id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

FRIDVALDSZKY - INSCRIPTIONES (2)

Id. Frivaldszky János


FRIDVALDSZKY JÁNOS - INSCRIPTIONES


Miközben a legjelentősebb magyar jezsuita történészek – Hevenesi Gábor, Pray György, Katona István, Kaprinai István – okleveles források alapján a magyar történelmet kutatták, Fridvaldszky János régi okleveleken kívül erdélyi római feliratokat is gyűjtött. A jezsuita rendtörténet őt ezért a jezsuita történésziskola tagjaként mint „a római feliratok gyűjtőjét és magyarázóját” tartotta számon.1

Feliratgyűjteménye, az Inscriptiones2 zsúfoltan nyomtatott kis füzet, lapszámozás nélkül. Lényegében egy diákjának liber graduálisa matematikából, - azaz tananyagának tételsora, amelyből levizsgázott, - előtte egy 108 antik római feliratból álló gyűjteménnyel Dácia római megszállása idejéből. E füzetet az illető diák, - báró Thoroczkay József - gróf Hadik András gubernátornak ajánlotta, s a saját költségén nyomtatta ki. A professzor neve csak a vizsgakérdéseknél jelenik meg, a feliratoknál nem. Ebből a háttérbe vonulásból olyan feltételezés is adódhat, hogy igazából csak a diákját akarta helyzetbe hozni az antik régiségeket kedvelő és gyűjtő3 nagy hatalmú grófnál, de akár az is, hogy a mű színvonalát nem tartotta mindenben olyannak, hogy elvállalta volna.

Az Inscriptiones azonban nevezetessé vált, mert bekerült az európai tudomány vérkeringésébe. A professzor egy másik kolozsvári tanítványa, Gheorghe Şincai nemcsak azzal hasznosította a feliratokat, hogy besorolta őket Rerum spectantium című, kéziratban maradt munkájába,4 de azzal is, hogy amikor 1774-1779 közt Rómában tanul, pártfogójának, Stefano Borgia bíborosnak (1731-1804) egy dáciai feliratgyűjteménnyel tud kedveskedni.5 Ez nem más, mint az a kézirat, amely most a Vaticana Latina 9134. sz. kódexe: Fridvaldszky Inscriptionese, - amelyről a szakirodalom máig nem tudja eldönteni, hogy a szerző eredeti kézirata-e vagy másolat.6

Az ezzel foglalkozó Marco Buonocore részletesen ismerteti az említett vatikáni kódexet, amely 360x225 mm méretű, 28 számozott oldal terjedelmű papírkötésű kötet, külön címlap nélkül. A szerző neve J. Fridvaldszky, akinek keresztnevét Sommervogel francia lexikonját7 követve Jean feloldásban is közli. A mű címe: Inscriptiones Romano Dacicae praecipuae. Megjegyzi, hogy eddig nem sok figyelmet szenteltek e műnek. Ismerteti mind a 108 feliratot, pontosabban csak Fridvaldszky kommentárjait: magukat a feliratokat a megfelelő CIL tételszám helyettesíti. A 2., 24. és 25. oldal kópiáját is hozza.8 A feliratokat kísérő kommentárokat illetően meg kell jegyezni, hogy ezek rendszeresen egy-két mondattal, olykor (az Ins. XIV.) azok teljes szövegével rövidebbek a nyomtatott műben található szövegeknél. A kódexíró láthatóan iparkodott, hogy a 28 kódexoldalon elférjen a nyomtatott szöveg, amely ott 28 és fél oldal terjedelmű. A cím és szerző megjelölés sem azonos a nyomtatott változatéval. Mindez arra utal, hogy a kódex nem a nyomtatás alapjául szolgált kézirat, hanem a nyomtatott példányról készült másolat, amely a szerzőség tisztázásával és a nem oda tartozó liber graduális elhagyásával egyértelmű helyzetet kíván teremteni a megajándékozott számára, aki mellesleg egy kódexet értékesebbnek is tekinthetett, mint egy nyomtatott könyvet. Arra a kérdésre, hogy a kódex kinek a kézírása, a reprodukált oldalakon lévő kis terjedelmű kézírás összehasonlításra kínálkozott Fridvaldszky ismert kézirataival: egy 1755/56-ból való kalligrafikusan feliratozott térképpel9 és egy 1773-ból való beadvánnyal.10 Fridvaldszky és a kódexíró betűi egymáshoz nagyon hasonlítanak, ennél többet azonban csak írásszakértő mondhatna. Ha a másolatot Fridvaldszky készítette, felmerül a kérdés, hogy ezt mi célból tehette.

Şincai - nyilván a Fridvaldszky-gyűjteményért adott ellenszolgáltatásként - egy dáciai feliratgyűjteményt kap a főpaptól11.

A feliratos kövek gyűjtése már Mátyás király óta divatba jött Magyarországon. Főúri kastélyokban, nemesi kúriákban mintegy patinás díszként őriztek epigráfiai emlékeket.12 Az Inscriptiones Hadik grófhoz kötődő előzménye abban áll, hogy Fridvaldszkyt a gróf személyes tanácsadóként magával vitte útjaira, amikor a tartományt bejárta, s ekkor szerzett tudomást a professzor a gróf antikvitás iránti vonzalmáról. 1766 nyarán, amikor Hadiktól éves körútja végén Nagyszebenben elvált, haza utaztában a professzornak Kolozsvárig útba esvén Gyulafehérvár és az Érchegység, lehetősége volt arra, hogy antik feliratokat gyűjtsön. Az 1766/67 tanévben Fridvaldszky egy speciális – esetleg csak egyszemélyes - szemináriumot tartott a római feliratokból. Így jött létre az Inscriptiones, amely egy diák dolgozata, professzora irányítása mellett.

E tanév első szemeszterében a professzor minden szabadidejét a Minerologia13 írása foglalja le, amely 1767 legelején jelenik meg, diákját valószínűleg csak néhány instrukcióval és kéziratainak átadásával tudja segíteni. Ezért még az is feltételezhető, hogy a diák maga is gyűjtött feliratokat. Ezzel lenne magyarázható az a körülmény, hogy egy felirat duplán is szerepel a gyűjteményben, és nem is teljesen azonos szöveggel. (Ins. LXXVIII = Ins. LXXXVIII). Thoroczkay 1767-ben levizsgázik ugyan matematikából, de talán tudása nem lehetett teljesen hézagtalan a feliratokkal való huzamosabb foglalkozás következtében, mert egy év múlva ismét levizsgázik most már mint „végzett hallgató” – az egyébként csak egyéves - tantárgyból.14

Az ókori feliratok egy része Fridvaldszkynak már ásványtani kutatásai során látókörébe került, éspedig azok, amelyek az egyes fémek – elsősorban az arany - római kori bányászatáról szólnak. Ha máshonnan nem is, de Kölesérinek a Minerologia forrásaként használt művéből15 mindenképpen tudomást szerezhetett arról, hogy a 16. sz. végén már adott ki egy művet az Itáliában végzett Zamosius, azaz Szamosközy István, aki antik feliratok alapján írt Dácia római megszállásának koráról.16 Mindkét könyvet Bara István evangélikus orvostól kaphatta kölcsön.17 Ez utóbbi műből bőven merít az Inscriptiones, hivatkozik is rá lépten-nyomon. Tartalmaz erdélyi római feliratokat Schwandtner műve is18, amelyre mint forrásra az Ins. LXXX.-tól kezdve szintén hivatkozik. Az Ins. LX. - LXX. közti feliratok pedig a már megjelent Minerologiából valók, a szerző csak ott hivatkozik az eredeti forrásra, Kölesérire. A feliratok felsorolásának a rendjéről, amely első látásra eléggé esetlegesnek tűnik, leginkább az állapítható meg, hogy az a forrásaik szerinti csoportosítást mutatja. A feliratok lelőhelyét nem mindig jelöli meg, magyarázatot sem mindegyikhez közöl.

Ez a gyűjtemény akkor keltett komolyabb figyelmet, amikor az Erdélyben sikert arató Minerologia annak szerzőjére vonta a figyelmet. Mindkettőt forrásként használta a Bécsben 1773-ban megjelent igényes, 300 feliratot közlő monográfiájához az erdélyi Szenterzsébeten evangélikus lelkész Seivert János.19 Ő már csoportosítja feliratokat: mégpedig a létesítő személyek rangja szerint. Közli az egyes feliratoknál Fridvaldszky adatait is, de ellenőrzi és javítja is őket. Hogy mennyire nem kritikátlan vele szemben, jellemző az Ins. II. felirathoz ill. a hozzá tartozó magyarázathoz fűzött megjegyzése: „Amennyivel ragyogóbb Jupiteré, annyival homályosabb a szerzőé.”20 Máskor viszont elismeri, hogy szövege jobb Ariostiénál. (Ins XXIX.,21 XXXIX.) Ez utóbbi két szöveg, amely 1722-ben elveszett, viszont azért is érdekes, mert az adott időben nem volt már tanulmányozható. Seivert ítéletét tehát nem az eredetivel való összehasonlításra, hanem belső összefüggésekre alapítja. Mint lelkészi szolgálatban helyhez kötött lelkésznek, Seivertnek nincsenek is olyan lehetőségei helyszíni kutatásra, mint az Inscriptiones szerzőjének.

E jezsuita szerző rendjét éppen 1773-ban oszlatták fel. Egzisztenciája veszélybe került, utolsó természettudományi kis művét is már csak a Református Kollégium nyomdájában tudja megjelentetni. Ennek, a Scumpiá-nak22 legelső lábjegyzetében jól esik megemlítenie a közben ismertté vált műve, az Inscriptiones szerzőségét annak a feliratnak (Ins. I.) az idézése kapcsán, amelyet a Scumpia legelső (a) lábjegyzetében újra leközölt. Ezt a feliratot Fridvaldszky ugyanis életprogramjának tekintette: „Nisi utile est, quod facimus, stulta est gloria.” („Ha nem hasznos, amit teszünk, ostoba a dicsőség”). Egy második feliratot (Ins. XXIX) a Scumpia legutolsó (k) lábjegyzetében újra leközöl. Ebből a románok római leszármazását tartja bizonyítottnak, a feliratban szereplő cornicularis katonák naiv etimológiával való azonosításával a hegyi román gornikokkal.

Seivert művére felfigyel Czirbesz Jónás iglói lelkész, és még abban az évben recenziót ír róla. Ez az alapos írás áttekinti az Erdélyről addig megjelent felirattani közléseket tartalmazó műveket. Megemlíti benne a Minerologiát és az Inscriptionest is. Ez utóbbit „száraz és többnyire hibás jegyzéknek” nevezi, megengedve ugyan szerzőjének a „szorgalmas” minősítést.23 Seivert munkáját annak rendszeressége, a teljességre és hibamentességre való törekvése miatt dicséri. Mindkét minősítésben sok igazság van, még ha figyelmen kívül is marad az a körülmény, hogy az utód mindig az elődök vállán áll.

Orelli 1828-ban megjelent kétkötetes gyűjteményének több száz forrása közt megemlíti Seivertet is. Ennek szerzőjét ő már egyáltalán nem dicséri, sőt, rá ötven év fölényével sújt le: Felhánytorgatja, hogy nem ismerte Grutert és Muratorit „ezért nem csodálható, ha néhány lapján hihetetlen, egészen tudománytalan adatokat nyújt.”24 Megjegyzendő, hogy neves szerzők ismeretének hiánya Európának e szegélyén nem annyira súlyosbító, mint enyhítő körülmény. Egyébként Grutert illetően Orelli téved, mert Seivert idézi a holland szerzőt.

Fridvaldszky Inscriptionese után száz évvel kezdődik meg Mommsen köteteinek a kiadása. A Corpus inscriptionum latinarum 3/1 kötete (CIL 03)25 tartalmazza az erdélyi feliratokat a 153.-261. lapokon, 786.-1640. tételszámokon. Az ennél kisebb, *-gal jelölt, 33.-105. tételszámok alatt téves, vagy máshonnan való feliratokat közöl a 6.-12. lapokon, a nagyobb sorszámú tételek viszont a Supplementum kötetben találhatók. A kiadást megelőző kritikai munkát a magyar Torma Károly (1829-1897), a MTA tagja közreműködésével végezték el, hitelesnek csak olyan feliratot elfogadva, amely az ő korában még megvolt, legalábbis valamilyen rajz vagy lenyomat formájában, illetőleg meglétét más, függetlennek ítélt források is megerősítik.26 Mommsen minden feliratnak megadja megtalálási és őrzési helyét; vázlatban megadja a feliratot a kőemlék sérüléseivel együtt; a vele kapcsolatos összes, addigi közléseket; az egyes szerzők eltéréseit, végül a szöveg olvasatát a feloldásokkal és kiegészítésekkel együtt. A szöveg tördelésében jelentkező esetleges eltéréseket a szerzőknél nem tartja szükségesnek jelezni. Az egyes szerzők tőle eltérő feloldásait sem említi, így Fridvaldszkyét sem, beleértve a gyakori „V S L M” téves feloldását is, amiben őt egyébként Seivert is követi. („Votum solvit libero munere”, helyesen „votum solvit libens merito”). A feliratokat a mű azok feltalálási helye szerint csoportosítja.

Mommsen is ad minősítést az adott területről előtte publikáló szerzőkről, szám szerint 38-ról. Ezek közül a következők érintik tárgyunkat:

Említi Bongarsiust, akinek gyűjteménye27 617.-628. lapjain találhatók azok a feliratok, amelyeket Schwandtner is publikált, akinek művét Fridvaldszky használta. Szamosközynél annyi általa hamisnak ítélt feliratot vél találni, hogy azt sem hiszi el tőle, hogy a jókat sem mások műveiből vette. Csak néhány feliratát fogadja el, amelyet más szerzőnél is megtalál.28 Köleséri Sámuel aranybányászatról szóló művéről pedig azt írja, hogy a szerző annyira nem gondol másra, mint erre a tárgyra, hogy végül mint egy „új Midas, amihez csak nyúl, arannyá változik.”29 Megemlíti egy Erdélyben működő olasz katonatiszt, Ariosti kéziratát is, aki várerődítési munkája közben talált feliratos kőemlékeket gyűjtött. Behajózott anyagának egy része megérkezett a célállomásra, Bécsbe, egy másik része azonban Szegednél hajótörésben a Tiszába veszett,30 a harmadik részéről szintén azt írja, hogy „elveszett”.31 Mommsen a kézirat 4 példányát említi, kettőt Bécsben, egyet Veronában, egyet Velencében.32 A közelmúltig figyelmen kívül maradt az a további, ötödik példány, amelyet 1810-ben adományozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak bizonyos Giovanni Pietro Cerroni, a morva-sziléziai császári gubernium tisztviselője.33 Ezt először Ariosti első, 2010-ből való nyomtatott kiadásához34 mellékelt egyik tanulmány35 említi egy harmadik bécsi kézirattal együtt. Mommsen szól Fridvaldszky „igen ritka” Inscriptioneséről, és Minerologiájáról is. A gúnyolódástól és becsmérléstől őt ugyan megkíméli, és csak annyit ír róla, hogy feliratainak nagy részét másoktól veszi, bár saját gyűjtésű feliratokat is közöl, ám ezek közül csak kevés igazolható más forrásból.36 Néhány feliratnál meg sem említi a nevét (Ins. XCIII., XCVI.)

Ami a legmeglepőbb, Mommsen feltételezi Fridvaldszkynál az említett Ariosti kéziratának ismeretét. Megállapításának helyességét azonban alátámasztja az a körülmény, hogy pl. az Ins. VI. és X. feliratot hordozó kőemlék az Inscriptiones megírása idején már Bécsben volt, az Ins. XL. pedig a Tisza mélyén, így szövegüket máshonnan, mint Ariosti kéziratából nem ismerhette, mert más, régebbi - Fridvaldszky által ismert - szerzőknél nem voltak megtalálhatók. De honnan ismerhette a kéziratot?37 Leginkább arra lehet gondolni, hogy a szállítmányról, amit Gyulafehérvárt a Maros Portuson hajóra rakták, egy akta maradhatott a guberniumnál, mellékletében a kövek rajzával, s ezt látta Fridvaldszky. A rajzok nem is lehettek összefűzve, abból ítélve, hogy ezek az Ariosti által lelt feliratok az Inscriptionesben a legkülönbözőbb helyeken fordulnak elő, ellentétben a többi forrásból származókkal, amelyek egy helyen találhatók. Az ezredes neve nem is szerepelhetett a felhasznált aktákon, különben Fridvaldszky említette volna. Korában, a „hagyományos világ alkonyán”38 ugyanis sokkal értékesebb volt egy tekintélyre hivatkozni, mint valami újat felfedezni.

Mommsen Corpusa, ez az igen ritka mű jelenleg már internetes feldolgozásban is létezik. Ez az Epigraphen Databank Clauss-Slaby (továbbiakban: EDCS),39 amelynek „Publication” keresője megadja a felirat szövegét a rövidítések feloldásával és az idők folyamán megsemmisült részek helyreállításával.40 Még több információt tartalmaz az Epigraphische Datenbank Heidelberg (EDH), amelynek URL címéhez41 a HD jelet követő 6 számjegyet beírva42 még további adatokhoz is juthatunk (a felirat megtalálásának helye, ideje, dokumentálása, közlései; a kora, méretei, a benne szereplő személyekről megtudható adatok stb.) Több esetben digitálisan elérhetők a feliratokról készült fotók is.

A 20. század közepén a román tudomány is elkezdte feldolgozni ezt a számára annyira fontos területet. Így jött létre az Inscriptiones Daciae Romanae (IDR)43 és az Inscriptiones Latinae Daciae, (ILD).44 Ezekben a kő anyagától kezdve a feliratokra vonatkozó minden adat megtalálható. A feliratokat közlő szerzőket minden esetben felsorolja, de szövegvariánsaikat általában már nem hozza.


Fridvaldszky Inscriptionese 108 feliratot tartalmaz, ám ezekből – mint már volt róla szó - egy kétszer szerepel; viszont Seivert leközli azt a Minerologia 45. oldalán szereplő feliratot is (Appendix I.), amely valamilyen okból nem került be az Inscriptionesbe, meg egy továbbit, amelyet neki Fridvaldszky postán küldött meg Bécsbe (Appendix II.). Ez a szám azonban további eggyel csökken, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy az Ins. XXXV. is tulajdonképpen a XXXVI. variánsa, csak más forrásból. Így végül 108 (108+2-2) felirat köthető Fridvaldszky nevéhez.

Seivert közülük 97 feliratot közöl. Mommsen CIL 3/1 kötete Fridvaldszky mindegyik feliratát hozza, ám közülük 30-at mint téveset. Az IDR és ILD 69-et közöl, a HD 78-at. Fridvaldszky feliratai esetében Zamosius 49, Ariosti 23, Köleséri 7, Schwandtner 28 esetben forrás, ill. előzmény.

Melyek azok a feliratok, amelyek Fridvaldszky saját gyűjtéséből valóknak tekinthetők? Az Ins. IX., XIII., XXVIII., XXX., XXXIII., XXXVII., XXXVIII., LIV., LV., LVII., LIX., LXX., LXXII., CVI., Appendix I. és II., összesen 16, amit a CIL is felvett mint hiteleset. Egy általa valószínűleg Gyulafehérvárott lelt feliratról (Ins. V.) utólag kiderült, hogy Veronából való, onnan hozta valaki a követ Erdélybe, így a Mommsennél a *gal jelöltek közé került. Az Ins. IV. pedig az ókori Samniumból, a mai, Rómától északra fekvő Bocchignano helységből kerülhetett Fridvaldszky látókörébe.

A CIL-be fel nem vett feliratok közt különleges helyet foglal el Fridvaldszky kedvence, az Ins. I.. Ezt Zamosiustól veszi át, antik feliratként. Egy 1598-ban készült, 1992-ben publikált kéziratában Zamosius azonban ezt az álláspontját már revideálja: felismeri, hogy újkori szövegről van szó.45 Ami egyébként Szamosközyt illeti, másfél száz évvel Mommsen után már látszik, hogy hiperkritika áldozata lett. A 19. században még állandó jelzőként viselte a „hamisító” jelzőt. Viszont az is igaz, hogy gyakran követett el hibát: hiányosak a lejegyzései, betűket, sorokat hagy ki, olykor a felirat eleje és vége is hiányzik.46 Sok feliratát végül pedig azért nem idézik későbbi szerzők, mert az idők során megsemmisülhettek, eltűnhettek. A CIL dáciai feliratainak kritikai megrostálásában oroszlánrészt vállaló Torma Károly egy írásából az derül ki,47 hogy a feliratos kőemlékek döntő többsége még a 19. végén is magántulajdonban volt. Az ilyen tárgyak azonban sokkal könnyebben pusztulnak, vesznek el az idők viharában mint a közgyűjteményekben őrzöttek. Már az is elég, ha egy tulajdonosváltás, örökösödés révén új, a régiségek iránt közömbös tulajdonoshoz kerül az illető tárgy, aki azt értéktelennek tartja és kidobja.

Az említett 16 feliraton túl, amit Fridvaldszkynak tulajdonítunk, természetesen létezhet még több olyan is, nemcsak ő az irodalomból ismert, hanem látta magát a kőfeliratot is. Itt elsősorban a Minerologia felirataira lehet gondolni, köztük azokra is, amelyeket Mommsen nem fogadott el. A téves feliratok közé sorolt, korábban Szamosközy által említett Ins. LX.-ról Fridvaldszky pl. megjegyzi, hogy az márványtáblán olvasható. Ez az ismeret pedig nem származik irodalmi forrásból. A másik, tévesnek ítélt felirat, az Ins. LXI. szintén Szamosközytől való. Az ezt követő Ins. LXII. és LXIII. felirat, minthogy Köleséri az előzménye, Mommsentől még ezt a kategóriát sem érdemli ki, egyszerűen figyelembe sem veszi. Fridvaldszky viszont mindkét művében említi őket, a Minerologiában hozzá is téve, hogy négyszögletes kövön találhatók. Mi több, Seivert olyan változtatásokkal közli mindkettőt, amelyekből azt lehet sejteni, hogy talán még ő is személyesen látta őket.

Ha az Inscriptionest kora tudományos színvonalához mérjük, a következőket kell tekintetbe venni: A sortördelési eltérést még száz évvel később sem róják fel az elődöknek. A kolozsvári nyomdában szépszámúak a folyó szövegben is a nyomdahibák. A nyomdász számára pedig a teljesen érthetetlen feliratok még ennél is több hibával kerültek kinyomtatásra. Például az Ins. LX. szövege a Minerologiában közölt formájához képest 3 betű eltérést tartalmaz. Nem véletlen ezért, hogy Seivert is Bécsben nyomatta ki könyvét és nem Erdélyben.

A fentiek előre bocsátása mellett a 16 saját felirat Inscriptionesben közölt szövegét összehasonlítva a CIL és HD olvasataival azt lehet megállapítani, hogy a közlések a kor színvonala szerintiek. Ahol már a forrásul vett műben is hibák voltak, természetesen ezek megmaradtak. A feliratok esetszerű kommentálása, valamint csoportosításuk módja pedig leginkább diákmunkára vallanak.

Egynéhány felirat viszont magyarázatra szorul: Az Ins. XIII. elejére beírt több mint egy sornyi, nem oda tartozó szövegről az derül ki, hogy az igen töredékesen megmaradt kőemlék eredetileg négy táblából állt, az a többlet egy másik kőtáblából került oda. Az Ins. LVII. vége viszont hiányzik. Azt a követelményt, hogy a meglehetősen zsúfolt oldalakon a lap végéhez mindig egy felirat vége jusson, úgy látszik, e felirat megsínylette. Az Ins. LVII. megegyezik a CIL szövegével, ám a HD jóval hosszabb szöveget ad. Az Appendix II. végén lévő szövegnek végül egymástól egészen eltérő olvasatát adja a CIL is, és a HD is.

Ma a római felirattan ott tart, hogy a feliratok pontos, mindenre részletre kiterjedő dokumentálásának megtörténte után már nem az elődök tévedéseivel, tökéletlenségeivel foglalkozik, hanem a régi epigráfiai szerzők műveit koruk ismereteinek, lehetőségeinek és igényeinek összefüggésében szemléli, s munkásságukat a jelen eredményeihez való hozzájárulásként becsüli meg. Ennek jele a régi epigráfiai munkák tanulmányokkal kísért kiadása, mint amilyen – mint láttuk – Szamosközyé vagy Ariostié. Ebbe a sorba tartozik - bizonyos értelemben - a Fridvaldszky-gyűjtemény Vatikáni Könyvtárban lévő másolatának Marco Buonocore által történt tartalmilag hű, ám egyáltalán nem bibliofil publikálása.

Az azonban még várat magára, hogy az első, Kolozsvárt megjelent római feliratgyűjtemény, Fridvaldszky János Inscriptionese hasonmás kiadásban is a nagyközönség elé kerüljön.

 

 

 


Fridvaldszky János nevéhez köthető római feliratok

az emlékek rendelkezésre álló fotóival. Az Inscriptionesben közölt feliratok  a 2. sz. jegyzetben olvasható cím alatt olvashatók.  

 

Ins. I = Scumpia (a)

(Előzmény: ZAMOSIUS 71.); SEIVERT CCLXXV 181; CIL 03, *00058;

Ins. II

(Előzmény: ARIOSTI III. 34.); SEIVERT CCLXXXVII 186; CIL 03, 01090 (p 1015); IDR-03-05-01, 00231; HD038338;
Ins. III

(Előzmény: SCHWANDTNER 785; KÖLESÉRI 29.; ARIOSTI III. 43.); SEIVERT II 4; CIL 03, *00070;

Ins. IV

SEIVERT CCXXXI 160; CIL 09, 04852 = CIL 03, *00105,2;

Ins. V

SEIVERT CCXXXIV 161; CIL 05, 03221 = CIL 03, *00105,2;

Ins. VI

(Előzmény: ARIOSTI I. 28.); SEIVERT LXV 51; CIL 03, 01142 (p 1015); IDR-03-05-01, 00322; HD038527;

Ins. VII

 

(Előzmény: ARIOSTI I. 15.); SEIVERT XLV 40; CIL 03, 00993; IDR-03-05-01, 00041; HD038012;

Ins. VIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 67.); SEIVERT XIV 13; CIL 03, 01129 (p 1390); IDR-03-05-01, 00298; HD038487;

Ins. IX

SEIVERT XXV 21; CIL 03, 01171; IDR-03-05-02, 00422; HD038702;
Ins. X

(Előzmény: ARIOSTI: I. 7.); SEIVERT L 42; CIL 03, 01461; IDR-03-02, 00095; HD046389;

Ins. XI

(Előzmény: ZAMOSIUS 33.); SEIVERT CXXV 90; CIL 03, 01458; IDR-03-02, 00091; HD046383;
Ins. XII

(Előzmény: ZAMOSIUS 25.); SEIVERT XXX 25; CIL 03, 01452; IDR-03-02, 00078; HD046316;

Ins. XIII

SEIVERT V 6; CIL 03, 01443 (p 1407); IDR-03-02, 00001; HD012405;

Ins. XIV

(Előzmény: ZAMOSIUS 25.); SEIVERT XXIII 20; CIL 03, *00077;

Ins. XV

(Előzmény: ZAMOSIUS 10.; SCHWANDTNER 878.); SEIVERT XXXIII 28; CIL 03, 01175 (p 1015, 1390); HD049324
Ins. XVI

(Előzmény: ZAMOSIUS 11.); SEIVERT XX 17; CIL 03, *00083;

Ins. XVII

(Előzmény: ZAMOSIUS 18.); SEIVERT X 9; CIL 03, *00081;

Ins. XVIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 28.); SEIVERT XVI 14; CIL 03, *00082;

Ins. XIX

(Előzmény: ZAMOSIUS 56.); SEIVERT CLXII 111; CIL 03, *00055;

Ins. XX

(Előzmény: ZAMOSIUS 54.; SCHWANDTNER 879.); SEIVERT CLXIII 111; CIL 03, 01182 (p 1015, 1390); IDR-03-05-02, 00441; HD038735;

Ins. XXI

(Előzmény: ZAMOSIUS 56.); SEIVERT CIV 74; CIL 03, 01065; IDR-03-05-01, 00238; HD038359;
Ins. XXII

(Előzmény: ZAMOSIUS 56.); SEIVERT CLXXX 124; CIL 03, 00984 (p 1390); IDR-03-05-01, 00018; HD037986;

Ins. XXIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 57.); SEIVERT CXVI 82; CIL 03, 00972; IDR-03-05-01, 00001; HD037953

Ins. XXIV

(Előzmény: ZAMOSIUS 57.); SEIVERT CXXXVIII 99; CIL 03, 01213 (p 1015, 1390); IDR-03-05-02, 00504; HD038877;

Ins. XXV

(Előzmény: SCHWANDTNER 878.); CIL 03, 00976 (p 1015, 1390); IDR-03-05-01, 00007; HD037972;
Ins. XXVI

(Előzmény: ZAMOSIUS 85.); CIL 03, 01188 (p 1390) = CIL 03, 07797; IDR-03-05-02, 00500; HD038874;

Ins. XXVII

(Előzmény: ARIOSTI III. 8); SEIVERT CV 74; CIL 03, 01079; IDR-03-05-01, 00199; HD038297

Ins. XXVIII

(Előzmény: ARIOSTI III. 8.); SEIVERT CCXXX 159; CIL 03, 01146 (p 1390); IDR-03-05-01, 00331; HD038553

Ins. XXIX = Scumpia (k)

(Előzmény: ARIOSTI III. 1.); SEIVERT LXXXVII 64; CIL 03, 01099; IDR-03-05-01, 00250; HD038370;

Ins. XXX

CIL 03, 01017; IDR-03-05-01, 00081; HD038093
Ins. XXXI

(Előzmény: ARIOSTI I. 21.); SEIVERT XXXVIII 35; CIL 03, 01081 (p 1390); IDR-03-05-01, 00202; HD038302

Ins. XXXII

(Előzmény: ARIOSTI III. 26.); SEIVERT CVIII 76; CIL 03, 01279 = CIL 03, 01280; IDR-03-03, 00286; HD045730;
Ins. XXXIII

CIL 03, 00882; HD045778
Ins. XXXIV

(Előzmény: ZAMOSIUS 54.); SEIVERT LX 48; CIL 03, 01111; IDR-03-05-01, 00354; HD038572

Ins. XXXV

(Előzmény: ARIOSTI III. 5.); SEIVERT LVII 47; CIL 03, 00976;

Ins. XXXVI

(Előzmény: ZAMOSIUS 53.); SEIVERT LVI 46; CIL 03, 01013; IDR-03-05-01, 00353; HD038571

Ins. XXXVII

CIL 03, 01118; IDR-03-05-01, 00350; HD038570

Ins. XXXVIII

SEIVERT XXXII 28; CIL 03, 01070 (p 1390); IDR-03-05-01, 00193; HD038284

Ins. XXXIX

(Előzmény: ARIOSTI III. 2.); SEIVERT LXIII 50; CIL 03, 01020; IDR-03-05-01, 00213; HD038316

Ins. XL

(Előzmény: ARIOSTI II. 19.); SEIVERT CLXXXIV ; CIL 03, *00059;

Ins. XLI

(Előzmény: ZAMOSIUS 45.); SEIVERT XLIb 38; CIL 03, *00086;

Ins. XLII

(Előzmény: ZAMOSIUS 57.); SEIVERT LXXVI 57; CIL 03, 01193 (p 1390); IDR-03-05-02, 00542; HD038947;

Ins. XLIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 45.); SEIVERT CXCV 139; CIL 03, *00085;

Ins. XLIV

(Előzmény: ZAMOSIUS 49.); SEIVERT LXXXIII 62;CIL 03, 01434; IDR-03-02, 00268; HD046844

Ins. XLV

(Előzmény: ZAMOSIUS 52.); SEIVERT XLIa 37; CIL 03, 01061; IDR-03-05-01, 00185; HD038270;

Ins. XLVI

(Előzmény: ZAMOSIUS 64.); SEIVERT CLXX 118; CIL 03, *00074;

Ins. XLVII

(Előzmény: ZAMOSIUS 65.); SEIVERT CCXXIII 156; CIL 03, *00078;

Ins. XLVIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 82.; ARIOSTI III. 51.); SEIVERT CCXLI 165; CIL 03, *00041;

Ins. XLIX

(Előzmény: ZAMOSIUS 81-82.); SEIVERT CCXVIII 154; CIL 03, *00091;

Ins. L

(Előzmény: ZAMOSIUS 81.); SEIVERT CCXVII 153; CIL 03, *00094;

Ins. LI

(Előzmény: ZAMOSIUS 80.); SEIVERT CCXIX 155; CIL 03, *00093;

Ins. LII

(Előzmény: ZAMOSIUS 77.); SEIVERT XXXIV 29; CIL 03, *00038; ILD 00462; HD011608

Ins. LIII

(Előzmény: ARIOSTI III. 22.); SEIVERT LXII 49; CIL 03, 01032; IDR-03-05-01, 00112; HD038178;

Ins. LIV

SEIVERT LXXI 54; CIL 03, 01153; IDR-03-05-01, 00345; HD038566

Ins. LV

SEIVERT CLVIII 109; CIL 03, 01572 (p 1017); IDR-03-01, 00064; HD046386;

Ins. LVI

(Előzmény: ARIOSTI II. 1.); SEIVERT CXXXVI 98; CIL 03, 01304 (p 1016); IDR-03-03, 00320; HD045757;

Ins. LVII

SEIVERT CLXXXIX 136; CIL 03, 01155; IDR-03-05-01, 00348; HD038568

Ins. LVIII

(Előzmény: ARIOSTI II. 3.; CIL 03, 01433; IDR-03-02, 00266; HD046843;

Ins. LIX

SEIVERT XXIX 25; CIL 03, 00905 (p 1014); HD049064;

Ins. LX = Minerologia 39c

(Előzmény: ZAMOSIUS 11.); SEIVERT XV 14; CIL 03, *00084;

Ins. LXI = Minerologia 37a

(Előzmény: ZAMOSIUS 37.); SEIVERT CXXVII 92; CIL 03, *00057;

Ins. LXII = Minerologia 37b

(Előzmény: KÖLESÉRI 19-20.); SEIVERT CLXXIV 121; CIL 03, 01313;

Ins. LXIII = Minerologia 37c

(Előzmény: KÖLESÉRI 19.); SEIVERT CLXXI 119; CIL 03, 01295;

Ins. LXIV = Minerologia 38a

(Előzmény: KÖLESÉRI 15.); SEIVERT CLXXXIII 130; CIL 03, 00941; IDR-03-03, 00235; HD045660;

Ins. LXV = Minerologia 38b

(Előzmény: KÖLESÉRI 15-16.); SEIVERT XXVIII 24; CIL 03, 01602; IDR-03-03, 00311; HD045748;
Ins. LXVI = Minerologia 38c

(Előzmény: KÖLESÉRI 119.; ZAMOSIUS 34.); CIL 03, 01459 (p 1407); IDR-03-02, 00110; HD046409;

Ins. LXVII = Minerologia 39a

(Előzmény: KÖLESÉRI 19.); SEIVERT CLXXV 121; CIL 03, 01312; IDR-03-03, 00366; HD045816

Ins. LXVIII = Minerologia 39b

(Előzmény: ZAMOSIUS 36.); SEIVERT CXXIV 89; CIL 03, *00039;

Ins. LXIX = Minerologia 41

(Előzmény: ARIOSTI III. 50.); SEIVERT IV 6; CIL 03, *00069;

Ins. LXX = Minerologia 93.

SEIVERT CCXI 150; CIL 03, 01431 (p 1407); IDR-03-02, 00202; HD043621;

Ins. LXXI

(Előzmény: ARIOSTI I. 20.); SEIVERT CLIV 107; CIL 03, 01082; IDR-03-05-01, 00203; HD038303;

Ins. LXXII

SEIVERT CCXIII 150; CIL 03, 01215; HD043631;

Ins. LXXIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 8.; ARIOSTI III. 47.); SEIVERT LXXV ; CIL 03, *00090; HD009709;

Ins. LXXIV

(Előzmény: ZAMOSIUS 40.); SEIVERT XL 36; CIL 03, *00089;

Ins. LXXV

(Előzmény: ZAMOSIUS 73.); SEIVERT XIII 12; CIL 03, 01446; IDR-03-02, 00008; HD045616;

Ins. LXXVI

(Előzmény: ZAMOSIUS 69.); SEIVERT CXXXIV 96; CIL 03, *00092;

Ins. LXXVII

(Előzmény: ZAMOSIUS 34.); SEIVERT LXXIX 59; CIL 03, 01458; IDR-03-02, 00091; HD046383;

Ins. LXXVIII = Ins. LXXXVIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 85.; SCHWANDTNER 880.; ARIOSTI II. 7.); SEIVERT CCI 143;

CIL 03, 01186 (p 1390); IDR-03-05-02, 00487; HD038856

Ins. LXXIX

(Előzmény: ZAMOSIUS 86.); SEIVERT CXCI 137; CIL 03, *00088; IDR-02-03, 00420; HD011671;

Ins. LXXX

(Előzmény: SCHWANDTNER 877.; ZAMOSIUS 65.); SEIVERT CLXVIII 117; CIL 03, 01422 (p 1016, 1407); HD046662;

Ins. LXXXI

(Előzmény: SCHWANDTNER 877.); SEIVERT CCXXXIII 161; CIL 03, 01224 (p 1015, 1390);

IDR-03-05-02, 00473; HD049330;

Ins. LXXXII

(Előzmény: SCHWANDTNER 877.; ARIOSTI II. 12.); SEIVERT CCXXVIII 159; CIL 03, 01246 (p 1015, 1390, 2328,94); IDR-03-05-02, 00584; HD038975;

Ins. LXXXIII

(Előzmény: SCHWANDTNER 878.) SEIVERT CXXXVI 97; CIL 03, 01121 (p 1390); IDR-03-05-01, 00285; HD038426;

Ins. LXXXIV

(Előzmény: SCHWANDTNER 878.); CIL 03, 01204 (p 1390); IDR-03-05-02, 00613; HD038998

Ins. LXXXV

(Előzmény: ZAMOSIUS 55.; SCHWANDTNER 879.); SEIVERT CVI 75; CIL 03, 01181 (p 1015, 1390);

IDR-03-05-02, 00439; HD038730;

Ins. LXXXVI

(Előzmény: SCHWANDTNER 878.); SEIVERT CLXIV 113; CIL 03, 01134 (p 1015, 1407); HD049323;

Ins. LXXXVII

(Előzmény: SCHWANDTNER 879.) SEIVERT CXXXVII 98; CIL 03, 01085 (p 1015, 1390); IDR-03-05-01, 00212; HD038314;

Ins. LXXXIX

(Előzmény: SCHWANDTNER 880.); SEIVERT CCLXXX 183; CIL 03, 00978; IDR-03-05-01, 00008; HD037978;
Ins. XC

(Előzmény SCHWANDTNER 880.); SEIVERT CCLXXXVI 185; CIL 03, 01158;

Ins. XCI

(Előzmény: SCHWANDTNER 880.); SEIVERT LXIX 53; CIL 03, 01105 (p 1390); IDR-03-05-01, 00261; HD038390;

Ins. XCII

(Előzmény: ZAMOSIUS 52.); CIL 03, 01028 (p 1390); IDR-03-05-01, 00100; HD038139;

Ins. XCIII

(Előzmény: SCHWANDTNER 881.); SEIVERT CCXXXVII 163; CIL 03, 01009; IDR-03-05-01, 00075; HD038084;

Ins. XCIV

(Előzmény: SCHWANDTNER 880.); CIL 03, 01089; IDR-03-05-01, 00230; HD038337;

Ins. XCV

(Előzmény: SCHWANDTNER 880.; ZAMOSIUS 85.); CIL 03, 01188 (p 1390) = CIL 03, 07797;

IDR-03-05-02, 00500; HD038874;

Ins. XCVI

(Előzmény: SCHWANDTNER 881.); SEIVERT CCXXXVI 162; CIL 03, 00998; IDR-03-05-01, 00054; HD028707;

Ins. XCVII

(Előzmény: SCHWANDTNER 880.; ARIOSTI III. 11.); SEIVERT CCXXXII 160; CIL 03, 01057 (p 1390); IDR-03-05-01, 00176; HD038262

Ins. XCVIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 66.; SCHWANDTNER 881.); SEIVERT XCII 67; CIL 03, 01015 (p 1015, 1390) = IDR-03-05- 01, 00079; HD038088;

Ins. XCIX

(Előzmény: ZAMOSIUS 85.; SCHWANDTNER 881.); SEIVERT CCXC 186; CIL 03, 01180 = CIL 03, 07795;

IDR-03-05-02, 00442; HD006069;

Ins. C

(Előzmény: SCHWANDTNER 881.); SEIVERT XCI 66; CIL 03, 01008; IDR-03-05-01, 00074; HD038083;

Ins. CI

(Előzmény: SCHWANDTNER 882.); SEIVERT CXIII 79; CIL 03, 00943; HD044922;

Ins. CII

(Előzmény: SCHWANDTNER 882.); SEIVERT CXIX 83; CIL 03, 00942 (p 1014); IDR-03-03, 00317; HD045754;

Ins. CIII

(Előzmény: ARIOSTI I. 46.); SEIVERT LIV 45; CIL 03, 01071 (p 1390); IDR-03-05-01, 00195; HD038288;

Ins. CIV

(Előzmény: SCHWANDTNER 882.); SEIVERT LXXXII 62; CIL 03, 01615; IDR-03-05-02, 00513; HD038886;

Ins. CV

(Előzmény: ZAMOSIUS 16.); SEIVERT LXXIII 55; CIL 03, *00087;

Ins. CVI = Minerologia 113a.

CIL 03, 00874;

Ins. CVII = Minerologia 113b.

(Előzmény: SCHWANDTNER 793.); SEIVERT XXII 18; CIL 03, 00860 (p 1380); HD047075;

Ins. CVIII

(Előzmény: ZAMOSIUS 66.); SEIVERT CCL 169; CIL 03, *00076;

Minerologia 45

SEIVERT CCLXXI 178; CIL 03, 01264; IDR-03-03, 00414; HD046114;

Fridvaldszky küldeménye

SEIVERT appendix VI 190; CIL 03, *00105,3; CIL 03, 01622; IDR-03-03, 00347; HD045793;

 

 

1ALSZEGHY Zsolt: A jezsuiták a magyar irodalomban. In: A négyszázéves Jézustársaság. Szerk. Bangha Béla. Budapest, Pázmány Péter Irodalmi Társaság, 1940. 290.

2Inscriptiones romano-transylvanicae, honoribus com. Andreas ab Hadik... a Jos. P. b. Thoroczkay oblatae, Claudiopoli, 1767, 18 lev., 32 cm (http://mek.oszk.hu/09200/09244/09244.pdf ) (PETRIK Géza: Magyarország bibliográphiája (1712-1872). I-IV. Bp 1888-1897. I. 830.) Továbbiakban: Inscriptiones.

3ID. FRIVALDSZKY János: Hadik András Minerva szolgálatában. = Hadtörténelmi Közlemények, 2002. 2. 389-398. 389-391.

4KISS András: Források és értelmezések. Bukarest, Kriterion, 1994. 384.

5GÁLDI László: Az erdélyi tudományos élet magyar forrásai. In: Magyarok és románok. Szerk. DEÉR Gyula, GÁLDI László Budapest, Teleki Intézet,1943-1944. II. 392, 408.

6elaborando il catalogo dei manoscritti di Gaetano Marini, ha potuto confrontarsi con il codice Vaticano Latino 9134 che contiene manoscritta l'opera di J. Fridvalszky, Inscriptiones Romano Dacicae praecipuae, [...] allo stato attuale delle conoscenze dichiara, però, di non essere in grado di stabilire se si tratti dell' autografo del Fridvalszky o di una copia manoscritta di epoca posteriore” . = Bollettino di studi latini, 1995. (25) 314.;

BUONOCORE, Marco: Tra i codici epigrafici della Biblioteca Apostolica Vaticana, Faenza, 2004, 137.;

7SOMMERVOGEL, Carlos: Bibliothéque de la Compagnie de Jésus. I-III. Bruxelles-Paris 1892. III. 996.

8BUONOCORE, Marco: i. m. 281-290.

9Csólyos és Pálos határa, Kiskunfélegyházi Levéltár, 63.111.1 sz.;

10OL, F36, Erdélyi Főkormányzóság, 1773, 87. old.,

11KISS András: Gheorghe Şincai, a forrásgyűjtő. In: Művelődéstörténeti Tanulmányok, Szerk. CSETRI Elek, JAKÓ Zsigmond, TONK Sándor. Bukarest, Kriterion, 1979. 177.; A kézirat címe: Inscriptiones Dacicae a Reverendissimo Domino Jacobo Aron transmissa Romam Illustrissimo ac Reverendissimo Domino Domino Stephano Borgia, Sacrae Congregationis de Propaganda Fide Secretario. Anno 1776, Mense Julio. Román Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár, Tom. VI. Mss 545. sz.

12CSETRI Elek - FRIVALDSZKY János, id.: A köz hasznára – az ég kegyelmével. Fridvaldszky János, (1730-1784) a jezsuita, tudós és feltaláló. Budapest, METEM, 2003. 146.

13Minero-logia magni principatus Transylvaniae seu metalla, semi-metalla, sulphura, salia, lapides & aquae conscripta. A Joanne Fridvaldszky Societatis Jesu Sacerdote. Anno Sal. M. DCC.LXVII Claudiopoli, Typis Academicis Societatis Jesu. (206 old. + mutató, 4o) (http://mek.oszk.hu/09000/09095.pdf) Továbbiakban: Minerologia.

14Az 1768 évi vizsga liber gradualisa: TÖRÖK, Franciscus Xav. - FRIDVALDSZKY, Joannes - BOÉR, Emericus: Assertiones ex universa philosophia, quas[...] Anno Salutis MDCCLXVIII […] propugnandas suscepit Josephus Toroczkai […] AA. LL. Et Philosophiae Auditor Emeritus. Claudiopoli, Typis Academicis Societatis Jesu.

15KÖLESÉRI Sámuel: Auraria Romano-Dacica, Cibinii, 1717; Seivert 1780-ban saját jegyzeteivel újra kiadja

16 ZAMOSIUS (Szamosközy), Stephanus: Analecta Lapidvm vetvstorvm, et Nonnullarum in Dacia Antiqviatum. Patauij, 1593. Az Inscriptionesben „Zamoscius”.

17 FRIVALDSZKY János, id. - GÁLFI Emőke - SZŐKE Imola: i. m. 119.

18 SCHWANDTNER, Johannes Georgius: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini, partim primum ex tenebris eruti partim antehac quidem editi... / Vindobonae, Kraus, 1746. I. Az Inscriptionesben “Schandtner”.

19SEIVERT, Ioannes: Inscriptiones monumentorum Romanorum in Dacia Mediterranea, Wien, Trattner, 1773

20“Quo splendidior Iovi, eo obscurior auctori”

21corruptum Ariosti, meliorem R P Fridvalszky”

22FRIDVALDSZKY, Joannes: Dissertatio de skumpia seu cotino planta, Claudiopoli 1773, 4o, 11 lev. (http://mek.oszk.hu/08900/08906/ ) Továbbiakban: Scumpia

23Allergnädigst-privilegirte Anzeigen aus sämmtlich-kaiserlich-koeniglichen Erbländern / herausgegeben von einer Gesellschaft. Wien, III (1773) 297-301. “v. Cz.” szerzői megjelöléssel. “Ein trockenes und meist fehlerhaftes Verzeichniss römischer Anschriften durch den Fleiss des Hrn. P. Fridwalszky”

24Szerk. ORELLI, Johann Casper: Inscriptionum latinarum selectarum amplissima collectio ad illustrandam Romanae antiquitatis disciplinam accomodata I-II. Turici, Orelli-Fuesslini, 1828. I. 63. “Minime igitur mirandum, quod singulis fere paginis incredibilia paene inscientiae documenta dederit.” Ennek illusztrálására azt hozza fel, hogy egy esetben a HYGIAE-t FVGIAE-nek olvassa. (SEIVERT CXCVIII 141.)

25MOMMSEN, Theodor: Corpus inscriptionum latinarum, Berolini, Huebner, vol 3/1, Inscriptiones Asiae, provinciarum Europae graecarum, Illyrici latinae 1873. Supplementum, 1902. - Továbbiakban: CIL

26Torma Károly alapos munkájának tanúi Seivert művének OSzK 207.940:2 jelzetű példányának lapszéli jegyzetei. A példányon ott van Torma Károly possessori bélyegzője is. Ő egyébként ismerte Fridvaldszky tevékenységét is. FRIDVALDSZKY, Joannes: Reges Ungariae Mariani, Wien, Trattner, 1775, szintén az ő possessori bélyegzőjével ugyanis az én (F. J.) birtokomban van.

27BONGARSIUS, Jacobus: Rerum Hungaricarum scriptores varii historici geographici. Francofurti, 1600.

28CIL 3/1 156.

29“novus Mida quidquid attigit, aurarium fecit”

30A szegedi egyetemen oktató olasz kutató foglalkozott velük: GIANOLA, Alberto: Di antiche lapidi romane trovate nel 1722 in Transilvania dal conte Giuseppe Ariosti, Bologna, Azzoguidi, 1931.

31ARIOSTI, Iosephus: Inscrizioni antiche travate e raccolte tra le rovine delle quattro principali colonie Romane della Transilvania, [...] 1723. Az említett három kategória szerint csoportosítja a feliratokat a kézirat I., II. és III. fejezetében.)

32A CIL 3/1 157.

33OSZK 5 Oct. Ital. jelzet alatt

34Epigrafi romane di Transilvania raccolte da Giuseppe Ariosti e postillate da Scipione Maffei. Szerk. MARCHI, Gian Paolo, PÁL József, Szegedi Tudományegyetem; Universita degli Studii di Verona 2010; I-II.; hasonmás kiadás és tanulmánykötet 413 p. Továbbiakban: Epigrafi 2010. A reprezentatív, sokszerzős tanulmánykötet Fridvaldszkyt nem tartja számon, Szamosközyt, Kölesérit, Seivertet viszont igen.

35MARCHI, Gian Paolo: I codici delle iscrizioni di Transilvania. In: Epigrafi 2010, 223-244.

36CIL 3/1 158.

37A szerzőt a Dizionario biografico degli Italiani 4. kötet, (1962) nem ismeri. A kézirat III. fejezetében közölt „elveszett” feliratok közül azóta néhány megkerült: BUONAPANE, Alfredo - LA MONACA, Valeria: Le iscrizioni della Trasilvania nel codice veronese di Giuseppe Ariosti (Biblioteca Capitolare, cod. CCLXVII). In: Epigrafi 2010, 245-367.

38DANKANITS Ádám: A hagyományos világ alkonya Erdélyben. (http://mek.oszk.hu/01500/01592/ )

40pl. „CIL 03, 01090” az Ins. II. esetében

43Szerk. PIPPIDI, D. M.- RUSSU, I. I.: Inscripţiile antice din Dacia şi Scythia Minor / Inscriptiones Daciae et Scythiae Minoris antiquae Bucureşti, Academiei RSR, 1975- (Továbbiakban: IDR;) Vol. III/1 1977 (Továbbiakban IDR-03-01); Vol. III/2 1980 (Továbbiakban: IDR-03-02), Vol. III/3 1984 (Továbbiakban: IDR-03-03);

PISO, Ioan: Inscriptiones Daciae Romanae Paris, De Boccard, 2001 Vol. III/5a (http://www.cyberax.eu/book/768983/inscriptiones-daciae-romanae-5a Továbbiakban: IDR-03-05-01), Vol. III/5b (http://www.cyberax.eu/book/769017/inscriptiones-daciae-romanae-5b Továbbiakban: IDR-03-05-02)

44PETOLESCU, C. C.: Inscripţii latine din Dacia, Bucureşti, Academiei, 2005

45Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum, 1593 / SZAMOSKÖZY István (Stephanus Zamosius) Szerk. MONOK István. Szeged, Scriptum, 1992. 201.

46BĂRBULESCU, Mihai In: Analecta lapidum vetustorum et nonnullarum in Dacia antiquitatum, 1593 / SZAMOSKÖZY István (Stephanus Zamosius) Szerk. MONOK István. Szeged, Scriptum, 1992. 10-11.

47TORMA, Carl: Revidierte und neue Inschriften zu CIL III (Dacia), Wien, Gerold, 1881