id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

FRIDVALDSZKY - SIEBENBÜRGEN (3)

id. Frivaldszky János

FRIDVALDSZKY JÁNOS - SIEBENBÜRGEN

A bécsi levéltárban a 1936-ban Berlász Jenő talált egy terjedelmes, aláírás nélküli iratot.1 Tóth András a szöveg tartalma alapján a szerzőről azt feltételezte, hogy magyar származású, az intellektuális réteghez tartozott, és külföldi felső tanulmányokat végzett.2 Berlász Jenővel együtt még azt is megállapították, hogy a dolgozatban foglaltak Sonnenfels tanaira emlékeztetnek. Húsz évvel később Makkai László vetette fel azt a lehetőséget, hogy a jelentést gróf Hadik András vagy valaki az ő irányítása alatt írta3 rövid erdélyi gubernátorsága idején. Hadik 1767 és 1768 nyarán tett egy-egy körutazást Erdélyben a tartomány megismerésére. A dokumentum azonban olyan mennyiségű mezőgazdasági, kereskedelmi, néprajzi stb. ismeretet is közöl, amelyet Hadik egymaga az utazás 2x2 hónapja alatt nem gyűjthetett össze. Csetri Elek kutatásai nyomán azonban napfényre került Fridvaldszky János (1730–1784) jezsuita kolozsvári professzor tudományos munkássága,4 a Makkai László által feltételezett társszerzőt ennek nyomán Benkő Samu e professzor személyében állapította meg.5 Egyik tanulmányának, a 14 oldalas, szintén anonim Projectum oeconomicumnak6 a javaslatai ugyanis (amelyet a guberniumhoz 1769-ben nyújtott be) “igen-igen hasonlítanak a Hadik által előterjesztettekhez. Nagyon valószínűnek látszik, hogy a tábornok információinak tekintélyes részét az Erdélyt többször is beutazó kolozsvári tudós tanártól szerezte”.7 A professzorról készült kismonográfia közös szerzőséget említ,8 ám a tábornok 1767-i katonai jelentésének felbukkanása, ennek összehasonlítása az emlékiratról tudottakkal, valamint a két lehetséges szerző iskolázottságának összevetése világosan tisztázta, hogy Fridvaldszky a szerző, közgazdasági elgondolásai pedig nem Sonnenfelsén, hanem ennek elődjének J. H. G. Justi kameralisztikai tanain alapulnak, akit a jezsuita korábban Bécsben hallgatott. Hadik szerzősége másfelől kizárt, mert neki ilyen tanulmányai nem voltak, viszont gyűjtötte a nyomtatott és kéziratos földrajzi leírásokat, amelyek közül az utóbbiak névtelen szerzői művelt szerzetesek voltak, mint a jezsuita tanár is. Hadik mindig aláírta műveit – mint 1767 évi jelentését is – az Emlékirat viszont anonim.9

Nem sokkal később Rovnyai János közgazdász a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolához tartozó azon műhely tagja, amely azt igyekszik feltárni, hogy létezik-e önálló katolikus közgazdasági gondolkodás, már e kolozsvári professzorban választott ki egy „olyan katolikus személyt, akinek írásaiban a gazdasági alrendszert érintő témák is megjelennek”.10 Rovnyai elsősorban a fenti publikációkból megismert Emlékiratát választotta, felismerve, hogy szerzőjének gondolatai többi műveiben is hasonlóak.11 Kifejtett gazdasági tanait, javaslatait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy „gazdasági írásaiban található nézetek többsége olyan, a kor szintjét meghaladó modern gazdasági szemléletet tükröznek, melyek gyökerei egyértelműen a kameralisztikához vezethetők vissza. Fridvaldszky nagyságát dicséri az a rendszerezettség, amivel a különböző területek problémáit átlátja, és intellektuális teljesítményét igazolják megoldási javaslatai.”12 Fridvaldszky gondolatainak többsége Rovnyai szerint megtalálható Sonnenfelsnél is, Justinál is, de inkább az utóbbinál. Mindez „tovább erősíti annak valószínűségét, hogy Fridvaldszky volt az Emlékirat tényleges szerzője,”13 aki Justit Bécsben tanultakor hallgatta. Ami az alapgondolatot illeti, „Justi emberszemléletében az alattvalók kötelessége a saját vagyonukkal történő jó gazdálkodás, mely utána az uralkodó jólétének alapját is képezi.”14 Mindez szóról-szóra megjelenik Fridvaldszkynál, is, aki egyik művét így indítja: „Aki Erdély nagyfejedelemségben a természet ajándékainak titkait kutatta,[t. i. a szerző] annak célja az volt, hogy elsősorban arra vessen gondot, ahonnan a köz számára a maga haszna, a családi vagyon gyarapodása és ebből a királytól előny származik.”15

Kincses Katalin Hadik András gróf műveltségét tárgyaló tanulmányában sem tudott találni új adatokat a generális esetleges kameralisztikai-gazdasági tanulmányairól. E tanulmányban röviden említi az Emlékiratot is. Végül igen alaposan feldolgozza a gróf későbbi élete folyamán összegyűjtött hatalmas könyvtárát. Ennek hatása alatt érthető, hogy Hadiknak az Emlékiratot illető társszerzőségétől nem tud eltekinteni, ami azonban csak a benne foglalt közgazdasági elvek problematikájának felvetése nélkül vállalható. Új elemként hozza az Emlékirat kutatásába a szerzőnő - aki egyszersmind Bél Mátyás Notitiája modern kiadásának közreműködője is, - azt a megállapítást, hogy a memorandum „szerzője vagy szerzői (bárki legyen is az) a Bél Mátyás-féle országleíró-iskola elméleti hagyományait követte”.16 Ezt a felismerést azzal kell azonban kiegészíteni, hogy Bél Mátyás viszont Plinius Természethistóriáját követi műve felépítésében. Miután azonban Fridvaldszky Minerologiájában is17 ugyanígy Plinius hatása mutatható ki,18 ez további érv a jezsuita szerzősége mellett. A szerzőnő a továbbiakban az általa feltételezett két szerző mellé egyéb munkatársakat is feltételez: „Amint Bél Mátyás is a vidéket ismerő kollégákra, tanítványokra támaszkodott az információk begyűjtésekor a beadványban leírt hatalmas mennyiségű, helybéli sajátosságot tartalmazó információ is részint ily módon gyűlt össze és jutott el a tudós jezsuitához és a kormányzóhoz.”19 Fridvaldszky nyomtatásban megjelent fő művének, a Minerologiának viszont ugyanúgy felmerült már – az Emlékiraténál lényegesen nagyobb - információbősége. Legelőször Benkő József (1740-1814) erdélyi tudós ismerte fel mint rendkívül gazdag adattárat földrajzi-helyismereti és néprajzi tekintetben. Mintegy 60-ra tehető a Fridvaldszky munkájából Benkő által átvett adatok, hivatkozások száma. Ezzel az ott legtöbbet idézett szerzők között szerepel.20 A mű földrajzi adatait külföldi szerzők is idézik.21 A Minerologia mindezeken túl még balneológiai (a mocsi forrást ismertető),22 sőt, mi több - romológiai forrásmű is.23 Mindez világossá teszi, hogy az Emlékirat anyagának összegyűjtéséhez sincs szükségünk más szereplők feltételezésére, csak a fáradhatatlan jezsuitára magára.

Az Emlékirat műfaját tekintve tehát nem más, mint egy általános országleírás keretében elmondott gazdaságpolitikai reformjavaslat. Rovnyai János fogalmazásában: „Javaslatai a kameralisztika fontosabb alappillérein nyugszanak, és elsősorban gyakorlati, semmint elméleti szempontokat követnek.”24 Hadik eredetileg hihetőleg csak egy országleírással bízta meg a professzort – mint pályafutása során másokat is25 - , aki azonban jócskán beleszövögette reformjavaslatait is, annyira, hogy végül is az elkészült Emlékirat inkább problémák jegyzéke, orvoslásukra vonatkozó javaslatokkal, Hadik számára.

Ám mit tudtunk eddig magáról az eredeti kéziratról?

Az Emlékirat felfedezője, Berlász Jenő a kéziratnak két másolati példányát találta meg Bécsben,26 terjedelmét több száz oldalban adja meg,27 az adatokban gazdag műnek a népesedési fejezetét ismerteti.28 Tóth András Berlász útmutatása nyomán szintén Bécsben kutatta a memorandumot.29 Fejezeteit a következőképpen sorolja fel: gazdasági, katonai, népesedési, nemzetiségi-vallási, igazgatási, jobbágyügyi, kereskedelmi,30 azaz hét fejezet. Makkai László közleményében a „vaskos emlékirat” „Erdély gazdasági és politikai viszonyaival foglalkozik”.31 Szintén két példányáról tud, amelyből a másodikról készített fényképmásolatról dolgozott.32 E fényképmásolatot nem Berlász Jenő készítette, hanem ismeretlen személy, további sorsa is ismeretlen.33 Készítésének időpontja mindenképpen megelőzte a második világháborút, ugyanis ennek eredetije ezalatt megsemmisült a bécsi Haus-, Hof-, und Staatsarchiv e-mailben adott tájékoztatója szerint,34 csupán a magyar akták közt lévő példány maradt fenn. Az OL bécsi kirendeltségéről viszont megtudtam, hogy ez a példány másolatban nálunk is kutatható.35

Kincses Katalin az Emlékirat tartalmát „az eredeti forrást áttekintve” a következőképpen adja elő: A beadvány első része Erdély természeti viszonyait és a földművelés problémáit, a parasztok elmaradottságát ismerteti. Ezután következnek a népesedésről, a népesség eloszlásáról, majd a a nemzetiségi és vallási viszonyokról szóló részek, végül „kerül sor a konkrét területek bemutatására, az egyedi specifikumok feltárására az ésszerű javaslatokkal együtt.”36

Ezek után lássuk végre magát az Emlékirat fennmaradt példányát. Vessük össze a benne foglaltakat egyfelől Justi, másfelől szerzőjének, Fridvaldszky Jánosnak egyéb írásaiban előadottakkal. A kézirat címe: „Siebenbürgen” és hét fejezetből áll. A fejezetek élén a margón rövid tartalomjegyzék található.

I. fejezet.37

Erdély gazdaságának javításának lehetőségeivel foglalkozik. E fejezetet adta ki Makkai László 1957-ben. Az általa közölt szöveg – elhagyva a bevezetést - a következő mondattal kezdődik: „Gegenwärtig ist die Absicht nicht in alle Zweige der Vorzügen einzugehen. Der Antrag ist lediglich den die allgemeine Nahrung begreiffenden Feld-Bau zum Vorwurff zu nehmen” Ezután ismerteti a szerző a fejezet tartalmát.38 - Rovnyai a fejezet tartalmához azt fűzi, hogy „sem Justihoz, sem Sonnenfelshez nem köthető a mezőgazdasági termelési kultúrák és eljárások fejlesztésének kívánalma.”39 Ők azonban mindketten foglalkoztak ezzel a kérdéssel,40 Justi Oeconomische Schriften über die wichtigsten Gegenstände der Stadt- und Landwirtschaft (1760) c. munkájában.41

Ezután az Emlékirat ismerteti Erdély éghajlati és talajtani viszonyait,42 - amint Justi is értekezett a talajfajtákról és talajjavításról.43 A kérdés Fridvaldszkyt annyira foglalkoztatja, hogy később a földművelés technikájának egy külön művet is szentel, a Dissertatiót.44

Majd fejtegeti a víz szükségességét: a téli, tavaszi, nyári csapadék jelentőségét. Megjegyzi, hogy az árvíz ellen vízszabályozással kellene védekezni. Ezután részletesen foglalkozik a kukoricatermesztéssel, mely az ország mintegy 150 000 lakosának kenyerét biztosítja. A románoknak ez nagyon fontos termény, ám szerinte munkaigényes, a termesztése kockázatos.45 - Fridvaldszky mesterét, Justit is érdekelte a kukorica, többször is foglalkozott vele.46 Fridvaldszky A Projectum oeconomicum c. műve47 az Emlékirattal teljesen egybehangzóan a kukorica termelését visszafogná, mert igen nagy fáradsággal jár és a földet kiszárítja.48

A memorandum ezzel szemben helyesnek tartaná a burgonya termelésének kiterjesztését, bár ez csak körítésnek („Neben-Speiss”) való.49 - Ezt a terményt Justi nem tárgyalja. Fridvaldszky ellenben igen, „a köznép kertjeiben” talál rá az általuk „pityókának” nevezett csicsókára, amit a német „Erdäpfel, Erdbirne” nevű növénnyel, azaz a burgonyával azonosít. 1771-ben kenyeret sütött belőle, amit előkelő személyiségek kifogástalannak ítéltek. A kenyérkészítéshez felhasználható növények sorát később még tovább bővíti: Myrrhis gyökeret és a gombát is ajánl kenyérkészítéshez.50

Az Emlékirat Erdély mezőgazdasága elmaradottságának legfőbb okát a túlzott robotmunkában látja, ami oda vezet, hogy a parasztnak nem marad ereje és ideje a saját kezelésű föld megművelésére. Megoldásként ajánlja: tegyék a földesurat felelőssé a föld megműveléséért. Aki ezt nem akarja, kényszeríteni kell rá.51 - A Projectum is foglalkozik a túldolgoztatással: a túlzott birtokszerzést károsnak tartja, mert gyakran a birtokosnak nincsen módjában földjeit kellőképpen megműveltetni, ezért jobbágyait túlzott munkával halmozza el. Ezt törvényesen meg kellene szüntetni.52

Az Emlékirat azt is javasolja, hogy szegényt el kell látni vetőmaggal,53 majd foglalkozik a földművelés technikájával is.54 - A Projectum már részletekbe is megy: Azt kárhoztatja, hogy az őszi és tavaszi vetést ugyanazon a tagon eszközöljék, mert a termés egy része hamarabb kerülvén aratás alá, a másik, pl. a kukorica lábon marad és a learatott földre kihajtott állatok pusztításának van kitéve. Azért ajánlja, hogy   ahol csak lehet   a szántóföldet három fordulóra osszák fel: őszi és tavaszi vetés alá és legelőnek.55

Az Emlékirat kifejti továbbá, hogy a felületes magtisztítás káros, ezért a magtisztítást ajánlja szélmalmok segítségével („Einführung Hand-Wind-Mühlen zur reinigung des Samens”). A búzát és és rozsot („Roken”) szerinte külön kell vetni, nem úgy mint Erdélyben. A két gabonaféléből készített kenyeret összehasonlítva megállapítja, hogy az előbbiből készült ízesebb, bár nem táplálóbb. A rozst a kukoricával keverve együtt kellene kenyérnek megsütni. Helyesnek tartaná a mezőgazdasági termelés irányítását, mert a szükséget látó nép a gabonát idő előtt learatja. Ilyenkor még nedves, szárítani kell. 1767-ben egy kéthetes esőzés tönkretette az aratást. Kenyérínség idején a földesuraknak kellene segíteniük a népen. Az aratás időpontját a hatóságoknak kellene meghatározniuk.56 Nem megfelelő a gabona tárolása sem, azért a fában gazdag Erdély területén ajánlja gabonások építését.57 - Itt érdemes megállapítani, hogy a terménytárolás kérdését Justi is tárgyalja, méghozzá önálló tanulmányban.58

A kártékony madarak („Dollen”) irtását kellene elrendelni, 12 fejért adjanak 3 krajcárt.59 Kárhoztatja a gabonapálinka főzését, ami 100 000 köböl gabonát emészt fel s mintegy 5 000 családot foszt meg kenyerétől. Mással, törkölypálinkával, vagy inkább sörrel kell helyettesíteni, amit nem kenyérgabonából készítenének („Das Bier wird aus denen leichten Somer-Früchte, die nicht zum Brod dienen, gebraut”). Sajnálkozva állapítja meg, hogy az égetett szeszivás Erdélyben nagyon elterjedt.60 - Fridvaldszky később is foglalkozik a kenyérgabona kivonásával szeszfőzésből. A Societas Agriculturae 1771. február 1-i ülésén kukoricapálinkát mutat be, amit kifogástalannak találtak.61 A De skumpiaban mindezt kiegészíti azzal, hogy elmondja, a csicsókából sört is főzött.62 Justi több írásában is foglalkozik a sörfőzéssel, sőt alapanyagainak (pl. az élesztőnek) mással (pl. az árpának rozzsal) való helyettesítésével is.63

Az Emlékirat azt javasolja, hogy a szántót és kaszálót büntetés terhe mellett kellene megművelni.64 - A Projectum még tovább lép: az Approbatae Constitutiones törvénykönyve III. része 32. pontja oda volna módosítandó, hogy ha valaki hanyagságból földjét három ízben egymás után nem műveli meg, szomszédjának álljon jogában azt a maga számára megdolgozni s ebbeli fáradozásában ne háborgassák.65

Megjegyzi, hogy a szőlőt bezzeg nem hanyagolják el.66 - Ezt a Projectum is szóvá teszi.67 Mi több, ugyanitt azt is javasolja, hogy a lóadó helyett a boradó volna emelendő, mégpedig a bor minőségének arányában.68 Ez teljesen összefügg az italozással kapcsolatos állásfoglalásával, többi javaslatával.

Majd az Emlékirat észrevételezi, hogy a lekaszált szénának a fele veszendőbe megy a rossz tárolás miatt. Hátrányos az élelmiszerellátásra az is, hogy a városi polgárok gabonaföldeket kaszálókká alakítanak, mert a szénát könnyebb értékesíteni.69 - Mestere, Justi is felveti a szántóföldi termelés ill. annak kaszálóvá alakításának dilemmáját70

A továbbiakban a memorandum nehezményezi a legelők elsatnyulását és a változtatás előfeltételéül szabja, hogy az állatállomány egy részét ne hajtsák havasalföldi legelőkre. Bár az állattenyésztésből kerül ki a lakosság egyik fő tápláléka, az országban elmaradott rideg marhatartás uralkodik és nem megfelelő az állatgondozás. A borjú elválasztásának időpontját is gonddal kell megválasztani. Káros, hogy csak naponta egyszer itatnak.71 - Fridvaldszky a Projectumban is kárhoztatja azt a rossz erdélyi szokást, hogy az állatokat csak egyszer itatják. Azt ajánlja, hogy az illetékesek ne elégedjenek meg a folyóvizekben történő itatással, hanem létesítsenek kutakat, forrásoknál itatókat, mint például Magyarországon, ahol ezek nélkül az állattenyésztés elképzelhetetlen lenne.72

Javasolja továbbá takarmánynövények (lóhere, répa) termesztését s az istálózó tehenészetet.73 Nem tartja megfelelőnek a juhászatot sem, hiányolja a juhaklokat, szintúgy az ágazat jövedelmezőségét. Kétféle juhászat van, a hegyi és a falusi.74 - A Projectum is megjegyzi, hogy valamennyi állattenyésztési ágazat között a juhtenyésztés a legjövedelmezőbb. Csodálkozik, hogy ezt az erdélyi gazdák majdnem teljesen elhanyagolják, pedig az erdélyi juhászatok   kedvezőtlen viszonyok mellett is   évi 3 000 forintot jövedelmeznek.75

Csak röviden említi a sertéstartást.76 - A Projectum már részletesebben foglalkozik vele: Nagy hasznot hozna a sertéstenyésztés, csakhogy az erdők a földesurak tulajdonában vannak s ezek nagy taxákat vetnek ki a makkoltató jobbágyokra. Ha pedig a szegény jobbágyok sertései behatolnak a földesúr tilos erdejébe, ott vagy leölik vagy tizednek vetik alá azokat. Ilyen eseteket már a Gubernium is tárgyalt, sőt egyes esetek a Királyi Táblához is eljutottak.77

Röviden említi a lótartást is.78 A következő fejezetben annál részletesebben foglalkozik vele. Majd a záró részben bemutatja az erdőgazdálkodás hibáit, és erdő-rendtartást javasol, vadállományának védelmére pedig vadászati szabályozást, a ragadozók irtását.79 Erdély mezőgazdaságának fejlesztésére a jelentés hatósági beavatkozást sürget és javasolja mezőgazdasági egylet felállítását.80 - Ez talán az egyetlen javaslat, amit valóban meg is fogadtak. Justi egyébként szól a méhészetről81 is, amivel Fridvaldszky csak majd később, egy külön kis műben fog foglalkozni.82

II. fejezet.83

Egész fejezet foglalkozik az istállózó lótenyésztéssel a lovasság számára, amihez külön intézmény felállítását tart szükségesnek. Gazdasági számítást végez, 32 000 lóval számol, 200 000 erdélyi családdal, felsorolja, hogy a különféle lovak négyéves korukban hány forintot érnek. A tárgy Hadik huszárgenerális eltávozása után Fridvaldszky számára már egyáltalán nem ennyire fontos. - A Projectum mindazonáltal a lótenyésztést mind a köznép érdekében mind katonai szempontból indokoltnak tartja, s ezért azt javasolja, hogy a lovak után fizetendő adót le kellene szállítani.84

III. fejezet85

Ez a fejezet a tartomány népesedésével foglalkozik.86 - Olyan súlyos kérdéseket vet fel, amelyek megoldására egy gubernátor találhatott eszközöket, ám Hadik távoztával már nem volt olyan fórum, amely előtt ezeket Fridvaldszky mind felvethette volna. Rovnyai János a téma kapcsán megjegyzi, hogy Justi és Sonnenfels gondolataihoz egyaránt hasonlít a népesedést elősegítő intézkedések javaslása.87

A fejezet Erdély természetes gazdagságának költői leírásával kezdődik.88 Az ország áldott égöv alatt fekszik, gazdag földje van, ló és marhatenyésztésre alkalmas megszámlálhatatlan rét és legelő. Számos érchegység és sóbánya, sok gazdag folyója, sok kivihető terménye van.89 - Érdekes, hogy Fridvaldszky műve, a De skumpia is ilyen költői képpel indul: „Erdély hegyvidéke havasokkal és erdőkkel borított, a mezei vidék pedig fátlan dombokat mutat, de hogy ne egyedül lelkem gyönyörűségétől lenyűgözve onnan a felhőket verdeső hegygerinceket szemléljem, melyek egymáshoz csatlakoznak, majd meg átvágják egymást, vagy gyönyörű fekvésüket nézzem és a völgyek napsugaras lejtőjén bolyongjak s gyönyörűségemben csak értelmem hiú élvezetével a síkságot járjam be, elhatároztam, mindkét vidéknek természetét kifejtem, hogy az mennyire gazdag, sokoldalú.”stb. 90

Az Emlékirat elmondja, hogy Erdélyben 72 év óta nem volt háború, sem járvány, a népesség mégis egyre fogy. A jobbágyok sanyarúan élnek, kivéve a szászokat, ahol csak kevés jobbágy van. A románok tűrnek, a magyarok viszont az igazságszolgáltatáshoz fordulnak, ezért elvesztik a nemesek rokonszenvét.91 Ilyen kifejezéseket használ: „A jobbágyság súlyos teher, amely az alattvalót fojtogatja, s meggyűlölteti hazáját.92 Nem csoda, ha a „földesurak zsarnoki önkénye93 miatt a magyarok inkább kivándorolnak, de nem tűrnek, helyükre román pásztorok jönnek le a havasokról, nem bevándorlók. Emiatt csökken a népesség. A folyamat belső okait nyolc pontban foglalja össze, - ezeket így részletezi:

1. Szabályozatlanok a szolgáltatások.94 A robot rendszertelen és mértéktelen. Hosszan sorolja, hogy mi minden számít úrdolgának. Mindennek teljesítése alól pedig nincs felmentés sem betegségre, sem a család éhezésére, sem tekintettel a saját munka elvégzetlensége miatt. Közülük a hosszú fuvar a legelviselhetetlenebb, tekintve, hogy akár 8-10 napos fuvar is bármikor igénybe vehető. Sőt, nemcsak a földesúr, hanem tisztviselői számára is kell dolgozniuk. A jobbágygyerek nem maga választja foglalkozását, hanem az úr teszi meg pásztornak, lovásznak, cselédnek, amit élethossziglan ingyen, csupán szegényes ellátásért kell végeznie. A románok – részben a pálinka hatására - miatt türelmesebbek, de az ő türelmüknek is van határa. Télen otthagyják kunyhóikat és kivándorolnak. Javaslat: A robotszolgáltatást a jobbágyvagyonhoz kellene arányosítani, a házimunkát maximálni, a hosszúfuvart eltörölni.95

2. A jobbágyok ellenszenve uraik iránt,96 illetve, hogy a nyelvet és jogaikat ismerő magyar jobbágyot az urak nem szeretik. Emiatt elszöknek a moldvai magyar falvakba vagy a magyar királyságba, helyükbe pedig nem jönnek a hegyeken túlról. Ez nemcsak munkaerő, de katonaanyag veszteség is. Ha nem jön segítség fél évszázad múlva nem marad magyar jobbágy.97

3. A birtokviszonyok rendezetlenek.98 - A Projectum ennek szellemében a birtokok tulajdonosainak pontos összeírását ajánlja, mert a rendszeres földművelésnek nincs nagyobb akadálya, mint hogy az egyes birtokok vagy birtokrészek tulajdonosa bizonytalan.99

Panaszolja továbbá, hogy a jobbágytelkek elaprózódtak, nem lehet belőlük megélni. Rossz években a jobbágy terménykölcsönt kér urától, eladósodva a contributio fizetésére képtelen lesz. Ez a töredéktelkeseket sújtja, a tehetős jobbágyok nem emiatt, hanem a robotteher miatt vándorolnak ki.100

4. A nemesi földek is elaprózódnak.101 Ez ahhoz vezet, hogy a nemesek elveszik a jobbágyaik telkeit. Számpéldán mutatja be, hogy egy fél évszázad alatt egy tehetős nemes család elszegényedik. Javaslat: Az örökös tartományokban szokásos majorátus bevezetését ajánlja, és az elvett paraszttelkek visszaadását.102 - Rovnyai szerint az Emlékiratnak a birtokrendszer elaprózódásának megakadályozására tett javaslatait: a jobbágytelkek minimalizálását és a földesúri birtokok maximalizálását, a földesúr felelőssé tételét jobbágya iránt Sonnenfels ihlette „hiszen nála jelenik meg igényként a mezőgazdaság fejlődését gátló tényezők felszámolása, mérséklése.”103 Ám úgy véli, „feltételezhetjük, hogy Fridvaldszky Justi tanaira építette gazdasági nézetrendszerét, hiszen ahhoz képest csupán egy ponton tapasztalhatunk jelentős eltérést, a feudális viszonyok átalakítására irányuló nézetek esetében. Azonban itt sem zárható ki annak lehetősége, hogy ezekről a problémákról Justi beszélt előadásain, viszont írásos munkáiban jól érthető indokokból kifolyólag ezek nem szerepelhettek. De még ha nem is ez az eset áll fenn, akkor az sem lenne alaptalan feltételezés, hogy Fridvaldszky önállóan jutott ezekre a feltételezésekre (ahogyan feltehetőleg Sonnenfels is)”. Mindez „tovább erősíti annak valószínűségét, hogy Fridvaldszky volt az Emlékirat tényleges szerzője.”104

5. Az ortodoxok teljesen jogtalanok,105 az unitus románok helyzete jobb, de a magyar jobbágyok sem tudnak orvoslást szerezni panaszaikra. Az alsóbb bíróságokban nemesek ülnek, akik a földesúr barátai, ezért zavaros válasszal küldik el a panaszosokat. Egyáltalán, a pereskedésre nincs is pénze. Ez az érdekérvényesítésre való képtelenség a legsúlyosabb ok a kivándorlásra. Javaslat: Az igazságszolgáltatást át kell alakítani. A jobbágyok intézményes jogvédelmére volna szükség. A jobbágyperek az őket képviselő prokurátorok közbejöttével, guberniumi külön bizottság előtt folynának.106 A románokat jobban meg kellene becsülni, nem pedig lenézni.107 - Ha a nem sokkal később kitört Horia-Cloşca-féle véres felkelésre gondolunk, ez egyaránt nyomatékosítja mind a professzor éleslátását, mind a hatóságok vakságát.

6. A népsűrűség és termelési lehetőség nincs arányban.108 A szabad költözés tilalma a túlnépesedett Székelyföld földszűkét okozza. A nemesek saját földjeikre máshonnan telepítenek jobbágyokat. Apró birtokon élnek a felosztott közös földeken élő birtokosok. Munkaidőben a túlnépesedett lakosság máshová megy kenyeret keresni, aratással, szénakaszálással. Olykor Magyarországra, Bánságba, aztán ott is maradnak. Javaslat: máshová kellene széttelepíteni őket, de a jobbágyság intézménye ezt lehetetlenné teszi. A jobbágylét örökletes, nem is házasodhat máshová. Ha az úr nem tud elég nagy telket adni, mondjon le jobbágyáról. Ezek a néptelen vidékekre költözhetnének.109 - A Projectum pedig azt javasolja, az egy vagy több földesúr joghatósága alá tartozó irtás-területeket az antiqua sessiók száma szerint osszák fel; így az egyes sessiók használói tudni fogják, hogy milyen külsőséget, szántóföldet kapnak az irtott területből s szívesebben adnának bele munkát az irtáshoz és trágyázáshoz, mint most, amikor nem tudják, hogy nem mások javára dolgoznak-e. A bizonytalan birtoklás itt olyan elterjedt, hogy egyes hatalmasok és nemesek   jóllehet kevesebb antiqua sessiójuk van mint a többi compossessornak   nagyobb területet szakítanak ki a közös földekből s így előfordul, hogy 3 4 személy annyi területet szakít ki magának jogtalanul, mint a többiek összesen.110

7. A jobbágyok nem irthatnak erdőt,111 illetve az európai és magyar szokásjog ellenére a jobbágy az irtásfölddel nem rendelkezik, az úr elveheti tőle. Ezzel a nagy fáradsággal járó munka eredményét elveszti. Egy épületet hagyhat elpusztulni a földesúr, de a földet nem, mert annak a közösség javát kell szolgálnia. Minden pusztát termővé kell tenni, nem szabad mintegy amputálni az ország egy testrészét. Javaslat: Ezt az igazságtalanságot meg kell szüntetni, a törvényt meg kell változtatni.112 - A Projectum is arra hívja fel a figyelmet, hogy Erdély területe alkalmas a gabonatermesztésre. Minthogy azonban lakosai részben erdőlakók, serkenteni kellene őket a termőterület bővítése érdekében az irtásföldek kiterjesztésére. E célból azt javasolja, hogy az újonnan bevetett terület az első hat évben legyen adómentes; maga az irtás és a kinyert föld trágyázására fordított munka legyen a jobbágyok robotjába betudandó; a szabályozás érdekében az irtásra meghatározott napokat jelöljenek ki.113

8. A szászoknál nincs túlnépesedés, mert születésszabályozással élnek.114 A népszaporodás akadálya a szászok bűne. Kiváltságos területükre nem engednek be idegent, pedig sok szabad földjük van, meg sem tudják művelni mind, még haszonbérlőket sem engednek be. Javaslat: fel kell parcellázni üres földjeiket, nem érdemelnek kíméletet, hiszen a haza és fejedelem érdekeivel egyáltalán nem törődnek.115

Vannak külső okok is: Oroszországból jövő ügynökök több nyelven röplapokat terjesztenek kivándorlásra biztatva. Javaslat: A belső okokat kell megszüntetni, a kivándorlás tilalommal, fegyveres kordonnal nem akadályozható meg.116

8000 családot lehetne elhelyezni sűrűn lakott erdélyi területekről, fél, harmad telkekre; további 10-12 ezer alsó-ausztriai protestáns családot betelepíteni.117 Gyekétől Marosig, Radnóttól Szélkútig ritkán lakott a vidék. Óriási vizes területeken fűz, éger ültethető tűzifának, épületfa a Maroson úsztatható le. Végeredményben 3-4 év múlva népes életerős ország lenne.118

IV. fejezet.119

Erdély nemzetiségi-vallási viszonyait tárgyalja,120 amelyben meglepő módon az erdélyi három nemzetet nem magyarok-székelyek-szászok, hanem magyarok-szászok-románok felsorolásban adja meg. Ezt azzal magyarázza, hogy a székely ugyanis olyan magyar, aki nem tehető jobbággyá. Az államot a magyarok-székelyek szászok alkotják, a románok nem. A románok, akik római leszármazottaknak tekintik magukat, csaknem mind jobbágyok.121 - A románok iránt Fridvaldszky másutt is rokonszenvét fejezi ki: Még római eredetüket is elfogadja. A Minerologiában idézi is, - még pedig románul! - amit „azok utódai” szájából hallott: „Noi sentem de senschele Romunilor” („Mi a rómaiak véréből származunk”).122 A De scumpia legvégén pedig ezt írja: „az oláh népnek sok közös vonása van ma is a rómaiakkal.”123

Azt viszont kijelenti az Emlékirat, hogy az „igazi natio” a magyar: innen származnak a fejedelmek és az arisztokrácia. Erdélyben mindazonáltal túl sok a nemes, ez pedig azért nem előnyös, mert a nemes nem fizet adót, nem vállal áldozatot, birtokpolitikája pedig elnéptelenedéshez vezet. Polgár csak a görög és az örmény, magyar nincs köztük. A szászok nagybirtokosok. A románok tanulatlanok, de nevelhetők; ismerteti földművelési technikájukat.

E fejezet végén Tóth András szerint „ajánlatot tesz a jobbágyság fokozatos eltörlésére.”124 Szó szerint ezt a címet adja ennek a résznek: „Möglichkeit zu Vertilgung der Jobaggionat.” Tehát még csak nem is „fokozatos” felszámolására tesz javaslatot. Ahelyett, hogy hagyjuk, - írja az Emlékirat - hogy a lakosság Moldvába, Havasalföldre, Ukrajnába, Szerbiába, Magyarországra, a Bánátba meneküljön, inkább a jobbágy terhét kellene elvenni, megkötöttségeit, az előírásokat, a földesurak hatalmát, a fizetnivalókat. - Kincses Katalin ennek ellenére úgy ítéli, hogy az Emlékirat nem kérdőjelezi meg a fennálló társadalmi viszonyokat, főleg nem tervezi a jobbágyrendszer eltörlését,- amint Bél Mátyás sem - mindössze jobbítási javaslatokkal áll elő.125 Ami Rovnyai Jánost illeti, ő úgy tartja, hogy Justi sem kívánta érinteni a jobbágyrendszert.126 Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy Justi egyáltalán nem kerülte meg a feudalizmus átalakításának a lehetőségét. Mint ifj. Barta János rámutat, az Oeconomische Schriften über die wichtigsten Gegenstände der Stadt- und Landwirtschaft (1760) c. munkájának Abhandlung von Hindernissen einer blühenden Landwirtschaft c. tanulmányában a mezőgazdaság virágzásának olyan akadályait is megemlíti, „melyek elhárításához már tulajdonképpen a feudális rendszer felszámolására lett volna szükség: így ide sorolja a robotot, a parasztok elűzhetőségét földjükről, a nyomáskényszert, az erdők és legelők közös használatát. Javaslata a nagybirtok szétzúzására irányult, ezek felosztását akarta kisbérletekre, melyek idővel kisparaszti saját birtokokká válhattak volna.”127

V. fejezet. 128

Az eddigi fejezetek lényegében a jobbágyok és nemesek életével foglalkoztak, ebben a fejezetben városok életének szabályozási javaslatait találjuk.129 A városi polgárság helyzetének javítása érdekében szabályozni kívánja a céhek életét, a hetipiacokat. A Gubernium keretében iparos bizottságot, vadászat szabályozását végző bizottságot, sőt egészségügyi bizottságot is tervez. Szabályozni kívánja a felhozatalt és a pénzalapok képzését is. A helyőrségek ellátásával is foglalkozik. A céhek életében olyan problémákat lát, amelyek a céhrendszer széteséséhez vezethetnek. - Fridvaldszky mestere, Justi is egyik művében külön fejezetet szentel a városfejlesztésnek, benne a céheknek és manufaktúráknak.130 ugyanitt egy másik fejezetet az egészségügy megszervezésének.131 Rovnyai János szerint Justi és Sonnenfels gondolataihoz egyaránt hozzátartozik a céhes monopólium eltörlése.132 Projectum, amely továbbszövi az Emlékirat gondolatait - ezzel összhangban felveti, hogy a szabadabb kereskedelemnek útjában állanak egyes céhek kiváltságai. Így például a zilahi szűcsöknek olyan privilégiuma van, hogy a báránybőrt és prémet Közép Szolnok és Kraszna vármegyében rajtuk kívül elkobzás terhe alatt senki sem vásárolhat.133 Egyébként Fridvaldszky bizonyos területeken éppen a céhek fejlesztését javasolja: A Projectum azt, hogy a céhlegényeket csak három évi külföldi vándorlás után vegyék fel a céhbe.134 Rovnyai János itt rámutat arra, hogy ez a szakmunkásképzés javítására vonatkozó javaslat jóval túlmutat korának szintjén, csak a 18.-19. sz fordulóján kerül előtérbe.135 A céheket azonban szabályozni kívánja: A Projectum azt ajánlja, hogy egyes helyeken az iparosok számát jó volna limitálni, mert pl. szintén Zilahon 130 csizmadia van, akik nem tudnak egymástól megélni.136 Végül ruházati rendtartást is ajánl, mert az úri rendet alig lehet megkülönböztetni a köznéptől.137 Justi ugyanezt teszi.138

VI. fejezet.139

A fejezet az adózás kérdéseit tárgyalja.140 Ebben az adózási rendszer gyökeres átalakítását javasolja, az összeíráson alapuló arányos adózás alapján. Azt fejtegeti, hogy nem a birtokra kell táblázni a terhet, hanem a lakosokra, az „Onus inhaeret persone, non fundo” alkotmányi alapelv értelmében.141 Részletes számítást közöl a várható adók összegéről a Nagyfejedelemségben. Ebben figyelembe veszi a földek minőségét három kategóriában, valamint azt is, hogy ezek hol fekszenek, szintén három kategóriában. Az adójuk 20 krajcártól 1 forint 20 krajcárig terjedne. Kiszámítja – bizonyos családszámok feltételezésével – hogy az egész, fél, negyed, nyolcad telkesek, valamint a zsellérek („chalupen”) adója összesen mennyit tenne ki. Megállapítja, hogy természetesen szükséges volna egy lakosság-összeírásra is. - Az Emlékirat adózási táblázata egyszerűsített változata Justi rendkívül részletes táblázatainak, amelyeket az adóalap felmérésére közöl.142 Ez a fejezet lényegében csak a föld után kivethető adókkal foglalkozik. Egyéb adókkal és vámokkal a Projectum. Rovnyai János meglátása szerint Justinak a rossz adózásra vonatkozó nézeteit tükrözi a magas vámok csökkentésére vonatkozó javaslat, amit Fridvaldszky számpéldával is illusztrál:143 Projectum szerint a lóadó helyett a boradó volna emelendő, mégpedig a bor minőségének arányában.144 Az állattartás fellendítése érdekében hasznosnak tartaná, ha ki lehetne eszközölni Őfelségénél a só árának leszállítását vagy a régi szintre, vagy   ha ez lehetetlen volna   mázsánként 30 krajcárra. Javaslatát azzal indokolja, hogy az állatállomány jelentős mértékben csökkent a felemelt sóárak miatt általában, Erdély tartományában különösképpen. Ez a kincstárnak is káros, amennyiben az állatállomány csökkenése miatt a kivetett contributionalis taxa is csökken. Mindent összevéve: az egyén károsodásához hozzáadva az állatállomány csökkenését, az elszenvedett kár túlhaladja azt a hasznot, ami a só árának növeléséből fakad.145 Erdélyben kevés az exportálható árú, ám ha volna is, a kereskedők a magas vámok miatt visszariadnának a kiviteltől. Ám a magas vámok nemcsak a kivitelt gátolják, hanem az országon belüli kereskedést is.146 Az exportálható áruk mennyiségének növelésével a következő fejezet foglalkozik.

VII. fejezet. 147

Ez a fejezet a tartomány iparosításának javaslatait mondja el manufaktúrák létesítése révén. Előadja, hogy hányféle terméket hoznak be külföldről és milyen országokból. Javaslatot tesz különféle manufaktúrák („Fabrique”) létesítésére: Többek közt mezőgazdasági faáru készítő manufaktúrát ajánl, de még kordovánüzemet, bagaria („Jucht”) manufaktúrát, sőt pamutszövőt („Cattun”) is. A fejezet végén felsorolja az árú szállításra alkalmas vízi utakat: az Aranyost, a Marost, a Szamost, beleértve egy csatornát („Canal”) is. - A Projectum is azt tárgyalja, hogy hiányoznak az olyan ipari műhelyek, amelyekben kézműárukat lehetne előállítani; legalább olyan műhelyeket (manufaktúrákat) kellene felállítani, amelyeknek termeléséhez a nyersanyagok itthon megtalálhatók.148 Kézműveseink sincsenek, akiknek gyakorlata és kézügyessége volna hasonló áru előállítására; olyan árukról van szó, amelyeket a birodalom tartományaiból vagy pedig külföldről hoznak be az országba. Olyan iparágakra kellene a figyelmet fordítani, melyekkel a pénz beáramlását elő lehetne segíteni.149 Kevésbé elterjedt iparágakat kellene meghonosítani, így például az „egzotikus nyersanyagokból” való szövést,150 magyarul a pamutszövést. A pénzforgalom növelése érdekében szükséges volna még az is, hogy a földművelést az ipartól teljesen elkülönítsék, mégpedig olyan módon, hogy az iparosoknak és kereskedőknek megtiltsák a gabonatermesztést. Ha volna művelésre alkalmas földjük, azt megfelelő haszonbér ellenében falusiaknak és más polgártársaknak adják ki. Ezzel szemben a kézművességet (ars mechanica) falusiaknak tiltsák meg. Mindennek az lenne az eredménye, hogy a falusiak minden öltözetüket és más szükséges iparcikket a kereskedőktől vásárolnának meg. Az iparosok és kereskedők pedig minden élelmiszert a falusiaktól szereznék be, s ilyenformán biztosítva volna a pénz forgalma.151 Justi tanai közé tartozik a pénzmozgás elősegítésének javaslata is.152 Rovnyai János szerint Justi és Sonnenfels gondolataihoz egyaránt hasonlít a hazai manufaktúrák létesítése olcsó mezőgazdasági eszközök előállítására.153 Justi manufaktúrái közt azonban nem szerepel sem a kordován, sem a bagaria üzem.154 Viszont Fridvaldszky később külön kis értekezést szentelt a kordovánbőr kikészítéséhez használt, addig a Balkánról importált cserszömörce („skumpia”) erdélyi felfedezéséről és ültetvényezéséről.155 Justi azt is felveti, hogy a papírkészítéshez rongyon kívül mást, pl. fát is lehet használni.156 Ezen a nyomon is követi őt 1770-ben Fridvaldszky, ám egy új nyersanyaggal, a gyékénnyel.157

Értékelés

Tóth András idézi a korabeli bécsi tanácsosi véleményeket az Emlékiratról: Gebler szerint pl. „A szerző kívánsága szerint a jobbágyság megszüntetésével rendezni a jobbágykérdést: jámbor kívánság, de megvalósíthatatlan.” Borié véleménye: tovább kellene adni a memorandumot O'Donnelnek, de a kényes pontokat (nemesség és jobbágyság) elhagyva.158 Berlász Jenő szerint „a névtelen jelentés nagyvonalúsága idegen volt a részletmegoldásokhoz szokott bécsi kormány számára, radikalizmusa pedig forradalmi mozgalmat kirobbantó hatást gyakorolhatott volna az erdélyi nemességre,” „olyan tisztán, olyan logikusan, annyi tárgyi ismerettel, s olyan mély szakértelemmel tárta fel” a problémákat.159 Makkai László a mű legfontosabb mondanivalóját abban látja, hogy „a szövevényes erdélyi problematikának egy megoldása van: a jobbágyság eltörlése.”160 Ami a beadvány sorsát illeti: „Mária Terézia megpróbálta az erdélyi földesurakat is rákényszeríteni a jobbágyszolgáltatásokat könnyítő és szabályzó reform végrehajtására, de terveit az a Brukental játszotta ki, aki legbizalmasabb tanácsosa volt.”161 Itt hozzá kell még tennünk, hogy az a Brukental, aki még Hadik eltávolítását is elérte Erdélyből, szabadkőműves összeköttetései révén.162 Magyarországon viszont Mária Terézia bizalmi embere az úrbérrendezésben egyebek közt éppen az a Cothman báró, aki Fridvaldszky Minerologiájának mecénása volt.163 Tóth András, Makkai László egybehangzóan vallják, hogy az Emlékirat mielőbbi kiadása rendkívül fontos lenne.164 Hogy ez a hetvenéves kívánság mikor és hogyan teljesül, ki tudja?


1Berlász Jenő: A Mária Terézia kori kivándorlások szociális háttere. Budapest, 1939. 21-43.

2Tóth András: Az erdélyi román kérdés a XVIII. században. Budapest, 1938. 74, 78–79.

3Makkai László: Hadik András az erdélyi mezőgazdaságról. Agrártörténeti Szemle, 1957. 36–50.

4Csetri Elek: Fridvaldszky János, a természettudományok hazai úttörője. Korunk 1965. 11. sz. 1521–1526.

5Benkő Samu: Sorsformáló értelem. Bukarest, 1971. 44.

6Fridvaldszky János: Projectum oeconomicum. Magyar Országos Levéltár, Erdélyi Gubernium Levéltára, Ügyiratok, F46, fasc. 225., 293r–299v.

7Benkő: i. m. 47–48.

8Csetri Elek - id. Frivaldszky János: i. m. 141.

9id. Fridvaldszky János: Hadik András erdélyi jelentése. Erdélyi Múzeum, 2003. 3-4. 67-74.

10Rovnyai János: Kinek a tanait követte Fridvaldszky János SJ (1730-1784) gazdasági írásaiban? = Szilágyi Csaba (Szerk.): A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Piliscsaba, PPKE BTK, 2006 573-581.old. 573.

11Rovnyai János: i. m. 579.

12Uo. 579.

13Uo. 581.

14Uo. 578.

15Fridvaldszky, Joannes: Dissertatio de skumpia seu cotino planta, Claudiopoli, 1773, Magyar fordítása Domokos Jánostól, Budapest, 1944. - Legelső mondata.

16Kincses Katalin Mária: Hadik András műveltsége. Hadtörténelmi Közlemények, 2011. 4. 1051-1100. 1069.

17Fridvaldszky János: Minero-logia magni principatus Transylvaniae seu metalla, semi-metalla, sulphura, salia, lapides & aquae conscripta. 1767, Claudiopoli, Typis Academicis Societatis Jesu.

18id. Frivaldszky János: Erdély és egyúttal Magyarország első ásványtana kétszáznegyven éves. Magyar Könyvszemle 2007. 3. 368-369.

19Kincses Katalin Mária: i. m. 1070.

20Benkő József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. I-II. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Bukarest-Kolozsvár 1999. II; 280.

21Büsching, Anton Friedrich: Geographie universelle. 1786. IV. 237.; Sulzer, Franz Joseph: Geschichte des transalpinischen Daciens, das ist der Walachey... Wien, 1781. I. 159.; Malte-Brun, Conrad - Malte-Brun, Victoire Adolphe: Annales des voyages de la gèographie et de l'histoire. 1813. 68.

22Crantz, Heinrich Johann Nepomuk: Gesundbrunnen der Oestereichischen Monarchie 1777, 306.; a Minerologia 194. alapján

23Grellmann, Heinrich Moritz Gottlieb: Die Zigeuner. Ein historischer Versuch. 1783; Uő: Dissertation on the Gipseys. Representing Their Manner of Life, Family...1807. 39.; Uő: Histoire des Bohémiens, ou Tableau des moeurs, usages et coutumes...1810 33.; Hoyland, John: A historical survey of the habits, & present state of the gypsies. 1816. 15.; Edinburgh New Philosophical Journal, 1827. 86. Predari, Francesco: Origine et vicende dei Zingari con documenti intorno le speciali ...- 1841 274. ; Tóth Péter: A magyarországi cigányság története a feudalizmus korában. Budapest, 2006. 108. ;

24Rovnyai János: i. m. 580.

25id. Frivaldszky János: Hadik András Minerva szolgálatában. Hadtörténelmi Közlemények, 2002. 390, 393.

26Berlász Jenő: i. m. 22. Haus-, Hof-, und Staatsarchiv 1./ Ungarn. Transylvanica Separata 362. fasc. és 2./ Staatsrat Akten. 1769/951

27Berlász Jenő: i. m. 37

28Uo. 22.

29Tóth András: i. m. 74.

30Uo. 75.

31Makkai László: i. m. 37.

32Uo. 52., azaz: Haus-, Hof-, und Staatsarchiv, Staatsrat Akten. 1769/951

33Dr. Berlász Jenő személyes közlése, 2012. 04. 30.

34ÖSTA-2041359/0001-HHSTA/2012 iktatószámon, 2012. április 25-én I. V. Peritsch Archivdirektor.

35Haus-, Hof-, und Staatsarchiv, Ungarische Akten, Specialia 1761-1825 Transylvanica Separata fasc. 362. Konv. A. fol. 248-375; mikrofilmen: OL, W787

36Kincses Katalin Mária: i. m. 1069, 1070. az Emlékirat lelőhelyét a következőképpen adja meg: „Haus-, Hof-, und Staatsarchiv: Staatsrat. Spec. Transylvanica, Sep. 352. fasc. 2. No. 951. 1769. év.” Ez a jelzet a bécsi levéltár ÖSTA-2041359/0002-HHSTA/2012 iktatószámú, 2012. április 25-én kelt, Just Archivdirektor által írt Erledigung szerint „eine eigentümliche Mischung der beide Angaben bei Berlász.”

37„Verbesserung der Landes Oeconomie.” Emlékirat 248r-276v

38Makkai László: i. m. 38; Emlékirat 249v;

39Rovnyai János: i. m. 580.

40Ifj. Barta János: Mezőgazdasági irodalmunk a XVIII. században. Akadémiai Kiadó, 1973, 35-36.

41Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften über die wichtigsten Gegenstände der Stadt- und Landwirtschaft, Berlin-Leipzig I. 21766, II. 21767.

42Makkai László: i. m. 39

43Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. II. 332-352, 374 kk.

44Fridvaldszky János: Dissertatio de agris fimandis et arendis pro M Principatu Transilvaniae, Kézirat, OL, B2, 1772: 829

45Makkai László: i. m. 40; Emlékirat, 251r kk

46Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. I. 397 kk., II. 353 kk.

47 OL, F 46 225. fasc., 293r-299v.

48Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.6. pont

49Makkai László: i. m. 40

50Fridvaldszky, Joannes: Dissertatio de skumpia seu cotino planta, Claudiopoli 1773, ( http://mek.oszk.hu/08900/08906/ ) (magyar fordítása Domokos Jánostól, Budapest, 1944.)(b) lábjegyzet

51Makkai László: i. m. 41

52Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.4. pont

53Makkai László: i. m. 41; Emlékirat, 256r

54Makkai László: i. m. 42

55Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.5. pont

56Makkai László: i. m. 43

57Uo. 44

58Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. I. 226 kk.

59Makkai László: i. m. 44; Emlékirat, 262v

60Makkai László: i. m. 45

61Kárffy Ödön: i. m. 305-306.

62Fridvaldszky, Joannes: Dissertatio de skumpia i. m .(b) lábjegyzet

63Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. I. 10 kk., 31 kk., stb.

64Makkai László: i. m. 45

65Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.7. pont

66Makkai László: i. m. 46.; Emlékirat, 264v

67Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.1. pont

68Uo. III.2-3. pont

69Makkai László: i. m. 46-47.

70Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. I. 219. kk.

71Makkai László: i. m. 48.

72Fridvaldszky János: Projectum i. m., III.5. pont

73Makkai László: i. m. 48. Emlékirat, 268r

74Makkai László: i. m. 49. Emlékirat, 270v

75Fridvaldszky János: Projectum i. m., III.4. pont

76Makkai László: i. m. 49.

77Fridvaldszky János: Projectum i. m., III.5. pont

78Makkai László: i. m. 49.

79Makkai László: i. m. 50. Emlékirat, 271r

80Makkai László: i. m. 51.

81Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. II. 434. kk.

82 [De multiplicatione Apum], Kézirat, 1772, OL F 46 225.fasc. 289-292.

83„Landgestuts zur Rimontierung die Cavallerie die Bestallung des General Commando unter eine Militar Direction.” Emlékirat, 277r-293v

84Fridvaldszky János: Projectum i. m., III.2-3. pont

85Emlékirat 295r-316r

86„Bevölkerung des Landes mittels Einschränkung der entvölkerenden Benehmgungen, theils durch allerhöchste verzeigungen, theils durch eine ex Gremio Gubernii zu besteilende Commision in Unterthanensachen, und aufstellende Procuratores, die dem Unterthenen ex officio vertreten.” Tóth András: i. m. 75.

87Rovnyai János: i. m. 580.

88Tóth András: i. m. 75.

89Berlász Jenő: i. m. 23.

90Fridvaldszky, Joannes: Dissertatio de skumpia i. m. Bevezetés.

91Berlász Jenő: i. m. 23.

92Die Leibeigenschaft.... ist eiene drückende Bürde, die den Unterthan die Luft verdiket und das Vatterland verhasset machet.” Tóth András: i. m. 75; Berlász Jenő: i. m. 23.; Emlékirat, 295r

93„der despotischen Willkür des Grundherren”

94Tóth András: i. m. 76.; Emlékirat, 296r

95Berlász Jenő: i. m. 24-25

96Tóth András: i. m. 76.; Emlékirat, 299r

97Berlász Jenő: i. m. 26-28

98Tóth András: i. m. 76.; Emlékirat, 299v

99Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.4.

100Berlász Jenő: i. m. 28-29

101Tóth András: i. m. 76.

102Berlász Jenő: i. m. 29-30

103Rovnyai János: i. m. 580.

104Uo. 581.

105Tóth András: i. m. 76.; Emlékirat, 304v

106Berlász Jenő: i. m. 30-31; Emlékirat, 305v

107Tóth András: i. m. 76.

108Uo. 76.; Emlékirat, 306r

109Berlász Jenő: i. m. 31-32

110Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.4. pont

111Tóth András: i. m. 76.

112Berlász Jenő: i. m.32-34; Emlékirat, 308r

113Fridvaldszky János: Projectum i. m., I.1, 2, 3.

114Berlász Jenő: i. m. 23. Emlékirat, 310r

115Berlász Jenő: i. m.34 “A szászok hatalmas területeikre idegeneket fogadnak be.” ( Tóth András: i. m. 74.)

116Berlász Jenő: i. m. 35 Határzárral megakadályozni. ( Tóth András: i. m. 74.)

117Tóth András: i. m. 76. ; Emlékirat, 313r

118Berlász Jenő: i. m. 36

119Emlékirat, 317r-332r

120„Verschiedenheit deren Nationen und Religionen in der Verschiedenheit der Vorzügen, und in der verschiedenen Nuzbarkeit gegen sich, gegen das Wohl des Landes und den Landes Fürsten.”

121Tóth András: i. m. 77

122Fridvaldszky János: Minerologia, 15.

123Fridvaldszky János: De skumpia, utolsó oldal

124Tóth András: i. m. 77; Emlékirat, 330r kk

125Kincses Katalin: i. m. 1069.

126Rovnyai János: i. m. 581.

127Ifj. Barta János: i. m. 35-36.

128Emlékirat, 333r-344r

129„Polizey Verfassung”

130 Justi, J H Gottlob: Grundsätze der Policey-Wissenschaft, Göttingen, 21759 34-50.

131 Uo. 81-88.

132Rovnyai János: i. m. 580.

133Fridvaldszky János: Projectum i. m. IV. 4. pont

134Uo. II.1. pont

135Rovnyai János: i. m. 579-580.

136Fridvaldszky János: Projectum i. m. II.2-3. pont

137Fridvaldszky János: Projectum i. m. II.5. pont

138 Justi, J H Gottlob: Grundsätze i. m. 240.

139Emlékirat, 345r-357v

140„Oeconomische Landes Bestand.”

141Emlékirat, 345v

142 Justi, J H Gottlob: Grundsätze i. m., több helyen

143Rovnyai János: i. m. 579.

144Fridvaldszky János: Projectum i. m., III. 2-3. pont

145Uo. III. 6. pont

146Uo. IV. 3. pont

147Emlékirat, 354r-372v

148Fridvaldszky János: Projectum i. m., IV. 1. pont

149Uo. IV.2. pont

150Uo. II.4. pont

151Uo. IV.5. pont

152 Justi, J H Gottlob: Grundsätze i. m. 160-174.

153Rovnyai János: i. m. 579.

154 Justi, J H Gottlob: Grundsätze i. m. 111-133.

155Fridvaldszky, Joannes: Dissertatio de skumpia i. m.

156Justi, J H Gottlob: Oeconomische Schriften i. m. II. 41. kk.

157Bogdán István: A magyarországi papíripar története. Bp. 1963. 228-229.

158Tóth András: i. m. 78.; Ez a rész a megmaradt példányról hiányzik, tekintve, hogy a Staatsrat anyagában megsemmisült példányhoz tartozott.

159Berlász Jenő: i. m. 39

160Makkai László: i. m. 37.

161Uo. 38.

162id. Frivaldszky János: Adatok a szabadkőművesség korai történetéhez. Valóság, 2007. 11. 71-77.

163Berlász Jenő: i. m. 37

164Tóth András: i. m. 74; Makkai László: i. m. 38;