id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

FRIVALDSZKY IMRE

mottó:

„ A Parnassus. (...)

Eötvös! Emich! Bérczi! Kemény! Frivaldszky! Szigligeti!

Ki felel a felkiáltó jelekre?"

(Jókai Mór: Hajdan, most és valaha)

             id. Frivaldszky János:

A MAGYAR PARNASSZUSON 

Frivaldszky Imre  természetkutató  (1799-1870)

                        Bevezetés.

                        A 19. század első fele a nemzeti öntudatra ébredés kora, egyúttal a természettudományok fellendüléséé is. A tudományok egyre jobban szakosodnak, a tudósok egyre kevésbé polihisztorok.

                        Ez a magyar történelem reformkora. Nemcsak politikai, de művelődéstörténeti értelemben is. A közélet latin nyelvét egyre jobban a magyarral helyettesítik, a magyarból hiányzó, addig idegen nyelven használt szavak helyett magyar szavakat alkotnak.

                        Ez a nyelvújítás kora, Kazinczyé és társaié. 1825-ban Széchenyi István megalapítja a Tudományos Akadémiát, elsősorban ugyan a nyelv ápolására, de a természettudományok fejlesztésére is. Széchenyi tevékenysége műszaki-gazdasági értelemben is reformtevékenység, benne a Lánchíddal, a gőzhajózással, a folyamszabályozással. Az Akadémiát követve sorra alakulnak a különféle tudományos társaságok, kibontakozik a magyar nyelvű tudományos irodalom, sőt az ismeretterjesztés is.

                        A nemzeti és a tudományos törekvés összekapcsolása jelentkezik azokban a törekvésekben, amelyek Magyarország flórájának, faunájának és ásványi kincseinek leírását, felleltározását tűzik ki célul.

                        Nemcsak az Akadémia magán-alapítású, de a közgyűjtemények is. A század  múzeum-alapítással indul. A Széchényi Ferenc gróf 1802-ben 17 ezres könyvtárát és érmegyűjteményét a nemzetnek ajándékozza, amivel létrejön a Nemzeti Múzeum, amely a később létrejövő többi múzeum anyja és mintaképe lesz. Az első természettudományi gyűjteményt („válogatott és értékes magyar ásványok") benne Széchényi gróf feleségének, Festetics Juliannának köszönhetjük. 1810-ben megalakul a „Természetiek és Kézműtaniak Tára" („Camera Naturae et Artis Productorum"). Az első rovartani anyag a Stipsics Ferenc kanonoktól 1000 forinton vett 1876 darabos lepkegyűjtemény volt, ez azonban 1838-ban megsemmisült.[1] A nemzet Múzeuma oly rohamosan gyarapítja gyűjteményeit, hogy a század második felére egyik legnagyobb értékét a hatalmas méretű  „Természetiek Tára" jelenti.[2]

                        Ez utóbbi gazdagsága nem utolsó sorban Frivaldszky Imre muzeológus és akadémikus tevékenységének gyümölcse. Az ő életét és tevékenységét kívánja bemutatni ez a  könyv.

                        Származása.

                        Frivaldszky Imre régi felvidéki kisnemesi család sarja.[3] A család megalapítója 1413-ban veszi meg a Zsolnától 30 km-rel délre fekvő Frivald (ma: Rajecká Lesná) község soltészjogát. A család  e faluról kapja a nevét,  1583-ban a Frivaldszky névre címeres levelet is kapnak. A 18. századra a család már számos ágra oszlik. Az egyik ág a szomszédos Rajec városkába telepszik. Ennek egyik tagja, Frivaldszky  András (1710-1773) a lietavai uradalom provisora lesz. Fia, Frivaldszky István (1744-1822) az 1790. június 6-án, Budán kezdődő országgyűlésen a Frivaldon és Rajecen is földbirtokos Pongrácz bárók képviselőjeként van jelen; a Vízivárosban a Rókus-utcának „A retekhez" nevű házában száll meg.[4] Budán megismerkedik a család kotessói ágából való néhai Frivaldszky Istvánnak (Pest 1728 - u. o. 1784), Pest város tanácsnokának lányával, Frivaldszky Mária-Teréziával (Pest 1763-1806 után), akit 1791-ben Pesten feleségül vesz.[5]  A házaspár Zemplén megyébe költözik. A férj Bacskón a báró Fischereknél előbb jogtanító, majd jogügyi intéző (fiskális) lesz. A megyénél egyúttal törvényszéki ülnök,  tiszteletbeli esküdt.  Hol Bacskón, hol Sátoraljaújhelyen laknak.               

                        A feleség - mint láttuk - szintén a Frivaldszky család tagja. Nagyapja, Frivaldszky István (1704 körül - 1728) a Trencsén-megyei Nemeskotessón született.  Sánta, s úgy tűnik, emiatt iskolai nevelésben részesült, s lett  sekrestyés Pesten, a belvárosi templomban. 1727-ben egy jómódú özvegyasszonyt vesz feleségül. 1728 Pünkösdjén  szokás szerint a templomban kiengedett galambokat akarta összefogdosni,  felkapaszkodott az oltárra, onnan leesve karját törte. A korabeli seborvoslás színvonalát jellemzi, hogy e baleset következtében halt meg. Fiát, szintén Frivaldszky Istvánt (1728-1784) mostoha  apja nevelte nagy szeretettel. Pesten jár a piarista latin iskolába, 1755-ben  városi kancellista (írnok) lesz. Két évvel később városi polgárjogot kap, ráadásul megtiszteltetésként díjtalanul jut hozzá.[6]  1758-ban helyi polgárlányt vesz feleségül, Rajtman Teréziát. 1762-ben  a városnál százados lesz, 1767-ben számvevő. 1772-ben feleségével Frivaldon jár, átveszi birtokát és árendába adja rokonainak. 1775. ápr. 24-én külső városi tanácsossá (szenátorrá) lép elő, fizetése 400 Ft.  Ezt a tisztséget a haláláig viseli.

                        Három fia közül Frivaldszky József (1760-1818) lesz az örököse. Igazából nem lehet tudni,  mi volt a foglalkozása. De azt tudjuk, hogy anyagilag  nehéz helyzetben van, amíg  1800-ban a pesti Terézvárosban egy nála 7 évvel idősebb özvegyasszonyt feleségül nem vesz. Az  öccse, Frivaldszky András (1766-1822?) előbb a pesti Belvárosban  kerületi rendőr-biztos,  1808-ban  vármegyei biztos, végül ceglédi komisszár. Nem alapított családot, amint öccse, Frivaldszky Vince (Pest 1777-1832)  sem, aki jogvégzett ember lehetett, s Zemplén megyében,  Homonnán, a Drugeth örökösök  levéltárosa  lesz. [7]

                        A sátoraljaújhelyi fiskálisnak és a pesti szenátor lányának két fia volt. Az idősebbik fiú, szintén Frivaldszky István (1796 körül-1850) egy ideig jogot tanul, majd  1824-ben megnősül. Felesége ágcsernyői Szerdahelyi (Zerdahelyi) Mária, akinek öt testvére közül az egyik Schmidegg bárónő, a másik báró Reviczky Ferencné.  Apjuk,  Szerdahelyi  László után örökölnek szabolcsi, ungi kisebb birtokokat. A Zemplén-megyei Géresen laknak. A család kapcsolatban állt Kossuth  Lajossal, aki Zemplén-megyei ügyvéd korában, 1828-1836 közt a Fischer-család jogtanácsosa lett, és 1828 és 1832 közt több esetben képviselte a Szerdahelyi-Schmidegg-Frivaldszky családot is különféle jogi ügyekben.[8]

                        A fiskálisék fiatalabbik fia, Frivaldszky Imre  lett természettudós [9]

                        Ifjúkora, tanulmányai. (1799-1822)            

                        Frivaldszky Imre a Zemplén-megyei Bacskón született 1799. február 6-án. Elemi iskoláit Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végzi, ugyancsak az első két gimnáziumi osztályt is. Unokája úgy tudja, hogy gyerekkorában egy „Tihamér" c. regény nyomán ideálja lett a középkori lovageszmény.[10]

                        Jogász apja érthetően jogásznak kívánja taníttatni, akárcsak az idősebbik fiút. Ezért báró Fischer egri érsek támogatásával a harmadik osztálytól az egri, Foglár püspök alapította jogakadémia gimnáziumába adja, amely a ciszterciek irányítása alatt működött.[11]  Itt végzi a szintaxist, poézist és retorikát. Ám a nevelés olyannyira szigorú, hogy a vakációra lesoványodva, legyengülve tér haza. Szülei egy évig emiatt otthon tartják és a retorikát Sátoraljaújhelyen ismételtetik meg vele. 1814 nyarán Kitaibel Pál  (1757-1817) orvosdoktor,   a pesti orvosi egyetem botanika professzora és a botanikus kert igazgatója, Sadler (Szádler) József orvosnövendék kíséretében egyik gyűjtőútján Sátoraljaújhelyen meglátogatja rokonát, Frivaldszky Imre anyját.[12] A tudós olyan nagy hatással volt a gimnazista fiúra, hogy velük megy gyűjtőútra a környékbeli hegyekbe. A természettudományt ezen a kiránduláson nagyon  megkedveli. A szabad természetet járva valamelyest meg is erősödik.  1814-1816-ban már Kassán jár a királyi Tanoda filozófiai osztályába. Itt természettanból és a pszichológiából  szerzi a legjobb eredményt. A gimnáziumot ezzel elvégezvén, anyja bíztatására az orvosi karra jelentkezik, mert - mint ezt Kitaibeltől nyilván megtudták, - a botanikát abban az időben csak itt tanították, az első évben, mint az orvoslás gyógyfüvekre kiterjedő melléktantárgyát.  Tanítottak - szintén az első évben - ásványtant és zoológiát is, ez utóbbit főleg azért, mert ezen az egyetemen folyt a "baromorvoslás" oktatása is az ötödik évben.

                        Frivaldszky apja azonban nem lelkesedett a tervért, hiszen fiából jogászt akart nevelni.  Idősebbik fiát is jogásznak adta, de nem lett belőle jogász. Remélte, hogy legalább a kisebbikkel, Imrével nem fog e téren szégyent vallani, s apja nyomába lép. Már azért is ellenezte fia elgondolását, mert az orvosi pályát nem tekintették ebben a korban „nemes emberhez illőnek". Nem is voltak az orvosok közt nemesek,  a sebészek nagyobb része  zsidó származású volt.

                        Apját végül is nehezen, de sikerült meggyőznie. Így 1816-ban beiratkozik a pesti egyetemre, Frivaldszky Józsefnél, anyai nagybátyjánál lakik, 1818-ig, ennek haláláig. Kitaibel 1815 óta már nyugdíjban van, „hogy költséges utazásainak gyümölcseit megérlelje" és Magyarország flórájának monográfiáját megírja.[13] Ezért Frivaldszky Schuster János (1777-1838) tanárnál, Kitaibel utódjánál kezdi a „gyakorlati füvészet" két féléves tantárgyát. Schuster azonban  1810 óta a kémia professzora  (e két tárgy a gyógyszerészet révén függ össze), ezért az ő botanikai oktatói tevékenysége csak átmeneti megoldás lehetett.  Szerencsére  a botanikát 1817-ben a Németországban tanult, de 1813-tól Magyarországon élő, nagy tudású Haberle Károly veszi át  véglegesen, akit Frivaldszky élethossziglan mesterének tekint.

                        Az elsőéves  medikusok nagy önbizalmukban diagnózisokat és kórjóslatokat adnak egymásról. Frivaldszky olyan gyenge fizikumúnak találják, hogy - mint idős korában önéletrajzában elmondja - évfolyamtársai szerint azon öt hallgató közé tartozik, akik biztos, hogy nem érik meg tanulmányaik végét. Ám végül a sok kirándulástól annyira megerősödik, egészsége úgy megjavul, hogy legtöbb társánál hosszabb életű lesz.

                        Az első évben anatómiát, természethistóriát, és botanikát hallgat. A harmadik évben patológiát meg egyéb orvosi tárgyakat. (Ars formulandi, Materia medica, Doctrina de operatione chirugica) A tantárgyak zöméből eminens eredménnyel vizsgázik[14] A II. évfolyamtól tanulmányai végéig ösztöndíjat is kap, tekintettel a szerény fizetésből élő, többgyerekes család anyagi körülményeire.[15]

                        Már egyetemi tanulmányai alatt elkezdi rendszeres, gyalogos gyűjtő útjait. Elsősorban Pest környékén kutat. A rákosi Ördögmalom melletti erdőben talál az általa „magyar szemőc"-nek nevezett, azóta már kipusztult Melanargia suwarovius lepkefajra.[16]

                        Érdeklődéssel olvassa a svéd fűvész Wahlenberg (1780-1851) Kárpátokról írott munkáját. Az ő nyomán 1818 nyarán  Specz Rudolf tanulótársával, - a bécsi Theresianum későbbi orvosprofesszorával  - a Tátrába indul. Átgyalogolják Nógrád, Gömör, Torna megyéket; majd megtekintik az aggteleki cseppkőbarlangot.  Késmárkra érkezve Mauksch Tamás (1749-1832) és Generisch Sámuel (1768-1844) botanikusok szívélyesen fogadják őket. Tanácsaikkal ellátva a két medikus bejárja a Tátra völgyeit, majd egy Fábry nevű vezetővel szeptember 6.-án   megmásszák a Lomnici-csúcsot. A korai havazás miatt az utat azonban félbe kell szakítaniuk. Frivaldszky Sáros-, Abaúj- és Zemplén-megyén át érkezik haza   Sátoraljaújhelyre, útközben megtekinti  a vörösvágási opálbányát is.

                        1819-ben a Mátrában és Diósgyőr környékén gyűjt. A bodonyi plébános, név szerint Erős, felkelti érdeklődését az állatok, közelebbről a hüllők és puhatestűek iránt is. Ez a találkozás pályafutása mérföldkövévé válik. 1820-ban a Bánátban Mehádia környékén a havasokban, 1821-ben pedig a Hegyalján találjuk.

                       

                        Ez évben fejezi be az egyetemet. Szeptember 7-én teszi le az első szigorlatot. Természethistóriából Reisinger Jánostól jó (bene), botanikából Haberle Károlytól, pszichologiából Schordanatól közepes (satisbene), anatómiából és patológiából Bőhm Károlytól jó osztályzatot kap. 1822. április 23-án megy neki a második szigorlatnak. Szemészetből Fabini János Teofiltól jó, gyógyszertanból és kémiából Schuster Jánostól jó, különös kór- és gyógytanból Bene Ferenctől közepes, közegészségügyből Bőhm Károlytól csak elégséges (sufficiens) jegyet érdemel.[17]

                        1822-ben  Nógrád és Trencsén megyében gyűjt,  még főleg növényeket. Herbáriuma rövidesen 2500 fajra rúg. 1822. augusztus 11-én megkapja az abszolutóriumot.[18]

                        Miután korábban, még a szigorlatai előtt, levizsgázott kórtörténetből, gyógyfürdőtanból és törvényszéki orvostanból, 1823 március 24-én doktorál kígyókról szóló értekezésével „jó" eredménnyel. (FRIVALDSZKY I. 1823). [19] A munkának komoly sikere lehetett, mert nyomtatásban is megjelenik, sőt utána még további két kiadásban is, amelyek azonban a doktori téziseket már nem tartalmazzák. Igen pozitív méltatás jelenik meg róla a Tudományos Gyűjteményben.[20]

                        Házassága. A fiatal természetbúvár orvos.           

                        Sadler József (1791-1849), aki miután 1820-ban doktorált, a magyar Nemzeti Múzeum „természetiek tára"  segéd őre lett, 1821-ben pedig rendes őre. Kinevezett „őre" volt abban az időben a Múzeumban még a régiségtárnak és a könyvtárnak is.[21] Sadler pártfogását Frivaldszky folyamatosan tapasztalja. Az ő javaslatára lesz mellette a  Múzeumnál  1822. szeptember 25-én egy pályázati vizsga letétele után segédőr, akkori kifejezés szerint adjunktus.[22] 1824. február 7-én az orvosi kar mint doktort és múzeumi segédőrt a kollégiumba kooptálja. [23]

                        1822-ben meghal édesapja. 1823-ban megnősül, elveszi a Nyugat-magyarországi származású házaspárnak, Schäffer János egykori főharmincadosnak, gazdag pesti polgárnak, és feleségének, Schäffer Annának  lányát, Annát. A szülők, mint nevük is mutatja, rokonok, mint a vőlegény esetében is.

                        A fiatal pár Schäfferéknél lakik, Pesten a Szervita tér 1. sz. alatti, a Kristóf tér sarkán álló házukban. Az akkor még csak kétemeletes ház tulajdonosa csupán  1820. szeptember 7. óta Schäffer János.[24] Unokájuk később így ír erről a házról: „Polgári jólét s kényelem környezi e hamisítatlan 'biedermaier' házaspárt. Biedermaier stílus a bútorzatban s dísztárgyakban csakúgy, mint az életben és erkölcsi felfogásban. ... A család tagjainak Donát János festette portréi. Egymás iránti gyengéd szeretet, mély vallásosság, sok kedély."[25]  A Schäffer-ház vendége 1823-ban a 12 éves Liszt Ferenc, aki - amíg a felnőttek beszélgettek, a „schubladkasznin" álló alabástromoszlopos órával múlatott. „Csak egy kis zöld zsineget kellett meghúzni s rögtön muzsikálni kezdett. Don Juan menuette-jét, a Carneval de Venise-t és a Bűvös vadász egyik áriáját játszotta, zengzetesen, bájosan."[26]

                        A család rendkívül nyitott és művelt, respektálják a vő botanikai tudományos szenvedélyét, ami miatt pedig orvostársai előtt a gúny tárgya. Orvosi praxist nem is folytat, kivéve egy esetet, amikor - még fiatal korában - Géresen járva sógornőjét, Schmidegg grófnőt gyógyítja meg. Az honorárium fejében egy Szent Imre képpel díszített csészét készíttet neki.[27]

                        A tudós vő eleinte Budapestet és környékét kutatja. 1824-ben a borsodi Bükkben kezdi kutatásait, végigjárja Zemplén-, Abaúj-, Sáros-megyéket egészen Bártfáig. Zemplén-megyében kihirdetteti orvosi oklevelét.[28] 1825-ben már Dunántúlon, a Vértesben gyűjt.  1827-ben a Pilisben Visegrádig gyalogol, majd a Bakonyban fejezi be útját. Ezen útjain Sándor József botanikus hűséges, önzetlen kísérője és kalauza.[29] 

                        Ez idő táján ismerik el nemességét: 1820-ban még nem szerepel a Pest-megyei nemesi összeírásban, 1829-ben és 1836-ban azonban már igen (1844-ben ismét nem),[30]  méghozzá anyai nagyapja nemesi levelével, akit ugyanúgy Frivaldszky Istvánnak (1728-1784) hívtak, mint édesapját.[31] Először 1838-ban tapasztaljuk, hogy címeres pecsétjét használja.[32] A pesti polgárok 1850-ig vezetett jegyzékében azonban nem szerepel,[33] miután  nem  polgár, hanem nemes állapotú személy.

                        1829-ben Békésben, és a Bánátban gyűjt; közelebbről Buziás, Mehádia, az Alduna, Sztancsilova-hegy, Oravica-bánya kirándulásainak helye. 1831-ben a Balaton-felvidéken,  1832/33-ban Bars-, Zólyom- és Túróc-megyékben jár.

                        1830-ban a pesti orvosi kar jegyzője lesz, s mint ilyen, professzori minőségben, a kar „bekebelezett tagja". Ekkor jelenik meg első életrajza, amelyből azt is megtudjuk, hogy már nagy gyűjteménye van.[34] 1831-ben, a kolera idején, amikor orvostársait a nagyszámú beteg gyógyítása köti le, fél évig az egyetemen terápiát és patológiát ad elő.[35] Kollégáinak szemében azonban szálka Frivaldszky „bogarász" volta. 1834-ben a választáskor ezért egy szavazat híján nem lesz orvoskari dékán.  Ekkor megválik a kari jegyzőségtől,[36] egyúttal az egyetemi tevékenységtől is. A 1834-től  dékán  Csausz Márton (1796-1864) helyébe, - aki Sadlert 1830-ban váltotta fel, - a jelentéktelen Csurgovics Sándor ( -1876 után) lép, aki mindössze egy évig marad ebben a tisztségben. Frivaldszky lépése némiképp szimbolikus is: A botanika és zoológia később az orvosi kartól függetlenné válik. [37]

                        Nendtvich Károly  így jellemzi a pályakezdő tudóst: „Midőn a fiatal ember nemes vágyaitól vezéreltetve oly pályára lép, melyre eddig előtte senki nem lépett; midőn jövendő működésére oly tárgyat választ, mely a közönség előtt nagyobb részt ismeretlen; midőn oly tudománynak szenteli életét és tehetségét, melyet kortársai inkább csak időtöltésnek és szórakozásnak, mint tudománynak és komoly foglalkozásnak tekinteni hajlandók: akkor idegenkedve tekintünk az ilyen ifjúra, törekvéseit tévesztett czél felé fordítottaknak tartjuk, és sajnálkozással nézünk jövendője elébe, midőn hajlamait oly pályára vitték, mely komoly emberi foglalkozáshoz nem méltó czélra vezet. (...) Azon fiatal ember, a kinek keblében nemesebb tűz lobog, a ki ideáljai valósítása után törekszik, fiatal hevében nem tekint arra, vajon jövedelmező lesz-e azon pálya, melyre lépni készül. Ő hézagot talál a hazában épen azon a téren, melyet kitölteni hazafiúi kötelességének tart, és nem tekintve jövendő anyagi sorsára, egyedül ideáljai valósítása után törekszik."[38]

                        A Múzeum adjunktusa.

                        Frivaldszkynak mint segédőrnek 1825-ben múzeumi fizetése, mindössze évi 500 váltóforint volt, amihez azonban még 250 váltóforint lakáspénz járult, tekintve, hogy nem a Múzeumban lakik. 1831-ben fizetése ismét emelkedik.  1837-ben  a fizetése 400 pengőforint + 100 pengőforint lakáspénz.[39]

                        1823-ban megvásároltatja a Múzeummal 1300 Ft-ért a bécsi Ferdinand Ochsenheimer udvari színész rovargyűjteményét, miután ez a szakterület a Múzeumban igen szegényesen volt képviselve. E gyűjtemény azonban később, az 1838-as nagy árvízben nagyrészt elpusztul.[40]

                        A Múzeum 1827-ben Bécsben megveszi Dahl majd Kindermann nem nagyon jelentős rovargyűjteményeit is.[41] Tekintve, hogy az entomológia még elhanyagolt terület, Frivaldszky azt javasolja, hogy a Múzeum vásároljon további gyűjteményeket, de erre már nem volt pénz.

                        Miután 1826-ban apai nagybátyja, Frivaldszky András után végrendeletileg örököl,[42]  ezen a pénzen végül saját magának veszi meg a budai Koy Tóbiás (1757-1829) magyar udvari kamarai pénztárnok, kiváló amatőr entomológus elhunyta után annak gyűjteményét és kezdi el a rovargyűjtést. Ez a döntés, mint később bebizonyosodott, üzletileg  is jó befektetés volt.

                        1834-ben Petényi Salamon (1799-1855) evangélikus lelkészt, ornitológust is kinevezik Múzeumba  segédőrnek.[43] Frivaldszky és Petényi együtt lesznek a leíró állattan nagy alakjai, akikről „a lokál-faunisták" korát „méltán Frivaldszky-Petényi korszaknak nevezhetjük."[44]  Az előbbi a gerinctelen állatok, az utóbbi a gerincesek tárának segéd őre lesz.  Ketten két, egymástól nagyon különböző ember, kutatási területük is az: Frivaldszky széles látókörű, nagy koncepciójú szervező, üzleti érzékkel; Petényi a tudomány aprólékos aszkétája, aki képes félnapokat vízben állni a madarak életének megfigyelésére. Frivaldszkynak az óriási fajszámú kutatási területét előbb fel kell fedeznie, majd precízen, aprólékosan kell leírnia, végül pedig elneveznie; Petényinek a jóval kevesebb fajtájú és nagyobb testméretű gerinces állatok esetében ilyen feladata már nincsen, viszont lehetősége van életük jobb megfigyelésére. Frivaldszky erősen nemzeti érzelmű, emiatt híve a  nyelvújításnak,  Petényi szlovák nyelvterületről származik, a cinkotai szlovák gyülekezet lelkésze, -  németül ír. Az előbbinek a neologizmusait tartják egyes kollégái komikusnak; az utóbbinak az ábécé betűivel megkísérelt madárhang-leírásait.             

                        A Múzeumban a régiségtári őr megbetegszik, így 1837-től mellékesen és fizetés nélkül, az archeológiai és numizmatikai tár őrzése is Frivaldszky feladata lesz. A régiségtár gyűjteményét az 1838-as árvízben életét veszélyeztetve menti meg: Az árvíz a lakásán éri. Lónyay János kormánybiztos emberei a természeti tárat kezdik menteni, de az éremtárat zárva találják. 1838. március 14-én felnyittatják Frivaldszkyval a lezárt éremtárat, a tárlókat közös erővel magasabb helyre rakodják át. Éjszakára Frivaldszkyt hagyják vissza őrnek.[45] Az árvíz azonban pusztítást végez az állattárban. Ezt orvosolandó, 1842-ben megvéteti a Múzeummal a bécsi Friedrich Treitschke lepkegyűjteményét,[46] - pontosabban 1843-ban, - amely 2582 fajt tartalmazott.[47] 1846-ban költöznek át a Múzeum gyűjteményei Ludoviceumból a mai Magyar Nemzeti Múzeum épületébe.[48]

                        1846 július 14-én Kubinyi Ágoston múzeumi igazgató azt kérelmezi József nádortól, hogy Frivaldszky Imre, 24 éve segédőr - mellette 9 éve a kincstár helyettes őre -, valamint Petényi Salamon, 12 éve segédőr, „tiszteletbeli őr" kitüntető címet kapjanak, amivel felettesük, Sadler is egyetért. Mindkét őrsegéd  saját költségén nagy utazásokat tett  és jelentős tudományos munkát végzett.[49]   Az iratot azonban a nádornál elfektették, az ügy csak József nádor halála után intéződött el. Ez azonban egyáltalán nem volt egyszerű. Frivaldszky ugyanis a régiségtár felelősségétől is meg akart szabadulni, miután magát a régiségtárat 1846. április 20-án Luczenbacher János őrnek már átadta.[50] Kubinyi igazgatónak ezért kérelmet nyújt be, hogy „a pozsonyi ünnepségekre" november 8-tól 18-ig elutazhasson. Az igazgató a kérelmet István főherceg nádorhoz terjeszti fel, aki az engedélyt megadja. Frivaldszky Pozsonyba utazik, ahol neki, az új nádornak november 15-én kérvényt ad be, amelyben előadja, hogy az archeologiai és kincstári osztálynál 1837 óta helyettes őri feladatot lát el (ez magasabb beosztás mint az őrsegédé), ám „a' megkezdett természettudományi pályáról lelépni hajlamot magamban épen nem éreztem." Ezért e tisztség alól a nádortól felmentést,  őrsegéd  helyett pedig másod-őri kinevezést kér. Kubinyi Ágoston a nádori megkeresésre „tiszteletbeli őr" címet javasol, s ugyanezt Petényi Salamonnak is. A „tiszteletbeli őr" címet végül 1847 december 4-én Frivaldszky megkapja.[51] Petényi ügyében Kubinyi új kérelmet ad be, ő így 1848 április 24-én kapja meg ezt a címet.[52] Mindez azonban hatáskör-változással nem jár, az „őr" változatlanul a botanikus Sadler József.

Az Akadémia levelező tagja.

Frivaldszky barátja a szintén orvos  végzettségű, de igazából az irodalomtudomány- és szervezés terén nagyot alkotó Toldy (akkor még: Schedel) Ferenc (1805-1875).[53] Toldy már 1831-ben a Magyar Tudós Társaság  (MTA) rendes tagja, a legelsők egyike. 1832 táján   minden különösebb magyarázat nélkül önéletrajzot kér Frivaldszkytól. Ez kicsit bizalmatlanul válaszol: „Szeretném tudni a celyt, de mast nem is lehet feltenni mind nemesset, azért hamarján is rövideden felelek kérdéseire." Kiderül azonban, hogy az életrajzra csak azért van szükség, mert barátja a Magyar Tudós Társaságba  tagnak ajánlotta. Ennek következtében 1833-ban levelező tag  lesz. 1834 elején levélben köszöni meg megválasztását.[54] Az akadémiai tagság nagy erőt ad további munkájához. Tudományos tevékenységét itt folytatja tovább, nem az orvosi karon.

1834/35-ben az Akadémia még heti üléseket tart, a következő, 1835/36 évben „kisgyűléseket", összesen 37-et. Ezekből azonban mindössze kettőn vesz részt.[55]

Publikációinál Frivaldszky magától értetődően ütközik be abba az akadályba - tudóstársaival együtt - amit a tudományos terminológia hiánya jelent. A nyelvújítás korát éljük, a tudósok egy bizonyos elgondolás szerint kezdenek új szavakat alkotni. Az Akadémián 1834/35-ben Bugát Pál (1793-1865) természettudományi műszótárt tervez.  Bugát 1824 óta az elméleti orvostan professzora, akaratát keresztülhajszoló, sőt mondhatni: kíméletlen, agresszív ember,  orvosi műszavai így meg is gyökeresedtek. Az is igaz, hogy  jó érzékkel fogott ehhez a munkához. Más tudományszakok nyelvújítóinak nyelvi érzékenysége - meg  talán érdekérvényesítő képessége - kisebb volt, az általuk alkotott  szavak döntő többsége nem is maradt meg. A kémiai elemek nevei közül például csak a horgany és a higany lett maradandó; a többi : éleny (oxigén), légeny (nitrogén), halvany (klór) stb. nem. A neologizmusok elfogadásában, illetőleg elvetésében annak szerepe sem elhanyagolható, hogy a nyelvújító személye mennyire volt elfogadott a tudományos világban. Frivaldszkynak - mint láttuk - bogarász volta miatt voltak ellenségei az orvosi körökben, de talán nemesi volta miatt is.[56] Frivaldszky mindenesetre kedvvel ajánlkozik a terminológiai nyelvújításra.  Ő kapja feladatul az Akadémiától a füvészeti, Pólya József (1802- ) orvos pedig, aki 1832-től levelező tag és Fáy András (1786-1864) barátja,  az állattani szavak szerkesztését.[57] 

Az Akadémiánál legelőször egy, Földváry által beküldött, fülesbagolyról szóló leírást véleményeztetnek vele.[58] Amikor tudományos dolgozatok bírálatára kérik fel, Frivaldszky azt is fontos szempontnak tekinti, hogy az adott mű szóhasználata beleillik-e a kialakulóban lévő terminológia rendszerébe[59] 1844-ben nagyjutalomra terjeszti fel  Bugát „szóhalmazát"[60]1845-ben pedig mintegy 120 „A"-betűs szakszót ad be (FRIVALDSZKY I. 1845b) az Akadémiára mutatványként egy nagyszótárhoz, amiből azonban nem lesz semmi.

  A magyar rovarneveket Frivaldszky a korabeli nyelvújításban kialakult módokon  hozza létre: Mint pl. a Vörpety, Rötcsáp, Szemék összetétel révén; Lángszinér a hordár, pincér, cincér mintájára, Szöglencz az újonc, Suhany, Porzony  a higany, horony, Báska a táska, Alkonyász, Bélész a bányász, kertész, Félszegivarcs a kavarcs, vakarcs,  Forgócz a bohóc, végül  Pohók  a pufók mintájára.[61]

Első két gyűjtő expedíciója  a Balkánra.

                        1830-ben egy újabb elhatározást tesz. Saját költségén a Bánátba küldi gyűjteni a körmöcbányai[62] Füle Andrást. Fülével nemcsak növényeket, hanem rovarokat is gyűjtet.[63] Rovargyűjteménye ekkorra már jelentős. Az út sikerén és a külföldi érdeklődés nagyságán felbuzdulva 1833-1846 között öt expedíciót szervez külföldre, a botanikailag-zoológiailag még feltáratlan, akkor az Ottomán Birodalomhoz tartozó területekre.

                        Megbízottként 1833-ban az elsőre a már bevált Füle Andrást küldi el a Balkánra, sajátkezű, pecsétes ajánlólevelével, s vele egy Manoleszko nevű, írástudatlan mehádiai román fiút. „Instructio generalis"-t - általános eligazítást -  ad Fülének 1833. január 20-án írott levelében. A „közönséges" fajokból legalább két párat gyűjtsön, a ritkábbakból, amennyit lehet. Gyűjtsön eleven hernyókat, várja meg, amíg lepkékké lesznek. Gyűjtsön csigákat, hüllőket. A madarak kitömésénél figyelmezteti, hogy a hátukon kell  felvágni a bőrt. A növénygyűjtésnél:  „vegyél legalább egy Rizma jó nagyságú fluss papírost". A minerákat pedig úgy gyűjtse, hogy építkezéseknél tudja meg a kőbányák helyét. Előírja a gyűjtött anyag tárolási és küldési módját is. Emberi kapcsolataihoz is ad tanácsokat: „Sok pénzt ne mutass.... Házi urad barátságát igyekezz megnyerni." Leírja a felszerelésben található orvosságokkal való bánást, a hideglelés és tüdőgyulladás tüneteit, kezelését. Figyelmezteti, hogy az arzenikum csak bőrpreparálásra való. „Végtére Istenrül mint Teremtődrül meg ne felejtkezz" - fejezi be tanácsait. Az üres oldalakra az úton Füle hőmérséklet- és barométer mérési adatokat ír.[64]

                        Fülével rendszeres levelezést tart fenn. 10 db  neki írt levele maradt ránk. 1833. február 7-én ezt írja neki: „Ha Milos Hertzeghez kapsz Recomendatiot, szépen öltözködj fel és úgy tedd nála tiszteletedet. És majd írd meg, hogy fogadott. Manoleszko is keressen és tanuljon törökül." Ez utóbbi kívánsága azonban nem teljesült. Arra az esetre, ha valami „revolutio" ütne ki, azt a tanácsot adja, hogy a városokban húzódjon meg. Megszidja amiatt, hogy elromlott a barométer; leírja, hogy mit tett helytelenül. 1833. április 3-án azt is elmondja, hogy miről írjon neki  Füle leveleiben. A fontossági sorrend  a következő legyen: 1. egészsége; 2 a hely leírása, ahol megfordult és 3. a talált tárgyak felsorolása. Igen meg lehet elégedve megbízottjával, mert a levelek megszólítása eleinte „Andris!", a végén már „Édes Andrisom!"[65]

                        Füle azonban Szlivnó környékén, ahonnan kirándulásaira indult, bolgár kísérőjével egy alkalommal nyom nélkül eltűnik. Valószínűleg rablótámadás áldozata lesz. Bár az expedíció félbeszakadt, küldeményei  gazdájának minden várakozáson felüli sikert hoznak: Füle 2000 növényfajt és 3000 rovar- és puhatestű fajt küldött haza, köztük ritka és ismeretlen fajokat is.[66]

                        Már első útja után javasolja az Akadémiának az  utazás leírásának kiadását.[67] Ez az Akadémia évkönyveiben meg is történik. (FRIVALDSZKY I. 1835a). Ezen közlés bevezetőjében áttekinti a természettudományi tárgyak gyűjtésének történetét Európában, majd egy „jegyzést" tesz, elmondva, hogy milyen elvi lehetőségei vannak ilyen expedíciók indításának. 1. országos költségen  (ezt tartja a legmegfelelőbbnek), 2. „részvényesek segedelmével" vagy  3. „ön vállalkozók áldozati által". Számára azonban egyedül ez utóbbi volt lehetséges. Az ilyen expedíciók is kétfélék lehetnek: az expedíció szervezőjének vagy küldötteinek vezetésével. Itt az utóbbiról van szó. Ezután egy négypontos tervet ír le, hogy mi mindent kellene gyűjtenie egy természetrajzi expedíciónak: 1. földrajzi, meteorológiai észleléseket, 2. ritka állatokat  (kisebb testűek közt keresendők az ilyenek), 3. ritka növényeket és 4. ásványokat. Ezután leírja előbb az expedíciója által bejárt útvonalat, majd a gyűjtött nevezetesebb tárgyakat. Ami a gyűjtött tárgyakat illeti, - ellentétben a közölt tervvel, -  az expedíció figyelme csupán a növény- és állatvilágra terjedt ki. A növények meghatározásában Sándor József volt nagy segítségére.

                         A közleményről  méltatást ír  Toldy Ferenc.[68] Frivaldszky gondoskodik arról is, hogy eredményeit a külföld is megismerje, ezért a publikáció V.-VII. tábláin bemutatott 24 bogár, 9 kétéltű és 3 kígyó leírását Johannes Gistl müncheni folyóiratában is publikálja (FRIVALDSZKY I. 1837b).[69]               

                        Az expedíció annyira sikeres, hogy példája nyomán a két budai német nemzetiségű terménykereskedő, Kindermann Albert, - apa és fia - is elindul a Balkánra, üzleti vállalkozásukat a rovarkereskedelemre is kiterjesztve.[70]

A második útra 1834-ben   ismét  Manolesco-t küldi, de  vezetéssel a porosz Karl Hinkét bízza meg. Az expedíciót Széchenyi István is támogatta, olyan értelemben, hogy barátja, a konstantinápolyi követ révén virágos-ékes nyelven írt szultáni fermánt szerzett részére. [71] Frivaldszky  Imrét Széchenyi István naplójában is említi.[72]

Hinkét is instrukciókkal látja el, aki rendszeresen be is számol gazdájának olyan mértékig, hogy összegyűjtve hazahozzák még a számlákat is.[73]

Az expedíció most Ruméliában Philipopolit választja kutatási központnak. Lényegében 1834-ben is még a mai Bulgária területén jártak: Despoto, Rhodope, Rila, Staninak, 1835-ben a Karlova- s a Balkán-hegység havasi vidékén gyűjtenek. 1836-ban Macedoniába mennek át: Szaloniki, Hortiát, Vardar, Köröcskő, Kolákia és Lángassa  az úti célpontok. 

Az expedíció  legjelesebb eredménye botanikai: A Rodope-hegységben felfedezett új Gesnericeae-család új monotipikus génusz új faja, amelynek az 1832-ben tisztázatlan okokból, kegyetlenül meggyilkolt egykori professzora tiszteletére Frivaldszky a Haberlea rhodopensis nevet adta.

A növény azon növények egyike, mely a jégkorból való.  A  helyiek silivryak-nak nevezik, csak egy  helyen nő, Bacskovó környékén, sehol máshol a világon.

Az a helyi legenda fűződik hozzá, ahogy egy falusi ember a török időkben egy barlangban egy Mária-ikont talált, amit a közeli romos kolostor felei közé vitt. Az ember jutalma az lett, hogy amerre járt, nyomában ez a csodás, addig ismeretlen virág nőtt. A helybeliek azóta is eljönnek ebbe a barlangba, és a virággal Húsvethétfőn feldíszítik a kolostort. A növény egyébként már jóval korábban is szerepelt antik pénzérméken.

 Frivaldszky emellett számos más új fajt is leírt, főleg rovarokat. 1841-ben  Hinke egy vadászaton megbetegszik és meghal. Most is Manoleszko tér  haza egyedül a gazdag zsákmánnyal. 

Az eredmény annyira bőséges volt, hogy egymaga nem is tudta feldolgozni. A növények esetében Rochel Antal (1770-1847) a pesti botanikus kert főkertésze és Sadler József segítségét vette igénybe. [74] 

Katalógust készít az úton gyűjtött növényekről az új fajokat leírja (FRIVALDSZKY I. 1833-1836b), sőt megpróbálkozik egy magyar nyelvű, Linné szerinti rendszertan készítésével is, amely az általa gyűjtött balkáni anyagot is tartalmazza (FRIVALDSZKY I. 1833-1836c).

                        Külföldi cserekapcsolatai kiépülőben vannak. Növénytani felfedezéseit siet a külfölddel megismertetni. A regensburgi Flora sorra közli előbb Rochel előzetes tudósításait,[75] majd Frivaldszky közleményeit. (FRIVALDSZKY I.  1835b, 1835c, 1836a, 1836b)[76] 1834-ben publikálja rovargyűjteményének jegyzékét is (FRIVALDSZKY I. 1834), természetesen  latin nyelven. Második útjáról is a Tudós Társaság évkönyveiben számol be (FRIVALDSZKY I. 1837a). Az úton gyűjtött növényekből még 1841-ben is van eladásra meghirdetett készlete.[77]

Nyugati  tudományos kapcsolatai és elismerései.

Az anyag nagysága, változatossága és újdonsága miatt rendkívüli módon felkelti  a nyugaton élő entomológusok és botanikusok érdeklődését. A gyűjtött másodpéldányokat  elcseréli más ritka fajokra, sőt el is ad belőlük, hogy az expedíciók tetemes költségei visszatérüljenek. Így végül az orvoskollégáktól megvetett „bogarász" anyagilag nem is járt rosszabbul, mint praktizáló kollégái.

                        Az anyagi sikert erkölcsi elismerések is követik. Tevékenységéért 1831-ben a firenzei mezőgazdasági akadémiától kap oklevelet[78] majd 1835-ben a regensburgi királyi füvész társulat  rendes tagja lesz, 1836-ban pedig a londoni entomológiai társulaté.  1837-ben a lipcsei természettudományi akadémiától kap oklevelet, 1839-ben a bécsi állat- és füvész társulattól.  1841-ben tagsági oklevelet nyer a párizsi és 1842-ben a stettini entomológiai társulattól, 1842-ben pedig az altenburgi természettudományi társulatnak lesz  levelező tagja[79]

                        Több mint 200 európai partnerrel kerül levelezési és cserekapcsolatba. Európa szerte megismerik a legjelesebb tudósok, akiknek neve csupán Hanák 1849-ben megjelent könyvében[80] maradt fenn.  Ezen, 1849 előtti tudós partnereknek lehetett nagy részük a külföldi tudományos elismerésekben is.

                        A rovarokat segítettek meghatározni[81] a bécsi  Georg Friedrich Treitschke,[82]  valamint az augsburgi Christian Friedrich Freyer,[83]  és a regensburgi  Gottlieb August Wilhelm Herrich-Schäffer. [84]

                        A fenti tudósok műveit is megszerzi, ezen kívül Párizsból Dejéan,[85] Milánóban gróf Parro,[86]  Nápolyból Costa,[87] Genovából Spinola [88], Halleból Germar,[89] Nürnbergből  Jakob Sturm,[90]Berlinből Erichson,[91] Krug,[!][92] Londonból  Hoppe [!],[93] entomologusok műveit is, (FRIVALDSZKY I. 1864b) akikkel szintén levelező kapcsolatban állt.

                        Kapcsolatban állt még Párizsban Boisduval,[94]  Bory de St. Vincent,[95]  Moszkvában  Fischer,[96]  Londonban Gray,[97] Milánóban Marietti, Christophori,[98]Bécsben Ulrich.[99] Briegban Charpentier,[100] tudósokkal is.        

                        A velük való levelezés nem maradt fent. A leveleket 1849/50-ben semmisíthette meg, hihetőleg a Szabadságharc alatti tevékenységét nyomozó rendőrkopók elől, akik szemében minden nyugati kapcsolat gyanús volt. Szintén nem maradt fent levél a következőktől, akiket a fentieken kívül  Frivaldszky önéletrajzában [101] még megemlít, s ezért feltehetőleg szintén 1849 előtti kapcsolatok:

                        Stockholmban Nyblaeus,[102] Koppenhágában  Westermann,[103]  Zürichben  Frey,[104] Mousson ,[105]  Párizsban  Brülle,[106]  Delarouze,   Stuttgartban Roser,[107] Berlinben Reiche,[108]Schüpel,[109] Lipcsében Gruner[110], Kunze,[111] Rossmässler,[112] Erfurtban Keferstein,[113] Laibachban Ferdinand Schmidt [114]  Gniezenben Willbrandt, Harkovban Besser,[115] a szibériai Barnaulban Gebler,[116] Torinoban Bandi, Pieroleri, Guené,[117] Milánóban a Stabile Villa testvérek, Krakkóban  Estereicher múzeológus,[118] Bécsben Vincenz  Kollar,[119] Julius Lederer,[120]    Sopronban pedig b. Ocskay Ferenc (1774- ).  

                        Műveik is szerepelnek könyvtárában a párizsi Aubé,[121] berlini Schaum,[122] firenzei Pesserini,[123] a szentpétervári Menetrie,[124] bécsi Redtenbacher[125] tudósoknak (FRIVALDSZKY I. 1864b).

                        A dorpati Ledebour[126]   szibériai útleírása  báró Splényi Béla (1819-1899), későbbi  bányatanácsos ajándéka, aki 1838-ban olaszországi utat tesz. Előtte felkeresi Frivaldszky  Imrét, aki két - meg nem nevezett - milánói botanikushoz ad neki ajánlólevelet. Ezeket meg is látogatja. Hálából  veszi meg C. F. Ledebour művét, amit tudósunk korábban nagyon dicsért.[127] E művet annyira értékesnek tartja, hogy 1864-ben nem adja el a Múzeumnak.

                        Némileg más kör a kimondottan üzleti feleké. Fennmaradt egy ismeretlen közvetítőtől való német nyelvű levél, 1841. aug. 30. kelettel, amelynek írója csupán kezdőbetűkkel jelölt fajok küldéséről számol be Modena, Koppenhága, Toulouse városokba.[128]

                       

                        Az Akadémia rendes tagja.

                        Mindeközben 1836-ban Szabolcs, Bihar és Arad megyében gyűjt, Moravicáig és Mehádiáig jut el: 1837-ben a Mátrában, 1838-ban ismét a Bánátban, Arad és Temes megyében kutat. Itteni aktivitásának méltánylásaként 1838-tól Temes megye táblabírája,[129] amely címét még 1860-ban is  viseli.[130]                    

                        1838-ban a magyar Tudós Társaság rendes tagja lesz. Székfoglalóját 1839. augusztus 19-én tartja meg. Értekezése  Magyarország kőszeneiről szól (FRIVALDSZKY I. 1840b). Ez azért figyelemre méltó, mert eddig csak az élettudományok álltak érdeklődése homlokterében, bár - mint azt  korábbi terveiből, javaslataiból láthattuk, - látókörét egyáltalán nem kívánta lehatárolni. A Nemzeti Múzeumban a természetiek tárában egyébként volt kőzetgyűjtemény is, ám miután 1866-ig a Múzeumban nem volt mineralógus, így az ő feladata volt az ásványok gondozása is.[131] Az Akadémián rendszeres feladatai közé tartozik természetrajzi pályázatok szakvéleményezése, ezek közt  is vannak ásványtani, sőt meteorológiai tárgyúak is.[132]

                        Értekezésében ismerteti a kőszén növényi eredetére vonatkozó külföldi kutatásokat, majd Magyarország széntelepeit, benne azt is, hogy milyen kőzetekkel együtt fordul elő. A feketeszén- előfordulásokat három csoportba sorolja: I. Kárpáti (Máramaros, Sáros, Szatmár, Szepes, Zemplén, Zólyom megyékben), II. Krassó megyei és III. Tolna-Baranya megyei előfordulások. A barnaszén olyan sok helyen fordul elő, hogy  csak megyénkint sorolja fel őket.               

                        Amikor a nagy műveltségű, komoly tudományos érdeklődésű Mészáros Lázárnak, későbbi honvédelmi miniszternek  a Tudós Társaságba való felvételéről esik szó az 1840-es években, Széchenyivel az élén többedmagával szerepel az ajánlók között. [133]                      

                       

                        A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései .

                        Frivaldszky Imre 1840-ben  Vajda Péter társaságában bejárja az alsó Tisza és a Berettyó vidékét, a Hortobágyot Püspökladányig. Vajda Péter (1808-1846) panteista, természetrajongó evangélikus költő, 1842-től Szarvason gimnáziumi tanár.  

                        Frivaldszky kezdettől aktív résztvevője a „magyar orvosok és természetvizsgálók"  vándorgyűléseinek. Ott van az első és második, Pesten tartott vándorgyűlésen 1840-ben ill. 1841-ben, majd Besztercebányán 1842-ben a harmadikon.[134] Az első előadását azonban csak az 1843. évi, temesvári (IV.) vándorgyűlésen tartja meg, amikor beszámol 1841. évi kirándulásáról (FRIVALDSZKY I. 1844b). Bevezetésként visszatekint külföldi, majd hazai természetkutatókra, azután leírja utazását, amely Losoncon kezdődött. A Rima völgyén haladt Aggtelekig és a szilicei barlangig. Tovább a Sajó völgyében Pelsőcig, a Csetnek völgyében Betlérig, majd Rozsnyóig. Részletesen leírja  Szomolnok bányáját, a Hernád völgyében jut el Késmárkig. Smeksz fürdő szintén részletes leírást kap. Felkán fejezi be az utat. Végül leírja a gyűjtött tárgyakat is.

                        A vándorgyűlésen külön kiemeli, hogy a Szepesi Kárpátok nagyon emlékeztetnek természettudományi szempontból a bánsági havasokra.[135]

                        Ezen az 1841.-i úton negyedmagával vett részt, az orvos Nendtvich Károllyal (1811-1892), aki szabadidejét lepkék kutatására fordítja. A Nógrád, Gömör, Szepes megyékben, a Tátrában („Központi Kárpátokban") fentebb leírt utat követően még átmentek Galiciába is, Vielicskába és Krakkóba, az utazást Árvában és Trencsénben fejezik be. E megyében, mint kiderül, felkeresi rokonságát is. 1842-ben Ausztriában, Besztercebányán  és Liptó megyében gyűjt.

                        Részt vesz a kolozsvári (V., 1844) vándorgyűlésen is, ahol egyaránt számon tartják az ornitológusok, herpetológusok, entomológusok és conchyológusok között.[136] Az ichthyologiával nem foglalkozik, de Heckelnek, az azóta  elhunyt ichthyologusnak annak idején küldött Pestről borszeszben egyes halpéldányokat.[137] A pécsi (VI., 1845) vándorgyűlésen  felolvassa „Párhuzam a Szepesi Kárpátok és a bánsági havasok közt természettudományi szempontból" c. értekezését, amelyről azonban a szakosztály titkára sajnálattal állapítja meg, hogy szövegét nem kapta meg kinyomtatásra. [138] Feltehető, hogy két év előtti értekezésének újraolvasásáról volt szó. A besztercei, temesvári és pécsi vándorgyűléseken különféle tisztségeket is ellát.[139] Az 1846. évin nem vesz részt, mert akkor keleti expedícióján van.  A soproni (VIII.) 1847 évi vándorgyűlésen Magyarország édesvízi és szárazföldi puhányairól tart felolvasást, amit a Munkálatokban meg kívánnak jelentetni, de megjegyzik, hogy az Akadémia értesítőjében  jelenik meg..[140] A forradalom  után 16 évig nem tartanak vándorgyűlést.[141]

                        Ő maga 1843-ban a bánáti havasokban, 1845-ben a Mecsekben gyűjt. 1847-ben az Alföldön gyűjt madarakat három héten át egy „pusztai gunyhóban" lakva, mint önéletrajzában írja.

                        Harmadik keleti expedíciója.

                        1841-ben elindítja a harmadik expedíciót a  nála nevelkedett Nogel István vezetésével  Frivaldszky figyelemre méltó feldolgozói gárdát nevel ki házában. Nogel már 1828-ban elkísérte Szliácsra.[142] Nogelnek az Akadémia elnöke, gr. Teleki József ad ajánlólevelet.[143] Nogel a Dunán hajózik le a Fekete-tengerig. Brusszában és az anatóliai Olümposzon gyűjt. 1842. június 30-án - miután a Frivaldszkynak gyűjtött anyagot összecsomagolta, -  Wagner Móric utazóhoz csatlakozik, akivel Odesszán át a Kaukázusig hatol, s 17 hónapi utazás után érnek vissza Sztambulba. Ott még egy évet időzik, majd 1846-ban tér vissza Magyarországra. Szegeden értesül arról, hogy gazdája időközben személyesen indult el egy újabb balkáni utazásra. Nogelt Frivaldszky családja Pesten örömmel fogadja. [144]  Frivaldszky Nogellel 1853-ig levelez, aki Törökországból akkor is hálásan tartja kapcsolatot egykori gazdájával, amikor ott  már török szolgáltba lépett.[145]

                        Frivaldszky Imre az akkori, az egész Balkánt magába foglaló Törökország élővilága leírójaként úttörő.[146] Még a második expedíciója idején előterjeszti egy, az  egész Balkánról szóló  mű tervét, melynek I. része útleírás lenne, a II. része a talált ásványok, növények, állatok leírása, terjedelme 20 nyolcadrét ív, 30-35 táblával. A  mű jelentősége abban állna, hogy Európa ezen egyetlen feltáratlan vidékéről az első mű magyar nyelvű lenne.[147] Ilyen mű végül is nem jelenik meg, csupán az első három utazás  összefoglaló ismertetése (FRIVALDSZKY I. 1845a.)            

                        Otthona a negyvenes években.

                        Apósa 1842-ben meghal. Július 20-án átveszi ennek a Zichy-alapítványban betöltött tisztségét. [148] A Szervita-téri ház szinte napi vendége az 1840-es években Klauzál Gábor (1804-1866) országgyűlési képviselő, később kereskedelemügyi miniszter. Az új büntető rendszer kidolgozását célzó bizottság tagjaként tartózkodott Pesten. Vendégei voltak még a háznak a később európai hírű Balassa János (1814-1868), 1843-tól a gyakorlati sebészet professzora a pesti egyetemen, továbbá Lumniczer Sándor (1821-1892), aki előbb Balassa mellett dolgozik, később a Szabadságharc alatt tábori orvos, majd egyetemi tanár.[149]

                        A házban Frivaldszkynak külön dolgozószobája  volt. „A szabálytalan alakú, tágas dolgozónak félig-meddig múzeum, félig-meddig laboratórium színezete volt. Lepkék és bogarak ezreit magukba foglaló fiókos szekrények tetejéről rendszeresen csoportosított, kitömött madarak néztek alá üvegszemeikkel. A magas polcokon csigák, preparált mókusok voltak elhelyezve s hosszú, hengeralakú üvegekben kígyók ágaskodtak. Az asztalok telirakva a rendezés alá kerülő rovarvilággal, gombostűre szúrt, tarkaszárnyú pillangókkal, apró, fényeshátú bogárkákkal." [150] 

                        Frivaldszky gyűjtőútjain fedezi fel magának a budai Svábhegyet, amely akkor még túlnyomórészt beépítetlen, mezőgazdasági terület volt. 1838. november 3-án Krausz Károlytól vesz ott egy 14 holdas ingatlant (468/469 hrsz.), egy rajta lévő kis házzal, 7050 forintért nyaralás céljára.[151] Már 1842-ben említik városi lakása és „svábhegyi mulatóháza" madárgyűjteményét.[152]

                        Frivaldszky hozza a Svábhegyet a városi lakosok között divatba.

                        Amikor báró Eötvös József (1813-1871) 1840-ben a fővárosba jön,  Budán, Frivaldszkyéknál vesz lakást, hihetőleg Toldy  javaslatára. Eötvös  1842-ben feleségül veszi Rosty Ágnest. Ekkor is Frivaldszkyék lakója, Rosty Ilonával, felesége húgával együtt. Eötvös ebben az időben (1838-1841) írja nagy regényét, a Karthausit. Rosty Ilonát 1845-ben Trefort Ágost veszi  feleségül. Ekkor a két házaspár saját iker-nyaralót épít.[153] Eötvös József feleségével 1845 tavaszán még utoljára  Frivaldszkyéknál nyaral.[154] 1847-ben írja a Magyarország 1514-ben c. regényét. 1848-ban miniszter lesz, de ősszel már Münchenbe menekül.

                        Frivaldszky Imre más telektulajdonosokkal együtt 1846-ban a budai tanácshoz fordul a svábhegyi kocsiút jó karba helyezése érdekében, s ő maga is  hajlandó  ehhez 100 forinttal hozzájárulni. Az útjavítást főként azért szorgalmazza, mert a telken villát  szándékozik építeni. Ez a villa 1847-re lesz kész.[155]          

                        1847-ben Frivaldon kis földet örököl, 20 forint értékűt.   A hat telekkönyvi tételből álló birtokocska két rokonánál van zálogban, nyilván generációk óta, amióta ősei elszármaztak Rajecre. Frivaldon új templomot akarnak építeni, éppen az ő beltelke mellett. Úgy intézkedik, hogy ha ez felépül, telke legyen a templomé.[156]

                       

                        A Magyar Természettudományi Társulat alapító tagja.

                        1840-ben kezdődik kapcsolata Hanák Jánossal (1812-1849), akit ez évben szentelnek piarista pappá, s helyeznek tanárnak Máramarosszigetre. Hanák 1840 decemberében rovarokat küld neki meghatározásra, és könyvek  beszerzését kéri, amelyekből képezhetné magát. Frivaldszky Imre ennek eleget is tesz, cserébe kitömött madarakat kér. Fennmaradt 9 levele (az utolsó 1844. június 7-ről) mind effélékről szól. Kap tőle sast, baglyot, siketfajdot, ő viszont leírja neki a madártömés helyes módját,  1841-ben közvetíti Hanák felvételét a Természettudományi Társulatba. 1843-ban már így írja alá levelét: „őszinte barátja és szellemi ügyfele". Ami személyes ügyeit illeti, 1841. dec. 21.-én megírja, hogy leégett a svábhegyi majorlakása, 1843. dec. 19-én köszvényéről panaszkodik, 1844 június 7-én pedig elmondja, hogy a Császárfürdőbe jár, és sokat kell lennie friss levegőn.[157]  Hanák  1845-ben kerül Pestre. Ő írja meg később a magyarországi  állattan első történetét, benne Frivaldszky életrajzával.[158]

1841 tavaszán Bugát Pál és Vajda Péter kezdeményezésére többen megalakítják a királyi Magyar Természettudományi Társulatot, amelynek utóbbi főtitkára lesz. Az alapító tagok közt ott van Frivaldszky mellett Toldy Ferenc, Nendtvich Károly, Hanák János, Jedlik Ányos, Petényi Salamon, Entz Ferenc (1805-1877) szőlész és Fényes Elek (1807-1876) geográfus. A Társulat célja egyfajta egyetem-utáni önképzés, tudományos kutatás, az ifjúság inspirálása volt. Független szervezet volt, bár kapcsolatban állt az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseivel, a Tudományos Akadémiának pedig mintegy előszobája. Alapszabályát Bugát Pál szövegezte meg. Frivaldszky és Petényi az állattani osztály tagjai lettek. Hosszú időn át ők ketten voltak egyedül színvonalas zoológusok a Társulatban, a többiek csupán amatőrök.[159] 1842. november 28-án, Frivaldszky elnöklése alatt tartott ülésen itt is felvetődik a magyar „műnevezések" kérdése.[160] 1843. október 10-én gyapotmag beszerzését vállalja Konstantinápolyból,[161] de nem tudunk arról, hogy ennek eleget is tett volna. 1844. május 14-én a társulati kirándulást szervezi a budai hegyekbe, majd tagja lesz a Gazdasági Egyesületbe küldött delegációknak.[162] 1844. június 5-én beválasztják a kőszénkutató társaságba, amely tárggyal korábban - mint láttuk - epizodikusan ugyan foglalkozott, de ekkor már nem állt érdeklődése homlokterében. A  bizottság nem sokat végezhetett, mert 1846. január 12-én, amikor a beszámolnak tevékenységükről, mindössze az ő értekezését olvassák fel (FRIVALDSZKY I. 1840b ).[163]

1844-re elkészül a társulati oklevél, amely ki akarván fejezni saját munkaterületét, a tagok javaslata alapján az ásványi, a növényi és az állatvilágból a legjellemzőbbnek tartott fajokat ábrázolja.[164] 1845 november 4-én felolvasást tart  expedíciójáról, (FRIVALDSZKY 1845a), és elhatározzák ennek megjelentetését.[165] 1846. február 19-én az elhunyt Vajda Péter gyászbeszédével bízzák meg,[166] ám ezt végül Ballagi Mór tartja meg, tekintve, hogy a szónoklatok tartását Frivaldszky egyáltalán nem szerette. A Társulat  1847. február 4-én Pest-Buda természetrajzának megírására bizottságot alakít, ebben megkérik a rovarokról szóló rész megírására.[167] Nem tudják azonban, hogy milyen nagy vállalkozásba fogtak, hiszen mint Gombocz megjegyzi, ilyen mű még száz évvel később sem volt.[168] 1853-ra ki is derül, hogy ez a vállalkozás  kudarcot vallott.[169] Frivaldszkynak 1850-52-as évekből több gyűjtőnaplója maradt fenn, amelyekbe Budán és Pesten gyűjtött anyagot sorol fel, napi bontásban. Nyilvánvalóan ehhez a munkához való anyag gyűjtésről van szó.[170] Sadler egy munkaközösséggel ugyanakkor egy „Magyar Flóra" megírását tervezi. [171]

1847 május 6-én 2000 rovart ígér a Társulatnak[172] 1847. május 25-én hernyóirtási módszer kidolgozásával bízzák meg,[173]  de ennek sem tudott eleget tenni.

A Társulatban Bugát felveti népszerű előadások tartásának ötletét is, Frivaldszky is, Jedlik is jelentkezik rá, ám a dologból ismét nem lesz semmi.[174] Mások irányításával Frivaldszky nem tudott dolgozni, céljait maga tűzte maga elé. A csoportmunkához sem volt érzéke.

1848-ban Sadler Józseffel együtt szakvéleményével megvéd egy budai polgárt, akinek a városi tanács a méhtartást, mint káros tevékenységet eltiltja.[175] Majd a vándor sáskáról jelentet meg egy füzetet, amelybe a történeti adatokat Gerenday József (1814-1862), az 1848-ban kinevezett orvoskari botanikus professzor, füvészkerti igazgató írta (FRIVALDSZKY I. 1848).

Egy nagy természettudományos kutatóintézet terve.

                        Lehetetlen volt meg nem látnia azt az ellentmondást, ami abban állt, hogy a nemzet Múzeuma magán gyűjtőktől, ajándékaiktól illetve tőlük vásárolt gyűjteményeiktől függjön, így előálljon az a fonák helyzet, hogy egy magánszemélynek - Frivaldszkynak - sokkal nagyobb gyűjteménye legyen, mint a nemzetnek. A Múzeum személyzetének „őri" feladatai voltak, gyűjtéssel nem foglalkoztak. Mint láttuk, már első expedíciójánál kialakult ennek orvoslására benne egy nagyszabású terv, amelyet azóta is tovább érlelt.

                        A Természettudományi Társulat választmányi ülésén 1842. november 21-én    mondja el először egy felállítandó, gyűjtéssel is foglalkozó természetvizsgáló intézet tervét. Tetszéssel fogadják ugyan, de nem tartják magukat illetékesnek benne.[176] 1842-ben ezért    már az Akadémia nagygyűlésén olvassa fel  a felállítandó természettudományos intézetről szóló tervezetet, amit annyira jelentősnek éreznek, hogy felkérik, hogy a kisgyűlésen is olvassa fel.[177] Ez meg is történik 1843-ban, a címe: Javaslat a természettudomány hazánkbani felvirágoztatása ügyében. [178]

                        Azt ajánlja benne, hogy állami költségen hozzanak létre 12 éves időtartamra egy ideiglenes intézményt négy részleggel, amelynek feladata Magyarország ásvány-, növény- és állatvilágának valamint a topográfiájának és vízrajzának módszeres feltárása és leírása  lenne.  Évente 9 hónap volna a gyűjtő terepmunka, 3 hónap a feldolgozás. 12 év után átalakulna „polytechnikummá", amin az említett tudományterületek egyetemes kutatóintézetét érti (mint amilyen a földtan területén jelenleg a Magyar Földtani Intézet). Alapszabályt, költségvetést mellékel évi 27 000 Ft-ról, s leírja azt is, hogy mindez a gazdasági élet szempontjából is milyen fontos lenne.

                        A tervet azonban két orvosprofesszor kapja véleményezésre, éppen azok közül, akik miatt az általuk lenézett „bogarász" annak idején otthagyta az orvosi kart. Az egyikük Gebhadt Ferenc (1791-1869), Frivaldszkyt megelőzően, 1818-től az orvosi kar jegyzője volt, 1823-tól a klinikai orvostan professzora, - egyébként pedig a himlőoltás nagy propagálója. A másikuk Balogh Pál (1794-1867) homeopata orvos. Mindketten akadémikusok.  Szakvéleményük elutasító: Szerintük akkora a tervezet költségvetése, hogy ezt csak az országgyűlés szavazhatná meg, amiben az a meggondolandó, hogy a pénzt esetleg épp az Akadémiától vennék el. Úgy gondolják, a kívánt célra a nemrég alakult Természettudományi Társulat ugyanúgy alkalmas, csak sokkal kisebb költséggel.[179] Száz év távlatából állapítja meg Gombocz, hogy Frivaldszky jól látta, hogy a társulat  a gyűjtés céljára alkalmatlan.[180]

                        Frivaldszky tervét 1843-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén is előterjeszti, ahol azt a határozatot hozzák, hogy „ezen nagyszerű s érdekes javallatot némelly megyei hatóságoknak jelen országgyűlési követeik utasításában felveendőt ajánlaná."[181] A beszédet erre  kinyomtatja (FRIVALDSZKY I. 1844a),[182] majd 1844-ben a pozsonyi országgyűlés tagjai közt szétosztja.  Ott nagy tetszéssel fogadják  ugyan, de semmi eredménye nem lett, holott ha ez megvalósul,  közel olyan jelentőségű lett volna, mint  a Tudományos Akadémia megalapításáé. Ennek ellenére nem kedvetlenedik el a kudarctól, saját költségén folytatja az expedíciókat.

                        1844. november 5-én bizonyítványt kér a Társulatban végzett tevékenységéről.[183]   1844. november 4-én  bizonyítványt kér és kap akadémiai működéséről is.[184] Gyanítható, hogy minderre az előbb említett tervének az Országgyűlésben való bemutatása céljából volt szüksége.

                        Negyedik és ötödik expedíciója.

                        1843 tavaszán negyedik expedícióját indítja, Kréta szigetére. Megbízottja, Zách Ferenc azonban nem ad életjelt magáról,[185] csak ősszel. Egy év levelezgetés után  [186]  1845-ben Frivaldszky Jánost küldi utána Terren András körmöcbányai evangélikus teológussal Candiába. Kiderül, hogy Zách elsikkasztotta a pénzt. Frivaldszky János azonban eredményesen tér haza, Kisázsiában Szmirnában és Brusszában is jár.

                        A krétai növényújdonságokról és a másodpéldányaikról  Frivaldszky Imre otthon   katalógust készít (FRIVALDSZKY I. 1844-45)

                        1846-ban Frivaldszky Jánossal együtt személyesen indul ötödik expedíciójára, hogy most már ő is megismerkedjék a Balkánnal. Útlevelet kér,[187] amit meg is kap. Az útlevél fennmaradt, a háta telepecsételve a bejárt útvonal helyi hatóságaitól, osztrák konzuljaitól.[188] Útitervük minden korábbinál nagyobb szabású. A Dunán hajóval mennek lefelé Ruszcsukig, majd Balkán hegységen, Szlivnón át a tengerparti Missivribe. Innen egy kis hajóval indulnak el, de vihar tör ki, Cap Eminehnél partra kell szállniuk, ahol görögkeleti szerzetesek vendégei lesznek, amíg tovább nem indultak Várnáig. Gőzössel hajóznak ezután Konstantinápolyba, ahol megtekintik a nemrég alapított egyetemet, amelynek orvosi karát egészen európai színvonalúnak találják. Július 16.-án megmásszák az anatóliai Olimpuszt, majd  Brusszába, és Szmirnába mennek. Innen Candiába és Egyiptomba készülnek, de Frivaldszky  Imre megbetegszik, ezért Syrában az osztrák konzultól kapott tanácsot megfogadva az utat lerövidítik. Korfura hajóznak, majd Szicílián, Itálián és Ausztrián át térnek haza. Közben megmásszák az Etnát, személyesen megismerkednek tudós levelezőtársaikkal.

                        Korfuról írt levelét az Akadémia annyira érdekesnek  tartja, hogy másolatban megküldi József nádornak is, aki azt kéri, hogy a jövőben minden ilyen levelet mutassanak meg neki.[189] Korfuról ír július 7-én Hanáknak is, de neki inkább csak a bejárt útvonalat írja le. Tengeri viharról, vesztegzárról, útiterv-módosításról nem esik szó benne. Lelkesen ír az Olimpról: „Mily nagyszerű természet - minő sajátlagos virány"[190]

                        Felesége, Frivaldszky(né) Anna  1846 május 25-én egy német nyelvű levelet ír Toldynak,  egy, a férje utazásáról szóló cikk miatt.[191] Nem tudni, hogy ez az írás végül is elkészült-e.

                        Az utazásról az Akadémián színes beszámolót  tart jegyzeteiből. Ebből útleírást is szeretne készíteni, többször is nekidurálja magát a befejezéshez, de töredék marad. Látszik, nem kenyere a fogalmazás, mint ahogy a szónoklás sem volt az. Kár, mert az elkészült kézirat részletei igen elevenek. Leírja azt az ünnepséget, amit Perában látott, a katonai díszszemlével, a „tánczoló és vonító dervisek"-kel. Hogy Brusszában azért rossz a bor, mert rosszul kezelik. Korfu előtt megbetegszik, ezért hét napra „veszteglő intézetbe" mennek. A karantén letelte után „az intézet felügyelője szobámba jőve  keresztet tartván kezébe azt rövid hála üdvözlet után megcsókolá s bennünket bona practica szavakkal fogságból szabadon bocsájta."  La Valetta leírásából: „A nők kivétel nélkül fekete ruhába arczok felette ívet képező fekete selyem fejtakaróba járnak. - A szegények s a papok száma szerfelett nagy. Szokatlan volt előttünk 10-12 éves gyermekeket papi öltönybe az utcákon idestova szaladgálva látni. Templomokkal szinte tele a város mellyekben itt, valamint Siciliában is mindig olyan formán harangoznak, mint mikor minálunk tűzveszély alkalmával félre verik a harangot" (FRIVALDSZKY I. 1846).

                        E balkáni út után már csak itthon gyűjt és csak puhatestűeket.

                       

                        A Szabadságharc idején.

                        Frivaldszky Imre, bár felesége német polgárleány volt, a nemzeti haladással rokonszenvező baráti kör vette körül: Eötvös József, Jókai Mór és sokan mások. Ő maga azonban  nem érezte feladatának az aktív politizálást.

                        Amikor a nemzeti önkéntes sereg felállítására kerül sor, 1848 június 7-én  40 pengő forintot ad erre a célra.[192] A család bár a fegyveres harcban nem vesz részt, mégsem tudja magát kivonni a háborús eseményekből. 1848 nyarán a harcok miatt nem tud gyűjtőútra menni. 1848 június 27-én kéri a szokott évi 6 hét szabadságát,  a „hegyi lég folytonos élvezhetése gyengült egészségem helyreállításának főkelléke lévén." A szabadságot a nádornak kell engedélyeznie, július 4 és augusztus 13 közti időre adja meg. [193]

                         A  1849. február 14-én  Matild lányához Putnokra küldött szolgáját  a parasztok Visnyónál   kis híján kivégzik, mert a csatából menekülő Schlick tábornoknak nézik.[194]

                        1849-ben meghal Sadler, megüresedik a Múzeumban az „őri" állás. [195] Ekkor a gyűjtemény már 3500 gerinces és több mint 32 ezer gerinctelen állatból állt. Nyolc teremben, körülbelül ezer négyzetméteren volt mindez kiállítva, el nem különítve még a többi gyűjteménytől.[196] 1849. március 15-én a hatóság ideiglenesen Frivaldszkyt bízza meg Sadler utódjának.[197] Amikor a kormány Pestre visszatér, június 5-én a Múzeum vezetőségével együtt hódoló iratban üdvözli. Frivaldszky fellélegzik,  1849 nyarán útnak indul, és a gömöri Aggteleki-barlangban gyűjt állatokat. A Szabadságharcot azonban leverik.  1849. október 25-én a Múzeum vezetősége a császári művelődési biztosnál  kényszerű tisztelgő látogatást tesz, [198] óvatosságból azonban mégis jobbnak látja, hogy a családjával együtt 1849/50 telén hosszabb időt töltsön az itáliai Meránban,[199] 1850 nyarán is a Stájer havasokban gyűjt. Távollétében feljelentik 1848-as magatartásáért a Múzeum vezetőségének  tagjaival, Kubinyi Ágoston igazgatóval, Érdy János, Mátray Gábor, Petényi János őrökkel együtt. A császári katonai bíróság ennek nyomán vizsgálatot rendel el, amely 1850. június 18-án végül is szerencsére  „tisztázza" forradalom alatti tevékenységüket. [200]   

                        Visszavonulás a Múzeumból.

                        Még 1849-ben részletes pályázatot ad be a Múzeum természettani osztálya „rendes őre" állására. Eddigi tudományos kutatói és közéleti tevékenységéről hitelesített  bizonyítvány másolatokat csatol. Azt fejtegeti, hogy nem annyira kinevezésről, hanem csak előléptetésről lenne szó.[201] Sadler helyére azonban a hatóságok a kívülről odahozott Kovács Gyulát (1815-1873) nevezik ki, aki 1844-1850 közt mint botanikus és zoológus Bécsben tevékenykedett,  tehát „megbízható" ember volt. Kvalitásban azonban meg sem közelíti Frivaldszkyt, csak 1858-ra lesz akadémiai levelező tag. Kárpótlásul mind Frivaldszky Imre, mind Petényi Salamon is „őrök"-ké lépnek elő, az előbbi a gerinctelen, az utóbbi a gerinces állatok táráé, de Kovács alá rendelve. Hogy mindez így történt, ez Nendtvich szerint - aki viszont értesüléseit Frivaldszky  Imre feljegyzéseiből vette - ellenségei miatt volt, akikre azonban ő soha sem haragudott.  1851. március 20-án  Frivaldszky erről az állásról lemond, lényegében rokona, Frivaldszky  János javára, aki ott már 1850. július 1. óta díj nélkül dolgozott. 1852-re az állást valóban ő kapja meg,[202] a magyar entomológia nagy szerencséjére és hasznára. Frivaldszky János a rovartan terén elődje méltó követőjének bizonyult, minden téren.  1855-ben meghal Petényi Salamon,  teendőit már évek óta Frivaldszky János látta el. [203] 

                        A nyugalomba vonult muzeológus szakismeretére a hatóság  igényt tart, 1852-ben meghívják a Múzeum pénzügyi igényeinek felülvizsgálatára létrehozott hat-tagú bizottságba.[204]

                        A Múzeum gyűjteményeinek gyarapítója.

                        Frivaldszky a Múzeum kézikönyvtárába legelőször könyveket ajándékoz: MIKAN, I. C. 1820[205] Zeitschrift für die Entomologie  III.[206] SPINOLA, Massimiliano[207] műveit. A legelső ajándéka után a könyvtár mindössze 30 műből állt.[208] Ajándékoz 1846-ban a Széchényi Könyvtárnak is egy ZUCCARELLO művet. Ide ajándékozhatott többet is, de eddig csak ez került napvilágra, a benne lévő bejegyzés révén.

                         Frivaldszky Imre a Múzeum herbáriumát 1846-ban 100 törökországi növénnyel gyarapítja[209] A Múzeum külön gyűjteményként tartja számon Frivaldszky e herbarium turcicum-át.[210] A gerinctelenek gyűjteményét 1846-ban 15 törökországi csigával, 17 héjáncccal, 7 sugárállattal, 1853-ban 80 héjánccal, 8 sugárállattal, 1 habarccal, 1855-ben 22 gerinctelennel, 1856-ban 1 szivaccsal és egy fafúró kagylóval [211] gazdagítja. A gerincesek gyűjteményébe 1843-ban egy egér és egy sikló adományt szerez, 1844-ben pedig egy kaméleont. A nagy balkáni gyűjtőútja után 1846-ban 1 brusszai dögkeselyűt,   törökországi 20 faj tengeri és folyami halat, 16 ritka emlőst, 5 madarat, 13 hüllőt, további 9 halat, 1850-ben 1 ritka fekete baglyot, 1853-ban 1 ruméliai erdei egeret, több Siklós környéki denevért, ismét 1 brusszai dögkeselyűt, 1 kárászt, 2 tengeri halat, 1855-ben 1 dalmát gyíkot, 1856-ban 1 ritka egeret, 1857-ben 1 apró egeret adományoz.[212]  Az ásványtárba 1847-ben etnai lávát, 19 csigakövületet, további 102 francia csigakövületet, 21 francia kagylókövületet, 1851-ben 2 őshal-lenyomatot, 3 ásványt, 1855-ben 1 növénylenyomatot, 1856-ban 2 hyalit ásványt, 1857-ben 1 csigakövületet és 10 egyéb kövületet ad. [213] Ám az éremtárat is gyarapítja, 1846-ban 20 régi római és görög pénzzel, a kézműtárat pedig 1857-ben 1 török szappannal. [214]

                        Mint látjuk, bár kilépett a Múzeumtól, nem szűnt meg muzeológus lenni. Ám az is látható, hogy ajándékai közt - egyelőre - sem rovarok, sem puhatestűek nem szerepelnek. Ezeket saját magának gyűjti, majd 1864-ben eladja a Múzeumnak. (Erre majd később kitérünk.)

                        A kutató tudós.

      A 19. század a tudományos felfedezések és technikai találmányok megszaporodásának  százada is. Ekkor kezdenek azok a máig érvényes szabályok kialakulni, amelyek alapján valamely tudományos vagy technikai újdonságot valakinek a nevéhez kötnek.[215]

      A technikai találmányok elsőbbségét az egyes országok találmányi hivatalaihoz való bejelentés időpontja döntötte el, ennek alapján állapítottak meg valaki számára előállítási szabadalmat. Ugyanez vonatkozik biológiai találmányokra: új növény- ill. állatfajtákra is.

      Ami a tudományos eredményeket illeti, annak idején, a Kolumbusz által felfedezett „Indiákat"  végül is nem róla, hanem Amerigo Vespucciról nevezték el Amerikának, aki az Új Világról először publikált. Ennek ellenére, később  a földrajzi felfedezések tekintetében nem a publikáló, hanem az vált az újdonság eszmei gazdájává s egyúttal névadójává - azaz felfedezővé-, aki oda először eljutott; és az az ország lett a terület birtokosa, amelynek nevében  a felfedező a területet birtokba vette. A felfedezést a területen hagyott felségjel (pl. zászló) hivatott igazolni, mint a jelenkorban  a Holdra-szálláskor is. A felfedezés tárgyának fizikai megragadása tesz valakit egy földrajzi újdonság eszmei gazdájává. Így beszél egy idő óta a történelem Amerika Kolumbusz előtti felfedezéséről, olyan régészeti eredmények alapján, amelyet a vikingek nevéhez kötnek.

      A természetrajzi (ásványtani, növénytani, állattani) tárgyakat éppen ellenkező szabályok alapján kezdtek a velük kapcsolatba került személyek nevéhez kötni. Itt nem  a felfedező, hanem  a leíró válik a tárgy eszmei gazdájává.  A tárgyat megszerző, új voltát felfedező által adott név így -  a tudomány  álláspontja szerint - nem más, mint értéktelen, puszta  név, „nomen nudum".[216] 

      Ezek a szabályok Nyugat-Európában alakultak ki, az ottani tudományos világban. Mindezt azért szükséges elmondani, mert Frivaldszky Imre esetében azt tapasztaljuk, hogy őhozzá ezek az íratlan konvenciók nem nagyon  jutottak el, igazából még Nyugaton is csak akkor forrottak ki. Így történhetett számtalan esetben meg az, hogy találván egy természetrajzi tárgyat (pl. egy rovart) s megállapítván annak újdonságát, elnevezi, ahogy a földrajzi felfedezők teszik, úgy gondolva, hogy ezzel az új fajt saját nevéhez kötötte, nem tudva, hogy ehhez az illető tárgyat még le is kell szabatosan írnia, sőt ez utóbbi kellék fontosabb az előbbinél is. Számos ilyen esetben a tudomány ezután annak a nevéhez fűzte az illető tárgyat, aki azt Frivaldszky nyomán elsőnek leírta. Frivaldszky nem azért nem írta le az említett rovart mert erre nem volt képes - hiszen nagyszámú leírás maradt utána, -- hanem csak azért, mert nem tudta, hogy  ez sokkal lényegesebb mint maga a felfedezés.           Az, hogy Frivaldszky földrajzi kutató módján (is) gondolkodott, egyáltalán nem csodálkozhatunk, hiszen a Balkánra és Kis-Ázsiába küldött illetve vezetett expedíciói révén számon tartják az utazók közt.[217] Amikor pedig - mint láttuk - 1843-ban eltervezi nagy tudományos kutatóintézetét, annak  nemcsak természetrajzi (ásvány-, növény- és állattani) de földrajzi (topográfiai és vízrajzi) kutatás is feladata lett volna.

      A publikációs konvenciók ismeretének hiányát mutatja végül az is, hogy  Freyernek és Herrich-Scheffernek kéziratban küldött, s általuk publikált lepke-leírásait önéletrajzában magának tulajdonítja, holott nemcsak ezek a leírások szerzősége szállt át a nyomtatásban publikáló, fent említett szerzők nevére, de maga a felfedezett tárgy leíróivá is ők váltak.

                        Visszavonulás  részben a tudományos közéletből is.

                        1849-ben a prágai „Lotos" természettudományi társaságtól kap oklevelet, 1850-ben a nagyszebeni székhelyű erdélyi természettudományi társaság tagjává választja.[218] A nagyszebeni  Bietz Albert Ede (1827-1878 után), Déváról 1851. január 3-án már ilyen minőségben ír neki levelet.[219] Bietznek egy műve is szerepel a könyvtárában. 1851-ben a Magyarhoni Földtani Társaság tagja és a regensburgi ásvány- és állattani társaság alapító tagja lesz; ezidőtájt a Mezőgazdasági Egyesület kertészeti és gyümölcstenyésztési szakosztálya is tagjai közé fogadja.[220] Ezután nyugalomba vonultával a külföldi megtiszteltetések sora megszakad.

                        Az akadémiai levéltárban 1847-től 1860-ig nincs nyoma Frivaldszky Imre tevékenységének, mindazonáltal a kisgyűlések egy részén jelen van. A 1856. február 4.-i kisgyűlésen például értekezést olvas fel (FRIVALDSZKY I. 1856). Ennek megjelenéséről  a korbeli sajtó is hírt ad.[221] 1858. december 20-án, az Akadémia ünnepélyes közgyűlésének emlékbeszédei közt felolvasást tart - valószínűleg 1854 évi pusztapeszéri megfigyeléseiről. E közgyűlésén mindenki magyar díszruhában jelent meg.[222] Beszámol az ott található ritkább „jellemző" fajokról (FRIVALDSZKY I. 1859). 1858-ban még elvállal egy szakvélemény-adást az Akadémiának.[223] 1860-ban összeíratják vele addigi működését.[224] Ezek mind felolvasások, az Akadémia különböző fórumain.  1860-ban az Akadémia tudományos adatgyűjtésre bíztató körlevelet ad ki. Frivaldszky Imre is tagja e bizottságnak. [225]

                        Évtizedek óta gyűjti villájában a „fizikai" eszközöket, lakása valóságos múzeum. Ezeket a Természettudományi Társulat 1857-ben meg szeretné venni, de nincs szíve megválni tőlük.[226] A Társulat 1859. január 20-án felveti egy folyóirat indítását is. Bizottságot alakítanak, amibe Frivaldszky is bekerül. A folyóirat 1860-ra indul el A királyi Magyar Természettudományi Társulat Közlönye címmel.[227]

                        1861-ben  tagja lesz a kolozsvári székhelyű Erdélyi  Múzeum Egyletnek.[228]  1862-ben  pedig  a Természettudományi Társulat Állatkert létesítését célzó bizottságának.[229] 1865-ben megalakul a pesti állatkerti társulat, ennek választmányi tagja lesz.[230] 1865-66-ben a Társulat őt is megbízza szakvéleményadással, hogy kit küldjenek külföldre a haltenyésztés megtanulására. Margó Tivadarral közösen eredményes pályázatot írnak ki a piócáról. 1868-ban a tisztújításkor ismét bekerül a 24 tagú választmányba,[231] de ekkor már nem lakik Pest-Budán, tevékenységet a Társulatban  többé nem folytat.                     

                        Amíg egészsége engedi, részt vesz az 1863-ban újrainduló Vándorgyűléseken is. Az 1863-i pestin, 1864-i marosvásárhelyin, 1865-i pozsonyin különféle tisztségekre is megválasztják.[232] Utoljára a rimaszombatin (XII, 1867) van jelen.[233] A későbbiekre már nincs ereje elmenni.  

                        A Szervita-téri ház és vendégei. 

                        Az abszolutizmus éveiben a magánélet jelentette a kibontakozás lehetőségét. Otthona nyitott volt a korabeli tudományos és társadalmi élet jeles alakjai előtt.

                        Legelőször is báró Kemény Zsigmond (1814-1875), a kiváló, de szórakozottságáról híres író előtt. Kemény Zsigmond 1848-ban a Pesti Hírlap egyik szerkesztője volt, s az 1850-es évek második felében Pesten írta nagy regényeit, az Özvegy és leányát, a Zord időt és a Rajongókat, s szerkesztette 1855-től a Pesti Naplót. Később Frivaldszky  vejének, Bérczy Károlynak keresztkomája lett.

                        Gyakran volt látogatójuk Brassai Sámuel (1797-1897) az erdélyi polihisztor botanikus, újságíró, zenekritikus, esztéta és gondolkodó, aki 1850-1859 közt Pesten élt. Megfordult náluk Adelburg Ágost lovag, (1830-1873) hegedűművész és esztéta, de Reguly Antal (1819-1858) nyelvész is. Reguly nagy oroszországi útja után, amelyen finnugor nyelvrokonainkat kutatta, 1848 óta  lakott Pesten és az Egyetemi Könyvtár „első őreként" tevékenykedett

            .           A családnak barátja volt Nagy Iván (1824-1898), aki 1855-től volt a pesti Egyetemi Könyvtár igazgatója, és 1857-65 közt írja híres családtörténeti lexikonát.[234] E máig nevezetes műbe természetesen Frivaldszkyék is szolgáltattak családjukra vonatkozó adatokat.[235]

                        A ház kiváló vendégeit  nem kis mértékben a házigazda négy eladó lánya vonzotta. Közülük elsőként  Matild (Pest 1826 - Pécs 1912) megy férjhez, s lesz 1848-ban putnoki Putnoky Móric gömöri főszolgabíró felesége.

                        A többi  Frivaldszky-leánynak is, ahogy kell, sorban bekötik a fejét.   

                        A második, Anna (Pest 1829-Jobbágyi 1912), erősen romanticizmusra hajló, kék szemű,  szelíd, Beethovent és Chopint játszó leány. Őt -- egyetlen szerelmét, Nináját -- Bérczy Károly, a költő és novellista, 1846-ban Svábhegyen nyaraltában ismeri meg.  1847-ben jegyzik el egymást.[236] Bérczy Puskin Anyeginjének máig legjobb fordítója, 1847-ben Széchenyi mellett a közlekedési bizottság „tollvivője", 1857-től vadászati újságíró,  Petőfi és Madách barátja volt. Bérczy Buda 1849-ben történt visszavételét a budai hegyeknek nevet adó Döbrentei Gábor által Hajnalosnak nevezett 362 m magas, a Frivaldszky-kastélytól észak-nyugatra, attól mintegy 400 m-re fekvő kiemelkedésről[237] nézi végig, ahol kilenc napon át tanyázik. Itt van ugyanis Görgey főhadiszállása, ahol több barátját is megtalálja, egyebek közt Lumniczer doktort.[238] Május 21.-én reggel 8-kor levélben írja meg menyasszonyának a történelmi eseményt.[239] Anna 1849/50 telén Észak-Itáliában tartózkodik apjával, majd 1851-ben megy férjhez vőlegényéhez. E nyáron apja pusztapói birtokán laknak, amit ez nekik szán. Az ifjú költő azonban nem érez magában gazdálkodásra kedvet, ezért visszaköltöznek a Svábhegyre.[240] Anna 1853-ban férjével és apjával Szolnoktól Tokajig a Tiszán hajóval utaznak (Szolnokig feltehetőleg vasúton), a gömöri (Bérczy) és zempléni (Frivaldszky) rokonok látogatására. Augusztusban a Baradla-barlangban járnak.[241] Bérczy 1863-ban kezdi el főművét, Puskin Anyeginjének a fordítását, 1866-ban jelenik meg.[242] 1867-ben gyarmati előnévvel nemességet kap, de röviddel utána meghal. Jobbágyiban temetik el,  Anna ide költözik fiával,  Gézával. Ez Gyulai Pál bíztatására lefordít egy francia regényt, de nem reflektálnak rá, pedig Bérczyné 1898-ban, majd 1900-ban is érdeklődik utána Gyulainál.[243]

                        A harmadik Frivaldszky-leány, Szerafin (Pest 1832-1865 előtt) vattai Battha György szolgabírónak lesz  neje 1853-ban, de férje 1857-ben bekövetkezett halála után[244] anyjával élt a Svábhegyen, majd Jobbágyiban. Másodszor is férjhez megy Majthényi Ignác pesti főszolgabíróhoz.

                        A legutoljára, 1860-as évek elején megy férjhez Paulina-Johanna-Katalin (Pest 1835-1890 után)  fáji Fáy Béla[245] Pest városi jegyzőhöz, Fáy András unokaöccséhez.  Gyerekeik, Fáy Gyula és Ilona 1904-ben kamarási ill. alapítványi hölgyi címet pályáznak meg - eredményesen. 

                       

                        A svábhegyi Parnasszuson.

                        A svábhegyi villa, vagy inkább kastély 1847-re készül el. A budai nyaralóövezetben, amely a mai Városmajor utca és Csaba utca kereszteződésétől indult és Virányosig, Zugligetig, valamint a Budakeszi út mentéig tartott, ebben az időben csupa klasszicista nyaraló épült, Hild József tervei szerint, vagy az ő stílusában.  A Frivaldszky által elgondolt épület azonban teljesen más, addig ismeretlen eszményt követ, a romantikát. A kastélyról először Ybl Miklóssal (1814-1891) készíttet rajzot, az abban az időben épülő fóti temploma stílusában. Ybl azonban arisztokraták építésze. Általa inspiráltan az épületet ezért Brein Ferenc pesti építésszel építteti meg, akinek ez lesz élete főműve.[246] A kisebb és nagyobb kubusok toronnyal összefogott, sarokbástyával, teraszokkal tagolt festői csoportosítása harmonikus benyomást keltett. A középkori lovagkastélyokra emlékeztető épület az egyetlen gótizáló-romantikus kastély volt a főváros területén, Magyarországon pedig a romantika első művei közé tartozott.[247] Ihletője kétségkívül Lietava vára, amelynek provisora volt a Frivaldszky család címeres levelének megszerzője.[248] Ma: Béla király útja 20 alatt található. A 20. század elején teljesen átépítették a Fehér Kereszt Egyesület gyermekotthonának. Jelenleg is gyermekotthon célját szolgálja.  A villa 2000 táján üresen áll, kezd lepusztulni, 2005-ben  a Frivaldszky-Mauthner-Pálffy villát védetté nyilvánítják.[249]

                        A Svábhegyen  nyáron tartózkodik a család, -  a családfő inkább csak szabadsága idején - télen csak a házat gondozó majoros  lakik a hegyen, a telek egy melléképületében.

                        Egykori lakói később nosztalgiával emlékeznek az ott töltött nyarakra: „A nyaralónak, lelki pihenőnek szánt 'lovagvárszerű' villa egyedüli rendeltetése, hogy elűzze a köznapi élet sok aprólékos gondját, pótolja a városi lakás térszűkét, hogy valami mással, eredetibbel váltsa fel a berendezésnek szinte előírásos, unalmas formáit. Frivaldszky tehát vidám-ötletesen, furcsa merevségükben is  kényelmes, gótstílű bútorokkal szerelteti fel a külsejében is gótstílű épületet. A kívül lovagvárszerű épület valóságos múzeum. Lassankint idevándorolnak a Szervita-téri házban telente preparált madarak. Van is aztán itten mindenféle sas, bagoly és víziszárnyas. Túzok, vöcsök, vakvarjú s egy sereg, Frivaldszky törökországi utazásaiból magával hozott, exotikus madár." [250]

A másik Frivaldszky-unoka pedig így írja le: „Ki ne ismerte volna a Frivaldszky villát? Bástyáival, tornyával, erkélyeivel, csúcsíves ablakaival úgy emelkedett ki az erdők sötét hátteréből mint egy mesebeli kastély. Körülötte tágas park terült el, előtte Pest Buda remek panorámája, mögötte sűrű erdő, hol árvalányhaj nőtt és mókusok ugrándoztak. (...) A nagypapa lenn van a kertben s a munkásokat commandírozza. Most nincs arra ideje, hogy sokat foglalkozzék vélünk, de azért mégis megmutogatja kedvencz gyümölcsfáit. - Látjátok azt az almafát, fiacskáim, úgy-e, hogy a legkisebb valamennyi között. Mégis az termi a legfinomabb almát. Nézzétek csak, mennyi baraczk van azon az egy ágon. Az lesz ám jó tízórai, ha majd megérik. De addig csak ilyen adhatok. -- Ezzel egy egy baraczkot nyom fejünkre s nevetve útnak ereszt."[251] Hogy nem ok nélkül volt büszke gyümölcseire az abból is kiderül, hogy az 1853 évi mezőgazdasági kiállításon dicsérő oklevelet kap almáiért. [252]

A Frivaldszky-villán nemzeti zászló lobog, jelentős társaság fordul meg benne. A hegy látogatói eleinte  színészek, mint Lendvay és Egressy, később Eötvös példáját követve más írók is nyaralóhelyül választják, mint az említett Brassai és Kemény Zsigmond is.  Rajtuk kívül még Szigligeti Ede (1814-1878) színész és színműíró, aki 1834 óta él Pesten, valamint Sükei Károly (1824-1854) márciusi ifjú, aki 1850-1853 közt lakott Pesten, s itt írta Hulló csillagok c. verseskötetét. Csengery Antal (1822-1880) történész is itt nyaralt, aki 1845-1848 közt a Pesti Hírlap szerkesztője volt, itt a hegyen írta a Magyar államférfiak és szónokok  c. életrajzi művét. 1867-ben ő lesz az egyik kidolgozója az osztrák-magyar kiegyezésnek. Itt fenn szerkesztette Szilágyi Sándor is Emléklapjait. „Itt költé fel  Bérczy Károly Vadász és versenylapjaival a magyar high life érdekeltségét; abban a lovagvárban, amit apósa, a tudós entomolog Frivaldszky emeltetett az erdők közepett." Itt nyaralt Emich Gusztáv nyomdász is. Az ő birtokán lévő egyik kiemelkedést nevezték el Széchenyi-hegynek. Azt, hogy a Svábhegyre kultúrált utat építsenek, amit - mint láttuk - többen is szorgalmaztak  a városnál, végül is Emich tudta elérni.

Jókai Mór (1825-1904)  először 1848-ban nyaral Frivaldszkyéknál a Svábhegyen. Náluk találkozhatott Eötvös Józseffel, aki akkor már az első felelős magyar kormány közlekedési minisztere volt, őszi Münchenbe menekültéig. Ez év augusztusában köt Jókai házasságot a nála 10 évvel idősebb Laborfalvi Róza színésznővel Emiatt sokan elidegenedtek tőle, köztük legjobb barátja, Petőfi is. Jókai 1850-ben tér vissza Pestre a Szabadságharc és több hónapos bujdosás után. 

A barátaitól elszigetelődött író  1853-ban  villát épít a Svábhegyen amit némi daccal   "Parnasszus"-nak nevez el.[253] Itt válik regényíróvá: 1852-ben jelenik meg első regénye, amely történelmi regény mint Eötvösé, az Erdély aranykora, amit még kettő követ erről a török korról, majd 1854-ben írja az Egy magyar nábobot, az első regényét saját koráról. Jókainak   legtöbb regénye a Svábhegyen született meg.

Jókai novellát ír Frivaldszky egyik 1849 október elején történt éjszakai lepkevadászatáról is. Ebben kifigurázza Haynau titkosrendőreit, akik az éjszakánkint Buda különböző hegyein felbukkanó, ott ide-oda világító és zászlónak nézett lepkehálóval hadonászó férfi személyében egy feltételezett összeesküvés vezéralakját vélték tetten érni.[254]

Frivaldszky  beszél  neki arról a szigetről, amelyről Jókai a Senki Szigetét írja le Az aranyember. c. regényében.[255] Jókai Üstökös c. élclapja számára Jankó János az 1859-ben karikatúrákban rajzolja  meg Eötvös, Jókai, Szigligeti, Ürményi, Emich, Taschner és Frivaldszky együtt borozgató majorosait, a  rajzok alá azonban tréfából a gazdáik nevét írja, t. i. a hegyen rövidség okáért a majorosokat a gazdáik nevén hívták.[256] Ürményi József (1807-1880) 1841-1846 közt, 1848 után a Tisza-szabályozás biztosa. Tasner Antal (1808-1861) ügyvéd, Széchenyi titkára volt, főleg az állattenyésztő társasággal és a lóversenyek szervezésével foglalkozott.

 1848-ban Arányi Lajos (1812-1887) kórboncnok egyetemi tanárral, Málnay orvossal és Entz Ferenccel (1805-1877) faiskola létrehozását tervezi a mai Állatorvosi Egyetem helyén, itt egy nagy üres telket vesznek a későbbi Rottenbiller- Landler Jenő- Dembinszky- és Bethlen Gábor utcák közt lévő területen.[257] A terv azonban nem valósul meg, mert Entz katonaorvos lesz a Szabadságharcban, 1850-ben költözik csak Pestre Mezőkomáromból. Ekkor a csömöri út mellett, a kerepesi vámnál hozza létre, többek támogatásával haszonkertészetét és faiskoláját,  amit 1853-ban kertészképző iskolával egészített ki. Fia, Entz Géza (1842-) Frivaldszky  Imre hatására, az ő gyűjteményében búvárkodva lett zoológus.[258]

                        Egy „új" földesúr.

Frivaldszky Imre rovarüzlete változatlanul  igen jövedelmezőnek bizonyul. Ennek jövedelméből 1851-ben további 17 hold erdőt vásárol a Svábhegyen, gyümölcsöst telepít. Az egész terület valóságos paradicsom.[259] Feltehetően igénybe veszi az Entz-féle faiskolát a telepítéshez. A budai Farkasvölgyben  is van  szőlője. 1857-ben elad belőle 1000 négyszögölt.[260] Farkasvölgyben játszódik Jókai: Szerelem bolondjai. c., később írt regénye. Egy ottani kisvendéglőnek máig ez a neve.[261] 1852-ben nyolcadmagával,  a Magyarországra időközben visszatért Eötvös József kezdeményezésére bizottságot alakítanak,  a Diana úton  építendő  római katolikus templom érdekében. Hatósági engedéllyel gyűjtést szerveznek, ezért e szent László templom alapítói közt szerepel.[262]

                        1850-ben már vidéki földbirtok vásárlására is lehetősége nyílik. 894 (magyar, 640 katasztrális) holdas birtokot vesz a Szolnoktól 25 km-re fekvő Pópusztán (Pusztapó) 61000 Ft-ért. A birtokhoz urasági ház, gazdatiszti ház, három cselédház, kovácsműhely és több gazdasági épület tartozik.[263]

                        1862-ben azonban eladja Pusztapót, mert nem nyerte el veje, Bérczy Károly tetszését. A földet 88000, az épületeket 19000 Ft-ra értékelik. A Pest-megyei Versegen vesz helyette 666 magyar holdat Majthényi Pétertől 50 000 Ft-ért. 1863-ban veszi meg Jobbágyiban 30000 forintért 800 holdas birtokát August  Schützétől, és 15 holdat 1680 ft-ért a Fáyaktól. Frivaldszky Imre halála után 1874-ben a négy nővér egyezséget köt, Matild és Szerafin pénzbeli kielégítést kap, a Jobbágyi-beli birtok Paulináé lesz, amivel ismét visszakerül a Fáyakhoz. A versegi birtok pedig 1886-ban Bérczyéké. [264]

                        Vagyonából ad nemes célokra is. 1861-ben és 1868-ban 200-200 aranyat ad a Pesti Lovaregyletnek, 1867-ben az MTA javára 600 Ft-os alapítványt tesz.[265]

A visszavonult tudós.

                        A múzeumtól visszavonult tudós többet tud saját gyűjteményével foglalkozni. A legutóbbi balkáni expedíció gyűjtéseit a közbejött forradalmi események miatt amúgy sem tudta kielégítően eddig feldolgozni.  Ezért fajokat küld meghatározásra 1851-ben Berlinbe Kiesenwetternek,[266] 1852 decemberben Kraatznak,[267] 1851 december 29-én több mint 1000 Hymenopterát Foerstnernek [268] Aachenbe, Tenthredimidae, Siricidae és Sphegidae fajokat a berlini múzeumba, szintén 1851-ben Tischbeinnek Hersteinbe. A berlini múzeum másodpéldányokat is kap, nyilván ellenszolgáltatásul. Staudinger[269] pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak küld számlát, - mint írja - az igen jutányos áron leszállított rovarokról. [270]

                        Teljes erővel folytatja  gyűjtői tevékenységét, most már mint magánember. 1851-ben Prága, Drezda, Berlin, Altenburg gyűjteményeit tekinti meg, kapcsolatba lép a hamburgi  rovar-üzlettel.

                        1852-ben és 1853-ban az Északi Középhegységben gyűjt, 1854-ben Pest megyében: A Gyón melletti puszta-peszéri erdőbe magával viszi Metelka Ferenc dabasi gyógyszerészt (1814-) és bevezeti őt a rovargyűjtésbe.[271] 1855-ben a Bánátban, 1856-ban a bihari barlangokban gyűjt. Itt három vak bogárfajt fedez fel, leírásukat Frivaldszky Jánossal közösen publikálja. (FRIVALDSZKY I. - FRIVALDSZKY J. 1857) E kirándulások egyes hírei közérdeklődést is keltenek: Hogy egy Tisza-ment erdős szigeten guánót talált,[272] s hogy szerinte a meziádi barlang cseppkövei szebbek az aggtelekinél.[273]

                        1857-ben Párma, Milánó, Firenze és Torinó gyűjteményeit látogatja meg, köztük Spinoláét.

                        1860-ban Szlavóniában és a Szerémségben gyűjt Frivaldszky  Jánossal. Szlavóniai útjához ajánlólevelet kér és kap az Akadémiától.[274]                            

                        1850 utáni levelezése - ellentétben az ezt megelőző időkkel - fennmaradt. Néhány tudóssal  évekig levelez, ezek nevét meg is említi önéletrajzában, de  ránk maradtak maguk a levelek is.[275] Ezek: Berlinből az említett G. Kraatz (1856. október 18., 1861. január 9., 1866. január 20. és március 4.), akinek könyvét is megszerzi, Zürichből Heirich  Frey orvosprofesszor ( 1858. február 3., 1863. február 3.),  Drezdából pedig Kiesenwetter (1851. szeptember 12., 1852. december 10.) illetve Bautzenből (1857. június 7., 1861. augusztus 7.)

                        Az 1851-1867 közti időszakban Frivaldszky rovarkereskedelme kiszélesedett.   Szinte azt lehetne gondolni, hogy a múzeumi tisztségétől is részben ezért vált meg. Több személytől maradt fenn Frivaldszky  Imrének írt levél, zömmel ezekből az évekből. Sok köztük a megrendelés, olykor hosszú listák, olykor Frivaldszky Imre kézírásával rájegyezve, hogy mennyit küldött („Küldtem 70 speciest, 300 példányt."). E partnerek - akiket Frivaldszky önéletrajzában nem sorolt fel a „tudósok" közt,  inkább tisztelők, ügyfelek - a következők:[276] 

                         Párizsból H. de Bonvouloir (dátum n.) és Paul De l' Orza (1863. december 27.),   Hamburgból  Ferdinand Knobbe (1860. március 18.) és  Höger (1867. augusztus 28. és november 29.) a poroszországi Carolath-ból A. von  Müller (1861. október 15.), Drezdából  L. W. Schaufuss (1858. október 13., 1860. január 9.), ugyanonnan O. Staudinger (1861. február 18.)[277], Bayreuthból W. Stengel (1857. március 19., szeptember 13., november 18.), Münchenből Franz Pfaffenzuller (1858. november 19.), Regensburgból  Heinrich Schusser (1855. március 20.), ugyanonnan F.  Hofman ( 1859. július 3. és július 10.) és F.  Wimmer (1859. március 20.),  a bajorországi Gunzenhausenból  I. G. Fehr (1863. szeptember 11.), Bozenból Vinzenz Gredler ( é. n.), Bécsből Joseph  Mann (1856. szeptember 28., 1857. szeptember 20.), ugyanonnan, valamint Semlinből Johann Zelebor (é. n.), végül az alsó-ausztriai Fischamendből A. F. Rogenhofer (1866. május  8.).                  

                        Az 1860-as évek elején  egyre törődöttebb, 1863-ban egész évre kénytelen visszavonulni. Otthonában azonban fáradhatatlanul rendezi gyűjteményét. Bérczy Károly így jellemzi apósát: „Nem ismerek szerencsésebb embert az ipamnál; ő még most is ugyanazon szenvedéllyel fürkész és búvárkodik, ugyanazon szeretettel viseltetik a természet kedvencz tárgyai iránt, mint azt egy 24 éves fiatal ember teheti."[278] Csak szerda esténként szakítja entomológusi tevékenységét félbe, egy-egy kártyaestre partnereivel,  Frivaldszky  Jánossal, Szabó József (1822-1894) 1858 óta Pesten élő geológussal, és Xantus Jánossal (1825-1894). Ez utóbbival ennek hosszú észak- és dél-amerikai útjáról haza tértekor, 1862-ben ismerkedik meg az Állatkert létesítésére létrejött bizottságban.  Preference-t és Szapáry-zwicket játszanak.  "Víg tréfálkozások közt indult meg a játék s a beszéd árját csak a kártya válságos fordulatai szakították meg. Még egy légy röptét is meg lehetett volna ilyenkor hallani a néma feszültségben. Csak olykor hangzott egy érzékeny, csalódást kísérő fájdalmas felszisszenés, vagy egy remények beváltáról tanúskodó discret dúdolás. A szobában sűrű szivarfüst kóválygott, kékes felhőkkel takarva a szekrények tetején lévő kitömött madarakat. A gyertyák is homályosan, fénytelenül égtek. A legkisebb unoka elálmosodott és csak akkor lett újra figyelmessé, mikor a leszámolás nagy momentuma elérkezett. Ez bizony nem mindig ment simán. Harminc, negyven krajcárnyi differentia már nagy hullámokat vert föl. Frivaldszky János bácsi a partnerével veszekedett, a kis Szabó epés megjegyzéseit pedig csak a vacsora nyalánkságai, a jó Weichsel-kuchen, cukorba főtt dió és dinnye tudták végképp elnémítani," - emlékezik vissza unokája.[279]  

                        Az Állattárnak 1860-ban ajándékoz először rovart, 20 fajt Madeiráról, 28 példányban[280]

                        1861-ben egymagában végez gyűjtést az Alföldön. 1862-ben a debreceni Nagyerdőben, a konyári sós tavaknál. Ennek rovartani eredményeit a következő évben közreadja. (FRIVALDSZKY I.  1863.)

1862-ben  Zala-megyében gyűjt, majd nagyszabású utazásra szánja el magát, ezúttal Nyugat-Európába, ahol nevét jól ismerik, de maga még sohasem járt. Megfordul Párizsban és Londonban, megtekinti a nevezetesebb gyűjteményeket. 1863-ban betegsége otthon tartja.

Ekkor egy nagy elhatározás érik meg benne. Növekvő törődöttsége egyre nehezebbé teszi a gyűjtőmunkát. Családjában nincs aki ezt a tevékenységet folytassa, anyagi jólétükről viszont gondoskodni kellene. Gyűjteményei egyre inkább közgyűjteménybe kívánkoznak.

                        Elhatározza, hogy  felszámolja a svábhegyi gyűjteményeket. Már 1857 november 1-én és 1859. március 18-én megteszi az első eladási nyilatkozatokat. A 62 000 rovarból (jegyzéke FRIVALDSZKY I. 1864a) és  16 000 puhatestűből (jegyzéke FRIVALDSZKY I. 1864b) álló, Európa-hírű, világviszonylatban páratlan méretű gyűjteményét szekrényekkel, továbbá a herbáriumát és szakkönyveit - jutányosan - 5500,- Ft-ért a Magyar Nemzeti Múzeum veszi meg 1864-ben, részletre.[281] Ezzel és korábbi ajándékai révén a Múzeum alapítói közé kerül.[282]

                        143 művet tartalmazó könyvtára[283] amely néhány mineralogiai és  botanikai művet leszámítva teljesen zoológiai tárgyú, 1864. március 16-án szintén a Múzeumé  lesz az említett gyűjteménnyel együtt, de ide korábban ajándékozott is.[284] A Frivaldszky-könyvgyűjteménnyel a könyvtár 280 műre nőtt, 370 kötetben.[285] Ezek a könyvek jelenleg részben az Országos Széchényi Könyvtár, részben a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében vannak.[286]

                        1864-ben a Mecsekben, 1865-ben a bánsági homokpusztán, az Aldunán és a kolumbácsi barlangban kutat, 1866-ban újra a Bánátban jár.1865-ben vagy 1866-ban Xantus, Szabó József és Arthur Patterson angol utazó társaságában gr. Lázár Kálmán (1827-1874) ornitológus akadémikust erdélyi  bencenci birtokán meglátogatta. A gróffal jó kapcsolatba kerül. Veje, Bérczy Károly halála után egy évig ő szerkesztette a Vadász és Versenylapokat. [287]

                        1867-ben Trencsén megyébe utazik, ősei földjére, Frivaldszky Jánossal együtt. A frivaldi, két külterületi és négy  belterületi helyrajzi számból álló kis birtok ügyét  július 18-án elrendezi: Az előző évben felépült Mária-kegytemplom kertjének bővítésére ajándékozza „a zarándokok kényelmére" a templomkert melletti, összesen 80 m x 15 m területű, három kataszteri tételből álló földdarabot.  A többi a korábbi zálogbirtokosok tulajdonába kerül. A plébános évi két kismisét ajánl fel  az adományozó lelke üdvéért.[288] Ezután Trencsénben a rajeci magaslatokon, majd a Vág-völgyében gyűjt, Liptóban, majd Túróc hegyvidékén. A Koritnyica-fürdőben pihen egyet, útját a Prusiva-havason, a Sturec-hegységen, Besztercebányán, Rimaszombaton át folytatja tovább. Ez volt az utolsó hazai kirándulása.

1864-ben  375 faj (485 pl.),  1865-ben és 1866-ban 52-52 faj Coleopterát, 1867-ben 15 faj rovart adományoz az Állattárnak, osztrák és francia lelőhelyekről[289] 1870-ben 100 faj (407 pl.) csigát-kagylót, Amerikából.[290] Ezeket ő is ajándékba kaphatta tisztelőitől, a legutóbbiakat Xantustól. Frivaldszky János  1880-ban  Frivaldszky Imrének összesen 1186 (fajra?) rúgó ajándékát tartja számon.[291]

Elköltözés Jobbágyiba.

                        A Svábhegy egyre látogatottabb lesz. Egyre több erdőt irtanak ki szőlőtelepítés céljára. Egyre több kocsma és részeg ember van a hegyen, amint Jókai leírja a korábban kedvelt nyaralóhely átalakulásáról: „Utoljára megutáltam az egész Svábhegyet, elmenekültem Balaton-Füredre."[292] Frivaldszky ezt már 1868-ban  megtette: az addigra túlságosan látogatottá és forgalmas környékűvé vált svábhegyi villát eladja, és Jobbágyiba költöznek.   Itt is csak nyaranta laktak, a család még Imre halála után is fenntartotta a pesti lakást.

                        Madárgyűjteményét a Svábhegyről elköltözvén a debreceni református kollégiumnak adja.[293] A kollégium ezt „aláírás utján" azaz gyűjtéssel szerezte meg 1868-ban. A gyűjtemény 355 darabból állt, egy, oldalt is üvegezett, neogót vitrinnel együtt.[294] A legféltettebb ritkaságot, a nyilván Xantustól kapott „egy legszebb faj kolibri (delicze)" madarat pedig a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.[295]  A „fizikai eszközök" gyűjteménye a Műegyetemé lett.[296]

                        Unokája, aki - nagyapjával ellentétben - sajnálta otthagyni a Svábhegyet, így írja le új lakóhelyüket: „Jobbágyi nem valami kedvesen lepett meg. Árnyas ligetek, madárdalos berkek helyett egy falu és gazdasági udvar közé ékelt kertnek nevezett pusztaság, egy kopár nagy hegy, feneketlen tér, unalmas szántóföldek. .. Pedig a vidék akkor is szép volt, csak az én gyermekszemem nem tudta még megérteni. Sőt szebb  mint most, mert a kultúra azóta sokat rontott ábrázatán ... A Zagyva akkor még nem volt nyílegyenes szűk csatornába szorítva, hanem széles medrében kénye kedve szerint kanyargott a föléje boruló fűzek lombsátrai alatt. Itt ott facsoportok nőttek a réten, itt ott karcsú kőhidak fehérlettek. (....) Városias igényeknek még semmi nyoma, csupa mohlepte zsúptető. (...) De a mi portánk amikor először megpillantottam, csakugyan kietlen egy pusztaság volt. Schütze uram  nem hagyott meg egy fát, egy bokrot sem, szérűt csinált a kertből, a házból granariumot. Az utcza és szomszédok felől nyitva állt a telep, csak az alsó gazdasági udvar mentén vonult végig egy széles poros lyceumgát. Ez a lyceumgát egyesegyedül képviselte kertünkben a növényvilágot. A ház táján meszesgödör ásított, tégla, homok, törmelék volt felhalmozva. -- Nagyatyám nagy hévvel látott az újjászületés művéhez. Egész nap a munkások sarkában volt, tervezett, méricskélt, mesteremberekkel tárgyalt. Ép jókor kínálkozott számára ez az új tevékenység, mert oly gyönge és törődött kezdet lenni, hogy természetbúvári kutatásait bajosan folytathatta volna. Fáradságos kirándulások, hegymászás, éjjeli noctuavadászatok már nem voltak néki valók. Búcsút venni attól a munkakörtől, mely életünknek oly gazdag tartalmat adott, mindig fájdalmas. De az ő búcsúját megkönnyítette a reá várakozó családapai föladat: övéinek kedves, puha fészket készíteni. Hogy ért a dologhoz, azt már megmutatta a Svábhegyen. Csakhogy akkor egy ifjúkori álom lebegett előtte. Tündöklő kastélyt akart varázsolni az erdők ölébe. (...)  Most azonban a romantika ki volt kapcsolva terveiből s helyette szigorú takarékosság lépett előtérbe. Azt kívánta, hogy minden jó és csinos legyen, de egyúttal egyszerű és igénytelen, úgy mint az a kis birtokhoz és a család szerény viszonyaihoz illik. -- A következő esztendőben, mikor vacatiora hazakerültem, már egészen mást mutatott a porta. Fehérre mázolt szép keményfastacheta az utczai oldalon, muskátli parter a ház előtt. Tömérdek akácz- és gyümölcsfacsemete, finom kaviccsal meghordott utak, törmeléknek, szemétnek semmi nyoma. A lakóház magtárrá degradált részében ismét szobák voltak. Világos, nyájas szobák, ósdi de gondosan összetákolt bútorokkal. (...) Csendes, nyugodalmas élet folyt új otthonunkban".[297] A kúriát, amelyet több évtizede még a Sréterek építettek, a magtárat, amit eredetileg szüreti ünnepélyek céljára Koósné Fáy Zsuzsanna létesített - és amelyben annak idején Fáy András is gyakran megfordult, - valamint a 7 holdas, 100 fából álló, a korabeli Magyarország  legnagyobb cseresznyését  később unokája, Bérczy Géza örökölte.[298]

                        Frivaldszky 1868-ban sokat betegeskedik. 1869-ben egyfajta számvetésként megírja önéletrajzát, s az új birtokra fordítja minden figyelmét.       

                        Utazásra már nem érzi magát eléggé erősnek, ezért visszatér régebbi gyakorlatához: megbízottakat küld. Így 1869-ben az ő költségén indul el a szolgálatában álló Pável János (1842-1901) Kis-ázsiai útjára,[299] akinek zsákmánya a Múzeumot 119 rovarfajjal gazdagítja.[300] A jó barát   Xantus János ugyanakkor - szintén az ő anyagi támogatásával - [301] pedig egy nagy Kelet-ázsiai gyűjtésre, ahonnan  1870-ben 1595 faj (4572 pl.) téhelyröpű, 315 faj egyenesröpű, 77 faj Neuroptera, 62 faj Myriapoda, 228 faj csiga-kagyló került az Állattárba.[302]

                        Az életmű megkoronázása.             

                        1865-ra készül el főműve. Eredetileg Magyarország teljes állattanát akarta megírni, végül azonban megelégedett ennek jellemző, azaz speciális fajainak leírásával.  Amint írja: „Hogy a nagy czélt, hazánk faunájának létrejöttét némileg megkönnyítsem, s e nagyszerű munkának (mely kimerítő adatok hiányában, nem egy ember, de csakis összpontosult erőknek feladata) mintegy alapját letegyem, mellőzve azon állatfajokat, melyek csaknem egész Európa térein, s nálunk is közönségesek, oly szemlét szándékozom itt hazánk faunája felett tartani, mely annak sajátságos, ritkább, vagy egészen új fajaival ismertet meg, vagy melyek egy vagy más szempontból hazánk faunáját jellemzik, tekintettel lévén égalji s földrajzi eloszlásukra, valamint Európa más országai faunáinak rokon viszonyaira. - E szerént munkám I-ső szakaszában hazánk nevezetesebb állatfajai felett csak rövid kivonatban oly szemlét tartandok, mely adatokul szolgáland hazánk faunájára nézve, míg II-ik szakaszában az újakat, hazánk sajátjait, vagy végre  a legérdekesebbeket, egy részt kellő rajzokkal is felvilágosítva, részletesen írandom le."[303] Ezután röviden áttekinti a zoológia korabeli helyzetét, első helyen Petényi Salamonnak tisztelegve. Az akkori Magyarországot, - amely Erdélyt nem foglalta magában - három jellemző területre osztja: I. Központi Kárpátok és mellékágai; II. a bánáti hegyek és környéke, III. a Középhegység és az Alföld.

                        A mű (FRIVALDSZKY I. 1865) nyomtatásban 1865-ben készül el, ám az illusztrációk elkészítése olyan sokáig tart, hogy ténylegesen csak 1869-ben kerül a nagyközönség elé. Ez a munka ugyanebben az évben kivonatos formában német nyelven is megjelenik. (FRIVALDSZKY I. 1869a).

                        A könyv ábráinak zömét Balogh Károly, unokájának későbbi férje készítette.[304] Ezeket (1., 2., 3., 13. táblák) Pesten litografálták 1866-ban. A bogarakat azonban úgy látszik nem vállalja, ezeket ugyanis Krenner mineralógus tanár rajzolja le. Krenner rajzait Frivaldszky  1866-ban küldi meg Arany János főtitkárnak, ám e 7 (!) tábla kellően igényes litográfusát 1867-ben még mindig nem találták meg. Végül Bécsben készül el a munka, nem tudni melyik évben.[305]

                        A nagy összefoglalás újra felidézi benne kutatói tevékenységének fénykorát, az 1846-i balkáni utazást, s ez nem engedi, hogy elmerüljön a vidéki visszavonultságba. 1869 végén vasúti szabadjegyének megújítását kéri arra való tekintettel, hogy januárban használni kívánja. Arany János intézkedik is ez ügyben az Államvasutaknál és a Budapest-Fiume vasútvonalat kezelő Déli Vaspálya Társaságnál. Él az akadémiai tagsággal járó egyéb kedvezményekkel is: 300 Ft úti segélyt kap, amit lánya, Bérczyné vesz fel.[306] Az Akadémia báró Eötvös József,  az 1867 óta  vallás- és közoktatási miniszter által aláírt német és francia nyelvű ajánló levelet is ad vele.[307] 1870-ben április 3.-án 71 éves korában családja nagy rémületére még egy utolsó tanulmányútra indul a Balkánra és Kis-Ázsiába Pável József kíséretében.  1870 április 20.-án levelet ír Frivaldszky  Jánosnak,[308] oda- és visszaúton pedig naplót vezet. (FRIVALDSZKY I. 1870)

                        Amikor április 4-én elindul az Albrecht gőzössel  Pestről, „a Duna jege maradványai még sok helyen fehérlettek." 6-án érnek Ruszcsukba, ahonnan vonattal mennek Várnáig. Konstantinápolyig az osztrák Lloyd gőzösével utaznak, ide  7-én este érkeznek.  Nogel István családja veszi gondozásba őket, bár egy görög szállóban laknak. Virágvasárnap, 10-én indulnak Nogellel egy török gőzössel Prink szigetére, „amely valóban egy kis paradicsom, gyönyörű kilátás mindenfelé. A hegyek csúcsain csinos zárdák. A kerti cultura itt kitűnő fokon áll." 13-án Darecsa faluba költöznek át, 14-én pedig a jalovai Csiflikbe, Nogel házába. Április 21-én egy karavánnal Gemlikbe indulnak, ahová a következő nap érkeznek meg. Másnap Nogel elutazik. Május 14-én Brusszába mennek kocsival, ahol június 15-éig tartózkodnak. Konstantinápolyba térnek vissza, 18-án szállnak a Lloyd Danubio gőzösére, amellyel 20-án érkeznek Galacba. Innen a Friedrich nevű dunai gőzössel haladnak tovább, amelynek előzékeny kapitánya egy kabint ajánl fel nekik díjtalanul. A hajó 23-iki Vidinbe való érkezésével marad abba a beszámoló.

                        A napló Frivaldszky legolvasmányosabb írásműve, amely megérdemelné a megjelentetést. Színes leírásokat ad a bejárt vidékekről, elsősorban természetrajzi szempontból. Már a pesti induláskor feljegyzi, hogy milyen rucákat és ludakat lát a víz körül. Várnánál „egy pár nemes nagy fehér kócsagot is volt szerencsém észlelhetni. Felséges vadászó hely!" -írja. A Duna-delta élővilágát inkább hazafelé tudja megfigyelni, amikor hajón utaznak. Mindenütt rengeteg madár. „Ez egy valóságos nagyszerű vadon, hol a halászok gunyhóin kívül alig találhata messzi helyet. (...) A kulcsai állomáson 40-50 tokot raktak át a gőzösre." Braila előtt is „még mindenütt igen kedvező ornitologus vidéken" vannak.

                        Igen szemléletes Nogel gemliki gazdaságának a leírása is. A kikötők árbócerdői is igen nagy hatást gyakorolnak rá.

                        Az úton Pável Jancsi és Nogel Pisti szorgalmasan gyűjtenek, az idős tudós  csak szemlélődik, gyakran pihen, olykor betegeskedik. Egyszer a hideg ellen Nogel tanácsára készített szokatlan „krok" (grog) rontja el a gyomrát. Egy másik alkalommal néhány napra láz dönti ágyba. Nagyon nehezen viseli el az ottani kosztot. „A kávé szatzos, bármennyire kértünk is tisztát. A fehérbor igen erős és túlságosan muskotály zamatú, édeskés. Én nem élvezhettem." A vörösborokat egyáltalán nem kedveli. Az egész úton hazai fehérbort iszik. Még az előkelő tengerjárón felszolgált „villás früstök" sem kedvére való. „Lágy tojás, sódar, szardínia, olíva, sajt, kaviár, (...) rizskásával dinsztelt tyúk, birka karmenádli, de mind kemény."  „A diner sok, de részemről élvezhetetlen ételből állott. Ananász eper és cseresznye volt bőségesen." Üdítő a vendégség Nogeléknél, akik magyarosan főznek. Sokszor gyümölcsön kívül alig eszik mást, Pável készít neki tésztaféléket, palacsintát. Mindezt otthonról hozott csokoládé és szalámi egészíti ki. Ami az embereket illeti, örül, hogy Nogel személyzete magyarokból áll, és örömmel fedezi fel a hazaúton a gőzös magyar pincéreit, gépészeit, fűtőit.

                        Ami végül figyelemre méltó, a tájak, állatok és ételek színes leírásai közt nincs egyelten szó sem arról, hogy a svábhegyi és frivaldi templomok donátora templomokban járt volna. Még Húsvét vasárnapján sincs egyetlen vallásra, Istenre vonatkozó reflexió sem.

           

                        A nagy összefoglaló művet (FRIVALDSZKY I. 1865) 1870-ben az Akadémia nagydíjra tartja érdemesnek. Mialatt a szerző úton van, hozzák meg a döntést. Arányi Lajos levelező tag méltatása szerint (május 19.): „Hazánkra, mely mind sok egyéb tekintetben úgy Faunájára nézve is el volt a művelt Európa előtt rejtve, dicsőséges fényt árasztott, miért is Európa sőt Amerika tudorai (...) nagy elismeréssel fogadták a művet." Szabó József osztálytitkár és Sztoczek József (1819-) osztályelnök, a Műegyetem első rektora így foglalja össze  osztálya véleményét (május 21.): „Munkájában sok az eredeti fáradságos s gyakran költséges nyomozás által nyert adat, másrészt (...) csaknem félévszázados  munkálkodás" elismerése volna.[309]                 

                        Frivaldszky valamikor június végén érkezik haza Pestre. 1870. július 4.-én küldi meg  neki Arany János a nagydíj aranyérmét.[310]

                        "Az academia kitüntetése ép akkor érte nagyapámat, amikor kisázsiai útjáról Pestre érkezett. Június lévén, a család már künn nyaralt Jobbágyiban, csak én, a kis diák, maradtam a Szőnyi féle intézetben. Vasárnapra kivett magához, de nem tudván egész napon át mit kezdeni vélem, a jutalmat nyert művét nyomta kezembe. - Olvasd csak fiacskám, olvasd csak. Majd meglátod, milyen poétikusan írtam le azt az erdőt, ahol az én kis bogaraim tanyáznak. Mintha csak látnád, hogy ugrándoznak a mókusok a sűrű lomb között, mintha csak hallanád a patak csörgedezését. Olyan szépen írtam, akár az édesapád. - Gyermekkedélye volt az öregúrnak, szerette a tréfát, s nem hiányzott benne fogékonyság a poézis és a romantikus hangulat iránt sem"[311] írja róla unokája, Bérczy Géza, Bérczy Károly fia.[312]

                        Pestről Jobbágyiba utazik, ahol 1870. október 19.-én végelgyengülésben hal meg.[313]

                        Nendtvich vállalja az emlékbeszédet,[314] amit 1871 november 27.-én mond el.[315] Arany János küld 1870 december  22.-én ehhez neki anyagot.[316] „Csupán e kevés önéletírási jegyzést[317] találtam, s az elején mutatkozó bizalmatlanságból következtetve nem is valószínű, hogy ennél többet adott volna be." Nendtvich ezek után a családhoz fordul, akik átadják neki  egy évvel a halála előtt készített kész önéletrajzát (FRIVALDSZKY I. 1869b).  Nendtvich  beszéde teljesen ennek alapján készült, nagyrészt szó szerinti átvétellel.

                        A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén az emlékbeszédet Poor Imre (1823-1897) mondja: Utolsó éveiben szemei meggyengültek, „köszvényes lobok" keletkeztek  szerveiben. „Igénytelen és szerény magaviselete, mocsoktalan élete, szíve jósága által nemcsak családját - hanem az egész emberiséget átkarolta." Az egész falu zászlókkal vonult fel,  ünneplő ruhában a temetésére.[318]

                        Jobbágyiban van eltemetve feleségével, Anna lányával, ennek férjével  és leszármazottjaikkal. A három kőkereszt, vasráccsal körbevéve jelenleg is áll.

                        Jobbágyiban maradt gyűjteményét az ottani iskolára hagyta.[319]  Az utolsó  gyűjtésből származó 36 Kis-ázsai brusszai pillangót és 27 csigát-kagylót  1871-ben Frivaldszky Imre özvegye odaajándékozza a Múzeumnak.  [320]

                       

                        Az utókor szemével.

                        Frivaldszky  Imre tiszteletére számos növény- és állatfajt neveztek el.

                        Mint láttuk, több fiatal tudós indult el  az ő kezdeményezésére a biológusi pályán. Tehetséges, nagy kaliberű, erős akaratú ember volt. Vagyonos emberként halt meg, lányait jelentékeny emberekhez adta férjhez. Három arcképe maradt fenn[321].

                        Életrajza még életében belekerült tudományos lexikonokba, periodikákba.[322] Halálát követően nagyszámú nekrológ jelenik meg róla,[323] külföldi tudományos folyóiratokban is.[324]

                        Bulgáriában, amely élővilágának úttörő kutatója volt, 1892-ben bolgár nyelven kiadják (FRIVALDSZKY I. 1892)[325] az első két balkáni úti beszámolóját (FRIVALDSZKY I. 1835a, 1837a), a pesti Strausz Adolf által írt életrajzával, az első beszámoló hat bogara, valamint a második balkáni gerléje leírásával. A szöveget Mocsáry Sándor budapesti múzeumi adjunktus fordított bolgárra.[326]

Miközben Frivaldszky Imre a világtól elvonulva írta főművét, a korabeli tudományos világban új erők kezdenek éledezni. Herman Ottó 1868-ban lép kapcsolatba Frivaldszky Jánossal, aki őt 1875-ben behozza a Múzeumba. Herman más karaktert és más világnézetet képvisel, mint a Frivaldszkyak, akik az állattan módszertani és terminológiai profilját addig kialakították. Alig került be a Múzeumba, máris bírálni kezdi a Frivaldszky Imre által kialakított, majd Frivaldszky János által továbbfejlesztett nevezéktant. Bár cipszer volt,  német anyanyelvű, úgy érezte, ítéletet mondhat magyar  nyelvújítási kérdésekben. Volt olyan szuggesztív - sőt erőszakos - személyiség, hogy a fiatalabb nemzedék melléje állt és még az élő klasszikusnak, F. Jánosnak is el kellett viselnie, hogy „rovartani műszavait" egyszerűen lesöprik, ami miatt a békés természetű tudós „egy zokszót sem ejt"[327]

Így magyarázható, hogy a rendkívül tömör, ennélfogva rengeteg fajnevet - Frivaldszky Imre által alkotottat - tartalmazó Jellemző adatok hiába kap aranyérmet,  - éppen a terminológiája miatt  nem került be a tudományos élet vérkeringésébe.[328]

F. Imre egyszerre volt kutató és nyelvújító. Ez utóbbi minőségében Herman Ottó és köre csöndesen félretették.. Ám Herman Ottó ennél messzebb is ment, Frivaldszky Imre tudósi hitelét is kikezdte. Ennek nyomára azonban csak száz évvel később bukkantak: Herman Frivaldszkyt az emigrációban élő Kossuth Lajos előtt inszinuálta. de erről majd később...

                        Emléke eleven volt mind az I. Világháború előtt,[329] mind utána.[330] Változatlanul méltatták a II. Világháború után is.[331] Rapaics Rajmund méltatása szerint Frivaldszky olyan volt az állattanban, ami Kitaibel Pál a növénytanban: Magyarország élővilágának rendszerező leírója. Frivaldszky Imre azonban szerinte Kitaibelnél módszeresebb, alaposabb volt, a magyar faunát földrajzilag is tagolta.[332] Halálának századik évfordulóján számos megemlékezés születik.[333] Magukénak  tartják az osztrákok. [334]Felfedezi őt a maga számára, mint a mai Szlovákia területén született személyt, a szlovák tudománytörténet is.[335]                                   

                        1959 decemberében, a Magyar Rovartani Társaság  fennállásának következő évben esedékes 50. évfordulójára készült. Balogh János egyetemi tanár, a Társaság választmányi tagja egy hét pontból álló javaslatot terjeszt elő ennek méltó megünneplésére, valamint hogy a magyar entomológia jelentőségét a hazai és külföldi közvéleményben kellőképpen kiemelje. Ezt elfogadva a Társaság megalapítja a három fokozatú Frivaldszky-emlékplakettet, amit évenként legfeljebb egyszer, egyetlen magyar entomológusnak kívánnak kiadni. Az arany  és ezüst fokozatot kiemelkedő munkásságért szánják, a bronz fokozatot pedig valamely ígéretes fiatal entomológusnak, bármely tag javaslatára. Az érmet a Társaság évi közgyűlésén adják majd át, a kitüntetett érdemeinek rövid méltatásával.[336] A plakett elkészítésével Abonyi Grantner Jenő neves szobrászművészt bízzák meg, ővele közösen tervezik meg a 6 cm átmérőjű, kemény fémből készült érmet, amelynek az eredetijét a Természettudományi Múzeum főigazgatóságán helyezik el.[337] Az érem előlapján Frivaldszky Imre balra néző profilképe látható, a következő körirattal: FRIVALDSZKY IMRE EMLÉKPLAKETT 1799-1870. A hátlap közepén a Magyar  Rovartani Társaság  jelvénye található, amely a ritka és Frivaldszky által felfedezett Pselaphus mehadiensis bogarat ábrázolja, alatta egy széles szalaggal, ahová a mindenkori kitüntetett neve kerül. A hátlap körirata: A MAGYAR ROVARTAN KIVÁLÓ MŰVELŐJÉNEK. Az ezt követő 25 évben mindössze 10 arany, 20 ezüst és 23 bronz érmet adtak ki.[338]

                        1974-ben a Természettudományi Múzeum Frivaldszky Imre és János tiszteletére elnevezett Frivaldszkya[339] c. szakközlönyt indít, amelynek célja magyar természet-tudománytörténeti cikkek közlése. A folyóirat azonban csak két évfolyamot ér meg. A szocialista tudománypolitika amiatt szünteti meg, hogy ismertté válik a materialista tekintély Herman Ottó (1835-1914) támadása a Frivaldszkyak ellen.

                        Minderre azért kell most egy kissé részletesebben kitérnünk, mert ennek következtében Frivaldszky egy negyedszázadra szalonképtelen lett a kommunista ideológiájú tudomány előtt.

                        Herman Ottó  soha sem találkozott Frivaldszky Imrével, csak Jánossal, aki pedig nagy támogatója volt - ő hozta be a Múzeumhoz. Ezt írja mégis egy  1883. jul. 23-i  levelében a száműzetésben élő Kossuth Lajosnak:

                        „Petényi a múzeumhoz került, s itt az öreg Frivaldszky Imrében riválisa támadt - fájdalom - a szó nem nemes értelmében. Frivaldszky nyelv dolgában a Bugát-frakcióhoz tartozott s mint tót ember mester volt a legbadarabb terminusok és nevek gyártásában, holott Petényi, ellenkezőleg, a népnyelv szókincsére fektette a súlyt. Ez utóbbira kétségtelen bizonyítékaim vannak. De az áramlat Bugátéknak kedvezett, s Frivaldszky Imre felülkerekedett a klikkben, Petényit, ki rendkívül érzékeny ember volt, formaliter agyonszekírozta. Petényi 1854-ben meghalt, s kézirati hagyatékáról akként rendelkezett, hogy az Akadémia adja ki, ha nem, akkor adassék át örököseinek.

                        Az Akadémia egyhangúlag a kiadás mellett nyilatkozott, s az anyag egy részét rendezés végett kiosztotta. De a Frivaldszky klikk, kinek a dolog bírálatra kiadatott, mindent agyonbírált. Nevetségesnek találta, hogy Petényi kísérletet tett az állatok hangjából a kedélyállapotra következtetést vonni (!), hogy mindenféle 'parasztos' elnevezést, 'mendemondát' összeszedett, mindenféle 'ócska papírosokra' jegyezgetett s. t. efféle. Az Akadémia a kiadást beszüntette, a kézirat Kubinyi Ferenchez került," ( még 1865 előtt), aki meghalt, majd a hagyaték részben elkallódott.[340] A részleteket illetően egy későbbi művében még annyit ír, hogy  a Nemzeti Múzeumra „az abszolút hatalom rátette kezét" . „A hatalmon lévők"-nek, „ezeknek a csereberélőknek a hatalma" győzött, „a legridegebb empirizmus hívei felülkerekedtek" a biológiai szemlélettel szemben,  és a Petényi-hagyaték legértékesebb részét nem jelentették meg. Azt írja még, hogy egy háromtagú bizottság gyerekesnek találta Petényi művét, mert a madarak hangjából az állatok indulatára is következtetett. A „klikk"-be tehát itt is beleszámította  Frivaldszky Imrét, a „csereberélőt".  De kikből állhatott a hármas bizottság? Erről csak annyit ír, hogy 1859-ben, Darwin nagy művének megjelenésekor tevékenykedett.[341]

                        Ami a tényekből kiderül, Petényi 1855-ben halt meg, egészségtelen körülmények közt végzett madártani megfigyelésein szerzett betegségében, s nem pedig „szekírozás" következtében. Hagyatékát, amely kis cédulákra írt, német nyelvű feljegyzések rendezetlen halmazából állt, a Tudományos Akadémiára hagyta, régi barátja, Kubinyi Ferenc akadémikus vette gondozásba. 1855. október 29-én az Akadémia kisgyűlésén Toldy Ferenc titoknok búcsúztatta Petényit. A kisgyűlés -amelyen Frivaldszky Imre is jelen van, - elhatározza a hagyaték  kiadását.[342] Az Akadémia igazgatósága 1857 június 8-án, Toldy megkeresése nyomán a szükséges összeget megszavazza.[343] 1859-ben az Akadémiai kisgyűlési jegyzőkönyveiben egyáltalán, egyszer sincs szó Petényiről.[344] Chyzer Kornél hozzálát az apró cédulákra írt anyag rendezéséhez és lefordításához németből, 1864-re elkészül egy részével. Erről Kubinyi ad jelentést az Akadémiának.[345] Chyzer fordítását az Akadémia 1864-ben kinyomtatja.  Kubinyi halála után a hagyaték fel nem dolgozott, le nem fordított anyaga  gondozására már nem volt vállalkozó, kézről-kézre vándorolt, majd nagyrészt elkallódott. Később Herman Ottó talált fel belőle valamennyit. 

                        A Herman-említette hármas bizottságnak - ha létezett ilyen - az Akadémia keretében kellett működnie, hiszen ez lett a kézirat örököse, de Herman a Múzeumot említi.  Frivaldszky Imre azonban  már  nem volt a Múzeumnál, s ott pedig különösen nem volt részese, hanem - mint láttuk, - Petényivel együtt szenvedője  az „abszolút hatalomnak."

                        Hogy Herman  megnyilatkozásait a helyén tudjuk kezelni,  azt is tudni kell, hogy ádáz ellenfele volt Jókainak is, akivel viszont Frivaldszky jó kapcsolatban volt.                  

                        Ami a „a halálra szekírozó Frivaldszky-klikket, a hatalom embereit" illeti, az őt ismerők szerint éppen ellenkezőleg, „Frivaldszky Imre szelíd és engedékeny természetű volt. Habár barátságos és tréfás eszmecserét szeretett is, komolyabb és hevesebb vitát került. (....) Daczára ezen szerény és szelíd természetének, még is voltak Frivaldszkynak ellenségei, főleg az egyetem régi tanárai között, a kik minden alkalmat felhasználtak, hogy neki az utat elzárják. (...) Ő azonban bosszúálló soha sem volt, s habár fájt lelkének, midőn magát azok által üldözve és háttérbe szorítva látta." - írja róla Nendtvich.[346] Mint láttuk, annak idején inkább eljött az egyetemről, majd a Múzeumtól, amikor félreállították, mintsem önérvényesítéséért küzdött volna.

                          A „halálra szekírozás" „halálneme" jobban tükrözi egy Herman-féle „pokol cséplője" fantáziáját, mint azok karakterét, akiket megvádolt. Petényi hagyatékát barátai,  a két Kubinyi-testvér kezelte, nem pedig Frivaldszky. Az egyik Kubinyi - Ágoston - az Akadémia igazgatósági tagja és a Múzeum igazgatója is volt.

                        Herman kijátssza még a nemzetiségi tromfot is: szembeállítja a „tót" Frivaldszkyt a magyar Petényivel. Információja azonban - mint már láttuk - itt sem helytálló, Petényi volt a szlovák, annak is vallotta magát,[347] Frivaldszky a magyar, annyira, hogy szlovákul egyáltalán nem is tudott.[348] Hogy  minderről  Kossuth mit gondolt, aki Frivaldszky Imre családját Sátoraljaújhelyről jól ismerte, nem tudjuk. Egy dolgot azért meg tudott ítélni: hogy a család nem volt „tót" anyanyelvű. A  XX. sz. hetvenes éveiben ez a száz év után felrobbant akna azonban jókora pusztítást tett. Frivaldszky Imrének tönkretette a tudománytörténet előtt emberi és hitelét. A harcos  ateista Herman Ottónak a kor tudománypolitikája feltétel nélkül hitelt adott.

                         Vekerdi László az Akadémia történetét írva Herman csapásán halad. Ebben a következőkkel emlékezik meg  róla:

                        „Utazási segélyt egyetlen természettudós kapott, aki ugyan részben európai hírű rovarüzlete megalapozására fordította a pénzt. (...) Ő maga ritkán utazott, s akkor se törte magát megfigyeléssel," szemben Petényivel.[349]  Állítását nem tudni, a szerző mire alapozza. Segélyt - mint láttuk - egyedül 1870-ben kapott, amikor már nemhogy nem gyűjtött, de gyűjteményét  el is adta, tehát a mondott célra  nem használhatta. Mi több, ekkor már saját költségén, évek óta  - a Múzeumnak gyűjtött. Korábban pedig nem  kapott soha semmi pénzt ilyen célra. Az egyik levéltári irat katalóguscéduláján ugyan az szerepel, hogy 'beterjeszti útitervét' (talán erről gondolhatta, hogy költségigénylés céljára?),  az irat maga azonban nem költségigénylés, hanem a már megtett út megírásának tervét tartalmazza.[350] Egyébként, amikor 1846-ban erre az útra ajánlólevelet kért József nádortól, az Akadémia felterjesztésében kifejezetten szerepelt, hogy eddig is, ez alkalommal is saját költségén utazik. Ha a bírálat pedig arra vonatkozna, hogy Frivaldszkynak az 50-es és 60-as évekből 47 db nyugtája maradt fenn, - a tárgya egyiküknek sem útiköltség, hanem negyedéves fizetése (1858-ban 75 Ft, 1865-ben 78,75 Ft, 1868-ban 131,25 Ft.), illetve honoráriuma.[351] Ami a Múzeumot illeti, ott is külön megemlíti felettese, Kubinyi Ágoston igazgató, hogy Frivaldszky Imre mindig saját költségén utazott.[352] Itt egyébként is csak később, 1853-tól rendszeresítettek - évi 84 forint - átalányt, hazai kirándulásokra,[353] amikor már jómódú rokona helyén a vagyontalan Frivaldszky János volt az őr, aki saját költségén  nem tudott utazni.

                        Amit Nendtvich emlékbeszédében  Frivaldszky akkori ellenségeiről mondott, az vonatkozik a későbbiekre is, elsősorban Hermanra: „A múlt kornak munkáit kicsinyleni, azokat semmibe venni, ellenben csak a jelenkor és saját munkálatait magasztalni, nemtelen és a kislelkűek szokása, saját érdemeik túlbecsülése."[354] Ami pedig a „keveset utazó" Frivaldszkyt illeti, az emlékbeszéd külön kiemeli, hogy „Frivaldszky hazánk minden vidékét több ízben bejárván, ernyedetlen buzgósággal gyűjtött."[355] Hogy mikor és merrefelé, ezt fentebb részletesen előszámláltuk. A kritikusnak elég lett volna csupán az emlékbeszédet ismernie, ha az általa lebecsült életműnek a részleteit nem is ismerte.

                        Vekerdi a későbbiekben a „keveset utazás" vádját ugyan elejti, ám tovább dagasztja a semmiféle adattal alá nem támasztott ellenszenvét a Petényinél, „magyar Brehm"-nél „kevésbé tehetséges", „jól helyezkedő", Frivaldszky iránt, aki  úgy szerezte gyűjteményét, hogy „állandóan igen jelentős segélyekben részesült", s akit az akadémiai tagságból is csak az üzleti lehetőségek érdekelték. Vekerdi azt is felrója, hogy 1830-ban az Akadémia válaszra sem méltatja Petényi levelét, miközben ennek „szakkorifeusa", Frivaldszky Földvárynak  gyenge színvonalú írását megdicséri. - Az „Entomológiai kémletek" Vekerdi szerint felületes írás.[356]  Az 1830-as esethez csak annyit, hogy Frivaldszky akkor még nem is volt az Akadémia tagja, s Földváry művét 1835-ben pedig azért dicsérte meg, mert ez volt az első bírálata. S nem ő sompolygott be „üzleti érdekből" a Akadémiára, hanem  tudtán kívül ajánlotta őt be Toldy Ferenc.

                        Jobbágyi tanácsháza falán az 1980-as években tiszteletére emléktáblát lepleztek le, bacskói házán szintén[357]

                        Napjainkban inkább csak lexikonok lapján él,[358] bár a szaktudomány  kezdi őt újra felfedezni.[359]

     

       

     

FRIVALDSZKY IMRE ÍRÁSMŰVEI.

Nyomtatott művei.

FRIVALDSZKY I. (1823):  Dissertatio inaug. medica sistens monographiam serpentum Hungariae, - Pestini, 1823. 64 p. ; Monographia serpentum Hungariae. - Pestini [1823] 62 p. ; Monographia serpentum Hungariae. - Pestini  1823. 62 p.;

[FRIVALDSZKY I. ] (1831): Insekten. Vögel.- Schwarzott, F. G.: Die Herkules-Bäder bei Mehadia, Wien, 1831 115-121. 

FRIVALDSZKY I. (1834): Catalogus insectorum. - Pest, 1834. 4o   12 p.  

FRIVALDSZKY I. (1835a): Közlések a Balkány vidékén tett természettudományi utazásról (27 színezett rajzzal) - A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei . II. kötet, II. osztály, 235-276. 

FRIVALDSZKY I. (1835b): Antrag der im Jahre 1833 und 1834 in der europäischen Türkey, namentlich in Rumelien, auf dem Balkan und Rhodope gesammelten wildwaschsenden Pflanzen. Von C. Hinke und C. Manolesko.  Flora XVIII/1. Intbl. IV. 53-59.

FRIVALDSZKY I. (1835c): Succinctae diagnoses specierum plantarum novarum europaeo-turcicarum catalogo meo occurrentium - Flora XVIII/1. Intbl. IV. 331-336.

                                               Kézirata: OSzK, Kézirattár, Quart. Lat. 1928. 1-2. fol.

FRIVALDSZKY I.  (1836a): Succinctae diagnoses specierum plantarum novarum  anno 1835 in Turcia europaea collectarum. - Flora XIX/2. 433-440.

                                               Kézirata: OSzK, Kézirattár , Quart. Lat. 1928. 3-4. fol.

FRIVALDSZKY I. (1836b): Antrag getrockneter türkisch-europäischer Pflanzen.  Flora, XIX/2 Intbl. II. 17-28. 

FRIVALDSZKY I. (1837a): Balkány vidéki természettudományi utazás. - A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei.  III. kötet, II. osztály, 156-184. 

FRIVALDSZKY I. (1837b): Neue Käfer, Falter und Schnecken aus den balkanischen Gebirgen - Faunus, München, 1837. 84-93.

FRIVALDSZKY I.  (1837c): Succinctae diagnoses specierum plantarum novarum ..... - Flora 1837 XX/1, 225.

                                               Kézirata: OSzK, Kézirattár , Quart. Lat. 1928. 5-7. fol.

FRIVALDSZKY I. (1840a): Természettudományi utazás a Balkány vidékén. - Magyar Tudós Társaság Évkönyvei.  IV. kötet, II. osztály, 194-207.old.           (Különlenyomatban is)                         Kézirata: - OSZK, Kézirattár, Fol. Hung. 1016.  11 p.    

FRIVALDSZKY I. (1840b): Magyarország kőszenei, természettani és helyirati tekintetben  -  Magyar Tudós Társaság Évkönyvei  V. 1838-40. II. oszt. 370-390.

                                               Kézirata: OSZK Fond 224/4/6;

FRIVALDSZKY I. (1844a): Javaslat a természettudományok hazánkbani felvirágoztatása ügyében, - Pest, 1844

FRIVALDSZKY I. (1844b): Kirándulás a szepesi Kárpátokra természettudományi tekintetből. - MOrvTermVM,  1844. (IV) 100-110.

FRIVALDSZKY I. (1845): Rövid áttekintése egy természetrajzi utazásnak, az európai  Törökbirodalomban, egyszersmind nehány a közben újdonnat fölfedezett állatnak leírása. (22 színezett ábrával) - A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei  I. 1841-45. 163-187.  

FRIVALDSZKY I. (1848) Értekezés a vándor sáskáról, természetrajzi és státus-gazdászati szempontból,- Buda 1848 (Két tábla rajzzal) 8o, IV+39 p.

[FRIVALDSZKY I.] (1854): Wirbellose Thiere. - HAEUFLER, J.V.: Buda-Pest, historisch-topographische Skizzen, - Pest, 1854, 21-27.

FRIVALDSZKY I. (1856):  Magyarország és Erdély édesvízi és földi puhányai - Magyar Tudományos Académiai Értesítő   1856. 2. 1-69. 

                                               Valószínűleg ebből közlések az Iconographie der Land und Süsswasser Mollusken, Wiesbaden[360]  (F. I. emlékezete szerint: Rossmässler: Iconographie der Land und Süsswasser Conchylien, Leipzig) több évfolyamában. (1835-1880 közt létezett)

FRIVALDSZKY I. - FRIVALDSZKY J. (1857):   Drei neue Grotten-Käfer aus Ungarn.- Schriften des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. VII. 44-46.

FRIVALDSZKY I.(1859): Hazánk faunájára vonatkozó adatok és a puszta-peszéri erdő. -  Magyar Tudós Társaság Évkönyvei  IX. 1848-59. 19-28.

FRIVALDSZKY I. (1863): Entomologiai kémletek. - Mathematikai és Természettudományi Közlemények  1863. 231-240.

FRIVALDSZKY I. (1865):  Jellemző adatok Magyarország faunájához - Magyar Tudós Társaság Évkönyvei  XI. 1865;            majd Pest 1866 (16 táblával)

FRIVALDSZKY I. (1869a):  Aus den charakterischen Angaben zur Fauna Ungarns. - Ungarische Revue, Budapest, 1869, 48-68.

                         Önéletrajza számon tartja továbbá következő „közleményeit" is:         

FREYER, C. F. ([1831]-1858: Neue Beyträge zur Schmetterlingkunde, Ausburg  I-VII.  több évfolyamában.

HERRICH-SCHÄFFER, G. A. W. (1843-1856): Systematische Bearbeitung der Schmetterlinge von Europa ... mit Abbildungen, Regensburg, I-VI.   több évfolyamában.

Itt az általa küldött rovarok említéseire gondolhatott, ami azonban nem közlemény. Tőle származó szövegre  valójában csak egyre lehet találni: FREYER, C. F.  II. 3-4.[361]

                        

                         Poszthumusz kiadások.

FRIVALDSZKY I. (1892): Емерихъ фонъ Фривалдски върху флората и фауната на България и на Балканския  Полуостровъ. - Сборникь за народни умотворения, наука и книжница. VIII: София [Emerih" fon" Frivaldski  v"rhu florata i faunata na  B"lgariâ  i na Balkanskiâ  Poluostrov".  - Sbornik" za narodni umotvoreniâ , nauka i knižnica. VIII. Sofiâ .] 1892 . 315-336. (FRIVALDSZKY I. 1835a, és FRIVALDSZKY I. 1837a bolgárul)

FRIVALDSZKY I. (1898a): Bogarak gyűjtésének némely fortélyai. - Rovartani Lapok  1898, 87-89 és 11.

FRIVALDSZKY I. (1898b:) Némely jegyzetek a lepkegyűjtésről. - Rovartani Lapok  1898, 112-114 és 15.

FRIVALDSZKY I. (2003a): Природонаучна експедиция у района на Балкана. in:  Унгарски учени за България XIX. в стредата на XX. в. София, Изд.-во Отечество - София. Унгарски Културен ин.-т. 2003.354-364. [Prirodonaučna ekspediciâ  u rajona na Balkana. in: Ungarski učeni za  B"lgariâ XIX. v. stredata na XX. v.  Sofiâ Izd.-vo Otečestvo - Sofiâ Ungarski Kulturen in.-t 2003.354-364. ] FRIVALDSZKY I. (1837a) bolgárul

FRIVALDSZKY I. (2003b): Кратък преглед на една природонаучна експедиция в Европейската част на Турската империя.   in:  Унгарски учени за България XIX. в стредата на XX. в. София, Изд.-во Отечество - София.  Унгарски Културен ин.-т. 2003. 365-380.. [Krat"k pregled na edna prirodonaučna ekspediciâ v Evropejskata čast na Turskata imperiâ. - in: Ungarski učeni za  B"lgariâ XIX. v. stredata na XX. v. Sofiâ Izd.-vo Otečestvo - Sofiâ Ungarski Kulturen in.-t 2003. 365-380. ] FRIVALDSZKY I. (1845): bolgárul

                         Kéziratban maradt művei és gyűjteményi katalógusai.   

FRIVALDSZKY I. (1833-1836a): Catalogus plantarum Europaeo- Turcicarum. Kézirat, két füzet, 122. p. - TTT. III-11/12/1

FRIVALDSZKY I. (1833-1836b)?: Diagnoses plantarum novarum turcicarum europaearum. Kézirat, - TTT III-11/12/3

FRIVALDSZKY I. (1833-1836c)?: Növényrendszer Linné szerint. Kézirat, 224 p.-  TTT. III-11/12/11

FRIVALDSZKY I. (1844-45): Catalogus plantarum 1844-45 in insula Creta collectarum. Duplicata ex Creta. Kézirat,  - TTT III-11/12/4

[FRIVALDSZKY I]. (1845b) A-betűs szavak egy szakszótárhoz. Kézirat.     - MTA K RAL 80/1845

[FRIVALDSZKY I] (1847)1846-iki Török országi, Maltai, Siciliai és Olaszországi utam vázlata az Akadémiában felolvasva. Kézirat, - TTT III-11/11/2 83 p. 

                                               Fogalmazványai  TTT III-11/11/1, 30 p.

                                               Hozzá tartozik:  TTT III-11/11/27

FRIVALDSZKY I. (1864a): Frivaldszky Imre rovargyűjteményének jegyzéke. Kézirat. (Eredetileg:TT ÁllLelt  197/1867. I-IV. Most:).

                                               I.; Lepidoptera 262 p TTT III-11/12/16a, II. Hemiptera, 86 p.; TTT III-11/12/16b,   III. Orthoptera, Neuroptera TTT III-11/12/16c, 32 p.; IV. Insecta exotica, TTT III-11/12/16d,  74 p.;

                                               Másolatban: Magyar Természettudományi Múzeum, EC 734.   II. Lepidoptera Europaea, 86 p., IV. Insecta Exotica Coleoptera.[362]

FRIVALDSZKY I. (1864b): Frivaldszky Imre puhatestű-gyűjteményének jegyzéke. Kézirat. TT ÁllLelt 197/1864, V. füzet

FRIVALDSZKY I. (1868): Die Schmetterlinge Ungarn's, eine frei Uebersetzung aus dem Ungarischen. Kézirat. -  Magyar Természettudományi Múzeum, EC 61[363]

[FRIVALDSZKY I.] (1869b): Önéletrajza, Kézirat, - OSZK   Fond. 224/11 .

[FRIVALDSZKY I.] (1870): Útinaplója. Kézirat, OSZK: Fond 224/12;

FRIVALDSZKY Imre Tudománytörténeti Gyűjteményben 1999-ben őrzött egyéb kéziratai, amelyek azóta elkallódtak:

                                               Diarium entomologicum de anno 1830, Buda, Pest;

                                               Lepidepterologische Notizien für die Umgebung von Pest  und Ofen;

                                               1842-iki entomologiai excursiók késő tavaszról;[364]

                         IRODALOM.                     

                         Kéziratos források.

BÉRCZY Géza: Képek a múltból. Kézirat, - BKH

BKH: Balogh Károly hagyatéka Matzon Frigyesné (Bp. XI. Badacsonyi u. 2/a) tulajdonában

Budapest Fővárosi Levéltár,

BME L: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára,

FRIVALDSZKY, Joannes (2000): Encyclopaedia historica gentis Frivaldszky de Frivald,   Kézirat. -  OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 3631/3

MNM Kubinyi: Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára. A Magyar Nemzeti Múzeum szerzeményei jegyzőkönyvei  Kubinyi Ágoston igazgatása alatt, 1843- június 5-től kezdve 1857 december 31-ig.

MTA KK: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, Kéziratok

MTA K RAL: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára,  Akadémiai Levéltár

OL, A 39: Magyar Országos Levéltár, Magyar kancellária levéltára, Acta generalia

OL, N 24: Magyar Országos Levéltár, Archivum palatinale, archiducis Josephi. Általános iratok.

OL, N 31: Magyar Országos Levéltár, István főherceg-nádor levéltára. Exactoratus Regni.

OL, R 93: Magyar Országos Levéltár, Kossuth Lajos ügyvédi tevékenységének iratai

OSZK: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára 

Pest-megyei Levéltár,

Piarista Levéltár, Budapest

SE Lt: Semmelweis  Egyetem Levéltára

TT ÁllLelt: Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye. Intézményi fond, állattári gyarapodási leltárak. Állatok.

TT Jel: Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye. Intézményi fond, állattári gyarapodási  éves jelentések.

TT Kvj: Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye. Intézményi fond, állattári gyarapodási leltárak. Állattár. Kézikönyvtár.

TTT: Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteménye. Személyes fondok

Zemplén- megye Levéltára.

                         Sorozatok, folyóiratok.

Állattani Közlemények                        

Annales Societé Entomologique France 

AudScholAgr: Auditores scholarum humanitatis et grammaticorum in regio gymnasio Agriensi curae rr. pp. cisterciensium credito. 

Berlinische Entomologische Zeitung 

Búvár

Élet és Tudomány

ÉrtDebr: Értesítvény a reformátusok debreceni főiskolájának az 1868/69. iskolai évéről. Debrecen, 1869.

Folia Enthomologica Hungarica

Fővárosi Lapok 

Frivaldszkya,   (folyóirat, szerk. Huszty Sándor, [csak két évf.]  1974, 1975);  

HazKülf:. Hazánk és Külföld

Hegyvidék

Linnaea  

Magyarország és a Nagyvilág 

Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada. Bp. 1975.

Mathematikai és Természettudományos Közlemények

Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálatai

Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 

Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, 1893.

Pesti Hírlap Vasárnapja

Pestmegyei Hírlap  

Petites nouvelles entomologiques,

Reform 

Technické noviny  (folyóirat, Csehszlovákia) 

Természettudományi Közlöny  

Természettudományi Társulat Évkönyve   1940,  

Újabbkori Ismeretek Tára  

Üstökös,

Vasárnapi Újság

Vychodoslovenské noviny  (napilap, Csehszlovákia)

                                              

                         Lexikonok.

AzbRuss: Азбучный указатель именъ русскихъ дьятелей, для Русскаго бiографическаго словаря. [Azbučnyj ukazatel' imen" russkih" d'âtelej, dlâ  Russkago biografičeskago slovarâ .]Vaduz, Kraus, 1963. 823 p.

DanskBiogr: Dansk biografisk leksikon  København, Schultz 1933-1944. I-XXVII

DictBiogrFrançaise: Dictionnaire de biographie Française, A-G, Paris, 1939-1979, I-XIV.

DeutscheBiogr: Deutsche Biographische Index, München, 1998, I-VIII.

DictNat: Dictionary of National Biography,  Oxford University, 1917-, I-XXII.

DizItal: Dizionario biografico degli Italiani,  Roma, I-LVII. [csak A-G]

Encyclopedia for Entomology szerk. John L. Capinera Kluwer Academic Publishers, 2004. I-III. 2400p.

FERENCZY Jakab-DANIELIK József (1856): Magyar írók. I -  Pest,  Szent István Társulat. 641+X p.

FIRMIN DIDOT  fréres (1852-1870): Nouvelle biographie universelle...  Paris, I-XLVI.

GULYÁS Pál (1992). Magyar írók élete és munkái, IX. Budapest, Argumentum, 943 p.

Hist BiogrSchweiz: Hisorisch-biographisches Lexikon der Schweiz. Neuenburg. 1921-1934 I-VII.

IBN: Index bibliographicus notorum hominum. A-G. Pars C, Osnabrück, Biblio Verlag, 1974-1998. I- XCVIII.

KEMPELEN Béla (1911-1932): Magyar nemesi családok  Budapest, Grill Károly I-XI.

LessUnivItal: Lessico universale Italiano Roma,1968-1981, I-XXIV.

Magyar Agrártörténeti Életrajzok   A-H, 1987 ; 

Magyar Életrajzi Lexikon ( 1967) Bp. 

Magyar Nagylexikon VIII. Budapest, 1999,

Magyarországi orvosi rend névsora, 1840

Magyar Tudóslexikon, A-Zs. (1998)  (Nagy Ferenc főszerk.:) Budapest   

Magyar utazók lexikona., (Balázs Dénes szerk.:) 1993  

MOENICH Károly - VUTKOVICH Sándor (1876): Magyar írók névtára, - Pozsony, 577 p. 

NAGY Iván (1857-1865): Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal. Pest 1‑XII. 

OttSlNau: Ottův Slovnik Naučny, Praha, J. Otto, 1888-1909, I-XXVIII.

Österreichische Botanische Zeitung

Österreichische Biografische Lexikon

Pallas Nagy Lexikona  

PolskiSB: Polski słownik biograficzny, A-S, Krakow, 1935-1998, I-XXXVIII.  

RussBiogr:  Русскiй бiографическiй словарь. [Russkij biografičeskij slovar'.] New York, Kraus, 1962, I-XXV. 

Slovenský biografický slovník. Od roku 833 do roku 1990,  Martin, Matica Slovenská, 1986-1994, I-VI.

SvensktBiogrLex: Svenskt Biografiskt Lexikon, red. Göran Nilzén, Stockholm, 1918-1994, 1-XXVIII.

SZINNYEI József (1891-1914): Magyar írók élete és munkái. Budapest. 

TIBENSKY, J. (1976). Biobibliografia prírodných, lekárskych a technických vied na Slovensku do roku 1850.  Martin, Matica Slovenska I-II.

TIBENSKY, J. (1979) : Dejíny vedy a techniky na Slovensku,  Martin, Matica Slovenska

TIBENSKÝ, Ján (1988): Priekopnici vedy a techniky na Slovensku. II. Bratislava,. 1003.  .

Új Magyar Életrajzi Lexikon,  (főszerk.: MÁRKI László) II. Budapest, 2001.

WURZBACH, Constant von (1856-91) : Biographisches Lexikon des Kaisertums Oesterreich, Wien, I-LX.

                         Egyes publikációk.

ABAFI-AIGNER Lajos (1897): Frivaldszky Imre. - Rovartani Lapok, 4: 5-9.  

ABAFI-AIGNER Lajos (1898): A lepkészet története Magyarországon. Kir. M. Természettudományi Társulat,  202 p.

ALLODIARORIS Irma (1963):  Frivaldszky Imre. - Élővilág, 1963/6. 49-54.

A Magyar Nemzeti Múzeum. (1896) Budapest, Egyetemi. 80 p.

A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. (1952) Budapest.

BÁLINT Zsolt (1998): Rovarász csemege. Rovarász Híradó, 23. sz. 1998. október. 9-10.p.

BÁLINT Zsolt (1999). Rovarász csemege. Rovarász Híradó, 25. sz. 1999. szeptember.11. p.

BÁLINT, Zsolt- OLIVIER, Alain (2001): Butterfly species-group taxa from the Balkans and western Anatolia attributed to Imre Frivaldszky . - Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, XCII: 151-198.

BÁLINT  Zsolt (2002): Frivaldszky Imre.-  Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 284.

BALOGH Károly (1941): Bérczy Károly életéből. - Budapesti Szemle 1941.okt. 294-310.

Barica, Ján: Vede a naroda. Bratislava, 1988.

BERLÁSZ Jenő (1981):  Az Országos Széchenyi Könyvtár története, - Budapest, Egyetemi Ny. 555 p. 

BÉRCZY Károly (1854): Világ  folyása. -  Pest, Számvald 1-3. k.

BOROVSZKY Samu (1911): Nógrád vármegye. Budapest, Országos Monográfia Társ. 748 p.

CHYZER Kornél (1890): A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek története 1840-től 1890-ig, - Sátoraljaújhely,  176+CII p.

ENDRŐDI Sebő (1971) :  Megemlékezés Frivaldszky Imréről halálának 100. évfordulóján. - Állattani Közlemények. LVIII: 1-4 és 3-5;

ENTZ Ferenc (1853.): Néhány szó a gazdaságos kertészet érdekében. - Gazdasági Lapok,  V:   33.sz. 385.

FRIVALDSZKY János (1880): A magyar Nemzeti Múzeum állattári osztályának       történetéhez. - Természetrajzi Füzetek, IV. 3-13.

FRIVALDSZKY János (1994): Adalékok Lietava (Szlovákia) építéstörténetéhez, - Műemlékvédelem 1994. 4.sz. 221-229.; Hibakiigazítás: 1995. 2.sz. 123.;

FRIVALDSZKY  János (1997a) :   Magyar Parnasszus -Egy százötven éves ház  a Béla király úton. - Hegyvidék, 1997. aug. 13.

FRIVALDSZKY János (1997b): A Frivaldszky-családfa Nagy Ivánnál. - Turul, 1997, 3.-4.sz. 109-113

FRIVALDSZKY  János (1998): Hajdani idők levéltárosai. - Levéltári Szemle,1998, 1.sz. 76-78. 

FÜRNROHR, August Emmanuel (1841): Verkauf türkisch- europäischer Pflanzen durch E. Frivaldszky  Flora, XXIV. Intbl. III. 46-48.

GÁRDONYI Albert (1933): A budai hegyvidék első nyaraló telepei. - Gárdonyi Albert - Némethy Károly: Tanulmányok  Budapest múltjából. II.  Budapest, Székesfőváros 

GEDAY: Geday Gusztáv : Adatok az Entz család történetéhez. - Magyar Nemzet, 1977. júl. 21.

GOMBOCZ Endre (1936): A magyar botanika története. - Budapest. MTA, 636 p.

GOMBOCZ  Endre (1941): A m. kir. Természettudományi Társulat története, -  Budapest, Természettudományi Társulat, 468 p.

GRISEBACH, A (1843-1844): Specilegium Florae ruthenicae et bithynacae exhibens synopsin plantarum, quas aest. 1839 legit auctor A. G. Accedunt species quas in iisdem terris lectas communicarunt Friedrichstahl, Frivaldzky, Pestalozza... Brunsvigae, I-II 

GYŐRY Tibor (1936): Az Orvostudományi Kar története 1770-1935.  Pázmány P. Tudomány Egyetem története, III. Budapest, Egyetemi Ny. 842 p.

HAEUFLER, J.V.(1854): Buda-Pest, historisch-topographische Skizzen,-  Pest, Emich.

HAMPE, E. (1837): Revision der durch den Hr. Dr. Frivaldszky von Friwald in Pesth vertheilten, getrockneten Pflanzen aus der Türkei. Flora, XX. 225-234.

HANÁK  János (1849): Az állattan története és irodalma Magyarországon,  - Pólya József, 220 p.

HANGAY György (2004): Nagy magyar entomologusok az USA-ban megjelenő Rovartani Lexikonban.  Rovarász Híradó, 2004. február. 8. p.

HERMAN Ottó (1904.) bev., feldolgozta Csörgey Titus: Madártani töredékek Petényi J. Salamon irataiból. -  Budapest, Magyar Ornitológiai Központ, 398 p.

HERMAN Ottó (1983): A pokol cséplője.  Sajtó alá rendezte Erdődy Gábor-  Budapest, Magvető, 416 p.

HORVÁTH Géza  (1897): Horváth: Frivaldszky János élete. -  Természettudományi Közlöny 1896. 636.  - Természetrajzi Füzetek, XX. 1897, - Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 1897 

HORÁNY Gábor (2004): Magyar világjárók újabb kalandjai. Palatinus.

HORVÁTH Géza (1930):  id. Entz Géza emlékezete. - Budapest , Akadémiai, 35 p.

JANKA Victor (1880): A magyar Nemzeti Múzeum Fűvészeti osztályának történetéhez. - Természetrajzi Füzetek, IV. 13- .

JANOTA, Igor (1984): Zaslúžili sa o slovensku botaniku. Technické noviny,. 4. 2.

JÁVORKA Sándor (1934): Magyar természetkutatók a Balkánon. - Természettudományi Közlöny, 1934. 353-365. 

JÓKAI Mór (1873): Az arany ember,- Budapest

JÓKAI Mór (1890): Az éjjeli fogás. Magyar Salon, XII. 1890 52-54.

JÓKAI Mór (1997): Megtörtént regék.- Budapest, Révai 398 p.

JÓKAI  Mór (1967.): Följegyzései. szerk. Lengyel Dénes és Nagy Miklós. -  Budapest, Akadémiai

JÓKAI  Mór (1968): Cikkek és beszédek. IV-V. szerk.  H. Törő Gyöngyi -  Budapest, Akadémiai

JUHÁSZ Árpád -GÁL  Éva [1989]: A Budai Hegyvidék. Budapest, Képzőművészeti és Kossuth é.n.  48 p. +96 ill.

KARL János (1925): Entz Géza, Hanák János. - Méhes Gyula - Karl János: A biológia magyar úttörői,  Budapest. Athenaeum, 236 p.

KÁTAI Gábor (1868): A M. kir. Természettudományi Társulat története alapításától fogva máig, Pest, Bucsánszky,  248 p.

Kiss Csaba megemlékezése,  Élet és Tudomány, 1999. 7. 216.

KITAIBEL Paulus (2001): Diaria itinerum [-----]-i III. 1805-1817. Edited by L. Lőkös. Hungarian Natural History Museum. Budapest, 460 p.

KOMARIK  Dénes (1972a): Brein Ferenc. - Műemlékvédelem, 1972. 94-99.

KOMARIK Dénes (1972b): A Brein család. - Építés és Építészettudomány  1972. 1-2.

KORČMAROŠ, Štefan (1970) : Bačkovsky rodák Imrich Frivaldsky, - Trebišov, Vlastivedny Múzeum, 8 p.

KOSÁRY Domokos (1970): Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába.  - Budapest, Tankönyvkiadó   I. 889 p.

KOZOCSA  Sándor (1952)szerk.  A szabadságért mindhalálig!  - Művelt Nép, 136 p.

KRÜCKEN, Oskar - PARLAGI, Imre (1918): Das Geistige Ungarn. - Wien und Leipzig, Braumüller, I-II.

LIPTAI  Pál (1867): A Széchenyi-hegy. - HazKülf  V. 25. 1867.jún.20. 390. 

LUKÁCS Dezső (1970): 100 éve hunyt el Frivaldszky Imre. - Búvár, 1970, 430-431. ;

 A magyarországi orvosi rend névsora   (1840)

MARTINČEK, L.(1972): Dvaja Frývaldskovci ..., Technické noviny, XX (21): . 2: (z 23. 5. 1972).

MÁTRAY Gábor (1868.): A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai, különös tekintettel a közelebb lefolyt huszonöt évre. -  Pest, Bucsánszky 92 p.

NÁDUDVARI Tibor (1936):Az Orvostudományi Kar története, 1770-1935.  Budapest, A királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Története. III.

NAGY Barnabás (1960): Társasági élet. - Rovartani Közlemények,  XIII. 270-276, 279-281.

NAGY Barnabás (1963): Beszámoló a Magyar Rovartani Társaság 50 éves jubileumi kongresszusáról. - Rovartani Közlemények, XVI. 455-465.

NEMESKÜRTY István:  (1977): Kik érted haltak szent világszabadság. - Budapest, Zrinyi 485 p.

NENDTVICH Károly (1872):  Frivaldszky Imre életrajza, Pest, Egenberger, 30 p.

NOÉH Ferenc (1997) Városrészek keresztelője százötven évvel ezelőtt. Hegyvidék,  1997. Jún.4. 8-9.

NOGEL  István (1847) : Utazása  Keleten. Átdolgozta és függelékkel bővítve kiadta Schultze testvérpár - Pest , Beimel József.

Okáli, Ilja: Kto bol Imrich Frivaldszky? Hmyz, 2001, 1. 15-16.

PALUGYAY Imre (1854) : Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. 3. Jász-Kun Kerületek és Külső Szolnok vármegye leírása - Pest, Heckenast, 444 p.

PAPP Gábor ( 2002): A magyar topografikus és leíró ásványtan története. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 444 p.

PAULOVICS István (1903): Bérczy Károly élete és jellemzése.  - Budapest, Politzer Zsigmond és fia, Révai 78 p.

PRISZTER  Szaniszló (1992): Egy Balkán-kutató orvos.- Búvár, 1992, 2. 15. 

PRISZTER Szaniszló (1955): Ausländische Forschungstätigkeit der Ungarischen Botaniker. Acta Botanica   (1) 267-300.

POOR Imre Emlékbeszéde (1871) - MOrvTermVM  XV. 1871. 102-105. 

RAPAICS Rajmund  (1953): A magyar biológia története, Budapest, Akadémiai, 304 p.

ROCHEL, A. (1833): Über eine naturhistorische Reise in der europäischen Türkei. Flora, 16/2. 493-496.

ROCHEL, A. (1834): Vorläufige Nachricht über erste Pflanzen, sendung aus dem Balkan, welche Hr. Dr. E. von Frivaldszky den  6. Febr. erhalten hat. Flora, XVII/1 Intbl. 17-27.

RÓNAI  Tibor  [1960] : Budapesti kirándulóhelyek. - Budapest, Panoráma

ROSCH Gábor (2001): A svábhegyi Eötvös tér ..... - Hegyvidék, 2001.márc. 7. 8.

ROTARIDES Mihály (1942): Az Állattani Szakosztály megalakulásának története. - Állattani Közlemények  XXXIX: 6-9.

ROZNER István (2004): Rovarász elődeink. Frivaldszky Imre. Rovarász Híradó,34. sz. 2004. február. 3-5. p.

SCHEDEL Ferenc (1834): Frivaldszky Imre természettudományi expedíciója. - Tudománytár, 1834, II. 222.

SÍK Ferenc (1978): Kossuth Lajos, az ügyvéd. Országos Ügyvédi Tanács.

SIKLÓSSY   László ( 1929) : A Svábhegy.  Budapest, Svábhegyi Egyesület, 208 p.

SIKLÓSSY László (1931): Báró Eötvös József  a Svábhegyen. Pesti Hírlap Vasárnapja. 1931. aug. 30. 30-31. 

SIMON, Andrew L. (1999) : Made in Hungary. Hungarian contributions to universal culture. -   Simon Publications, Safety Harbor, Florida, USA

SPLÉNYI  Béla  (1983): Emlékiratai. Közreadja Kendi Mária -  Budapest. Magvető I-II.

SZABÓ Károly (1871): A homonna-sztárai bizottság jelentése. - Századok, 1871. 672.

SZÉCHENYI  István (1978): Napló. Vál., szerk.: Oltványi Ambrus -  Budapest. Gondolat, 1534 p.

SZELEI László (1971).: Frivaldszky Imre -, Tudomány és Mezőgazdaság, 9.évf.  4.sz.

SZILÁDY Zoltán (1925): A két Frivaldszky, - Méhes Gyula-Karl János: A biológia magyar úttörői     Budapest. Athenaeum, 236 p.

SZILÁDY Zoltán (1927): Die Geschichte der Zoologie in Ungarn. - Debrecen, „Stephan Tisza" Gesellschaft, 115 p.

T. ERDÉLYI Ilona (1979): Az Akadémia tagjainak „magatartása" 1848-49-ben. - Magyar Tudomány  LXXXVI (XXIV): 395-401.

WALLACE, Alfred Russel (1871): The President's Address [felolvasva az ESL éves összejövetelén, 1872. jan. 22-én]. Proceedings of the Entomological Society of London for the Year 1871: LI-LXXV. Kivonatai: 'Wallace on the Origin of Insects' in Nature 5: 350-351 (1872. febr. 29.);  'Death of Professor Ratzeburg' in The Entomologist 6: 55-56 ( 1872. márc.: no. 101).

XANTUS János (1875): Emlékbeszéd szárhegyi gr. Lázár Kálmán felett.  MTA Értekezések a természettudományok köréből,.

YBL  Ervin (1956): Ybl Miklós. -  Budapest, Képzőművészeti Alap, 240 p.

ZOMBORI Lajos (1986a): A Frivaldszky-érem 25 éves.  - Folia entomolgica hungarica, XLVII. 

ZOMBORI Lajos (1986b):  A Frivaldszky Imre jutalomérem. - Az Érem, 1986/1 48-49.  

            FRIVALDSZKY IMRE KÖNYVTÁRA.

                        Frivaldszky Imre könyvtárát gyűjtői tevékenységének segédeszközének tekintette, katalógust nem készített róla, a könyvekbe a nevét nem vezette be. Így közvetett úton lehet csak rekonstruálni egykori könyvtárát, olyan forrásokból, amelyek ezeket a könyveket említik, illetve olyan könyvpéldányok alapján, amelyekben neki szóló ajánlás vagy az ő saját kézírása megtalálható. 

                        1864-ben, amikor rovar- és puhatestű gyűjteményét eladta a Múzeumnak, beadott vele együtt egy cím nélküli listát is, amelyen 110 könyv szerepelt mindenféle rendezés (ábécé vagy év) nélkül (TT Kvj 1864:  é. n. 3 p.) a lista azt a benyomást kelti, hogy az egyik könyvszekrényének tartalmát adja meg. Ezt megelőzően - mint láttuk - már 3 könyvet ajándékozott a Múzeumnak.

                        Fennmaradt 1864-ből egy másik könyvjegyzék is, a Magyar Nemzeti Múzeum által átvett könyvek jegyzéke „Libri historico-naturales" címmel. (OSzKI 10/1864). Ennek 1-103, betűrendbe szedett tételei Fridvaldszkynak ebből az említett könyvjegyzékéből valók. A 104-140. tételek utólag hozzáírt, többnyire régi, 18. századi könyvek, ismét elölről kezdett betűrendben (feltehetően egy másik szekrényből);  a 141-144. sz. tételek pedig ismét modern művek.

                        Ezen 1864-ben megvett könyvekbe a következőt jegyezték be: „Frivaldszky Imre úrtól megvétetett 1864. márcz. 16."

                        Egy 1869-ben (TT Kvj 1869) felvett betűrendes jegyzék szerint a Múzeum állattárának kézikönyvtára 266 műből állt, ebből mintegy 50 1864-ben, 2 ezt megelőzően került ide Frivaldszky könyvtárából, valamint 2 Hope és egy Zuccarello mű, amit 1864-ben - bár szerepeltek saját könyvjegyzékében, .- nem adott át a Múzeumnak, hanem egyenesen az Állattárnak.

                        Amire Frivaldszky könyveiből az állattári kézikönyvtárban nem volt szükség, az került az Országos Széchényi Könyvtár állományába, az akkor szokásos „müncheni" katalógus-számot kapva, amelyen e könyveket jelenleg is nyilvántartják.

                        Az állattári kézikönyvtárból lett a mai Természettudományi Múzeum könyvtára. (TTMK). Itt azonban szerepelnek olyan könyvek is, amelyek egyik, most megemlített jegyzékben sem szerepelnek. Ezek minden valószínűség szerint Frivaldszky Imre halála után, ismeretlen időpontban kerültek az állattári könyvtárba. Ezeket az egykori tulajdonosnak szóló ajánlásról, vagy az ő kézírását mutató bejegyzésről lehet azonosítani. Ide tartozik Koy katalógusa is, amit a gyűjteményével együtt vett meg tőle. (Ez összesen 7 lepkészeti könyv.)

                        A Természettudományi Múzeum könyvtárának állományában ezeken kívül persze lehetnek még egyéb olyan könyvek is, amelyek egykor az ő tulajdonában maradtak 1864 után, s csak halála után kerültek a Múzeumba. (Ilyen pl. Ledebour becses könyve, a melyről csak az ajándékozó Splényitől tudjuk, hogy Frivaldszky könyvtárában volt, aki olyan becsben tartotta, hogy haláláig nem vált meg tőle.) Ám ha bennük dedikációk vagy használói bejegyzések  nincsenek, ezek esetében  egykori tulajdonosuk rejtve marad.

                        Jelenleg az alábbi könyvekről lehet biztosan megállapítani, hogy az ő könyvtárából valók:

Abhandlungen des zoologisch-minerelogischen Vereins in Regensburg. 1-4. füzet

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/1.; TTMK-ból  selejtezve[365])

Annales de la societé Entomologique de France.(1838-46).

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/2.; TT Kvj 1869; elkallódott.)                                

 APETZ, J. H. (1840):Beiträge zur Fauna des Osterlandes. Altenburg,.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/3.; OSzK Zool. 197k.;)

ARADAS, Andrea (1840): Catalogo ragionato delle Conchiglie viventi e fossili di Sicilia. Vol. 1. Catanea.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/4.; OSzK Zool. 79.;)

AUBÉ, Carol (1834.): Monographia Pselaphorum. Parisiis,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/5.; TT Kvj 1869;  TTMK Eg14;)

BACH, M. (1849-56): Käferfauna des Preussuschen Rheinlandes. 1. Lief. 2.3.5.Lief. Coblenz,

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/6.; TT Kvj 1869;  TTMK Eg18;)

BECHSTEIN, I. M. - SCHARFENBERG I. L. (1804-05): Vollständige Naturgeschichte der schädlichen Forst-Insecten. Leipzig. I-III.

                         (OSzKI 1864/10/104; OSzK Zool. 83.;)

BENOIT, Luigi (1840): Ornithologia Siciliana. Messina,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/7.; OSzK Zool. 212.;)

Bericht über die Oesterreichische Litteratur der Zoologie, Botanik und Paleontologie aus den Jahren 1850-53. Wien, (1855).;

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/8.; OSzK H.nat. 151d.;)

BERGE, F. (1847): Taschenbuch  für Käfer- und Schmetterlingssammler, Stuttgart.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/9. ; OSzK Zool. 213.;)

BIETZ, E. A.: Beitrag  zur Kenntniss der Siebenbürgland und Süsswasser-Mollusken.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/10; OSzK Zool. 215.;)

BOISDUVAL, J. A. (1840): Genera et index methodicus europeorum lepidopterum. Paris

                         ( Dedikált. TTMK   Ec19)

BONAPARTE, Carlo  Luciano (1842): 2. Catalogo metodico degli uccelli europei. Bologna.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/11; OSzK Zool. 216.;)

BONAPARTE, Carlo  Luciano (1840): Systema Vertebratorum, Londini.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/12; TT Kvj 1869; TTMK  B1752)

BONAPARTE, Carlo  Luciano: systema Vertebratorum in Tabellis 4 in fol.

                         (OSzKI 1864/10/143; TT Kvj 1869; elkallódott.)

BORKHAUSEN M. B. (1788): Naturgeschichte der europäischen Schmetterlinge, mit  Kupf. I-V. 

                         (OSzKI 1864/10/105; OSzK Zool. 216f.; )

CALCARA, Pietro (1845): Catalogo dei minerali coistenti nel Museo di Palermo.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/13; OSzK Lith. 311.;)

CALCARA, Pietro (1842): Descrizione dell' Isola di Ustica. Palermo,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/14; OSzK H.nat. 186.;)

CALCARA, Pietro ( ): Esposizione dei Molluschi terrestri e fluviatili dei dintorni di Palermo.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/15; OSzK Zool. 89.;)

CALCARA, Pietro: Memoire geognostiche e mineralogiche

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/16; OSzK Lith. 133.;)

CALCARA, Pietro (1845): Cenno sui Mulluschi viventi e fossilidella Sicilia, Palermo,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/17; OSzK Zool. 218.;)

CEDERHIELM, I. (1798): Faunae Imgriae prodromus. Cum tab. pictis. Lipsiae.

                         (OSzKI 1864/10/106; OSzK Zool. 218e.;)

CHRIST (1791): Naturgeschichte, Classification und Nomenclatur der Insecten von Bienen, Wespen und Ameisengeschlechte.  Frankfurt a. M.

                         (OSzKI 1864/10/108; OSzK Zool. 97.; majd: „Állattárba": TTMK  EF1;)

COSTA, Achille (1843): Esposizione sommaria delle osservazioni raccolte durante l'anno 1842. Napoli.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/18; OSzK Zool. 222.;)

COSTA, Achille: Saggio d'una monographia delle Spezia del genere Ophthalmicus.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/19; OSzK Zool. 222c.;)

COSTA, Achille (1838): Cimicum regni Neapolitani Centuria 1a et 2a  Cum tab.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/20;  TT Kvj 1869; TTMK  Ea186;)

 COSTA, Achille (1845): Storia completa dell'Entomibia apum, (Nuovo genere d'insetti Ditteri).

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/21; OSzK Zool. 99.;)

COSTA, O. I.: Monografia degl' insetti ospitanti sul1 ulivo e nelle Olive Napoli.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/22; OSzK Zool. 223b.;)

COSTA, O. I (1846).:Vocabolario zoologico. Napoli.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/23; OSzK Zool. 223.;)

COSTA, O. I.: Illustrazioni al genere Cipridina

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/24; OSzK Zool. 99h.;)

CREUTZER, Chr.(1799): Entomologische Versuche mit Kupf. Wien.

                         (OSzKI 1864/10/107; OSzK Zool. 224.;)

DALMAN, Johannes Wilhelm (1823) : Analecta Entomologica c. Tab. 4. Stockholm.

                         (OSzKI 1864/10/110; TT Kvj 1869; TTMK  E111;)

DEJEAN, le Comt. (1825-31): Species general des coleopteres. Paris,. I-V. (Hat kötetben)

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/25; TT Kvj 1869;  TTMK Eg13;)

DONOVAN, E. (é.n.): Naturgeschichte der Chinesischen Insecten mit Abbild. 2. Heft. Leipzig.

                         (OSzKI 1864/10/111; TT Kvj 1869; TTMK E124;)

DRAPARNAUD, Jacq. Phil. Raym.: Histoire naturelle des Mollusques terrestres et fluviatiles de la France. Avec 13 Planch. Paris.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/26; OSzK Zool. 105i.;)

DRURY (é.n.):  Abbildungen und Beschreibung exotischer Insecten. Aus dem engl. von Panzer. Nürnberg.

                         (OSzKI 1864/10/112; TT Kvj 1869; TTMK  E110;)

DUPUI, D. (1843): Essai sur les Mollusques terrestres et fluviatiles du Depart. du gers. Paris,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/27; OSzK H.nat. 194.;)

Entomologische Hefte, enthaltend Beiträge zur weiten Kenntniss und Aufklärung der Insecten geschichte. I-II. Heft. (1803) Frankfurt a M.

                         (OSzKI 1864/10/113; OSzK Zool. 276.)

Entomologische Zeitung. Herausgegeben von dem entomologischen Verein zu Stettin. Mit Tafeln, (1840-56).

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/28;  TT Kvj 1869; TTMK  EE10;)

ERICHSON, W. F. (1842-49): Bericht über die wissenschaftlichen Leistungen in Gebiete der Entomologie, während des Jahres 1840-47. Berlin,.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/29; TT Kvj 1869; 1900 előtt selejtezve[366])

ERICHSON, W. F. (1840): Entomographien   1. Heft. Berlin,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/30; TT Kvj 1869; TTMK  E39;)

ERICHSON, W. F. (1837-39): Die Käfer der Mark Brandenburg, Berlin, I-II.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/31;  TT Kvj 1869;  TTMK Eg12;)

ERICHSON, W. F. (1845-48): Naturgeschichte der Insecten Deutschlands. Coleopera. 1-6. Lief. Berlin,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/32.; TTMK  Eg128a;)

Erster bericht des naturforschenden Vereins zu Bamberg.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/33; elkallódott.)

FERTÉ-SÉNECTÉRE, M. F. de la (1848): Monographie des Anthicus et genres voisines. Paris,. cum. Tab.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/34; TT Kvj 1869; TTMK  Eg20;)

FOERSTER, A.(é.n.): Übersicht der Käferfauna der Rheinprovinz. Aachen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/35;  TT Kvj 1869;  TTMK Eg16;)

FOERSTER, A. (1850): Hymenopterologische Studien. 1. Heft. Formicariae. Aachen,

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/36; TT Kvj 1869; TTMK  EF3;)

FREYER, C. F.  (1839): Die schädlichsten Schmetterlinge Deutschlands. Augsburg,. Mit 12 illum. Kupfsth.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/37; OSzK Zool. 254.;)

FUESSLY, I. C. (1778-85): Magazin für Liebhaber der Entomologie.I-II. Zürich.

                         (OSzKI 1864/10/115. ; OSzK Zool. 256v.;)

FUESSLY, I. C. (1781): Archiv der Insectengeschichte. Zürich.

                         (OSzKI 1864/10/116. ; OSzK Zool. 107e.;)

GALLENSTEIN, M. Ritter (1848): Systematisches Verzeichniss der in der Provinz Kärnthen bisher entdeckten Land- und Süsswasser-Conchilien. Laibach.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/38; OSzK Zool. 257.;)

GEMMINGER, Max (1851): System. Übersicht der Käfer um München. Jena.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/39.; OSzK Zool. 259.;)

GERMAR, Ernst Friedrich (1839-1844): Zeitschrift für die Entomologie  Leipzig,  III.       

                         (1845:MNM Kubinyi 51.;TT Kvj 1869; selejtezve a teljes sorozat beszerzésekor[367])

GERMAR, E. F.: Insectorum species novae, aut minus cognitae.

                          (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/4; OSzK Zool. 264;)

GERSTRAECKER, A. Dr (1853).: Bericht über die wissenschaftlichen Leistungen im Gebiete der Entomologie während des Jahres 1853. Berlin.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/40; TT Kvj 1869; 1900 előtt selejtezve[368])

GLOGER, Const. Lamb. (1833):  Schlesiens Wirbeltierfauna. Breslau.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/42; OSzK Zool. 268.;)

GLOGER, Const. Lamb. (1834) : Vollständiges Handbuch der Naturgeschichte der Vőgel Europas. 1. Theil: die deutschen Landvögel enthältend. Breslau.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/43; TT Kvj 1869;TTMK -ban1956-ban elégett)

GOEZE, I. A. E. (1787): Geschichte einiger, den Menschen, Thieren, Oeconomie und Gärtnerei schädlichen Insecten. etc. Leipzig

                         (OSzKI 1864/10/117; OSzK Zool. 271.;)

GRISEBACH, A.: Specilegium Florae rumelicae et bythinicae.  Fasc. 1, 4, 5, 6,

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/44; elkallódott.)

HAGENBACH G. (1825): Mormolice novum Coleopterorum genus 1. Tab. picta.

                         (OSzKI 1864/10/118; OSzK Zool. 275.;)

HENCKEL I. Jakob: Ichtyologische Beiträge mit 2 Kupfert.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/45; OSzK Zool. 110.;)

HEER, Oswald (1838): Fauna Coleopterum Helvetica Pars I. Turici.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/46; TT Kvj 1869; TTMK Eg3;)

HEYDREICH, (1851): Verzeichniss der Europäischen Schmetterlinge. Leipzig.

                         ( Frivaldszky Imre bejegyzéseivel; TTMK Ec 41;)

HEYDREICH, (1851): Lepidopterorum Euroaeorum catalogus methodicus. Systematisches Verzeichniss der Europäischen Schmetterlinge. Leipzig.

                         (Frivaldszky Imre bejegyzéseivel ; TTMK Ec 40;)

HERRICH-SCHÄFFER, G. A. W.  (1835, 1840): Nomenclator Entomologicus 1. u. 2. Heft.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/47;  TT Kvj 1869; TTMK  E13;)

HERRICH-SCHÄFFER, G. A. W. (1843-1856): Systematische Bearbeitung der Schmetterlinge von Europa ... mit Abbildungen, Regensburg, I-VI.

                         (Frivaldszky Imre bejegyzéseivel; TTMK Ec10;)

HOFFMANN, C. E. (1841) Darstellung des Nutzens und Schadens aller europäischen Insecten. Nördlingen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/50; elkallódott.) 

HOPE, F. W. (1840): The Coleopterists' Manual. London. III.

                          (TT Kvj 1864;  TT Kvj 1869; selejtezve a teljes sorozat beszerzésekor[369])

HOPE, F. W. (1840):Observations on the Stenochoride of New Holland.

                          (TT Kvj 1864;  TT Kvj 1869; TTMK Eg61;)

HOPE, F. W. (1842):On some rare and beautiful Coleopterous Insects from Silhet.

                          (TT Kvj 1864; OSzKI 1864/10/49; TT Kvj 1869; TTMK Eg295;)

HOPPE, David Henr. (1795): Enumeratio insectorum clytratorum, circa Erlangam indigenarum. Erlangen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/48; OSzK Zool. 277b.;)

HOPPE, H. D. : entomologisches Taschenbuch auf das Jahr. 1796-97.

                         (OSzKI 1864/10/120;  OSzK Zool. 277b.;)

HÜBNER, J. (1785): Abbildungen und Beschreibungen nicht abgebildeter Schmetterlinge.I-II. Augsburg.

                         (OSzKI 1864/10/121; OSzK Zool. 278f.;)

HÜBNER, J. (1796): Sammlung der europäischen Schmetterlinge. I-II. I. Schwärmer. II. Zünster, Schaben. Augsburg.

                         (OSzKI 1864/10/122.; OSzK Zool.113.;)

ILLINGER, C. (1801-07): Magazin für die Insectenkunde. I-V. Braunschweig.

                         (OSzKI 1864/10/123; OSzK Zool. 279.;)

Insectes  d'Europe. Premiére partie les chenilles, crysalides et Papillons de jour. I. Tom.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/51; elkallódott.)

JABLONSKY, C. G. (1785-1801.): Natursystem aller bekannten ein- und ausländischen Insecten   Fortsetzung von Herbst.I-II. Berlin.

                         (OSzKI 1864/10/119. ; OSzK Zool. 279c.;)

KIRSCHBAUM, C. L. (1855): Die Rhynchoten der Gegend von Wiesbaden.1. Heft. Die Capsinen..

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/53; TT Kvj 1869; TTMK Ea25;)

KLUG, Fr. Dr. (1803): Monographia Siricum Germaniae  Cum tabulis ceneis, Berolini.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/52; TT Kvj 1869; TTMK Ef8;)

KNOCH, A. W.(1801) :Neue Beiträge zur Insectenkunde. Mit Kupfer. Leipzig.

                         (OSzKI 1864/10/124; OSzK Zool. 282d.;)

KOLENATI, Friedr. Anton.(1848): Genera et Species Trichopterorum. Pragae

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/54; TT Kvj 1869; TTMK Ed32;)

KOY, Tobias (1809)indexe. Caroli a Linné Systema Naturae Tom. I. Pars. V. comlpectus. Insecta Lepidoptera. a./volatu diurno. Kézirat.

                         (Frivaldszky Imre Koy gyűjteményével együtt vette meg;[370] TTMK Ec18; )

KÖLLIKER, Alb. (1842): Observationes de prima insectorum genesi cum III  Tab.Jenei.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/55; OSzK Zool. 120.;)

Korrespondenz-Blatt des Zoologisch-Mineralogischen Vereins in Regensburg. (1847-55.)

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/56; OSzK Folyóirat 1127.;)

KRAATZ, Gustavo (1856-57 ) Naturgeschichte der Insecten Deutschlandes. Coleopt. 1-4. Lief..

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/57; TT Kvj 1869; TTMK Eg 128;)

KÜSTER H. C. Dr. (1844-54): Die KäferEuropas 1-31. Hefte mit Abbild..

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/58;  TT Kvj 1869; TTMK Eg1.;)

LANDBECK Christ. Ludwig (1834): System. Aufzählung der Vögel Württembergs. Stuttgart.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/59; OSzK Zool. 289.;)

LASPEYRES Jac. Henr. ( 1801): Sesiae Europeae iconibus et descript. illustratae. Berolini.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/60; OSzK Zool. 123.;)

LEDEBOUR, C. F.(1830): Reise durch das Altai-Gebirge und die soongorische Kirgisen-Steppe.

                         (Berlini könyvkereskedői bejegyzéssel, Friedländertől; 1838-ban: SPLÉNYI  Béla 1983: I. 345.; TTMK Ly1060;)

MADER, Joh.(1777): Raupenkalender, oder Verzeichniss aller Monate, in welchen die von Rosel und Kleemann beschriebene Raupen, nebst ihrem Futter zu finden sind. Nürnberg.

                         (OSzKI 1864/10/126; OSzK Zool. 309a.;)

de MANNERHEIM, C. G. Baro (1823): Eucnemis insectorum genus monographice tractatum, iconibusq. illustratum. Petropoli.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/61; TT Kvj 1869; elkallódott.)

MÉNETRIÉS, [E]. (1838): Catalogue d'insectes recueillis entre Constantinople et le Balkan  St. Petersb..

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/62;  TT Kvj 1869; TTMK E 113;)

MENKE Carl Theod. (1847-48): Zeitschrift für Malakozoologie,  Jahrg.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/63; OSzK Zool. 312d.;)

MIKAN, I. C. (1820): Delectus Florae et Faunae Brasiliensis, Wien,

                         ( 1843-ban: MNM Kubinyi 12.; TT Kvj 1844; elkallódott 1869 előtt[371])

MOTSCHULSKY, Victor (1852-59): Etudes Entomoligiques. Helsingfors, I-II.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/64;  TT Kvj 1869; TTMK Eg323;)

MOTSCHULSKY, Victor (1845): Remarques sur la Collection de Coleopteres Russes

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/65;  TT Kvj 1869; elkallódott.)

MOTSCHULSKY, Victor (1842): Monographie de genre Georyssus.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/66. TT Kvj 1869;elkallódott.)

MOTSCHULSKY, Victor (1845): Über die Ptilien Russlands.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/67; TT Kvj 1869; elkallódott.)

MOTSCHULSKY, Victor (1846): Die Coleopterologischen Verhältnisse und die Käfer Russlands. Moscau.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/68; TT Kvj 1869; TTMK Eg49;)

MULSANT, E.(1852-54): Opuscules Entomoligiques. I-V. Cahier Paris.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/69; TT Kvj 1869; elkallódott.)

von der MÜHLE, Graf (1844): Beiträge zur Ornithologie Griechenlandes, Leipzig.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/70.; OSzK Zool. 315d.;)

von MÜLLER, C. L. (1800): Entomologisches Taschenbuch für Schmetterlingssammler. Breslau.

                         (OSzKI 1864/10/127; OSzK Zool. 315g.;)

NAUMANN, I. F. (1848): Taxidermie oder die Lehre, Thiere aller Classen für Naturalien-Sammlungen auszustopfen und aufzubewahren. Mit Tafeln Halle.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/71; TT Kvj 1869; TTMK B42;)

NICOLAI, Ern. Aug. (1822): Dissert. sistens Coleopterorum species Agri Halensis, Hallae

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/72; elkallódott.)

NICKERL, Franz Ant. (1850): Synposis der Lepidopter-fauna Böhmens 1. Abth. Prag.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/73;  TT Kvj 1869; OSzK Zool. 316.;)

OLIVIER (1801-02): Entomologie, übersezt von Illinger. Mit Abbild. I-II. Nürnberg.

                         (OSzKI 1864/10/128; OSzK Zool. 133.;)

PALLAS, Peter Simon. (1781): Icones insectorum Rossiae Sibiriaeque  peculiarium  Erlangae.

                         (OSzKI 1864/10/129;  TT Kvj 1869; TTMK E114;)

PALLIARDI, Ant. (1825): Beschreibung zweier Decaden neuer und wenig bekannter Carabinien mit 4. Kupft. Wien.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/74.; OSzK Zool. 320.;)

PANZER, Georg Wolfgang Franz (1794): Entomologia Germanica. 1. Eleutherata. Normbergae.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/75; OSzK Zool. 322.;)

PANZER, Georg Wolfgang Franz: Fauna Germaniae in fasciculis multis. 24 csomag

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/76; TT Kvj 1869; elkallódott.)

PANZER, Georg Wolfgang Franz (1805-06):Kritische Revision der Insecten Fauna Deutschlandes. 1-2. Bändchen. Nürnberg.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/77; OSzK Zool. 322b.; „Állattárba"; TTMK E14;)

PASSERINI, Carlo (1840): Osservazioni sulle larva, ninfe e abitudini della Scolia flavifroni. Pisa.

                         (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/78; OSzK Zool. 134.I.;)

PASSERINI, Carlo (1841): Continuazione delle osservazioni nell' anno 1841 sulle larva di Scolia flavifrons. Firenze.

                         (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/79; OSzK Zool. 134.II.;)

PASSERINI, Carlo (1840): Osservazioni sopra due insetti nuovi. Firenze.

                         (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/80; OSzK Zool. 324.;)

PASSERINI, Carlo (1843):Notice relative a tre specie d'insetti nuovi all'ulivo. Firenze.

                         (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/81; OSzK Zool. 323.;)

PASSERINI, Carlo (1838):Sull danno che ha recato agli ulivi una specie d'insetti. Firenze.

                         (Dedikált; TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/82; OSzK Zool. 388.;)

PFEIFFER, Carl (1821): Systematische Anordnung und Beschreibung deutscher Land- und Wasser-Schnecken. Mit illum. Abbild. nach Natur. Cassel,.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/83. OSzK 198.231)

PHILIPPI, Rud. Amand.(1830): Orthoptera Berolinensia. Berlin.

                         (OSzKI 1864/10/130;  TT Kvj 1869; TTMK Ed75;)

PILLER et MITTERPACHER, Ludwig (1788): Iter per Poseganam Slavoniae Provinciam. Budae.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/84. ;  OSzK H.nat. 76 > OSzK 217.629)

PIRAJNO, Enrico(1840): Catalogo dei Molluschi terrestri e fluviatili della Madonie e luoghi adjacenti. Palermo.

                          (TT Kvj 1864;  TT Kvj 1869;TTMK -ban vlsz.1956-ban elégett)

PORRO, Carlo ( ): Studi su talune variazioni offerte da Moluschi fluviatili e terrestri a conchiglia  univatve.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/85; OSzK Zool. 136g.;)     

Presidenti del sesto congresso scientifico italiano in Milano.Tab. 1. in folio. (1844) Milano

                         (OSzKI 1864/10/144; elkallódott.)

PREYSSLER, Dan. (1790): Verzeichniss bőhmischer Insecten. 1. Hundert. 2. Kupft. Prag.

                         (OSzKI 1864/10/131; elkallódott.)

Programm zur offentlichen Prüfung aller Classen des Gymnasiums zu Dortmund (Inhalt: Eleuteratorum Tremoniensium enumeratio, von  D. SUFFRIAN.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/86; elkallódott.)

von RAICHARTING, I. N. (1781): Verzeichniss und Beschreibung der Tiroler Insecten. Zürich

                         (OSzKI 1864/10/125; elkallódott.)

REDTENBACHER, Guil.: Quaedam genera et species Coleopterorum Archiduc. Austriae nondum descriptorum. Dissert.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/88;  TT Kvj 1869; elkallódott.)

REDTENBACHER, Ludwig: Fauna Austriaca, 1-5. Heft.

                          (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/89; TT Kvj 1869; TTMK Eg33;)

REDTENBACHER, Ludwig (1845): Die Gattungen der deutschen Käfer-fauna. Mit 2 Kupf.taf. Wien.

                         (OSzKI 1864/10/142; OSzK Zool. 334. )

REISINGER I. (1846): Állattan a gerincesekről. Budán, 1-2. kötet.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/87; TT Kvj 1869; TTMK B46;)

ROSENHAUER, Wilh. Gottl. (1846):Broscosoma und Laricobins, zwei neue Käfergattungen. Erlangen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/90; OSzK Zool. 341.;)

ROSENHAUER, Wilh. Gottl. (1847): Beiträge zur Insecten-fauna Europas. 1. Bändchen mit 1 Taf. Erlangen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/91; TT Kvj 1869; TTMK  Eg202;)

ROSENHAUER, Wilh. Gottl. (1852):Über die Entwicklung und Fortpflanzung der Clythren und Cryptophalen. Erlangen.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/92; OSzK Zool. 341b.;)

ROSSMÄSSLER,  Emil Adolf: Iconographie der Land und Süsswasser Mollusken, Wiesbaden

                         ( TTMK ??????? I.  kötetében (1835) Frivaldszky kéziratos bejegyzései találhatók.)

SCHAUM, Herm. Dr. (1850-54): Bericht über die wissenschaftlichen Leistungen im Gebiete der Entomologie während des Jahres 1848-52. Berlin,. 1-5. Heft.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/93; TT Kvj 1869; 1900 előtt selejtezve[372])

SCHEMBRI, Antonio (1843): Catalogo ornitologico del gruppo di Malta. Malta.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/94.; OSzK Zool. 344.;)

SCHMID. Carl. August.(1803): Versuche über die Insecten 1. Theil. Gotha.

                         (OSzKI 1864/10/132; OSzK Zool. 347.;)

SCHNEIDER, D. H. (1791):Neuestes Magazin für Liebhaber der Entomologie. 1-4. Heft. Stralsund.

                         (OSzKI 1864/10/133.; OSzK Zool.353.;)

SCHOLZ, H. (1843): Schlesiens Land- und Wasser-Mollusken. Breslau.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/95.; OSzK Zool. 356.)

SCHÖNHERR, C. J.  (1806-1817): Synonimia Insectorum. Stockholm. 1-3 Theil et append. 1-4 köt.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/96.;  TTMK  Eg28;)

SCHULZ, Joh. H.: Fauna Marchica. 2,3,4. Heft.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/97.; TTMK B1827;)

SCHWARZ, Christ.  (1791): Neuer Raupenkalender.I-II. Nürnberg.

                         (OSzKI 1864/10/109.; OSzK Zool.361.;)

SCRIBA, Gottl. (1791): Journal für Liebhaber der Entomologie III. Frankfurt.

                         (OSzKI 1864/10/134; OSzK Zool. 361c.;)

SILBERMAN, Just. (1833): Revue Entomologique.1-18. Heft. Strassbourg-Paris.

                         (OSzKI 1864/10/135; OSzK Zool. 366.; )

SCHMUCK, Fer. Jos. (1847): Systematisches Verzeichniss der in der Provinz Krain vorkommenden Land- und Süsswasser Conchilien.  Laibach.

                          (TT Kvj 1864; TTMK -ban vlsz. 1956-ban elégett)

SEPP, Jan Christian (?-1860): Beschouwing der wondern Gods in de Minstgeachte schepzelen of Nederlandsche insecten. I-VIII.

                         ( Frivaldszky Imre bejegyzéseivel; TTMK Ec16,)

SPINOLA, Massimiliano (1844):   Essai monographique sur les clerites insectes coleopteres  47 színezett táblával. I-II. Genes.

                         ( 1849-ben: MNM Kubinyi 136; TT Kvj 1869; TTMK  Eg36;)

STEFFAHNY, Just, Aemil. (1842): Dissert. Hukamen Monographiae Byrrhorum. Berolini.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/98; elkallódott.)

STEIN, I. P. E. Friedr.(1855): Die lebenden Schnecken un Mollusken der Urgegend Berlins. Mit 2 Kupf. Berlin.

                          (TT Kvj 1864;TTMK -ban vlsz. 1956-ban elégett)

STAUDINGER, O - WOCKE, M (1861): Catalogue des Lépidopteres D'Europe. Dresde,

                         ( Frivaldszky Imre bejegyzéseivel; TTMK   Ec17;)

STURM, Jacob (1800): Verzeichniss meiner Insecten Sammlung. 1. Heft. mit Kupft. Nürnberg,.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/99.; OSzK Zool. 385.;)

STURM, Jacob (1805-49): Deutschlandes Fauna. Käfer. 1-20. Bändchen. Nürnberg. Mit Tafeln.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/100; TT Kvj 1869; TTMK  Eg106;)

STURM, Jacob (1843): Katalog  der Käfersammlung. Mit 6 ausgemalten Kupfertafeln. Nürnberg.

                         (OSzKI 1864/10/141; TT Kvj 1869; TTMK  Eg360;)

Systematisches Beschreibung der  europ. Schmetterlinge vom Verfasser des Nomenclator Entomolgicus. (1787) Hallae

                         (OSzKI 1864/10/137.; OSzK Zool.213d.;)

Systematisches Verzeichniss der Schmetterlinge der Wiener gegend.(1801) Braunschweig.

                         (OSzKI 1864/10/136.; OSzK Zool.403.;)

Tentyriae et Opatra Collections Stevenianae nunc Musaei Univers. Mosquensis

                         (OSzKI 1864/10/138; elkallódott.)

TROST-PATRIZ (1801): Kleiner Beitrag zur Entomologie. Erlangen.

                         (OSzKI 1864/10/139; OSzK Zool. 400.;)

Verhandlungen der KK Landwirtschafts Gesellsch. in Wien.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/101; OSzK Oec. 1708.;)

Verhandlungen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. Band. I-VI., (1852-56.) Öt kötet.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/102; OSzK H.nat. 376h.;)

VICTOR, J.: Insectes du Caucase et Coleopteres du Caucase.

                         (TT Kvj 1864;  OSzKI 1864/10/103; TT Kvj 1869; elkallódott.)

WEBER, Friedrich. - MOHR, M. H. (1804): Naturhistorische Reise durch eine Theil von Schweden. Mit 3 Kupft. Göttingen.

                         (OSzKI 1864/10/140.; OSzK H.nat. 372;)

ZUCCARELLO, M. (1845): Illustrazioni entomologiche Siciliane.  Catania.

                          (TT Kvj 1864;  TT Kvj 1869; elkallódott.)

ZUCCARELLO, M. (1846): Brano dell'introduzione del catalogo ragionato delle farfalle Siciliane. Catania,

                         (Bejegyzés: Frivaldszky Imre ajándéka az OSzK-nak.  OSzK, Zool. 432;)

 


[1]      FRIVALDSZKY János 1880: 3.

[2]      Bálint Zsolt szíves közlése

[3]      A család történetét illetően ld. FRIVALDSZKY, Joannes 2000  

[4]      Az utca neve ma: Lövőház  u., a fogadó épülete pedig feltehetőleg  a Retek u. sarkán, a mai Mammut-üzletház helyén állhatott.

[5]      Az ismeretség valószínűleg Nittrai Gábor budai jogászprofesszoron keresztül jött létre, aki viszont a Frivaldszky család egy harmadik, a pozsonyi ágával volt sógorságban.

[6]      A grátisz polgárjog intézménye 1717-1843 közt dívott, ezalatt mindössze 55 személy  részesült benne.

[7]      SZABÓ Károly 1871 tévesen nevezi a homonnai levéltárost Frivaldszky Imrének. E tévedésen alapul KOSÁRY Domokos 1970: I. 654.; FRIVALDSZKY János 1998c;

[8]      SÍK Ferenc 1978: 58-60. ; OL, R93. 3. cím, 1999, 202, 260-263, 265-267.

[9]      Életrajzának forrása, ha más forrást nem jelzünk, az önéletrajza, FRIVALDSZKY I. 1869b

                Egyéb személyekre vonatkozóan  pedig  SZINNYEI József 1891-1914

[10]    BÉRCZY Géza III. 70.   Az értesülés  a regény címét illetően kétséges, mert Kisfaludy Károly „Tihamér" c. regénye csak 1825-ben  jelent meg. 

[11]    AudScholAgr 1811 szerint az 1810/11 tanévben a II-I humán és IV-I grammatikai osztályokból álló gimnázium IV. grammatikai osztályának tanulója. 

[12]    Kitaibel naplója sajnálatos módon éppen az 1814. és 1815. években hiányos, 1814-ről csak egy Ercsiben végzett májusi gyűjtést említ. KITAIBEL Paulus 2001. 261-268.; (Bálint Zsolt szíves közlése)

[13]    GYŐRY Tibor 1936: 341.

[14]    Eredeti egyetemi bizonyítványai I. és III. évről: OSZK Fond 224/2 

[15]    OL, A39, 1818: 14416/615 sz.; 2636/109 sz.; 1820: 2214/102 sz.; 1822: 12950 sz.; 1824: 2633 sz.

[16]     BÁLINT Zsolt 2002: 287.

[17]    SE Lt, Szigorlati jegyzőkönyvek.   

[18]    Eredeti: OSZK, Fond 224/2

[19]    SE Lt, Orvosi oklevelek, I. 112. 479. sz.; OL, A39, 1823: 7761/324 és 10701/429 sz.; Pergamen oklevél: OSZK, Fond 224/3;

[20]    Tudományos Gyűjtemény 1824 . II. sz. 105. old.

[21]    MÁTRAY Gábor 1868: 31. 

[22]    Tudományos Gyűjtemény 1822. XII.115.; Eredeti irat: OSZK Fond 224/4;

[23]    Eredeti: OSZK, Fond 224/2

[24]    Budapest Fövárosi Levéltár, Pest város telekösszeírásai 1767-1878, IV. 215a: Szervita tér 440. hrsz. (volt: 420)  135. tétel; 

[25]    BALOGH Károly 1941: 294. 

[26]    BÉRCZY Géza : I. 19.

[27]    BÉRCZY Géza:  III. 54. 

[28]    Zemplén megye levéltára. Zemplén megye közgyűlésének és törvényszékének jkv. (1790-1849)  1824: 161.k  457.old.;.

[29]    Mathematikai és Természettudományos Közlemények  1871: V. és 17. old.

[30]    Pestmegyei Levéltár. IV. 74.

[31]    Pergamen másolat az eredetiről, 1765-ből: OSZK, Fond 224/1;

[32]    OSZK Fond 224/13;

[33]    Budapest  Fővárosi Levéltár , Pesti polgárjegyzék

[34]    Orvosi Tár, 1831.  I/VII., II/90.

[35]    Eredeti tanúsítvány: OSZK Fond 224/2;  

[36]    Eredeti tanúsítvány: OSZK Fond 224/2; A választás körülményeiről egyéb részleteket sajnos nem lehet már kideríteni, mert az orvoskari jegyzőkönyvek megsemmisültek: SE Lt, Orvoskari jegyzőkönyvek 1788-1849 évkörben teljesen hiányoznak.

[37]    NÁDUDVARI Tibor 1936: 787.

[38]    NENDTVICH Károly 1872: 3. 

[39]    BERLÁSZ Jenő 1981: 201., 211., 261-162.

[40]    ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 60. (Bálint Zsolt szíves közlése)

[41]     MÁTRAY Gábor 1868: 33.

[42]    OL, A39, 1826: 1101 sz.

[43]     MÁTRAY Gábor 1868: 35.

[44]    HORVÁTH Géza 1897: 1, 6.

[45]    BERLÁSZ Jenő1981:  220-221, 260.   MÁTRAY Gábor 1868:  37. 

[46]    ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 62-63. (Bálint Zsolt szíves közlése)

[47]    MNM  Kubinyi 9.

[48]    Bálint Zsolt szíves közlése

[49]    OL, N24, 484. cs. 2041/846 

[50]    Eredeti átadási jegyzőkönyv:  OSZK Fond 224/4;  MÁTRAY Gábor 1868: 45-46.

[51]    OL, N 31, 27. cs. 1046/847, 1147/847, 1240/847; Eredeti kinevezési okmány:  OSZK Fond 224/4

[52]    OL, N 31,  28. cs. 895/848;

[53]    Három levele 1829, 1858-ból. MTA KK: M. Irod. Levelestár, 4-rét, 66 sz. Frivaldszky Imre - Toldy Ferencnek

[54]    MTA K RAL: K 1231:12, MTA K RAL 1/1834;

[55]    MTÉ III. kötet, 1838. I. osztály, 56. 

[56]    Bálint Zsolt szíves közlése

[57]    MTÉ III. kötet, 1838. I. osztály, 7. 

[58]    MTÉ III. kötet, 1838. I. osztály, 17. 

[59]    MTA K RAL 90/1834, 14/1837; 

[60]    MTA-KK RAL 57/1844 

[61]    BÁLINT Zsolt 1998

[62]    BÁLINT  Zsolt 2002: 287.

[63]    TTT III/11/11/5, naplója TTT III/11/11/6

[64]    TTT III/11/11/3

[65]    TTT III/11/11/28 Füle - F. Imrének: TTT III/11/11/23 4 db, Füle német útinaplója TTT III/11/11/4, 26 p.

[66]    Bálint Zsolt szíves közlése

[67]    MTA K RAL 141/1834; Döbrentei Gábor 1834. 11.5-én  az értekezés megküldését kéri Jankovich Miklós bírálóbizottsági elnök részére. TTT III/11/11/25;

[68]    SCHEDEL Ferenc 1834

[69]    Bálint Zsolt szíves közlése

[70]    ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 62-63.  (Bálint Zsolt szíves közlése)

[71]    Eredeti: TTT III/11/12/5;

[72]    SZÉCHENYI István 1978: 843.

[73]    TTT III/11/11/22; TTT III/11/11/17; TTT III/11/11/16; TTT III/11/11/10; TTT III/11/11/9; TTT III/11/11/8 Számlái:TTT III/11/11/14, TTT III/11/11/13;  Igazolványai :TTT III/11/11/11;

[74]    BÁLINT Zsolt 2002: 287. 

[75]    ROCHEL, A. 1833 és 1834 (Bálint Zsolt szíves közlése)  

[76]    Bálint Zsolt szíves közlése. A korabeli irodalomban: HAMPE, E. 1837; GRISEBACH A. 1843-1844

[77]    FÜRNROHR, August Emmanuel 1841 (Bálint Zsolt szíves közlése)

[78]    OL, A39, 1834: 930 és 11280 sz.; Az eredeti, amelyen szép metszet: BKH; 

[79]    OL, A39, 1841: 1549, 4280, 8828 sz.; 6 eredeti: OSZK: Fond 224/5;  MTA K RAL: 85/1838;

[80]    Névsoruk:  HANÁK János 1849: 147 , ám csak vezetéknevekkel. Azonosításuk - ahol sikerült - lexikonok alapján történt.     

[81]    ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 62-63.(Bálint Zsolt szíves közlése) BÁLINT Zsolt 2002: 287. 

[82]     WURZBACH, Constant von 1856-91: XLVII. 101-105.: Georg Friedrich Treitschke (1776-1842),

[83]    Christian Friedrich Freyer (1794-1885) lepidopterológus  (Bálint Zsolt szíves közlése)

[84]    DeutscheBiogr VII. 3035.:   Gottlieb August Wilhelm Herrich-Schäffer (1799-1874), lepidopterológus

[85]    DictBiogrFrançaise  VII. 584-585.:  gróf Pierre Francois August Dejéan (1780-1845), tábornok, entomológus

[86]    LessUnivItal XVII 407: Carlo de Porro (1813-1848), természetkutató  

[87]    DizItal   XXX 122-124.: Achille Costa (1823-1898)  

[88]    LessUnivItal  XXI. 541. Massimiliano Spinola (1780-1857) entomologus .

[89]    DeutscheBiogr  III . 1075.: Ernst Friedrich Germar (1786-1853), entomologus

[90]    DeutscheBiogr  VII. 3489.: Jakob Sturm (1771-1848), természetkutató

[91]    DeutscheBiogr  I. 820.: W. Eduard Erichson (1809-1849), entomológus

[92]    DeutscheBiogr  IV. 1814.: Johan Christoph Friedrich Klug (1775-1856)

[93]    DictNat IX. 1207. : Frederick William Hope (1797-1862), ill. Erlangenből DeutscheBiogr IV: 1535: David H Hoppe (1760-1846) botanikus

[94]    DictBiogrFrançaise VI.815.: Jean-Alphonse Chaffour de Boisduval (1799-1879), orvos és természettudós. BOISDUVAL, J. A. 1840.  művében Frivaldszkynak szóló ajánlással

[95]     FIRMIN DIDOT  fréres (1852-1870) VI. 750-753: Jean-Baptiste-George-Marie Bory de Saint Vincent (1780-1846), természetkutató

[96]    RussBiogr:  XXI. 154-155.:  Alexander Fischer von Waldheim (1803-1884), zoológus, muzeológus

[97]    John Edward Gray  (Bálint Zsolt szíves közlése)

[98]    IBN  XLII. 705: Guiseppe de Cristofori (1803-1837), botanikus, entomológus

[99]    WURZBACH, Constant von 1856-91:  XLIX. 16.: Joseph Anton Ulrich (1790-1858) ?

[100]  OttSlNau XII. 75:  Toussaint de Charpentier (1779-1867), entomológus  

[101]  Névsoruk: OSZK: Fond 224/11;  ám csak vezetéknevekkel. Azonosításuk - ahol sikerült - lexikonok alapján történt.     

[102]  SvensktBiogrLex  XXVII. 653.: Johan Axel Nyblaeus (1821-1899) orvos

[103]  DanskBiogr XXV. 426-427.:  Bernt Wilhelm Westermann (1781-1868) ?

[104]  Hist BiogrSchweiz III. 247.:  Heinrich Frey (1802-1890)

[105]  Hist BiogrSchweiz .V. 176.:  Albert Mousson (1805-1891) conchyologus

[106]  DictBiogrFrançaise   VII. 501.: Gaspard-Auguste Brulle (1809-1873), entomológus

[107]  DeutscheBiogr  VI. 2936.: Franz Roser (kb. 1818-1906) vagy Wilhelm Roser (1817-1888)

[108]  DeutscheBiogr VI. 2801 Karl Friedrich Wilhelm Reiche (1796-1856) orvos ?

[109]  DeutscheBiogr VII.3216.  Oskar von Schüpel (1837-1881) orvos 

[110]  O. Gruner, (  -1866 előtt), entomológus (Bálint Zsolt szíves közlése)

[111]  DeutscheBiogr  IV. 1983.: Gustav Kunze (1793-1851) botanikus

[112]  DeutscheBiogr VI. 2940 Emil Adolf Rossmässler,(1806-1867) botanikus, zoológus

[113]  W. G. A. Keferstein , lepidopterológus  (Bálint Zsolt szíves közlése)

[114]  DeutscheBiogr  VII.3125. Ferdinand Joseph Schmidt (1791-  ) kereskedő, természetkutató,

[115]  RussBiogr: II. 763.: Willibald Besser (1784-1842)?

[116]  RussBiogr: IV. 301-303.:Friedrich August Gebler (1782-1850)?

[117]  OttSlNau X.. 586.: Achille Guenée (1809-1880), lepidopterológus

[118]  PolskiSB VI. 306-307. :Alojzy Rafal Estreicher (1786-1852), botanikus?

[119]   WURZBACH, Constant von 1856-91:XII. 333-338.: Vincenz Kollar (1797-1860)

[120]   WURZBACH, Constant von 1856-91: XIV. 291.: Julius Lederer (  -1857 után)

[121]  DictBiogrFrançaise III. 1465.:  Charles Aubé (1802-1869),  orvos és természettudós

[122]  DeutscheBiogr  VII. 3051.: Hermannn Rudolf Schaum (  -1865)

[123]  TT Kvj. [1869]: Carlo Passerini, a firenzei természettudományi múzeum igazgatója.

[124]  AzbRuss:  II 24.: Eduard Menetries ( -1861), entomológus   

[125]   DeutscheBiogr VI. 2792. : Ludwig Redtenbacher (1814-1876), természetkutató

[126]  RussBiogr  X. 172-173.: Carl Friedrich Ledebour (1785-1851), botanikus

[127]  SPLÉNYI  Béla 1983: I. 272, 290, 345. old.

[128]  OSZK: Levelestár; Ismeretlen - F. Imrének     

[129]  A magyarországi orvosi rend névsora, 1840 

[130]  MTA K RAL  851/1860;  

[131]  PAPP Gábor 2002. 71, 171.

[132]  MTA K RAL: 38/1835, 30/1838, 331/1839, 8/1842, 3/1845, 110/1847,

[133]  NEMESKÜRTY István 1977: 14. (Az irat F. Imre aláírásával.)

[134]  CHYZER Kornél 1890

[135]  MOrvTermVM,  IV. 88.

[136]  MOrvTermVM, V. 34.

[137]  MOrvTermVM,   VIII. 194.

[138]  MOrvTermVM, I. 287.

[139]  MOrvTermVM,  III. 5, 116, 119. IV. 88-89., VI. 284.

[140]  MOrvTermVM,   VIII. 190, 233. Valóságban csak jóval később : FRIVALDSZKY 1856

[141]  CHYZER Kornél 1890: 63.

[142]  ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 67-68.

[143]  MTA K RAL: 23/1841

[144]  NOGEL István 1847: 38-39, 123, 160, 181-182;

[145]  TTT III/11/11/26;

[146]  JÁVORKA Sándor 1934: 353-356, a Haberlea növény képével; PRISZTER Sándor 1992; (Bálint Zsolt szíves közlése)

[147]  MTA K RAL: 66/1839;

[148]  Eredeti okirat. OSZK Fond 224/6

[149]  BALOGH Károly 1941:  295.

[150]  BALOGH Károly 1941:  298.

[151]  Eredeti szerződés: OSZK:  Fond 224/13;

[152]  MOrvTermVM, 1842, 59.

[153]  SIKLÓSSYLászló 1931;

[154]  Trefort Ágoston önéletírása, Zemplén-megyei Levéltár

[155]  GÁRDONYI Albert 1933: 172-177. 

[156]  OSZK: Fond. 224/15

[157]  Piarista Levéltár, Budapest: For 6/18/8  7-16. Frivaldszky Imre levelei Hanák Jánoshoz;     

[158]  HANÁK  János 1849;  kézirata: Piarista Levéltár, Budapest: For 6/18/6/1 Hanák János iratai, F. Imre élete;

[159]  GOMBOCZ Endre 1941: 15,  25. 65. 

[160]  KÁTAI Gábor 1868: 17.

[161]  KÁTAI Gábor 1868:  32.

[162]  KÁTAI Gábor 1868:  41.

[163]  KÁTAI Gábor 1868:  43, 66.

[164]  GOMBOCZ Endre 1941: 31. Frivaldszky Imre oklevele: OSZK Fond 224/5

[165]  KÁTAI Gábor 1868: 63.

[166]  KÁTAI Gábor 1868: 67.

[167]  KÁTAI Gábor 1868:  87.

[168]  GOMBOCZ Endre1941: 71, 87, 89. 

[169]  KÁTAI Gábor 1868:  132.

[170]  TTT III/11/12/8 és TTT III/11/12/9

[171]  GOMBOCZ Endre 1936: 432, 433, 467.

[172]  KÁTAI Gábor 1868: 95. 

[173]  KÁTAI Gábor 1868: 96. 

[174]  GOMBOCZ Endre1941: 51.  ;

[175]  KÁTAI Gábor 1868: 112-113.  GOMBOCZ  Endre 1941: 68. 

[176]  KÁTAI Gábor 1868: 16-17.old.;

[177]  MTA K RAL: 259/1842;

[178]  MTA K RAL: 40/1843 (16 lap)

[179]  MTA K RAL:  113/1843;

[180]  GOMBOCZ Endre 1941: 50.

[181]  MOrvTermVM, 1843. 88-89.

[182]  MTA K RAL: 174/1844;

[183]  KÁTAI Gábor 1868: 48.old.;

[184]  MTA K RAL : 1 és 157/1844; Eredeti bizonyítvány: OSZK: Fond 224/7  

[185]  Frivaldszky  hitelt nyittat részére Brusszában (1842. 3. 5., TTT III/11/11/15) nyomoz utána Triesztben (1843. 5. 10: TTT III/11/11/21,) 

[186]  Zách levelei 1843 szept.- 1844. nov. : TTT III/11/11/24;

[187]  OL, A39: 1846: 5839 és 6058 sz.; MTA K RAL: 12, 97 és 105/1846,

[188]  OSZK: Fond 224/8;

[189]  MTA K RAL 46/1846;    

[190]  OSZK: Quart. Hung. 4377, 73. fol.

[191]  MTA KK: M. Irod. Levelestár  66. sz. Frivaldszky Anna - Toldy Ferenchez.

[192]  Nyugta: OSZK: Fond 224/7/2

[193]  OL, N 31, 28. cs. 1639/848;

[194]  MÁTRAY  Gábor 1868:  104,

[195]  MÁTRAY  Gábor 1868: 56.

[196]  FRIVALDSZKY János 1880: 4.

[197]  OSZK: Fond 224/4/6

[198]  BERLÁSZ Jenő 1981: 342.; OSZK: Fond 224/7

[199]  PAULOVICS István 1903: 35.;

[200]  MÁTRAY Gábor 1868: 19.; T. ERDÉLYI Ilona 1979:400-401.; Eredeti katonai bírósági irat: OSzK: Fond 224/7/3,

[201]  Szövege: OSZK: Fond 224/4/6;

[202]  Eredeti:  OSZK: Fond 224/4 ; MÁTRAY Gábor 1868: 63-65.

[203]  MÁTRAY Gábor 1868:  69.

[204]  BERLÁSZ 1981: 360.

[205]  1843-ban: MNM Kubinyi 12

[206]  1845-ben: MNM Kubinyi 51.

[207]  1849-ben: MNM Kubinyi 136.

[208]  TT Könyvj [1844]

[209]  MNM Kubinyi 79. ; A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. 1952: 212-217.

[210]  JANKA Victor 1880: 13; (Bálint Zsolt szíves közlése)

[211]  MNM Kubinyi 79, 208, 233, 239, 243.

[212]  MNM Kubinyi 17, 25, 66, 68, 78, 79, 155, 198, 199, 207, 233, 248, 266.

[213]  MNM Kubinyi 80, 93, 110, 173, 175, 235, 244, 258, 263.

[214]  MNM Kubinyi 62, 259.      

[215]  Bálint Zsolt szíves közlése

[216]  Bálint Zsolt szíves közlése

[217]  Magyar utazók lexikona. Budapest, 1993: 126-127.; PRISZTER  Szaniszló 1992; HORÁNY G. 2004:  44-46.;

[218]  1-1 eredeti oklevél; OSzK: Fond 224/5

[219]  OSZK: Levelestár: Bieltz A. E. - Frivaldszky  Imréhez;.

[220]  1-1 eredeti oklevél; OSzK: Fond 224/5   

[221]  Vasárnapi Újság, 1856. 10. 26. (43. sz.)

[222]  Vasárnapi Újság, 1858. 12. 26.

[223]  MTA K RAL: 102/1858,

[224]  MTA K RAL 851/1860;  

[225]  Vasárnapi Újság, 1860. 7. 22. (30. sz.) 

[226]  HazKülf, 1871, 1-2.

[227]  GOMBOCZ Endre 1941: 102-103.

[228]  Eredeti oklevél: OSZK: Fond 224/5;

[229]  KÁTAI Gábor 1868: 181.

[230]  Vasárnapi Újság, 1865, aug. 27. 440. old.

[231]  KÁTAI Gábor 1868: 198, 203, 206.; GOMBOCZ Endre 1941: 92, 115, 120. 

[232]  MOrvTermVM,  IX. 179-181., X. 33., XI. 130-131.

[233]  CHYZER Kornél 1890

[234]  BALOGH Károly  1941:  296-298.

[235]  NAGY Iván 1857-1865: IV 280-282. FRIVALDSZKY János 1997b

[236]  Nimród, 1980. jan. 38-39.old.;  MTA KK, Ms 10.264/ü. (Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója.); PAULOVICS István 1903: 29-30;

[237]  NOÉH Ferenc 1997: 8.

[238]  PAULOVICS István 1903: 33.;

[239]  KOZOCSA Sándor 1952: 125-126.

[240]  PAULOVICS István 1903: 37.;

[241]  BÉRCZY Károly 1854:  I. 9-31., 73-74., 81.

[242]  PAULOVICS István 1903: 70.;

[243]  OSZK Levelestár, Bérczyné -  Gyulai Pálhoz;

[244]  NAGY Iván 1857-1865: I. 236.;  

[245]  KEMPELEN Béla 1911-1932: IV. 52.;

[246]  Ugyancsak 1847-ben készül el a mai Városmajor u. 24. sz. ház, amelynek stílusa megegyezik az említett kastélyéval. Valószínűleg ez is Brein munkája.

[247]  YBL Ervin 1956: 120, 218.  és 47. sz. kép; RÓNAI Tibor 1960: 122.   KOMARIK Dénes 1972a,  (a kastély fényképével 1860 k.); KOMARIK  Dénes 1972b.  Az épület rajzát közli: LIPTAI Pál 1867; JUHÁSZ Árpád-GÁL Éva 1989: 33.   Osztrák-MagyarMonarchia írásban és képben. Budapest, 1893. Magyarország. III. 129.  Említik még az épületet: HAEUFLER, J.V. 1854 : Andeutungen 12.  SIKLÓSSY László 1929;  NOÉH Ferenc 1997:  9.  

[248]  FRIVALDSZKY János 1994: 227-229.;  FRIVALDSZKY János 1997a: 8..

[249]  Magyar Közlöny, 2005. október 10

[250]  BALOGH Károly 1941: 308.

[251]  BÉRCZY Géza:  I. 16, II. 126-127.

[252]  Oklevél. OSZK Fond 224/5;

[253]  JÓKAI Mór 1897:   247, 259-262. ; JÓKAI  Mór 1968: IV.  156:  (név nélkül: Vasárnapi Újság. 1855 IX. 9. 281-282.); JÓKAI  Mór  1967: I.  498. 

[254]  JÓKAI Mór 1890 (Bálint Zsolt szíves közlése.)

[255]  JÓKAI Mór 1873:  Utószó.

[256]  Üstökös 1859. szept. 10. 20-21. old. nyomán Pesti Hírlap Vasárnapja, 1931. aug. 30. 2.old. (Itt Frivaldszky  neve   azonban - tévesen -:  János);

[257]  ENTZ Ferenc 1853;  Vasárnapi Újság, 1857. 1. 7. (23. sz.); GEDAY Gusztáv 1977

[258]  KARL János 1925: 106-109, 180.; HORVÁTH Géza 1930: 12.

[259]  PAULOVICS István  1903; Adásvételi szerződés: OSzK: Fond 224/13;

[260]  Adásvételi szerződés: OSzK: Fond 224/13;

[261]  BALOGH Károly 1941: 306. 

[262]  Hegyvidék, 1974. 1.sz. 20.   ROSCH Gábor 2001;

[263]  OSZK: Fond 224/14; PAULOVICS István 1903; PALUGYAY Imre 1854: 388.

[264]  Okiratok: OSZK: Fond, 224/14;

[265]  Eredeti oklevelek: BKH és OSZK: Fond 224/10; TTT III. 11/12/12

[266]  DeutscheBiogr  IV. 1762.: Ernst Hellmuth von Kiesenwetter (  -1880)

[267]  DeutscheBiogr  IV. 1898.: Gustav Kraatz (1830-1911 előtt)

[268]  DeutscheBiogr  II. 927.: Arnold Förster (1810-1884), természetkutató

[269]  DeutscheBiogr  VII.3398.: Otto Staudinger (  -1900), lepidopterológus  

[270]  Jegyzékeik: TTT III/11/12/10a. és c.

[271]  ABAFI-AIGNER Lajos 1898: 90-91.

[272]  Vasárnapi Újság, 1855. 9. 23.(38.sz.)

[273]  Vasárnapi Újság, 1859. 4. 3. (17. sz.)

[274]  MTA K RAL: 795/14/1860; eredeti: OSZK: Fond 224/7;

[275]  OSZK: Levelestár: Az említettek - Frivaldszky  Imréhez;.

[276]  OSZK: Levelestár: Az említettek - Frivaldszky  Imréhez;.

[277]  STAUDINGER, O - WOCKE, M (1861) kötetébe beírja ceruzával a fajok magyar neveit is (Bálint Zsolt szíves közlése)

[278]  NENDTVICH Károly 1872: 30.   

[279]  BÉRCZY Géza II. 86-88. 

[280]  TT ÁllLelt 132/1860;

[281]  a Helytartótanács 1864. január 13-iki, 270. sz. intézkedése nyomán. Iratai: OSZK: Fond 224/9;  Az utolsó részletet 1867-ben fizetik ki.

[282]  FRIVALDSZKY János 1880: 5.; A Magyar Nemzeti Múzeum. Bp.1896;  A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Bp. 1952

[283]  TT Kvj 1864

[284]  BERLÁSZ Jenő1981: 484, 415;

[285]  FRIVALDSZKY János 1880: 6.;

[286]  Bálint Zsolt szíves közlése

[287]  XANTUS János 1875 5, 8.

[288]  OSZK: Fond 224/15  Magyarul, tekintve, hogy szlovákul nem ért. Majd 1868 május 1-én a zálogbirtokosok intézkednek (szlovákul), 1868 november 19-én  a nyitrai püspökség mindezt jóváhagyja (latinul).

[289]  TT ÁllLelt 198/1864, 226/1865, 228/1866, 238/1867;

[290]  TT ÁllLelt  294/1870;

[291]  FRIVALDSZKY János 1880: 5;

[292]  JÓKAI Mór 1909: 268-269.

[293]  FRIVALDSZKY János 1880: 8;    

[294]  Ért Debr 1868/69: 25.; A  Debreceni Református Gimnázium madárgyűjteményének 3/4-e a II. világháborúban elpusztult. Jelenleg a gimnázium egykori tanárainak gyűjteményeit tartalmazza. F. Imrétől nem sikerült egyetlen példányt sem találni.

[295]  FRIVALDSZKY János 1880: 8;   TT Jel, [1869]; 

[296]  HazKülf, 1871, 1-2.; - Nincs nyoma: BME L, 2.a. József Műegyetem Igazgatói Hivatala Tanártestületi és igazgatói ülések jegyzőkönyvei, (1853/64- től 1867 végéig), 2.b. Iratok (1868 április 1-1869 szeptember 11.,) illetőleg (1871. október-1872. július:)   3.a.1. Rektori tanácsülési jkv. 3.c. Rektori Hivatal iratai közt.

[297]  BÉRCZY Géza:   I. 16-19. 

[298]  BOROVSZKY Samu (1911). 57 kk. 

[299]  FRIVALDSZKY János 1880: 8.   

[300]  TT ÁllLelt  295/1870;

[301]  FRIVALDSZKY János 1880: 8.   

[302]  TT ÁllLelt   305/1870;

[303]  FRIVALDSZKY I. 1865,  3.

[304]  BÉRCZY  Géza: III. 69.

[305]  MTA K RAL: 157/1866, 224/1867;  TTT:  Frivaldszky  János (!) fond, Frivaldszky  Jánosnak e tárgyban írt 1866-i levele [Az irat jelenleg a               gyűjteményben már nem található];

[306]  MTA K RAL: 1400/647/1869, 1319 és 1387/1870;

[307]  Eredeti: OSZK: Fond 224/7;

[308]  TTT: Frivaldszky  János fond.[Az irat jelenleg a gyűjteményben már nem található];

[309]  MTA K RAL: 1260 és 1390/1870,

[310]  OSZK: Levelestár, Arany János - Frivaldszky  Imréhez;             

[311]  BÉRCZY Géza:  III. 69-70. 

[312]  A kérdéses mű azonban nem a pályadíjas lehetett, hanem az 1859-ben, a pusztapeszéri erdőről írott.

[313]  MTA K RAL: 1500/1141/1870;

[314]  MTA K RAL: 1015/1871;

[315]  NENDTVICH Károly  1872

[316]  MTA K RAL: K 1231:12;

[317]  MTA K RAL: 1159/1870;

[318]  POOR Imre  1871

[319]  FRIVALDSZKY János 1880: 8; Nógrádi Andor nyugdíjas jobbágyi tanár közlése szerint e rovarok jelenleg már nincsenek meg.    

[320]  TT ÁllLelt   306/1871;

[321]  Arcképei:

       - metszet, rajz (Grund) után: Mellkép, nyitott zsinóros atillában, alatta mellényben, fél balról. MTA KK Ms 5071/17, MORV XV.; Magyarország és a Nagyvilág 1970. 44.;

       -fénykép: Mellkép, nyitott zsinóros atillában, alatta mellényben, óralánccal., féljobbról. MTA KK C2390/4

       -fénykép: Egész alakos kép. Karfa nélküli fotelben ül, jobb kezét asztalkára támasztva, begombolt zsinóros , combközépig érő atillában, cúgos cipőben, félbalról.  BKH;

[322]  Linnaea XXXIII. 1865., 594-595; WURZBACH, Constant  1856-91:  IV. 355.;  FERENCZY Jakab-DANIELIK József 1856-58 ; Újabbkori Ismeretek Tára   III.525.

[323]  Magyar Tudományos Akadémia Értesítője,  1870:235. Magyarország és a Nagyvilág 1870: 44.sz.; Reform 1870: 309.sz. és 1871:331.sz.; Természettudományi Közlöny  1871. 501. HazKülf 1871: 1.sz.;  Fővárosi Lapok  1871: 274.

[324]  Österreichische Botanische Zeitung, XX. 1870. 383-384.; Annales Societé Entomologique France 1871, 468.  Berlinische Entomologische Zeitung , 1871. IX.  LIII.; Petites nouvelles entomologiques, 1871. 125. ; WALLACE, Alfred Russel (1871);   

[325]  Bálint Zsolt szíves közlése

[326]  GULYÁS Pál 1992: 787. szerint -tévesen -1898-ban

[327]  HORVÁTH Géza

[328]  Bálint Zsolt szíves közlése

[329]  MOENICH Károly - VUTKOVICH Sándor 1876:  Vasárnapi Újság 1889. 44.sz.; Pallas Nagy Lexikona VII. 652.     ABAFI-AIGNER Lajos 1897:  5-9. ABAFI-AIGNER Lajos  1898;  

[330]  KRÜCKEN, Oskar - PARLAGI, Imre 1918 :   I. 358.   SZILÁDY Zoltán 1925: A  SZILÁDY Zoltán: 1927. 53, 103.  Állattani Közlemények 1930, 3. GYÖRY Tibor  1936 :  Természettudományi Társulat Évkönyve   1940, 130.;   GOMBOCZ Endre 1941 ; ROTARIDES Mihály 1942

[331]  Búvár 1961, 105. ALODIATRIS Irma 1963 ;  Magyar Életrajzi Lexikon  1967:  545-546.

[332]  RAPAICS Rajmund 1953: 100.

[333]  LUKÁCS Dezső 1970: 430-431.  Élet és Tudomány 1970, 1972/24.sz., 1979/36.sz.;  Folia Enthomologica Hungarica 1971, 265.  ENDRŐDI Sebő 1971;  SZELEI László 1971: 4.sz.

[334]  Österreichische Biografische Lexikon 1957. I. 371-372. 

[335]  KORČMAROŠ, Štefan 1970;  Vychodoslovenské noviny 1970: 290. sz;  TIBENSKY, J. 1976: I. 181-182. TIBENSKY, J. 1979 :  188.; JANOTA, I. 1984. 2.; TIBENSKÝ, J. 1988: 180-183.   Slovenský biografický slovník II. 589. Barica, Ján 1988. Okáli, Ilja 2001

[336]  NAGY Barnabás 1960,  

[337]  NAGY Barnabás 1963, 

[338]  ZOMBORI Lajos 1986a, 1986b; 

[339]  Frivaldszkya; Pestmegyei Hírlap  1979. II.6.; 

[340]  HERMAN Ottó 1983:  351.

[341]  HERMAN Ottó 1904:  XIV-XVI.

[342]  MTA K RAL: Kisgyűlési jkv.

[343]  MTA K RAL: Igazgatótanácsi jkv. ; MTA K RAL: 135/1857

[344]  MTA K RAL: Kisgyűlési jkv. 1859;

[345]  MTA K RAL: 1133/1879, 608/1864;

[346]  NENDTVICH Károly 1872:: 29-30.

[347]  TIBENSKÝ, J. 1988: 180

[348]  ellentétben  rokonával, Frivaldszky Jánossal, aki szlovák anyanyelvű volt.

[349]  A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada. Bp. 1975.  72-73.

[350]  MTA K RAL: 66/1839;

[351]  MTA K RAL:  Számlák; Fizetést az Akadémiától először 1855-ben kapott :   Vasárnapi Újság, 1855. 12. 2. (48. sz.)

[352]  OL, N 24, 484. cs. 2041/846;

[353]  FRIVALDSZKY János 1880: 6.;

[354]  NENDTVICH Károly 1872: 17.

[355]  NENDTVICH Károly 1872:: 16. 

[356]  Vekerdi László: A Tudománynak háza vagyon. Piliscsaba, 1996. 68, 79. old.

[357]  Slovensky Biograficky Slovnik II. 131.;

[358]  Magyar Agrártörténeti Életrajzok A-H, 1987 ;  Magyar Tudóslexikon, A-Zs. Budapest 1998: 310     Magyar Nagylexikon VIII. Budapest, 1999, 313. („Fridvaldszky" néven);  SIMON, Andrew L. 1999:  241-242.  Új Magyar Életrajzi Lexikon,  II.  Budapest, 2001.  817. ;Encyclopedia for Entomology 2004

[359]  BÁLINT Zsolt 1998 ; BÁLINT Zsolt 1999; BÁLINT, Zsolt - OLIVIER, Alain 2001; HANGAY György  2004; ROZNER István 2004;

[360]  Bálint Zsolt szíves közlése

[361]  Bálint Zsolt szíves közlése

[362]  Bálint Zsolt szíves közlése

[363]  Bálint Zsolt szíves közlése

[364]  BÁLINT Zsolt 1999

[365]   a teljesebb, 8 füzetes kiadás beszerzésekor : TTMK  Ad36;

[366]   TTMK  E 441 alatt a Bericht évfolyamai csak 1910-től vannak meg

[367]   TTMK EE33;

[368]   TTMK  E 441 alatt a Bericht évfolyamai csak 1910-től vannak meg  

[369]   TTMK  Eg 25

[370]  Bálint Zsolt szíves közlése

[371]  a  TTMK Fol. 320 későbbi beszerzés a Haynald-gyűjteményből

[372]   TTMK  E 441 alatt a Bericht évfolyamai csak 1910-től vannak meg