390 a régi iskola-épületet, - az 1751-ig plébániát - a sorsára hagyták, de csak 1957-ben bontották le.391 Még egy 1927-i fényképen is láthatók csupasz falai. Az új templom irányában mellette lévő épület volt talán a községháza.392 A körjegyzőség Facskóban volt, az adminisztrációt ott intézték. A régiség iránti kegyelet abban is érezhető, hogy a mai iskola bár 1955/57-ben felépült, az előzőt csak 1990-ben bontották le.393 Az említett „alagút" aligha más, mint az egykori sklep pincemaradványa.

Vendégmunka, Amerika.

A vagyon szétaprózódása ellen küzdve szaporodtak a családon - olykor ágakon - belüli vagyonmentő rokonházasságok, amelyek zömmel terméketleneknek bizonyultak. A szegényebbek zsellér,- cselédsorba süllyedtek, nagy számban fordultak elő házasságon kívüli szülések is.

A mellékneveket a család tagjai csaknem kizárólag csak Frivaldon használták. A nemesi jogok megszűntével, a Frivaldszky név (= ‘Frivaldi') nem hordozott már kiváltságokat, sőt tautologikussá vált. A család tagjai ezért, amikor a 20. század közepén a személyi igazolványok bevezetésekor csak külön illeték-fizetés mellett lehetett bárkinek két vezetékneve, Frivaldon mind a mellékneveket választották. Így a jelenkorra Frivaldon Frivaldsky családnevű személyek (egy visszatelepültet leszámítva) nem maradtak.

1876-ben hozták a törvényt a cselédkönyvről.394 Frivaldon azonban csak 1908-tól vezettek ilyen kimutatást. 1915-ig 3 Frivaldszky váltott ki cselédkönyvet, utána már senki.395 Iparossegéd, gyári munkás az 1884. évi ipartörvény értelmében csak munkakönyv birtokosa lehetett.396 Frivaldon ilyen kimutatást 1899-ben kezdtek vezetni. Ez évben 16, 1900-ban 3, 1902-ben 1, 1903-ban 6, 1904-ben 3, 1905-ben 4, 1906-ban 1, 1907-ben 6, 1908-ban 3, 1909-ben 2, 1910-ben 5, 1911-ben 9, 1912-ben 4, 1913-ban 5, 1914-ben 2, 1915-ben 2, 1916-ban 2, 1918-ban 1 azonosítható Frivaldszky váltott ki munkakönyvet, olykor már 13 évesek is, mindkét nemből egyaránt.397

A szegénység miatt az I. Világháború előtt sokan, köztük több Frivaldszky férfi vándorolt ki Amerikába398 az első Frivaldsky Dorinsky Holly Jánost (1861-1937) követve. Ezek közül többen (tizenketten) kapcsolatban maradtak egymással és Frivalddal .399 Voltak olyanok, (heten) akiknek korábbi kapcsolataik elszakadtak:

1915-ben az amerikás frivaldiak új keresztelő kutat vettek.400

Az I. Világháborúban a falu 132 lakosa vett részt. Ebből 3 Adamovsky, 4 Betinec ill. Betinsky, 2 Dorinsky, 2 Eliassko, 2 Imrichovsky, 3 Šimunsky, 4 Tužinčin, azaz összesen 20 fő. Elestek 20-an, köztük František és Michal (1889-1916k) Tužinčin. Az elesetteknek 1939-ben emlékművet emeltek.401 A világháború után, még a szenvedések légkörében felfedezték, hogy a nemesi grunton lévő kis erdős domb alkalmas kálváriának, az alatta lévő forrás pedig a fölé épített grottával a Lourdes-i kegyhely másának. Az említett amerikás Frivaldszkyak más frivaldiakkal együtt 1920-ban adakoztak e kálváriaépítés javára: 50 $ fölött Andrej (1884-1953) és Valent (1886-1920u) Chudy; Jozef (1875-1922u), Štefan (1876-1936), Mikulaš (1886-1963) és Dominik (1880x-1922u) Tužinčin; Andrej (1882-1920u) Šimun; Pavol (1888-1920u) és Michal (1885-1926u) Dorinsky; Jan Gašparovsky (1889-1939u); 30$ felett Jakub (1886-1939u) Adamovsky; 20$ fölött Jan (1840-1926u) Dorinsky. Összesen 4000$ gyűlt össze.402

Néhány Amerikából hazatért frivaldi 1922-ben földet vett keresetéből a Kisalföldön Bajcs mellett, és megalapították Nova Trstennát. Köztük volt Dominik (1880x-1922u) és Jozef (1875-1922u) Tužinčin.403

A kegyszobrot 1926 táján404 renoválták, Mária arca azáltal lett lapos, hogy valószínűleg újra kellett faragni letörött orrát. A kegyhelynek irodalma kezd kialakulni.405 A háború utáni nehéz években sok ember zarándokolt el Máriához. 1940-ben két csodás gyógyulás történt.406

Az amerikások gyűjtöttek a templom javára, 1939-ben Clevelandből Sidonia és Jakub (1886-1939u) Adamovsky, valamint Michigan-ből Jan (1889-1939u) Gasparovsky és Jozef (1889-1939u) Chudy 5-5 $-t küldött. A Jézus Szíve szobor Vendelin Bartek és neje, Maria Gasparovska adománya volt. Tužinčin Františka (leány) és az idősebb Paula (1897-1939u) hímeztek a templomnak, ez utóbbi zászlóanya is volt. A temető-bizottságban Andrej (1903-1939u) Imrichovsky Chudy volt a világi elnök, tagjai közt Jozef (1888-1939u) Adamovsky. A missziós bizottságban szerepelt a püspökség részéről Martin (1872-1953) Tužinčin, a karitászban tevékenykedett Jozefa Dorinska, a képviselő testületben Mikulaš (1886-1963) Tužinčin, Jozef (1888-1939u) Adamovsky, Andrej (1884-1953) Chudy. Ez utóbbi a községtanácsnak is tagja volt. 407

1930-ban Vendelin Betinsky a községben az önkéntes tűzoltóknál volt parancsnok. A 20. sz. első felében egy Peter Dorinsky sírásó volt, egy Demeter (1897-1973) Tužinčin pedig bíró.408 Ezek néhánya már nem a Frivaldszky névvel született.

Plébánia és közigazgatás a 20. sz. második felében.

1945-ben a háborúban a község nagy része leégett. 1948-ban nevét Rajecká Lesnára változtatták,409 területe jelenleg (Trstenával együtt) 3799 ha.410 A gruntok fekvését jelenleg is számon tartott állapotában a melléklet mutatja.411

Az 1940-es évek végén a közigazgatás átalakult. A körjegyzőség megszűnt. A falu jelentősége megnőtt. Emeletes tanácsházat kapott, a községházát s a romos ó-plébániát lebontották, 1957-re emeletes új iskola épült, Facskó és Csicsmány gyerekei is ide kezdtek járni.

Az 1989-es fordulat után a község visszatért hagyományaihoz. Kezdik újra használni a Frivald nevet, a község pecsétet készít, amelynek egyik eleme az erdőt ábrázoló régi pecsét, és egy angyalos Mária-monogram, amelynek az eredetijét a kálváriakápolna homlokzatáról vették. 12 évig Bohušlav Pekny volt a polgármester, akinek nagy érzéke volt a község hagyományai iránt. Ő 2002-ben pártjával, a Szlovák Nemzeti Párttal együtt bukott meg. Utódja nem helybeli.

A népviselet a csicsmánybelihez hasonló,412 ma már csak a nők viselik, ünnepi alkalmakkor, illetve a férfiak akkor, amikor az ősi (még pogány kori) farsangolást bemutatják.

 

FRIVALDI LEÁNYKÓRUS 

A rendszerváltozáskor a régi plébániaépületet lebontották, új épült, szabadtéri oltár, kényelmi berendezések a zarándokoknak. Elkészült a Szlovák Betlehem.

A régi templomszentélyt restaurálták, a mellette lévő épületeket elbontották, Művelődési Ház épült.

2002-ben a Szent Anna-képoszlop kis építményét átalakították, fölé egy nagyobb, modern kápolnát épített a plébánia.

A kegytemplom 2002-ben a pápától "Basilica minor" rangot kapott, nyolcadikként Szlovákiában.

2007-től ismét Bohušlav Pekny a polgármester.

 

FRIVALD MAI PECSÉTJE

FRIVALD (RAJECKÁ LESNÁ) LÁTKÉPE NYUGAT FELŐL, 1995

1A hivatkozások rövidítéseinek feloldását ld. a BIBLIOGRÁFIÁlban.

2BRANICZKY 66. old. ;KAVULJAK 1948 31. old.

3KISS L. 1988.

4KISS L.; KAVULJAK 1948. 27-28. old.; KLUGE 436.old.; WALDE I. 815.old. ;

5PALLAS

6SUPIS; PETROVSKY; JANČO

7MAGYAR E. 61. old.

8RITTERS I 743, 744, 754 old.

9Rale Nalez

10AB, Frivald akv. 1890. évi bejegyzés; OSzK, Pesthy F.:Helységnévtár

11FÜGEDI 1953

12ENGEL 1977.

13ByRF, no. 1. hártyán, papírfelzet alatti pecséttel, és OL Filmtár (C885 tek.). XVIII. századi helytelen olvasat szerint az évszám 1418. ; ZSO IV. 1215.sz.

14ByRF. no.2.

15OK fasc. 182/1/5

16ŽRK

17OL, P1341, Lad. 27. 10.fasc. Ratio victualium; KUŠIK II. 232-233. old.

18TAGÁNYI 1914 337. old.;

19KAVULJAK 1948, 82 old.;

20Jakubiny Gyulafehérvári érsek levele

21BERECZ

22BÁLINT 323, 325, 344, 348.old.;

23JEDLICSKA 502-503, 568.old.; MEDNYÁNSZKY 1981. 89-91. old. alapján; JENISS;

24FRIVALDSZKY J. 1989 biccsei kéziratát idézi PEKNY 29, 63 old.; FRIVALDSZKY 1999g;

25 FRIVALDSZKY J. s. 2004n;

26ENGEL 1977, 50, 51, 75, 131.old.; REVICZKY 28.old.;

27ENGEL 1966, I. 212-213. old.

28FEKETE-NAGY; PALLAS, "Kinizsi" címszó; PISOŇ, 414.old.;

29RADOCSAY 1955, 272, 279, 327, 358, 387, 397, 465.old.; Orsz. Műemlékv. Hivatal, Tervtár;

30MEDNYÁNSZKY 1981; FRIVALDSZKY J.1994b;

31CHALOUPECKY 1937. 129. old.

32OL. Q. DL. 19421.

33OL, Q, DL 21315 ( átírása 1504.07.25)

34OL, Q, DL 20315(1496.05.01)

35DVOŘAKOVÁ, 134.old.

36MACHAL 7. old.

37BALOGH Á. 497.old.; ROSTY;

38BÁLINT 38-40 old.;

39RaLe Kočisová 38-39.old.;

40SZOMBATHY 224.old. után ( tévesen. Szt. György képaláírással);

GENTHON 1932 69-70.old.; RADOCSAY 1955. 129, 303, 385, 403, 440, 445, 451, 499. old. és CXXIII-CXXIV. képek;

RADOCSAY 1967. . 85-86,149, 158, 164-165, 190,197, 200, 213, 215, 219. old. és 121, 146-149. képek;

Szepesszombati oltár képe: HUSOVSKÁ 270 old.; a lőcsei Szt. Katalin-oltáré: jirouŠEK 48.old.;

41ELTE Végh 53-58old.;

42RADOCSAY 1955 91 old.;

43WALICKI 18-19, 23.old.,13-27.képek;

44TÖRÖK GY.;

45SZALAI ATTILA 63 old.;

46WALICKI 25.kép;

47WALICKI 48-50, 78, 79, 90, 95, 106.képek;

48RADOCSAY 1955 200 old.;

49GLATZ 1983 269, 428 old.; RADOCSAY 1955 65-75, 495 old. XLI. kép;

50RADOCSAY 1955 LXXXII, LXXXVIII, CXXV. képek;

51RADOCSAY 1955a;

52BORKIEWICZ 147-148 old.;

53APC 1674; AB, anyakönyvek, Frivald, I.1733.jul. 20.;

54PALLAS;

55PUSKÁSY 105.old.;

56BÁLINT 62-63 old.;

57SZALAI ATTILA 59 old.;

58BÁLINT 167-168 old.;

59HRADSZKY 1895 128-130 old.;

60Dlugosz művének XXVIII-XXXVIII fejezetei: CUNEGUNDIS 322-362, ill. 702-703 old.;

61VITA XXI, Dlugosz XXXI fejezete: CUNEGUNDIS 194-195, 335-337 old.;

62Dlugosz XXXI fejezete: CUNEGUNDIS 338 old.;

63CUNEGUNDIS 604 old.;

64PUSKÁSY 106. old.

65CUNEGUNDIS 701-702 old.;

66ŽRK 69. és 70. fol.(OL, DF 268739)

67OK fasc. 182/1/5

68OK, fasc. 163. no. 1. (elveszett); OL, P108 (14068.tek.) Rep. 29. fasc. M. no. 224. Elenchus 230.old. és no. 228. et F. Elenchus 568.old.

69OK, fasc. 182. no. 1-5.

70KAVULJAK 1948 48-50.old.;

71LUKINICH 1937 II. 525.old.;

72FEDERMAYER 2000 60. old.;

73OL, E158 XVIII k. 79-109 old.; idézi: LUKINICH 1937 II. 585.old.

74OL, E158 XVIII k. 79-109 old.; idézi: LUKINICH 1937 II.590.old.

75OK, fasc. 182. no. 1-5.

76LOMBARDINI; II.441. old.

77VARSIK 1932 115. old.

78LOMBARDINI; II. 456. old.

79OL, E158, XVIII. k. 79.-109. old.; idézi: LUKINICH 1937 II. 590. old

80VARSIK 1932 141. old.

81BRUCKNER 84. old.

82REZIK 114, 125, 188, 310. old.; GULYÁS IX. 798. old.; ZOVÁNYI 1977. 207. old.

83BRUCKNER 88. old.

84REZIK 273, 419. old. GULYÁS IX. 803. old.

85OK, fasc. 182. no. 1/3, no. 13.; KAVULJAK 1948, 171. old.

86MAGYAR E. 67, 175. old.

87KAVULJAK 1948. 138, 165 és 166. old.

88OL, E158, Trencsen m. XLIV. 13o old. (1672 tek) 167 cím; E158 XLIII k. 249-305. és XLIV k. 71-127. old.; idézi: LUKINICH 1937, III. 574. és IV. 69. old.

89MNÉPRAJZI IV. 376 old.

90KAVULJAK 1948, 134.old.;

91OL, E158, XLIII. k. 249.-305., XLIV. k. 71.-127. old.; idézi: LUKINICH 1937, III. 574 és IV. 69. old.

92KAVULJAK 1948. 133., 152. old.; L'UDOVA; CHALOUPECKY 1947 19-23, 59-60, 67.

93MACŮREK 220-225.. old., 1. sz. térkép, KAVULJAK 1948, 152.old.;

94RaLe Kočisová 5.old.;

95ByRF, no. 2.;

96ByRFo. 32.;

97OK fasc. 182/1/5

98OL, P1341,Lad. 27. fasc.10., Ratio victualium (1608)

99REZIK 115.old.

100KUZMIK I. 125. old.

101ByRF, no. 4. (hártyán, szlovák, pecsétnyomokkal)

102DICT EXP 164 old.;

103OK, fasc. 164. no. 12.

104AB, Rajeci akv., Ďuračka rajeci plébános 1709. évi bejegyzése, idézi ŠADLÁK, 5. old.

105FABO 1861 III. 99. old.

106MACHAL 7. old., RaLe Kočisová 39.old.

107AB, 1728-as kánoni vizitáció ; LOMBARDINI; OL, A39, 756/1773, 54-56. old.

108BALOGH Á; ROSTY; FRIVALDSZKY J. s. 2004n;

109MACHAL 7. old.

110Ra Le1865;

111OL, P610, 8. tétel

112KAVULJAK 1948 53.old.

113másolata és az adat: Orsz. Műemlékv. Hivatal, Tervtár; Kormeghatározás és leírás: RADOCSAY 1955. 465.old.;

114OK, fasc. 164. no. 38.; OL,E196, Irreg. 40.cs. 4.t. 495. sz. (ill. 13. old.)

115NAGY IVÁN IV. 280-282. old.;FEDERMAYER 2000 70. old. (a címer színes képével) SIEBMACHER: 182. old.; OL, A131, A133 fondok.

116KAVULJAK 1948., 192. old.; Egykorú látképei: ZAVADOVÁ 203-205 kép. Jelenlegi állapota: HAJDUCH 136-139 képek. Rekonstrukció: FRIVALDSZKY J. s. 1994b

117OL, P1341, Lad. 27. 10.fasc. Ratio victualium (1608) 64.old.

118GOTICKÉ UMENIE, 162, 163, 166. képek.

119Bohuslav Pekny közlése és PEKNY 57-58 old; FRIVALDSZKY J. s. 2004n;

120ByRF no. 56. II. családfa.;

121SLOVBI III. 80.; KOČIŠ 1974 39-41.

122Az eredeti nemeslevél dr. Frivaldszky Kornéliax21 dr. Hollosy Jánosné birtokában. Megsérült a II. világháborúban, majd restaurálták a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, mely nyilvántartásba vette és fényképmásolatot készített róla Másolatai: ByRF, no. 3. (több 18. sz-i másolat.); OL, C30, Trencsén m. Investigatio Nobilium B-18 és B-36, Acta Nobilium 2.fasc. 23.old. (B 1113.tek.); OL C57 1789 F. 34, 1800. F. 132.; OSZK Fond 224/1 (1765-ből)

123ByRF, no. 4.

124KAVULJAK 1948. 71. old.

125ByRF, no. 4.

126ByRF, no. 6. (4 db XVIII. sz. másolat); OL, ; OL, C30, Trencsén m. 2.fasc. 28.old. (B 1113.tek.); P1341 Lad. 27, . 9. fasc. Protocolon. 23. fol. (korabeli másolat)

127EvV 1707

128OK, fasc. 163 no.12.; OL, P11, 21.cs. 27.fasc., 43-44.fol; AB, Panstvo Považska Býstrica, inv. 1, no.2.

129OL, E158, (1652-1653 tek.) XLV k. 198 old.;

130VLASTIVEDNÝ II. 474 old;

131Th Gy, I. 49, 158, 237, 248, 277.old.

132By Th K, II - F/20

133OK, fasc. 182, no. 15.

134OL,E158 (1653. tekercs) XLV. k. 198. old.

135OL, P108, Rep. 28. fasc. J, (14061.tek.)

136AB, 1728-as kánoni vizitáció; LOMBARDINI; OL, A39, 756/1773, 54-56. old.

137Th Gy, II. 1. old.

138ByRF, no.32.;

139Th Gy, II. 296.old.

140OK fasc. 182/2, 21. old

141TŽPC III. 5/56 (1791)

142TŽPC III. 5/56 (1791);

143OL, P108, Rep.29. fasc. M. no. 218, 113.old. (14068.tek.)

144REZIK 1971

145OL, P1363, 4.cs. 51.fasc. 169. fol.

146OL, P11, 21cs. 27.fasc. 43-44 fol., 22cs. fasc. 39, 156. fol., 21.cs. fasc. 27 et Ć ; 100. fol.

147OL, P11, 21.cs. 27.fasc. 105. fol., 22.cs. fasc. 39, 153. fol.; P49, 16.cs. fasc. 41. 27. fol.

148OL, P1341 Lad. 27. 10.fasc Ratio victualium (1608) 65. fol.

149OL, P1341,Lad. 27. 4.fasc., 21.fol.;

150By Th K, II-T/41;

151JANČO; KOČIŠ 1974; Erről a "reconciliatio"-ról okiratot ad ki 1607-ben: OL, P1341, Lad. 27. 9. fasc. Protocolon... (1613) 33.old.

152LOMBARDINI; FABO 1869, 3. old. Reviczky János 1543-1658 évekre terjedő feljegyzései alapján;

153EvK V.49.342-343.old.;

15417. századi szlovák fordítás: TŽPC III. 5/56 (1791)

155By Th K, II-N/27

156OL, P1341, Lad. 27. 10.fasc. Ratio victualium (1608) 64-65. fol.

157OL, P1774. 80. tétel 3-4. fol.

158M. NÉPRAJZI I. 289. old.;

159ByRF no. 56. II. családfa.;

160TŽPC III. 5/56 (1791)

161OK, fasc. 182 no. 15. 32.old.

162OK, fasc. 182 no. 16. 25-26.old.

163OK, fasc. 182 no.16. 170-172. old.

164OK, fasc. 182. no. 19;

165LOMBARDINI; PETSCHIUS; By Th K II-P/31; FRIVALDSZKY J s. 1997c; Fia az 1639-ben Kassán verset író diák, Andreas Petschius, ld. ČAPLOVIČ 850.

166EvV 20 old.;

167HOLUBY; LOMBARDINI; FABO 1861. III. 125.old.;

168EvK V.49.342-343, 443.old.; [REZIK 1971, 490,498.old;]

169KAVULJAK 1941. 18-44.old.; KUŠIK; OK Lietava, Elenchus „L" kötet 426-428.old., OK, fasc.171. no.4.

170OL, P1341, Lad. 27. . fasc. Ratio victualium (1608) 64.fol.

171RADVÁNSZKY, III. 18. old.

172ByRF, no. 8. Másolata: OL, C30, Trencsén m. 2.fasc. 30.old. (B 1113.tek.)

173Th Gy., II. 235.old.

174KUŠIK II.; OK, fasc. 171, no. 4

175OL, P1341, Lad. 27. 9.fasc. Protocolon... (1613) 31. fol.

176OK fasc. 182 no. 15. 32. old. no.16, 22-26. és 170-172.old.

177KUŠIK II.

178OL, P1341, Lad. 27. 9.fasc. Urbar Lethavsky (1633); 7.fasc.; 102, 196, 199, 268, 314, 342, 385, 435, 448, 503, 544, 547, 557, 575, 637, 708.old.

179OL, P49 fasc. 41. 27-28.old.

180OL, P 1341. Lad. 27. 9.fasc. 17.sz.;

181- 1628-ban 37 Ft 50 dénár; OL, P108 (14068.tek.) Rep.29.fasc.K., no.173. 9.old.

- 1633-ban, (OL, P1341, Lad. 27. 9.fasc. Urbar Lethavsky); 1653-66. közt (OL, P1341 Lad. 27. . 7.fasc. 89,97,107, stb.); 1671-ben (OL, E156, Irr.fasc.2. no 10, no11, fasc 85 no10); 1677-ben és 1781-ben (OK, Lietava, Elenchus „L" kötet 426-428 old.); 1742-ben (OL, P108, Rep. 29.fasc. M. no.228. 458.old.) 16 Ft 66 d és báránytized;

- 1738-ban viszont érthetetlenül 33 Ft 20 den a járandóság (ByRF, no.29.fol. 19)

182EvV 108 old;

183TŽP. 3

184Az 1658-as évszám, amit AB, anyakönyvek, Frivald, I. 1733. jul.20.; Ra Le Kočišová 38 old.;.az 1688-as évszám, amit MACHAL 8 old közöl, mind félreolvasás.;

185PETSCHIUS, 8.old.;

186EvK V.18 138. fol.;

187EvV 202-204, 254 old.;

188RaLe Kočišová 38.old.;

189AB, Kánoni vizitációk, 1728;

190EvK V.49.342-343.old.; [REZIK 1971, 509.old;]; LOMBARDINI;

191KLEIN 1789 III. 388-389.old.;

192RMK III/1 601.old.; SZINNYEI 1896, XII. 685.old.;

193HOLUBY;

194NRF, 3,4,5,6 old.

195EvOrd G III. 28.old. 52.sz.; REZIK 1971 321, 490, 515 old.;

196EvK V.49.342-343.old.;

197BUCSAY 63-64.old. Az itt 1688-tal azonosított évszám téves;ČAPLOVIČ 1194.

198ByRF, no. 9.

199ByRF, no. 10.; másolata: OL, C30, Trencsén m. 2.fasc. 31.old. (B 1113.tek.); OK, Fasc. 163. no. 68. Iratok még: OK, fasc. 163 no.31, no.68. fasc. 164 no.44. fol.123, fasc. 174/A.

200OL, P1341, Lad. 27. 7.fasc. 102, 196, 199, 268, 314, 342, 385, 435, 448, 503, 544, 547, 557, 575, 637, 708.old.

201OL, P1341,Lad. 27. 7.fasc. 637.fol.

202OL, E156, fasc. irreg. 2. no. 10. ;fasc. 10. no. 76.; fasc. 85. no. 10.;

203EvK V.49.342-343.old.;

204EvV 202-204 old;

205ČAPLOVIČ 1816.

206AB, anyakönyvek, Rajec I.;

207EvK V.49.342-343.old.; REZIK 1971, 481.old; RÁCZ K. II.51, 224.old.;

208APC, 1674;AB, Rajec akv 151.fol., MACHAL

209KALESNÝ;

210Fojtik;

211AB, Rajec anyakönyv,1674-1684;

212OL, E156, fasc. 34. no. 41.;

213AB, Rajec anyakönyv, 1710.évnél;

214EvK V. 49. 342-343. old.; LOMBARDINI;

215ČAPLOVIČ 2538.

216ByRF, no. 11. Irattöredék egy 1692-97. évekből való gyermekgyilkossági úriszéki irattöredék hátán; KAVULJAK 1948, 166.old.

217OK, fasc. 171 no. 9, Lietavsky Urbar, 1696; idézi: RaLe Kočišová 47.old.

218RaLe Kočišová 24.old.;

219APC, 1690-91;

220AB, Rajec akv.;

221AB, Rajec akv., lakosságösszeírás 1690;

222ByRF, no. 12.; TŽEF;

223ŠADLÁK, 5.old.

2241706-ban "scultetus" (OK, fasc. 176. 18-31 old. ) 1719-ben "vajvoda":, TŽP, 2. old.; 1726-ban "vajvoda": ŽRK 171. fol. ; 1732-ben is: ŽRK 4 fol.; 1724 -ban "judex", (Frivald anyakönyve I. 253. old.); 1737-ben "vajvoda", (NRF 30) 1748-ban (OL, P1770. 3.cs. 20t) és 1750-ben (OL, P108,(14068 tek.) 96, 106, 107. old.) unokájával együtt soltész.

225EvK V.49.342-343,415.old.; [REZIK 1971,515, 528.old;];

226AB, Frivald anyakönyve, 1710. évnél

227EvV 202-204 old;

228 MACHAL;

229MACHAL;

230EvV 202-204 old; KLEIN 1789; LOMBARDINI;

231EvK V.49.342-343.old.;

232DUBNICZAI, 68-68. old.;

233EvK V.49.379.old.;

234KLEIN 1789 III. 205-206 old.;

235 FABO III. 86-87.old.; KLEIN 1789 III. 209, 344.old.; EvK V.49. 379.old.;

236EvK V.49. 342-343, 379.old.;

237 EvK V.49.379.old.;

238OL, P1341,Lad. 27. 7.fasc.730.fol.

239OL, E156 fasc. 2. no. 33. és fasc.97. no. 1.;

240RMK III.

241ŠADLÁK 5-6.old.;

242KLEIN 1789 II. 303-311.old; HOLUBY; ZSILINSZKY M 57-59 old.;

243EvV 202-204 old;

244P1341 Lad. 27. 7 fasc.836 old.;

245ByRF, no. 15. és 16.

246OK, fasc. 171. no. 10.

247ByRF, no. 17.

248DUBNICZAY, 67-68. old.;

249EvK V.49.342-343, 379.old.; EvV 202-204 old;

250AB Fivald és Rajec anyakönyvei, 1710 évnél

251LOMBARDINI; RaLe Kočišová 38-39.old.

252AB, Kánoni viztációk, 1728;

253RADOCSAY 1967. 165 old.;

254 ŠADLÁK, 44.old.

255TŽP, 2. old.;

256OL, N79 (3140 tek.) Trencsén m., Frivald;

257OL, N78 (3140.tek.)

258M NÉPRAJZI III. 291, 571 old., BOGDÁN 1990 395 old.;

259KÖRMENDY;

260HOLUBY;

261OL, P1341, Lad. 27. 9.fasc. Protocolon... (1613) 31. fol. (C885 tek.)

262ByRF, no. 56.

263ByRF, no. 12.; TŽEF;

264ByRF, no. 20. másolat.

265NRF, 22, 23. old.

266OK, Lietava, Elenchus „L" kötet 426-428.old.; ByRF, no. 21.

267ByRF, no.22.

268NRF, 1, 2. old.; ByRF, no. 23.; A Helytartótanács iratai a megyéhez: 1726. október 16. és november 6.; TŽCNP,1727 szept. 5.; OL, C30, Trencsén m. Acta generalia, 2.fasc. (B 1113.tek.)

269ByRF, no. 24, 25 és 26; OL, C30, Trencsén m. 2.fasc. (B 1113.tek.)

270Schneider

271OL, N78; OL, N79 (3140. tek.)

272OL, C30 (B1112. tek.)

273MACHAL 40. old.; KOČIŠ 1986 138-139. old.;

274NOVINKY 2005. ápr. 15.

275ŠADLÁK 6 old.;

276AB,Kánoni vizitációk, 1728;

277MACHAL 7. old.; ŠADLÁK,43.old.;

278Ra Le1865;

279RaLe Kočišová 38-39.old.; Az egykori oltár képe: JORDÁNSZKY 1836 43. old.;

280PUSKÁSY 107 old.;

281JORDÁNSZKY XIV-XV. old. ismertetése Esterházy Pál 1696-i kiadású könyvéről; NEDECZKI;

282AB, Frivald, I.253.old.

283MACHAL

284ŠADLÁK,43.old.;

285ByRF, no. 27.

286ByRF, no. 30.;

287 ByRF, 29; TŽCNP,1738. 188. old.; lsd.még: NRF, 26, 27. old. és TŽP, 33-41. old.

288ByRF, no. 28

289ByRF, no. 31.; TŽP, 1-65. old.

290OK, fasc 171 no. 13.;

2911742-ben egyedül képviseli a falut : ByRF, no.31.; De 1747-ben: TŽP, 6-11.; és 1748-ban: OL, P1770, 3.cs. 20.t.; 1750-ben: OL, P108 (14068.tek.) Rep. 29.fasc. M no. 218, 96, 106, 107.old. viszont nagyapjával együtt.

292MACHAL 56. old.; ŠADLÁK 43. old.;

293OL, E1,1762. 573. old. (7567. tek.)

294PEKNY 33. old.;

295ByRF, no. 32. és 33.

296 OL P585, 6. cs., fasc. M17, 63 és 83b old.

297RaLe Kočišová 23-24.old.

298Lombardini

299ByRF, no. 34. és 35.

300RaLe Kočišová , 24.old.

301BUDAY 4, 11 old.;

302MACHAL 56. old.; ŠADLÁK 43. old.;

303ByRF, no. 36. és no. 37.

304OL, C 59, 288 cím (4270 tek.); ByRF no 36.;

305BÁLINT 143.old.;

306MACHAL 56. old.; ŠADLÁK 43. old.;

307KALESNÝ;

308 VLASTIVEDNÝ II. 474 old;

309OL, A39 1778: 2739., 1779.: 1632., 1781.: 503. és 1388., továbbá: RD; TŽ Inqu.1778. no. 3. (no. 902.)

310OL, P49, 16.cs. fasc.41, 309.old.

311ByRF, no. 38. és 39.; TŽP 38.old.;

312Fojtik, mindkét pecsét képével.

313RaLe Kočišová , 23-24.old.;

314OK, Direktor, I, II, Lad.I. f..1, no.266.;

315ByRF, no. 41 és 42

316KATFELM Coll. XII. Sec. V.

317ByRF, no. 45. és 44.

318másolat, szlovák: TŽPC III. 5/56 1791;

319Vályi I. 693. old.

320ByRF, no. 46.

321TŽCNE, jkv. 124/1813, 124/1815, irat: III 8/760 és III 9/87

322ByRF, no. 47., 48., 49 (jogosultak névsora), és 51.

323RaLe Kočišová , 26-27.old.;

324MACHAL 10. old.

325MACHAL 8-9 old.; ŠADLÁK 9 , 43.old. A pápai bréve irata 1990-ben megsemmisült.

326MACHAL 22-23. old.

327RaLe Kočišová

328RaLe Kočišová 22.,24.,26., 27.old.

329RaLe Kočišová , 26.old.

330ByRF, no. 52.; TŽP 52.old.;

331ByRF, no. 53, 54 és 55

332A Frivaldszky-levéltár (ByRF) 1836 után tovább nem gyarapszik. KOSÁRY 1970 ezt nevezi tévesen Rajec levéltárának, mert Frivald neve Rajecká Lesná. A ByRF fond "Obec Rajecká Lesná" néven is szerepel: J. KOČIŠ 1959, 134. old.

333OSzK, Kézirattár, FM 1/3814A, Pesty Frigyes: Helységnévtár, Frivald.

334KOSÁRY 1970,

335MACHAL 57. old.

336MACHAL 10, 39. old.

337JORDÁNSZKY 1836, 1863;

338MACHAL 12-18 old.;

339MACHAL 15, 28-36 old.;

340BÁLINT 254 old.;

341PÖSTYÉNYI;

342RADLINSKY1872;

343Bereczky János közlése;

344Zenetudományi Intézet, DAT 144/57;

345MNT II 325 sz. a Zala-megyei Kiskanizsáról, vitnyédi (Sopron m.) variánsa II. 694.sz.;

346PÁLÓCZI 100 sz.;

347PÁLÓCZI 558 old.;

348MNT II.325. és 694 sz.;

349RADLINSKY 1866, 970 old.;

350PEKNY 58. old.;

351PALLAS 16.K. 48-50. old.

352ŽKat, T 1856;

353KS-T; RaLe Kočišová 29. old.;

354LUDVIKOVÁ;

355OL, P85, 7cs. 30j. 8sz.;

356Budapesti Hírlap, 1860. 47. sz. 546. old., 48.sz. 558. old., 49. sz. 564. old.;

357KS-T; Budapesti Hírlap, 1960. 47, 48, 49. sz.;

358KAVULJAK 1948 24. old.;

359PEKNY 19 old.;

360RaLe, 1865.

361ŽKat, T 1875;

362ŽKat, H 1881;

363ŽKat, B 1885;

364ŽKat, T 1875; FAČKOV 76; ill. RaLe 1865;

365PEKNY 53, 55, 61;

366OSZK Fond 224/15;

367MAGYAR ST 62 old.;

368ŽKat, T 1875;

369Grundb 305. betét 4305. Hrsz.;

370ŽKat, H 1881;

371Grundb 115 Hrsz.;

372PEKNY 54,54;

373Grundb 295. betét 157. Hrsz.;

374KS-T;

375MAGYAR ST 62 old.;

376ŽKat, B 1902;

377FAČKOV 76;

378OL, P85, 7cs. 30j. 8sz.;

379RL URB

380RL ZEM

381 KS-T; RaLe Kočišová 29. old.;

382RUBINEK 410. old.;

383FAČKOV 2

384TRENCSÉNADÓ 161. old.;

385PEKNY 57-58 old. és Bohuslav Pekny közlése.

386MACHAL 71 old.;

387ŽKat, T 1875;

388Grundb 52. betét, 114. Hrsz.

389MACHAL 7. old.;

390PEKNY 40. old.;

391Grundb 50. betét, 109. Hrsz.

392MACHAL 38. old.;

393PEKNY 40. old.;

394PALLAS 4.k. 659. old.;

395FAČKOV 8;

396PALLAS 9. k. 668. old., 12. k. 847.old.;

397FAČKOV 7;

398FARKAS ADRIENNE

399MACHAL 49. old.;

400MACHAL 14. old.;

401Bohuslav Pekny közlése; MACHAL 70 old.;

402MACHAL 49 old.;

403PEKNY 2002 94-95. old.;

404MACHAL 15. old.

405JORDÁNSZKY 1836; BALOGH Á.; MACHAL; ŠADLÁK; MÓCZÁR;

406MACHAL 24-26, 39. old.

407MACHAL 60-61, 63, 67-68. 74-75. old;

408PEKNY 2002 59, 64, 77.;

409PEKNY 23. old.;

410VLASTIVEDNÝ II. 474 old;

411Bohuslav Pekny közlése;

412VLASTIVEDNÝ II. 474 old;