id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

RAJECVÖLGYI CÍMEREK

 

id. Frivaldszky János:  

A RAJECI VÖLGY (TRENCSÉN VÁRMEGYE) MEGNEMESÍTETT SOLTÉSZCSALÁDAINAK CÍMERHASZNÁLATA.

(Előadás a Budapesti Történeti Múzeum gótikus lovagtermében 2011. január 19-én rendezett

Címer és társadalom a közép- és kora újkorban c. nemzetközi konferencián.)

A „Rajeci völgyön" ez alkalommal a 14. században létezett rajeci váruradalom településeit értjük. 1385-ben Zsigmond unokatestvére,  Jodok őrgróf  végigpusztította a vidéket,[1] ezért soltész vállalkozókkal újra kellett telepíteni, Jaszenovot és Zbinyót 1390 táján,[2]  1392-ben Gyurcsinát és Suját.[3]   Rajec várát 1397-ben lerombolták.[4] Soltészcsaládja a helybeli Thyl lett.[5] Frivaldra  1413-ban a  Hátszeg-vidék egy kenéz-családja sarját telepítik, aki korábban királyi adományban részesült Nikápoly alatti vitézségéért.[6] E család őseit a  vadbőrökkel és bölényszarvval[7] adózó egykori királyi "darócok"  földjén lévő Szilváson említik.[8]  

A Rajeci völgy első megnemesített családja  az övék: Thurzó György, amint eléri nagykorúságát - 1583-ban 17 évesen -, első dolga, hogy várának, Lietavának udvarbírója címeres levelet kapjon. II. Rudolf király  Frivaldszky Jánosnak 1583 szeptember 13-án címeres levelet adott ki.[9]

A címer elemei Nagy Iván szerint: Vörös pajzson három szál búzát tartó kar, alatta nyitott várkapu, zöld halmon, a sisak mellett szarvak.[10] Az itt közölt címert Frivaldszky Imre természettudós szolgáltatta Nagy Ivánnak.

Változatai: Federmayer könyvében[11] 

 Siebmacher után készült 1900k. másolat: [12]

A címeres levélen lévő eredeti címer viszont ettől eltér:[13]

A nemeslevél címerén a zöld halom a címeren kívül helyezkedik el, a sisakdíszen a kar függőleges, a levágott hegyű szarvak arannyal peremezve. A pajzs inkább cartouche. A kaputorony alig kivehető. Siebmachernél a búzaszálak nádbuzogányoknak látszanak, s számuk tévesen négy.

Ez az 1969. évi másolat a címerlevélről készült.[14] A kapunak csak a nyílását mutatja, a tornyot nem. Hogy mindez megvolt az eredetin, mutatja

1675-ben a róla készült pecsét szerint a kaputorony még ép volt.[15]

A címer körül egyébként takaró nincs, a kar felül vízszintes.

A címert a család Frivaldon kívül élő tagjai nem ismerték, 1707-ben az egyik családtag egy Luther-rózsát ábrázoló pecsétet használt,[16] 1737-ben egy másik egy egyéni pecsétet: Függőlegesen nyújtott nyolcszög, benne alul egy levél,  ebből kinyúló száron három apró virág, felette lebegő további kettő. Korona, sisak, takaró nincs[17] Még 1779-ben is van, aki a címert csak leírásból ismeri:[18]

Az apát címerpajzsa egyszerű, alul csúcsos, benne rendkívül nagyméretű négy ablakos bástyával, négyes pártával,  a kapunyílásban a kar három szál búzával, előtte felvonóhíd. Felette háromtollú sisak, balra mellette pásztorbot, jobbra infula, körülötte zsinórzat.

A kuruc háborúban a címeres levelet sérülés érhette, s a kaputorony festéke lepereghetett. A róla a 18. sz.-i pecsétek csak kapunyílást mutatják.[19] 1783-ban:

A címerkeret képkeret-jellegű mint az eredetin is, a takaró helyett levéldísz. A kaput boltív jeleníti meg. Hasonló a kapu ábrázolása 1817-ben,[20] vagy  1822-ben is.[21]

 ugyancsak Bérczy Károlyné Frivaldszky Anna temetési címerén is 1912-ben:[22]

amely egy pecsétgyűrűről készülhetett, amint apjáé is 1871-ben, amelyen a kaputorony megvan, viszont a címer színhibás:[23]

 

A kar-motívum ihletője nyilván a lietavai vár falában lévő Kinizsi címer:[24] Kardot tartó kar, fölötte csillag és hold. A kapu pedig azért szerepel, mert Lietaván az udvarbíró (provisor) két kis szobája a kaputoronyban helyezkedett el.[25]

Ami a sisak feletti szarvakat - mások szerint tévesen ormányokat[26] - illeti, lefűrészelt végük peremezve van, harci kürtnek kiképezve.[27] Mintája Thurzó Ferenc 1561-ben eltemetett első feleségének  rajeci síremlékén látható Kosztka  címere volt: Azon ágaskodó kígyó látható, fején kereszttel, a címer fölött lefűrészelt hegyű, peremezett szarvakkal.

Honnan is vehet ötletet máshonnan egy címerkérelemhez egy egyszerű ember, mint általa közterületen látott címerekből? Az összeállítás eléggé eklektikusnak tűnik, ám a vár fölötti kar a család tagjait emlékeztethette Nikápolyra, a bölényszarv-kürtök Szilvásra.[28]

A második megnemesített család a Rajczy lehetett. E családot  valamikor, nem sokkal 1586 után, de 1608 előtt nemesítették meg, legvalószínűbben soltészségéről való korábbi lemondása fejében, amikor választott bíróságot vezettek ott be.[29] A vele  azonos, Túrócba vándorolt Rajeczky család[30] címere 1682-ben: Griff, szablyával.[31]  

 

A címer annyira egyszerű, hogy talán megengedhető, hogy a Thyl család egy ősi, -  még a vár lerombolása előtti időkre visszamenő - címeréről lehet szó.

Thurzó György megnemesíti a Gyurcsánszky családot is. 1585-ben  Biccsére tette át a székhelyét, s Gyurcsánszky Jánost tette meg itt udvarbírónak. Neki és testvéreinek címerlevelet szerzett 1587 december 16-án. A pajzs kék, zöld hármas halomból  jobbra néző arany griff emelkedik, jobb lábában kardot tartva. A sarkokban arany csillag és félhold ragyog. A sisakon a griff, a takarók kék-arany és  vörös-ezüst.[32]

A griff a Rajczy címertől látszik függeni, amint Gyurcsina is közigazgatásilag Rajectől. A csillag és a félhold pedig a Kinizsi címer Frivaldszkyaktól még igénybe nem vett eleme. A család egy tagja, Gyurcsánszky Ferenc  1646-ban kap moysfalvi Gyurcsányi Ferenc névre címerlevelet. A címer: zöld földön kékben ágaskodó kétfarkú oroszlán három vörös rózsával, ill. tulipánnal.[33]  

Itt megemlítésre kívánkozik, hogy a  Thurzó család 15. századi címerei: Koronás ugró oroszlán, mancsában rózsával,

 ill. növekedő oroszlán, alatta három rózsával.[34]

Tekintve, hogy közben Trencsén-megyében a Thurzók kihaltak, mint gazdátlant választották ezt az előkelő címert.

A Sujánszky család 1631-ben kap nemesi oklevelet.[35] Két testvérnek,  Györgynek és Mihálynak szól, valamint anyjuk révén féltestvéreiknek.[36] Édesanyjuk nyilván egy befolyásos, nemesi család tagja volt. 

„A pajzs kék udvarában hármas halom középsőjén arany koronából kinyúló három arany búzakalász, oldalvást jobbról ezüst félhold, balról arany csillag ragyog. A pajzs fölött sisak koronáján felemelt szárnyakkal galamb áll, csőrében három búzakalászt tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös."[37]

A búzakalász-motívum a Frivaldszky-címerben is megvan, a hármashalom és a hold meg a csillag pedig a Gyurcsánszky címerben. 

A címeres levél szerzése idején még egyszerű soltészok voltak,[38] a nemesi címerben lévő búzaszálak  erre utalnak, ezért teljesen békés jellegű az egész címer is. 

A Trencsénben később provisorrá lett Sujánszky  György 1635 pecsétlenyomatán viszont már a hármas halmon nem búzát, hanem jobbra fordult griffet találunk, amely kinyújtott jobb lábában három szál valamilyen növényt tart, bal lába pajzsot, a sisakdísz ugyanez a griff; Sujánszky Mihály pedig 1667-i elmosódott pecsétjén a hármas halmon kettős keresztet láthatunk.[39] Látszik, hogy Sujáról elszármazott családtagok a pecsétkészítés idején nem voltak a címeres levél birtokában. Mint egyszerű soltésznél jelentősebb tisztségű személyek, talán túl kisszerűnek is találhattak holmi búzát és galambot.  

A Frivaldszkyaktól még korábban elágazott és Rajecen letelepedett Hulják család egy tagja, Hulják Miklós és családja Lipót királytól 1691. május 21-én címeres levelet kaptak.[40]  A címernek csak leírását ismerjük: Kék pajzson széles talajból kinövő zöld pálma  mindkét irányba terjeszkedő ágaival, a sisak felett: jobb karmával kerek követ fogó, koronás daru, amely bal lábán áll és két sasszárny fogja közre. A sisak csúcsán a szalagok színe  kék-arany és ezüst-vörös.[41]  A pálma nyilván sub pondere crescit. Az őrdaru és a sasszárnyak (a madár koronájától és a sasszárnyak helyzetétől eltekintve) a Lengyel család egy, a nekik 1633-ban adományozott címeres levelén találhatóval azonos:[42]

Tudjuk, hogy a Lengyeleknek is volt síremlékük rajeci kriptában a Kosztka-sír mellett.[43] Azt azonban nem tudjuk, hogy ezen milyen címer volt, mert a kriptát azóta lefalazták. Meg kell állapítani, hogy az említett címer nem azonos a Thurzó-örökös lengyeltóti Lengyel címerként ismerttel,[44] mert ezek címere szarván koszorút vivő egyszarvú.[45]

Ám a különféle Lengyel családok címere annyira hasonlít egymásra, hogy lehet, hogy - legalábbis többségükben - a lengyeltótiak oldalágai voltak. A Huljákok a Lengyel-címert azért vehették föl, mert akkorra e család Trencsén megyében férfi ágon kihalt. Ha a kripta címere nem volt azonos a Huljákokéval, akkor az ötletet mindenképpen valamelyik Lengyel-leszármazottól kaphatták. A Lengyelek támogatása a címer megszerzésében ezért feltételezhető.

Huljákoké lett a harmadik síremlék a rajeci templomban.[46] Ennek címere viszont olyan Frivaldszkyak számára adott mintát, akik nem ismerték családjuk címeres levelét, de jártak Rajecen és számon tartották e rokon családot. Egyikük 1769 évi pecsétjén gázló madár látható,[47] egy másiknak 1819 pecsétjén gázló madár, felette csillag és hold, a sisak felett egyszarvú.[48]  Ez utóbbi címer arra látszik utalni, hogy a kripta Lengyel címere  az egyszarvús lehetett.

Összefoglalva: A „címerhasználat" lényegében a címeres levélen található címer kialakítására terjedt. A kisnemesek a nemesi levelet - a 18. sz.-i nemességvizsgálatokig nem annyira „használták", mintsem óvták és rejtették. Még a család tagjai sem ismerték mind. A címer később a pecsétkészítéshez   szolgált mintaként. Az első Frivaldszky temetési címer 1871-ből való, Jobbágyiból. Közterületen elhelyezett soltész-nemesi címerről egyről tudunk a Rajeci völgyben, a Hulják család a 18. sz. elején létesült címeres kriptafeliratáról, amely még a 19. sz. végén is megvolt, ám mára megsemmisült.


[1]      id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy betelepülése és középkori története. (A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve, XXXI. 2007. . 45-50.

[2]         A nagyobb részben elhagyott Jesenow és Izben (Zbyňov) villicatusát és judicatusát a német nevű Lampert Rajecz-i bíró fia Istvánnak és Jezenow/Jenezow-i Miklós fiának, Andrásnak adta 25, egyenként 106 dénárt érő márkáért. A mondott két helység András és István apai osztálya. (Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977, 144.; Fejér György: Codex diplomaticus, I-X,  Buda, 1829-1844 (továbbiakban CD) , X. 4. 642. 1407-re keltezve. Lehet,  hogy  ekkor írták át. (Zsigmonkori Okmánytár (továbbiakban: ZSO) nem említi.)

[3]      Dezső comes mint honorbirtokos 1392. nov. 9-én Hennes fia Péternek és Hanko fia Jánosnak adta 10 aranyért az advocatiat és iudicatiat a „nagyobbrészt elhagyott" Suja és Gyurcsina helységekben azokkal a jogokkal, amelyekkel a Rayecz-i populus rendelkezik. ZSO  IV: 2214, V. 787.) Rajeci voltukat illetően: id. Frivaldszky János: A sujai Sujánszky család, kézirat.

[4]      id. Frivaldszky János: A Rajeci völgy i. m. 52-53.

[5]         E család tagja volt korábban a konszkai soltész is: Thyl fia Miklós soltészségét Kunszká-t 1350-ben eladja Helbrand fia Miklósnak. Adómentes telkét, malmát, a mészárosság, cipészség, pékség, kovácsság jogát, az adóbevételek hatodát, a polgári perek utáni bevétel harmadát. A falu a zsolnai német jogot követi, a zsolnai castellanus évente háromszor áll rendelkezésre per faciendo Judicio. (Fekete-Nagy Antal: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. Trencsén  vm. 1941  137-138.; Kavuljak, Andrej: Lietava. Turčiansky SV. Martin, 1948. 81;   CD XI. 512.)

[6]      id. Frivaldszky János: Egy középkori román eredetű nemesi család a Felvidéken (Mediaevalia Transilvanica, 2001-2002. 55-65.)

[7]      Entz Géza: Az ember megjelenése óta kihalt s napjainkban kihalásnak indult emlősökről. (Orvos-természettudományi Értesítő. 1879. I. 1.) 24. .

[8]         Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Bp. 1987 282, 297. .

[9]      ByRF, no. 3.

[10]    Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi  táblákkal. 1-12.k. Pest 1857-1865 IV. 280-282.; Siebmacher: Wappenbuch. Ungarn. Nürnberg, 1885-94    182. . 146. tábla; 

[11]    Federmayer, Frederik: Lexikón erbov šľachty na Slovensku I. - Trenčianska stolica. Bratislava, 2000. 70. . (a címer színes képével)

[12]    Festette dr. Frivaldszky János (1861-1913) jászapáti ügyvéd felesége, Dobó Ilona  

[13]    Hollosy család tulajdonában

[14]      Bogár Istvánné Frivaldszky Margit (1929-2006) részére

[15]    Fojtik, Juraj: Mestské a obečne pečate Trenčianskej župy, Bratislava, 1974   269.  Frivaldszky György (1620g-1700?) soltész pecsétje

[16]    Bp. Dunamelléki egyházkerület Ráday Könyvtár kézirattára   IV. C/1. 117.sz.;  Frivaldszky Zakariás (1671?-1708?), Ráday Pál szervitora pecsétje

[17]    NRF, 30, 31. Frivaldszky Illés (1685k-1737u) pecsétje, Érsekújvár

[18]    OSZK Levelestár, (Fridvaldszky János levelei Czirbesz János Andráshoz) Fridvaldszky János (1730-1784) szepesi apát pecsétje, 1779

[19]    Pest Megyei Levéltár,  IV.31.e. Pest-Pilis-Solt vm. Központi törvényszékének polgári perei iratai (Acta sedria)  86. doboz, 1772. fasc. 68. no. 28. (aláírás és pecsét).  Frivaldszky Elek (1749-1772u) pecsétje 1772;

           Štátny   Archív, Býtča, Trenčianska Župa,:  Familiae, rod Frivaldsky I. rész (továbbiakban: NRF) 15. Frivaldszky Dániel pecsétje (1721-1800?) 1773;

           NRF 13.;  Frivaldszky Józsefé (1737-1794) 1784

[20]    Pest Megyei Levéltár, IV.75.a. Pest-Pilis-Solt megye, nemesi iratok (Acta nobilitaria) F.7. jelzés (OL, B1286 tek.);  Frivaldszky András (1766-1822?) pecsétje

[21]   www.slachta.sk Frivaldszky János (1772-1841) trencséni juratus assessor pecsétje

[22]    Nógrád Megyei Történeti Múzeum 89.113.379 sz. Frivaldszky Anna (1829-1912) temetési címere

[23]    Nógrád Megyei Történeti Múzeum 89.113.380 sz. Frivaldszky Imre (1799-1870) temetési címere

[24]    Siebmacher i. m. 231. tábla

[25]    Kavuljak i. m.   192.

[26]    Federmayer,  i. m. 170

[27]    Barczay Oszkár: A heraldika kézikönyve, Budapest, 1897. 208 . valamint 501. és 537. ábrák. 

[28]    Érdekes módon éppen a család egy tagja, Fridvaldszky János őrizte meg a Kárpát-medence utolsó - éppen Hunyad-megyei -  bölény-előfordulására vonatkozó adatot egy egyáltalán nem zoológiai könyvében, az 1767-ben megjelent Minerologiájában. (Pars I.)

[29]      Rajec élén még 1543-ban is soltész állt, Jan Voytow (Fojtok fia János), viszont ez az urbárium Thyl nevű családot nem sorol fel, lévén a családnév nélkül említett bíró neve éppen ez. (Štátny Archív, Býtča, Oravsky Kompossessorat, Andreánskeho usporiadanie  (továbbiakban OK) fasc. 182. no. 1-5.) 1586-ban a rajeci  a tanács egyik tagja viseli ezt a nevet. (Štátny Archív, Býtča,  Rodné archívy,  Rod Frivaldsky (továbbikaban ByRF).  no. 4.). Ugyanakkor a rajeci bírót már nem Voytovnak (=Soltész fiának),  nem is Rajczynak (Rajec soltészának) hívják, nem is Thilnek (ami a család eredeti neve), hanem családneve Macko: Ebből az következik, hogy ekkor Rajec élén már nem soltész állt, hanem egy választott bíró, amelynek tanácsában a korábbi soltész egyszerű tanácstag lett. (ByRF no. 4.)Őt pedig már nem hívhatják Rajczynak, mert a soltészség már megszűnt. Családját még nem nemesítették meg, mert ha az lett volna, ilyen minőségében újra viselhette volna a Rajczy nevet. Rajecen kívül viszont, ugyanez évben, 1586-ban  Márkusfalván azért viselheti az ottani rektor a Andreas Rajcsenus (Rajczy András) nevet, (1612-ben ugyanott lelkész: Rezik, Ján - Mattheides, Samuel: Gymnasiologia, Bratislava, 1971.  126, 195.) mert ő még a soltészi családból született. Az 1608. évi  urbárium már egyértelműen közli, hogy Rajecen évente választott bíróság van. Ám hogy sem a Rajczy sem Thil nevet  nem említi, abból arra lehet következtetni, hogy a család már nemesi státusban volt, urbárium alá tehát nem esett. (OL, P1341 Illésházy-család 27. lad. 10.fasc. Ratio victualium;) Egy más forrás - nem adójegyzék - ezzel összhangban1608-ban Rajecen tud a Rajczy (Rajsius) családról, (Federmayer i. m. 196) sőt, Rayszi (Rayczy) Miklós 1613-ban címerlevelét is felmutatja. (Nagy Iván i. m.   IX. 664.) A Rajczy családot még a 1754-i nemességvizsgálatkor is összeírják, rajeci lakosként. (OL, C30 Acta Nobilium, Trencsén megye.)

          Nem azonos a Raychi (Rajcsy) - más néven Benedicti - családdal, amelynek  tagjai  1655-ben  nyertek nemességet.  Ezt ugyanazon évben Bars-megye hirdette ki, - nyilván itt éltek. Egyik utódjuk Rajczy Sámuel 1760. évben Rajecről Gyöngyösre költözött s Trencsén-megye bizonyítványával igazolta nemességét. (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Elektronikus Könyvtár, 1760. év 177. A. sz. 209. A. sz. 348. jkl.)

[30]      Nagy Iván i. m.   IX. 664.

[31]      Siebmacher i. m.  382. tábla

[32]    Federmayer,i. m. 60. 

[33]    Federmayer i. m. 77. ;  Nagy Iván i. m. IV. 493-494. Siebmacher i. m.168. tábla

[34]     Siebmacher i. m. 464. tábla.

[35]     Nagy Iván: i. m.  X. 398.

[36]     Federmayer: i. m. 249-250.

[37]     Nagy Iván: i. m.  X. 398. Siebmacher i. m. 427. tábla.

[38]     id. Frivaldszky János: A sujai Sujánszky család. Kézirat.

[39]     Federmayer: i. m. 250. Ez az ellentmondás a közlő Federmayer szerint további kutatást igényel. Abban sem biztos, hogy György pecsétje Sujánszky Györgyé-e s nem valaki más Györgyé, tekintve, hogy a vezetéknév az iraton megsemmisült.

[40]      Nagy Iván i. m. pótkötet, 283.;

[41]    Heraldikailag pontatlan leírása: „Scutum nimirum militare erectum coelestis coloris, fundum ilius argilloso late patentiori campo interoccupante, super quo palma viridis, extensis in utraque partem ramus esse cernitur, scuto demum incumbentem  galeam militarem craticulatem sive apertum, regio diamante ciconiam pedem dextro quidem rotundum unguibus compressum lapidem elevan (így) synistro vero erecte stantem, ac inter duas aquilinas alas comprehensam proferen (így) ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis, seu limmiscis, hinc flavus et coeruleis, illinc autem candidis et rubris stb." (OL, Y1: Országos Levéltár  iratai. Általános iratok, Fáy Gyula ősfája (1904) 44. fol.)

[42]     Siebmacher i. m. 275. tábla, III  és VI. típus,

[43]    Lombardini, Alexander: Lietava I-II., Slovenské Pohl'ady, 1885 V. 443.   

[44]     Thurzó György nővérének, Orsolyának és Ghyczy Ferenc lányának, Zsuzsannának lengyeltóti Lengyel János volt az első  férje a 17. sz. második negyedében (Nagy Iván i. m. VII. 91.)

[45]     Siebmacher i. m. 275. tábla, I. típus, egy 1621-i pecsétről

[46]    Lombardini, i. m. 1885 V. 443.   

[47]    Esztergomi Prímási Levéltár, Ipolyi Gyűjtemény, 31-32. doboz, levelek Szmrecsány Ignáchoz. 15. Frivalszky Ferenc (1740k-1777u) levele; 

[48]    Zemplén Megyei Levéltár, IV.1001a, Zemplén megye közgyűlésének és törvényszékének jkv. 1822: 158. k. 1417. Frivaldszky István  (1796x-1850) pecsétje