id. Frivaldszky János (frivaldszkyj@gmail.com) -- A FRIVALDI FRIVALDSZKY CSALÁD HONLAPJA. - GENEALÓGIA, TANULMÁNYOK, HÍRADÓ.

595

Frivald (Rajecká Lesná) jubileuma. 

A község 2008. október 26-án ünnepelte első említésének 595. évfordulóját, amelyre – mint 10 éve díszpolgárát – a polgármester engem is meghívott. Már 25-én, szombaton útnak indultam, a Hungária Eurocityvel mentem Érsekújvárig, ahol Jozef Klucho gasztroenterológus orvossal találkoztam, akivel évek óta levelezünk, de még személyesen nem találkoztunk. Családja frivaldi származású, nagyanyja a Betinsky ágból való, édesanyja viszont magyar, így kitűnően beszél magyarul. Megmutatta a várost, jót beszélgettünk, majd családjával együtt vendégül látott egy étteremben. A frissen megjelent Ötvenhat lelke c. kötetemet hagytam neki emlékbe.

Busszal mentem tovább Frivaldig, már jócskán sötét volt, mire megérkeztem. Impozáns volt  a kilátás a Facskói nyeregből a Klakra. Az U Hromadov vendéglő modern panziójában szálltam meg Frivaldon. Első dolgom az volt, hogy meglátogattam régi ismerősömet, Ján Šimun szobrászművészt, aki viselhetné akár a Frivaldsky nevet is, ha el nem hagyták volna ősei. Másfél éve láttuk egymást utoljára, azóta kislánya született. A művészetből megélni nem tud, végzi a paraszti munkát, amellett gondozza nyolcvanon felüli édesanyját is. Rokkant édesapját is ő gondozta haláláig. „A mezei munka alázatosságra tanít” - mondja. Többnyire olaszul beszélünk, amelyen kitűnően megtanult annak idején, amikor Firenzében tanult szobrászatot. Meginvitált asztalukhoz is. Leves volt az egytálétel, krumplikockákkal, apró galuskával, belefőtt juhtúróval, némi hagyma ízesítéssel. Előtte szlivovicával kínált, amiből ő csak illemből ivott, a végén saját körtével. Minden nagyon ízlett. Elmondta, hogy egy idő óta a lábát bizonyos helyzetekben nem érzi, máskor pedig fáj. Nem nagyon javul, pedig négyen az ő fizikai munkájából élnek. „Isten majd gondot visel ránk” - mondja mély meggyőződéssel.

Másnap felkerestem Bohuslav Pekný polgármestert, majd Pavol Šadlák esperes-kanonokot. A 11 órás nagymisét ez utóbbi mondta, a szintén tíz éve díszpolgár Kelet-szlovákiai Metod Frivalsky és az idén szentelt Nyugat-csehországi Pavel  Frývaldsky koncelebrálásával. Ez utóbbit elkísérte édesapja, Vincent is. A misén népviseletbe öltözött fiatalok mondták az olvasmányokat, a hívők könyörgését, a mise végeztével a templom előtt ugyanők kosarakból süteményt osztottak. Lévén Mária-kegyhely, nem meglepő, hogy az 1300 lakosú községben három vasárnapi mise van a szombat estin kívül.Az U Hromadovban megrendezett ebédre a messziről jött vendégeken kívül hivatalosok voltak a szomszédos Csicsmány, Suja és Gyurcsina polgármesterei – mind hölgyek -, a terület parlamenti képviselője és felesége, valamint a megyefőnök, akit egyszerűen  župan-nak hívnak. Ez utóbbi beszélgetést kezdett velem történelmi kérdésekről, aminek a végén megegyeztünk abban, hogy a közös magyar-szlovák történelmet csak közösen tudjuk megírni, feltéve, ha félre tudjuk tenni előzetes elképzeléseinket és be tudjuk fogadni a másik fél gondolatait. Egyszerűen fejezte ki magát, folyamatosan lehetett vele beszélgetni az anyanyelvén. Nagyon szép és mély volt a beszélgetés. A Rajeci völgy betelepülése és középkori története c. tanulmányom,  aminek különlenyomatát odaadtam, érdeklődését váltotta ki, és elhatározták lefordítását. A művelődési házban ünnepi műsort rendeztek, amelyen először a polgármester vázolta a falu történetét, majd előbb a parlamenti képviselő, azután a megyefőnök mondott üdvözlő szavakat. Ezután szólítottak engem, aki a következőket mondtam: „Chcel by som vás pozdraviť Frivaldania ja, János Frivaldszky Tužinčin. Od tridcaťpäť rokov navštevujem Rajecku Lesnu, študujem dejiny obce. Byvam v Budapesti. Moja rodina žije už dvestosesťdesiať rokov na Dolnej Zeme v Maďarsku. Citim sa tu u vás ako doma. Som Maďarom, ale mám aj Slovensku dušu.” („Szeretném üdvözölni önöket, frivaldiak, én, Frivaldszky Tuzsincsin János. Harmincöt éve látogatom Rajecká Lesnát, tanulmányozom a község történetét. Budapesten lakom. Családom kétszázhatvan éve lakik a Magyar Alföldön. Itt úgy érzem magam mint otthon. Magyar vagyok, de szlovák lelkem is van.”) A szöveget nyelvi szempontból persze jóval előbb átnézettem a polgármesterrel.

A műsor nagyobb részét a helyi óvodások és iskolások adták népviseletben: Népdalokat, néptáncokat, szokásokat a zsúfolt teremben. Aztán hivatásos művészek, részben szintén népi jellegű műveket. Az utolsó szám egy tangóharmonikán előadott igen érzelmes, szép, népies dal volt, amit a mellettem ülő polgármester megkönnyezett: „Édesanyám nótája volt.” Ezt követően találkoztam Karol Křiž rajeci sebészorvossal, aki amatőr entomológus, s a rajeci születésű Frivaldszky János akadémikus életének kutatójával. Most találkoztunk először személyesen, eddig csak leveleztünk, tőlem kapta meg a tudós műveinek bibliográfiáját. Meghívott a Rajec főterén lévő Dubova vendéglőbe. Ővele németül lehetett társalogni.

Másnap, hétfőn hajnalban busszal utaztam Besztercebányára levéltári kutatásra. Onnan vonattal jöttem Léván át Párkányig. Kellemes meglepetés volt, hogy a vasúti pénztáros figyelmeztetett, hogy a 70 éven felüliek menetkedvezménye külföldiként is megillet. A megtakarított pénzből rögtön vettem egy üveg borovicskát és egy Demänovkát szuvenírnek. Az utolsó szlovák koronát borravalóba adtam Párkányban a sörpultnál. Mire legközelebb megyek – ha egyáltalán – addigra ott már euróval fizetnek.                                                                 

id. Frivaldszky János